Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-11-06 / 45. szám
Szatmár, 3912. november 6. Andrássy Gyula nem az a politikus, akinek szavait és tetteit érdekek vagy szenvedélyek irányítanák. Keddi parlamenti felszólalását s azóta a hírlapokban folytatott agitáczióját is tisztán az igazság szeretete s nemzete sorsáért aggódó hazafias lelkiismerete sugallta. Bátorsága, tárgyilagossága és mély tudása imponáló és tiszteletre méltó. Az önzetlen hazafiságnak ilyen kiváló megnyilatkozása mellett annál szégyenletesebb a munkapártnak és vezéreinek a viselkedése. Andrássy higgadt érvelésére Tisza hatásvadászó frázisokkal, rabulisztikával és személyeskedéssel felel. Lukács fejrázással és czinikus viczczekkel tér napirendre And- rássynak reázuditott megsemmisítő konklúziói fölött. A munkapárt pedig az üresfejü- ségnek és sivár szolgalelküségnek igazán klasszikus példáit nyújtotta. Andrássy beszéde alatt a legkomolyahb fejtegetésekre nevettek; Tisza és Lukács tehetetlen vergődését megtapsolták. Hát a hűséges ragaszkodás szép dolog. De ha ennek a hűségnek csupán az abrak os tarisznya az alapja és a mértéke, és ha az elvet magától minden gondolkozást, minden lelkiismeretet: akkor az nem erény, hanem' hitványság. A neveigélő, majd hízelegve tapsoló urak lehetnének jo lakájok, hasznavehető bérszolgák, de a nép képviseletére, az ország sorsának intézésére méltatlanok. Nem a hazából, hanem a hazáért élő képviselőkre van most szüksége a kiszipolyozott, ezer veszélytől fenyegetett magyar nemzetnek. Tisza a radikálisokért. Tisza közvetlen környezetéből jön a hir, hogy Tisza elkedvetlenedett, belátja tévedését, illetve számításának hibás voltát, csak büszkesége teszi makacscsá. Tisza István gr. azt mondja, hogy erőszakos fellépésével a radikálizmus- nak akarta megmutatni a magyar történelmi osztályok öklét. A radikálizmust akarta Tisza visszaszorítani és az általános titkos vá lasztójogot, amellyel a radikális tábor a történelmi Magyarország végleges legyűrését óhajtja elérni, az erőszak ostorának suhog- tatásával elodázni. Nos, ember még igy el nem számította magát. Higyjük el Tiszának, hogy őt valóban ez vezette — ugyanannyi helyzetének hire az egész országban elterjedt. Minden templomban ájtatosságot tartottak megmentéséért. A Mindenható meghallgatta a könyörgést: nqm engedte, hogy a fejedelmi család ez utolsó sarja ily nyomorultan elvesszen. Harmadik napon a csaknem halállal vívódó főherczeg neszt hall a közelben s amint odatekintett, egy tiroli parasztruhába öltözött ifjút pillantott meg, amint feléje közeledve utat tört magának a sziklán. Oda érve, kezét nyújtotta a reményvesztettnek és igy szólt: — Legyen nyugodt, uram! Él még az Isten, aki megmenteni tudja és akarja is. Kövessen engem félelem nélkül, én kiveze- zetem a halál torkából. Miksa csodálatos megmentője nyomában haladva, egy gyalogösvényre ért, amely őt övéihez visszavezette. Elképzelhető, mily kitörő örömujjongással fogadta a nép a szeretett főherczeget, akit már elveszettnek vélt. Az ifjú vezető a nagy tömegben csakhamar eltűnt, senki sem ismerte és nem is találta meg többé s azért az ég angyalának, Isten küldöttének tartották. Idők múltán a császár a sziklát kivá- jatta s hatalmas feszülettel jelölte meg a helyet, ahol három napot töltött szörnyű halálfélelemben. A kereszt negyven láb magas, de a roppant távolság miatt csak két láb hosszúnak lát-zik. (Folyt, köv.) „HETI SZEMLE“ okunk van azt hinni, hogy a boszuállás és a legázolás vágya volt tetteinek rugója, de tegyük fel, hogy konzervativizmusa bírta rá Tiszát a parlamenti erőszak alkalmazására, ebben az esetben óriási, szinté helyrehozhatatlan taktikai hibát követett el. Tisza nem tehetett nagyobb szolgálatot a radikálizmus híveinek, mint amikor ő a konzervatív irány vaskezü vezérembere az alkotmányos jogok letörésének feladatára vállalkozott. Ezzel halálos sebet ütött azon az irányon, melyet ő előbbre akart vinni, mert hisz gyűlöletessé tette mindenek szemében és hatalmas fegyvert szolgáltatott a radikálisok kezébe ép a történelmi osztályok ellen, kik most annál hangosabban hirdetik ország-világgá, hogy a történelmi középosztály méltatlan és képtelen a nemzet vezetésére, mert ime hisz az önkénynek is kész eszközéül dobja oda magát a saját nemzete ellen. S a ki figyelemmel kisérte az események alakulását és menetét, annak bizonyára nem kerülte el figyelmét a ladikálizmusnak térfoglalása. Amitől eddig számos körzetben irtóztak, az ellen ma már beszélni sem mernek, tíokan pedig hívei közé szegődtek. Avagy, hogy Andrássy Gyula is a demokráczia hívének vallja magát és programmjába, illetve követelései közé felveszi az általános titkosat, melyet eddig a nemzet veszedelmének tarlott, nem a viszonyok nagy változását mutatja e ? Tisza tehát tévedett. Nem először. Mostani tévedésével azonban nemcsak veszedelmes precedenst csinált a parlament történetében, hanem kompronynitálta a konzervatív törekvéseket és megnövesztette a radikalismus szarvait. A magyar történelmi középosztályt sok mulasztás terheli. Ha betöltötte volna szerepét, úgy, ahogy kellett volna, nem fejlődhettek volna viszonyaink ennyire. Még csak Tiszának és Lukácséknak kormányzása hiányzott. Ám az eseményeket visszacsinálni nem lehet, legfeljebb helyreütni azt, amit lehet. S helyesen teszi Andrássy, Zichy, Apponyi, Kossuth, amikor a demokratikus haladás útjára lépnek. A modern eszméktől nem kell megijednünk. Ami bennük jó és nálunk alkalmazható, azt tegyük magunkévá és használjuk fel a nemzet javára és fejlődésének fokozására. Szóval mi, akiknek a nemzet talaján és múltján gyökerezik a lábunk, mi kormányozzuk a haladás hajóját és ne engedjük át az uj eszméknek és a haladásnak terét olyanoknak, akik ott, illetve azokkal csak a nemzet romlására visszaélni akarnak. Tisza baklövése egygyel több ok, hogy a nemzeti hagyományok és nagy erkölcsi értékek minden hive a társadalmi és közélet mozgalmaiba teljes elszántsággal beleálljon, különben a vezetés kisiklik a magyarok kezéből és úrrá lesz a féktelen radikálizmus, mely — mint Törökország példája mutatja — csak romlásba visz. Törökország bukása. Irta: id. EGÁN LAJOS. Huszár Károly sárvári orsz. képviselő, szabadkőműves intézmények alapos ismerője, az „Alkotmány“ vasárnapi számában, bőséges adatokkal bizonyítja, hogy a Törökbiro- dalorn romlása megvan pecsételve, mert árulók intézik sorsát. Ezen kijelentés óta a törökök nagy csatát vesztettek és e szégyenletes, legtöbb ember előtt megfoghatlan események újra szaporodtak és bámulattal számláljuk a nagy rekordot, melyet ez a halált megvető vitéz- nép a rendetlen visszavonulásban élénkbe tár. Huszár Károly sok érdekes adattal igazolja annak okát, hogy a szerencsétlen töröknép miért siklott le történelmi múltjának magaslatáról, szárnyszegetten, vallási és hazafiui ideálok nélkül, egymással megha- sonlott vezérekkel az élén, pártoskodó, poli3 tizáló katonáival és kimutatja, hogy ennek a meglepő dekadenciának indító oka a szabadkőművesség bomlasztó munkájában keresendő, mely az ^ő negyvenöt török páholyában az ő tizenkétezer kőműves tagjával, tervszerű és rendszeresen űzött földalatti munkájával, melybe a török intelligencziának nagy része bele volt szervezve, akik a hazafiui érzésüktől leszoktatva egy láthatatlan világhatalomnak szolgálatába állva, aláaknázták saját hazájuk szilárdnak hitt talaját. Ä szabadkőművesség bomlasztó hatásának első érvényesülése mindenütt a forradalom, ez pedig már két év óta bomlasztja Törökországot. Az .ifjú törökök forradalma az alattomban befurakodott szabadkőművességnek munkája volt, amivel lapjaikban már maguk is dicsekedtek. Az ő páholyaikban főzték ki a forradalom tervét és kivitelét, a zsidók, görögök, örmények, az úgynevezett liberálisok és vallásukhoz hűtlenné lett törökök pedig felültek ennek a titkos társaságnak és öntudatlan sírásói lettek hazájuk- juknak, vak eszköze egy láthatatlan világhatalomnak; mely a török hadseregnek szi- metrikus megdolgozásával előidézője lett annak a meglepő vereségnek, melyről napról- napra világosabban kiderül az árulások egész sorozata. Kiderült, hogy egy előtérben levő fontos és jól fölszerelt erődöt a titkos társaság nagy mesterére bízták, aki ellenállás nélkül átadta az erődöt a bulgároknak és ezért ő és 200 embere, köztük több tiszt, a hadi- törvényszék által agyonlövettek. A páholyok megfertőztették az egész török társadalmat, melyet most már a katona parancsnoksággal felruházott szabadkőműves főmester és néhány titkos társaságban fölvett katonának agyonlövetése nem'lesz képes helyreigazítani. Huszár Károlynak szomorú tények által igazolt adatait még megtoldom eggyel. Kezeimbe került dr. Ruppinek, egy zsidó írónak 1911-ben megjelent szocialiszti- kus tanulmánya a zsidók jelen helyzetéről, aki helyesli a zionistáknak azt a tervét, mely szerint igyekeznek azt elérni, hogy Palesztinában mint önálló nemzet letelepedhessen a zsidóság. Ezen tervük elérése végett érintkezésbe bocsátkoztak a török kormánnyal még Abdul Hamid szultán idejében, a mikor már elszórva, Palesztinában 200 ezer zsidó élt, de azért, mert ott, mint önálló nemzet óhajtottak letelepedni, az akkori kormány kérésükkel elutasította. Ha ez a terv sikerült volna, akkor az európai zsidóság egy része vissza vándorolt volna Palesztinába és ezzel megismétlődött volna az, ami 2500 év előtt a babiloni fogság megszűnése után történt. Bátran állítható azonban, hogy csak egyrésze tért volna vissza, éppen úgy mint a babilóniai fogság után történt, midőn a zsidóság vagyonos része már nem akarta elcserélni a Babilóniában szerzett és ott megszokott, sok élvezetet nyújtó kényelmet a Palesztinái magányért. De miután ismeretes, hogy a szabadkőművesség 4 része zsidókból áll, a zsidó természete pedig olyan, ha a nyilvános utón kitűzött czéljához nem képes eljutni, kész az ő portékáját mint titkos dugárut, mellékutakon becsempészni, tehát hogy Palesztina elfoglalását elérhesse, megbuktatta a páholy testvérekkel azt a szultánt és azt a kormányt, mely őtet kérésével elutasította, az után a főroester átengedi a reábizott erődöt az ellenségnek. A letört, elgyengült Törökországgal majd könnyebben megalkuszik Palesztina birtokba vétele iránt a zsidóság. E szerint Törökország bukását a s"a- badkőmüvesség közreműködésével a zsidóság okozta. Aki Ig azán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, 9 Szatmár, Deák-tér az forduljon bizalommal ■ (Keresztes András-féle ház), u aki dúsan felszerelt ozipo-raktaraban csakis valódi finom borból a már is világhír ü hazai gyárakban készült ezipö- ket és csizmákat nagyon is versenyképes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olosóbbrendtk készítményt, a szokásos bőr- és talputánzato- kat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui csinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű ezipök és csizmák is készülnek*
