Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-12-04 / 49. szám

Szatmár 1912. deczember 4.-HETI SZEMLE uralkodó elvüknek, hanem tekintélyük és hatalmuk teljes súlyával a magyar nemzeti állam kiépítését munkálták volna ! Ha meg­fogadták volna Bismarck szavát, hogy Ma gyarországot kell a monarkia súlypontjává tenni, akkor hazánkban nem közös vámte rülettől koldussá, a kivándorlástól vérsze­génnyé lett, szupremáciáját féltő 12 milliónyi magyar és 8 millió Bécs felé pislantgató, Bécsből biztatott s a magyarságra gyűlöl­ködő nemzetiség, hanem 25 millió magyar lenne a trón és a monarkia rendületlen tá­masza és győzhetetlen erőssége. Akkor most volna pozitív czélja a fegyveres akcziónknak, mert akkor minden veszedelem nélkül be le­hetne olvasztani Szerbiát, Boszniát és a Szandzsákot a nagy egységes Magyarországba s ezzel örök időkre kettévágni a délről fe­nyegető szláv gyűrűt. Dehát Ausztria mindig elkésik egy gon­dolattal. Bécs a rebellis magyaroktól félt mindig. Pedig nekünk sehol a világon ro­konságunk, kifelé gravitálásunknak semerre czélpontja nincs. Mi bennünk nem biznak. A köröskörül „fajrokonoktól“ és keringőre való felhívásoktól körülvett nemzetiségeink­nek azonban hisznek. Parva sapientia regiíur mundus 1 Szatmárváros 1913. évi költség- vetése. A városi főszámvevő most terjesz­tette a város 1913. évi köliségelőirányzatát a városi tanács elé. Bár a költségvetés megál­lapítása az őszi rendes közgyűlés program­jába tartozott volna, az azért lesz csak a deczember havi közgyűlésen tárgyalható, mert a családi pótlékok folyósításával felmerült bonyodalmak annak végleg elkészítését eddig késleltették. A költségvetés az állandó vá­lasztmány, illetőleg városi tanács véleményes jelentésével a közgyűlés előtt 15 nappal köz szemlére kitéteiik, hogy az egyes adózók esetleges észrevételeiket a közgyűlést meg­előzőleg 5 nappal megtehessék. A városi közpénztár költségvetési elő­irányzat szerint az 1913 év­ben várható összes szükséglet 1.791.141 K 51 f az összes várható fedezet . 1.449 491 K 93 f Fedezetlen hiány . 341.649 K 58 f A belkövezésialap költségvetése a következő: Bevétel: 49 323 K — f Kiadás : 33 616 K 82 f Marad belkövezésre : 15.706 K 18 f A tiszti nyugdíj alap előirányzatában pedig: Bevétel: ‘ 188.854 K 13 f Kiadás : 17.430 K — f Maradvány ! 171.424 K 13 f Az 1913. évi költségvetés az 1912. évi tői a következő eltéréseket tünteti fel: I. Kiadásoknál: A tisztviselők és alkal­mazottak pótléka, mely 27.900 K-val van beállítva; az 1909. évi adótörvények életbelépte­tése folytán működő bizottságok díjazása 1000 K-val és a közigazgatási továbbképző tanfolyamra kiküldendő városi tisztviselő ju taléka 360 K-val; a harczászati lövészet által okozott ká­rok megtérítése 1000 K-val; a vegyvizsgáló állomás kiadásai 9752 K-val; a vágóhídi jógbütő és jéggyártásnál al kalmazott személyzet fizetése és dologi ki­adások 4608 K-val: uj seprőgép beállítása 4380 K-val ; uj függőkölcsönök kamata 52.650 K-val; segély a zenedének 4800 K-val; városi középületek csatornázása 2000 K-val; bérházfentartással szaporodott kiadások 2300 K-val; vágóhídi beszerzések 2750 K-val. II. Bevételeknél: városi átírási dijakból várható jövedelem emelkedik 13.966 K val; a behajtási dijak emelkedése 7000 K-val; az 1912. LVIII. t. ez. 1. § ban tárgyalt rendőrség fejlesztése államsegélyből 18.000 K-val; A Szamos jobbparti védmüvek létesíté­séért 4939 K 62 f-rel : a kihágási pénzbírságok fedezéséből 5800 K-val; a polgári fiú iskolától befizetett tandi­jak 8000 K val; a színházi reklámfüggöny árverés ered­ménye 350 K; a városi fogatok tartásához a kövezet és utadóalap 1000—1000 K; A városi közpónztár költségvetésénél fedezetlen hiányként mutatkozó 361.649 K 93 f-t a főszámvevő 69% községi pótadóval javasolja fedeztetni. Az állami egyenes adó 496.730 K valószínű összege után kivetendő községi pótadó esetén 1094 K 12 f pénztári maradvány remélhető. — Az 1913 évi állami egyenes adóalapot az 1909. évi uj adótörvé­nyek életbelépése miatt pontosan megállapí­tani nem lehet. A kereseti adóra vonatkozólag a jövőre a költségvetési tervezet azt a javaslatot teszi, hogy az első két átmeneti esztendőre kivet­tessék és további fentartása a szerzendő ta­pasztalatokból tétessék függővé. A kir. kath. főgymnasium fölayatási ünnepségei. Az ősi, Pázmány alapította kir. kath. főgymnasium monumentális, uj palotájának fölavatása decz. 8-án és 9-én nagyszabású ünnepségek közt fog lefolyni, a melyen részt vesz a város, a vármegye, a kultuszminisz­ter és a vidéki iskolák küldöttsége. A fölavatási ünnep kibővül a most épülő püspöki convictus alapkövének ünnepélyes beszerelésével, valamint az országban a legrégebben működő helybeli ifj Maria-con- gregátiónak jubiláris ünnepével, amely külö­nösen a régi növendékek seregé fogja ide - gyűjteni s az ő megjelenésükkel még impo- zánsabbá tenni nagymultu kath. főgymnasiu- munk fölavatását. Az ünnepre a város is nagyban készül. Lobogódiszt ölt, ünnepélyesen fogadja Zichy János gróf vall. és közokt. minisztert, a ki — ha csak királyi kihallgatás nem lesz, a mi valószínűtlen — vasárnap délután a fél 3 órai gyorsvonattal érkezik városunkba. A miniszter fogadására nagyban készül a kir. kath. főgymnasium, valamint a helybeli isko­lák tantestülete. A miniszter résztve-fz a va­sárnapi és hétfői ünnepségeken, valamint a hétfői ünnepi áldomáson. A tisztelgéseket a püspöki palotában fogadja. A ritka ünnepségből az ifjúság is ki veszi a részét egy, hétfőn rendezendő nagy­szabású matinéval. A főgymnasium igazgatósága már kibo­csátotta a meghívókat, ^s mivel az ünnep­ségeken csak meghívóval lehet résztveimi, a kik véletlenségből nem kaptak meghívót, forduljanak ezért a főgymn. igazgatóságához. A kibocsátott meghívó szövege a kö­vetkező. Meghívó a szatmárnémeti kir. kath. fő­gimnázium uj épületének 1912. évi deczember hó 8-án és 9-én, vasárnap és hétfőn lefolyó fölavató ünnepségeire. Belépőjegyül e meg­hívó szolgál. Az ünnepségek sorrendje: I. nap. Deczember 8-án, vasárnap reg­gel 8 órakor méltóságos és főtisztelendő Bo- romisza Tibor dr., szatmári megyéspiispök ur beszenteli a püspöki konviktus uj épületének alapkövét. Utána fölvonulás az uj főgimnázium épületébe. Fél 9 órakor a kir, kath. főgimnázium dísztermében a püspök ur fölszenteli az oltárt és szentmisét mond, a mely alatt a főgimná­ziumi ifjúság Sándor Vencze főgimn. tanár vezetése alatt Haller E. H moll miséjét adja elő. — Az épületet a szentmise alatt fölszen­teli Varjas Endre főgimn. hittanár. A szentmise után az ifjúsági Mária- kongregáczió tagavatását végzi a püspök ur. Délután 5 órakor a főgimnázium disz termében fönállásának 50 éves jubileumát üli az ifjúsági Mária-kongregáció a kibocsátandó műsor szerint. II. nap. Deczember 9-én, hétfőn délelőtt fél 10 órákor a főgimnázium dísztermében fölavatási ünnepség, melynek lefolyása a kö­vetkező : 1. Szózat, énekli az ifjúsági énekkar. , 2 A diszeinökségre fölkért vallás és közoktatásügyi Nagymégyméltóságu Miniszter ur az ülést megnyitja. 3. Dr. Boromisza Tibor megyés püspök ur üdvözli a Nm. Minisztert. 4. Verdi: Imakar a Nabuco operából, énekli az ifjúsági énekkar. 5. Esetleges üdvözlések. 6. Mázy Engelbert dr. tankerületi fő­igazgató avató beszéde. 7. Bakkay Béla tanár előadja ünnepi ódáját. 8. A főgimn. épületének átadása. 9. A diszelnök az ülést bezárja. 10. Himnusz, énekli az ifjúsági énekkar. D. u. fél 1 órakor a Polgári Társaskör termeiben ünnepi áldomás. D. u. 5 órakor a főgimnázium díszter­mében a kir. kath. főgimn. ifjúságának ün­nepsége a kibocsátandó műsor szerint. (Az ünnepi áldomáson való részvétel decz. 5 éig bejelentendő a kir. kath. főgimn. igazgatóságánál. Egy teríték ára 8 korona.) Írja: Harsányi Kálmán. november 19. Nagy öröm ért ma. Arról értesítettek, hogy valaki mégis csak megmentett a legbürokrati­kusabb halálnemtől a „kiselejtezés“-tői egy okmányt, mely az államnak csupán elévült irat­csomók melléklete volt, nekem azonban ereklye, s talán mindenki másnak értékes dokumentum a legbájosabb keménylegény jellemrajzához. Nehány sornyi Írásról van szó csupán, ez a nehány sor is adóügyet tárgyal, de az az adóügy Tóth Béláé és az a nehány sor Tóth Béla egészen. Ő maga írta az ő hajszálfinom betűivel, keményen és naivul, csűfolódva és nekikese­redetten, gőgösen és becsületesen, a hogy mél­tatlankodó igazságérzete sugallotta. Véletlenül bukkantam rá öt esztendővel ezelőtt egy hivatalos iratcsomóban a székesfő­városi IV. kerületi adófelügyelőségnél, a hol akkoriban hivataloskodtam. Egykori mély barát­ságunk, a legvitézebb magyar tollforgató iránt való nagy tiszteletem, a halott iránt való ke­gyelet és minden más jobb érzésem tiltakozott az ellen, hogy ez az irodalomtörténeti doku­mentum a hivatalosan kiszabott határidő elmúl­tával papirmalomba kerüljön. Megszerzésére, vagyis megmentésére egyetlen mód kínálkozott csupán: — elkérni följebbvalómtól. Megtettem. Kinevettek érte. Ilyesmit csak ellopni lehet de nem elkérni. Komáromy István pénzügyi taná­csos, ez a tősgyökeres magyar úr, a ki valamennyi eddigi hivatalbeli főnökeim között az egyetlen volt, a ki ismerte, megbecsülte és szerette bennem az írót, az egyetlen, a kinek már be­mutatkozásomkor is „régi ismerőse“ voltam, jóízűen elcsúfolódott a naivságomon, s bár maga is sajnálkozott, hogy így elrontottam a dolgot, mások jelenlétében még azt sem engedhette meg, hogy lefényképezzem a kéziratot. Így azután lemásoltam, s magát az okmányt megadással lettem vissza a poros iratkoporsóba. Bizonyos, hogy lemásolnom sem lett volna szabad, de ezzel már csakugyan nem törődtem, mint a hogy most sem törődöm vele, mikor közreadom Minden copfnak van határa, s ez a határ, józan eszem szerint, a „kiselejtezés“ napja. Ötödik esztendeje, hogy elkerültem az adófelügyelőségtől. Mindössze egy évig hiva­taloskodtam ott, de úgy látszik, maradt azokban a szobákban belőlem valami, a mi arra kész­tette azokat a kis szürke jóembereket, hogy megmentsék az én mind az ideig egyetlen író­Ear Író Naplói a

Next

/
Thumbnails
Contents