Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-31 / 5. szám
Szatmár 1912. januárius 31. „HETI SZEMLE' Báli újdonságok érkeztek: Ragályi Kálmánhoz Szatmár-Németi, Deák-tér. hosszú szárú, bőr- és selyemkeztyük, legyezők, selyemharisnyák, manicur és más tolielte, pipiere czikkekben Eddigelé évszázakon át egy utón haladtunk e kérdésben. Ha volt is összeütközés, ez szög alatt történt. De most oly elvekkel találkozunk, a melyek homlokegyenest rohannak velünk szemben. Eddig azt vallottuk, hogy itt nincs állandó otthonunk, itt nincs boldogság. Eddig itt a földön nem tudtunk mennyországot föl- födözni. Kerestünk más, egy jövő birodalmat. Azt mondtuk: bonyodalmas az az élet, kibontakozás csak a jövőben lesz. Szent vágyak kötöttek egy más világhoz. — Sőt azt mondtuk, hogy a jövő boldogságának elfogadása nélkül ez a föld pokol volna; a remény nélkül, hogy lehetünk boldogok, elviselhetetlen volna az élet. Azt mondtuk, hogy a jövő élet szükséges a jelen kiegészítésére, mert ez csonka." Ezzel szemben a XX. század kultur- emberei azt mondják : Ez mind ábránd 1 A földbe kell kapaszkodni; itt kell a mennyországot megcsinálni. Így nem lesz szükség ábrándra. Mert a földi mennyország meg- valósitható a tudománynyal. Fényes Samu mondja ezt egy felolvasásában. Azt Írja: a tudomány, a műveltség a mennyország kulcsa, a mely a földön megteremthető. Elő a tudománynyal s megnyílik a mennyország. A tudatlan tétovázás csak tengő életet teremt, az ilyen nem lehet boldog, ki van zárva az élet örömeiből. Az élet öröme csak a fölöslegből táplálkozik. Tehát gscheftel. Fölöslegből, rebachból akar örömet csinálni. Ez a mennyország! A fölösleg nélkül nincs boldogság. S aztán elég különös nexussal folytatja : ma a hatalmasok kezében van a fölösleg. Ezért nem boldog a szegény. De a gazdag sem, mert palotájának falán keresztül hangzik az elégiiletlenség fogcsikorgatása. A tudomány majd fölszabadit a rabszolgaságból ; segit fölösleg-szerzésre. És nemcsak elmebeli, de erkölcsi felszabadulás is lesz ez a szabadság. Kiemel abból az erkölcsi nihilizmusból, a melybe a vallásos társadalom sülyeszt, mikor alázatosságra, lemondásra nevel. Az erkölcsi nihilismus, mikor rabszolgaerényeket olt belénk, mint — a kötelességtudás. A vallás azt tanítja, hogy imádsággal, alázatossággal, megnyugvással lehet csak a — nem az életre, de a — tengő- désre szükségeseket megszerezni. Ez erkölcsi nihilismus nemcsak azért, mert minden ellenőrzés nélkül tanít a vallás ilyeneket, de azért is, mert a tudomány dolgában olyanok el- hivésére tanit, a melyeket maga sem hisz. — Rosszhiszemű is, mert erkölcsi meghasonlást szül 1 Olyan jövőt tár elénk, a melyben a bűnökről számot kell adni s ezekért kínlódni. Bizony a gonoszra nézve csakugyan nagy nyugtalanság, meghasonlás a vallás ; aggódva néz életére, a jövőre. — Aztán a vallás szerint az élet nem élet, csak szenvedés, próba, a halál után számíthatunk csak jutalomra. Tehát nem tanit meg élni. Sőt még meghalni sem tanit, mert épen az utolsó órákat keseríti meg legjobban. Mig az egy elv, az atheismus, nem megkeserít, lenyűgöz, de fölszabadit. Azt mondja: önmagát kell szeretnie. A nagy GaliJaeai azt tanította : szeresd felebarátodat, mert a gazdagság kizsákmányolja, elnyomja, megnyomorítja. A tudomány máskép segit ezen. Azt mondja: boldog a gazdag; a fölösleg — ez a mennyország. Ezt tanítja a tudomány, nem a lelki szegénységet. A fele- baráti szeretet mit segit ? A világ egy nagy lazaretum. A tudomány világában máskép lesz, nem lesz sebesült, nyomorult; oly embertypust állít elő, a milyet még nem láttak. — Szóval a tudomány pótolni fogja a vallást; sőt a mit a vallás nem nyújthatott, azt is megadja: fölszabadit a bűntől, nem lesz lelkiismeretfurdalás, aggódás, gyötrelem ; a fölösleget előteremtjük a tudomány segítségével és itt lesz az eldorádó. Hogy igy lesz a vallás nélküli tudomány világában, higyjók el, ha akarják. Hazug porhintés ez. Ezek nem az igazi jót állítják az emberi szív elé, hanem csalfa javakat; s ha rámegyünk a lépre, keserű lesz a kiábrándulás. Mi a valóság, a tény'? Mit mondjunk ez elmélettel szemben ? Ha megkérdjük a nemzeteket, mind azt mondják: Kell lenni jövő életnek ! E földön nincs kibontakozás az élet bonyodalmaiból. — Az ős egyptusok a holtak klasszikus birodalmában igy vélekednek : Odaát 40 biró várja a lelket, megméri a szivet s ha megfelelt, elmegy a hősök, a boldogok világába; ha nem, elszórják a levegőbe s ott bolyong, tombol, mig meg nem tisztult. — Hellas népe szerint a boldogok napsütötte, bársonyos pázsitokon hárfahangok zengése mellett vigadnak ; a gonoszok pedig tantalusi kínokat, sisyphusi gyötrelmeket szenvednek — Az etruszkok paradicsomban tudják a jókat, a rosszak pedig kalapácsok alatt görnyednek. — A perzsák 40 napon át ott látják a lelket egy hidon, a mely vékony, mint a hajszál, s ha nem terheli bűn, átjut a boldogok hazájába. — A gall, syr, a római, minden nép, ime, belekombinálta a jövőt élete kérdésének megoldásába. Ez babona ? A módozatokban — aranyhegyek, napsütötte pázsit, nehéz kalapácsütések — nem találták el a valót, de a lényegben igen. Valamennyiben a természet s a józan ész szava rettenetesnek mondja az életet jövő nélkül. Ott van valamennyi szivében a magyarázat három szent czikkelylyel, a mely ól minden emberben. Az első az a kiirthatatlan dogma, a mely megkülönbözteti a jót a rossztól. Ezt nem iskolában tanuljuk, de,velünk születik. Abban a cardinális igazságban minden ember megegyezik, hogy a hála, irgalom, tisztaság, igazságosság jó; és mindenki előtt bűn a hamisság, gyilkosság, stb. Ez alapdogma, a mit ki nem irthat az emberekből senki. A második kitéphetetlen törvényczikk azt mondja, hogy a jót bizonyos körülmények közt tenni kell s a rosszat kerülni. Ezt a törvényt nem parlamentek hozták. A harmadik közös dogma, hogy a jó cselekedet jutalomra, a gonosz büntetésre méltó. Ezt sem lehet megmásítani; ez is megvan minden ép észben és szívben. Erkölcsi világunknak ez a három dogma az alapköve; ezek nélkül nincs erkölcsi világ ; szent alap, a mely hordja az egyénnek, családnak, társadalomnak épületét. E földi életben hiába keressük refrainjét e három törvénynek. Hányszor eltiporják az erényest; hányszor marad jutalom nélkül a jó! Az életben nem visszhangzik e három szent törvény. Ezért is fakad sok ajk ily kérdésekre : Igazságos az Isten ? Van Isten ? Hát ha nincs jövő élet, ekkor igazságtalan, csalfa az élet és hamisak a mi szivünk legszentebb kívánalmai. — Mikor Kain s Abel történetében a gonosz agyonüti jó testvérét, ellenszenv kél szivünkben. S mikor azt olvassuk: Ábel vére igazságszolgáltatásért kiált az égre — bizony azt mondjuk: úgy van ! — Dé nincs-e átitatva e föld az ártatlanok vérével ? Tengernyi vér kiált az égre. Ha nem lesz jövő, akkor nincs igazságszolgáltatás. Nem lehet megoldani az élet bonyodalmait, csak a jövőben. Ez teszi türhetővé e siralom völgyét. Az a tudat, hogy lehetek boldog, talajt készít a leghősibb erényeknek. Ha nem volna reményünk, a mely odaköt horgonyával a jövő élethez, sokszor megvadulnánk, kétségbeesnénk a szenvedésben. — Apákat láthatunk kinban, összezúzva feleségök, gyermekük mellett, értük dolgozva; föláldozzák mindenüket, ez életben nincs semmi örömük. Hát mi erősiti Őket? Mondjuk csak nekik, hogy itt van a mennyország, — hány fog kitartani ... — Fiityörészve, vigan dolgozik verejtékes homlokkal a munkás. Mondjuk csak neki: Ne remélj izzadtságos munkádtól mást, mint béredet, ez a te mennyországod! — hát majd fölemeli öklét s azt mondja : No, majd csinálok akkor itt mennyországot! Bizony a jövő élet nélkül megvadul az ember. A legszebb erények nyaktiló alá kerülnek. — Az a betegápoló apácza lemond övéiről, a földi élet örömeiről, talán hazájáról, elsorvad, föláldozza magát a kórházban — mondjuk csak neki: Te szerencsétlen, ez a földi élet a te mindened ! Majd meglátjuk, lesz-e irgalom és szeretet itt a földön. — Claver Szt. Péter a tengerparton várja a hajót. 8 mikor az megérkezik, a „müveitek“ kihányják az elcsigázott, beteg rabszolgákat. Szt. Péter loteriti kabátját, ráfekteti a nyomorultat s oly szeretettel gondozza, mintha atyja volna, testvére lenne. Am ha elhitetik Clav. Szt. Péterekkel, hogy nincs mennyország, hát nem is lesznek többé Clav. Szt. Péterek. Nyaktiló alá kerül igy minden erény : tisztaság, szeretet, kötelességtudás — és fölszabadul minden gonoszság A diadalmas faj Tartolczon. Hajmeresztő dolgokat, — hiába tagadja Kelemen Samu —- valóságos rablóhistóriákat sütött reá a tartolczi Herskókra és Izsákokra a sajtó és a hivatalos vizsgálat. Beigazolást nyert, amit eddig a legmeggyőződésesebb antiszemita is túlzásnak tartott volna : néhány kazár rövid idő alatt a zsebébe és koldusbotra juttatott egy egész népes falut. Hogy milyen uton-módon, milyen Schylock-i embertelenséggel vezette fosztogató hadjáratát ez a kazár csapat, azt bőven ismertették a lapok. Ezidőszerint a szomorú tény az, hogy nincs a kerek földnek az a despotája, akinek annyira hatalmában volnánk az ő rabszolgái, mint ahogyan Herskóék a karmaik közt tartják a szerencsétlen tartolczi népet. Ez a nép a kazárnak szánt, gyümölcsfái annak teremnek, a pálinkát is annak jóvoltából issza. Sőt a kazárok hatalma még a tartolczi nép lelkére is kiterjed; a nyomorult nép se beszélni, se tanúskodni nem mer kizsákmányolni ellen. —• Azt szokták mondani, hogy a zsidóság kiszipolyozó munkája csak tudatlan, kulturátlan nép között ölthet ekkora arányokat. Elhisszük, mert valóban úgy van. Bizonyítékokért nem is kell külföldre mennünk. Láthatjuk a hazai nemzetiségeknél, hogy azokat kulturális fejlettségük sorrendjében lepte el a kazár sáskajárás : kezdte a Pártoljuk a hazai ipart! KEPESSÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakn pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4. t
