Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-11-06 / 45. szám

Szatmár, 1912. november 6

45. szám

XXI. évfolyam.

HETI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

(>

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f.

Félévre — 4 „ — „ Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak sgy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre S dollár.

A dolgok lelke.

Szatmár, 1912. nov. 5.

(4 ) A „tiszta nemzetség“ királyi Liliomának ünnepén halványuló reménységeink utolsó föllobbanásaival kapaszkodunk a hermelinpalástos Szent Imrébe.

Nem akarunk most látni semmit a ' circus porondjából, a hol széttépett foszlányokban, összehasogatva, letiportan, rongvgyá tépve hever magyar keresztényi múltúnk minden ideálja; eltakarjuk a „Quo vadis?“ Viniciusával szemünket az erőre kapott hitetlenség vad rombolása elől — és a vigasztalan jelen ránk boruló sötétségében kétségbeesett suggerálással susogjuk Vinicius-szal:

— Credo !

Hiszünk a szentek egy ességében ! Hiszünk a magyar szentek Virágában! Hiszszük, hogy Szent Imre sugáros dicsőségében együtt érez velünk és az eget megmozgatni jobban tudó könyörgésével megszerzi jobbjainknak, az élen állóknak az ő látását,

Ez a monostor-látogató, tisztáFelelős szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

Laptulajdonos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

kát kereső, a szűz lelkeket csókkal csókoló Szent Imre égi revelatio nekünk.

Azt mondja:

— Tudjátok-e, mi a lényeg a fában ? Ti azt hiszitek, talán a tele- vény földben dolgozó gyökérzet? Vagy azt gondoljátok, hogy az egészséges, kemény, viharokat álló törzs? Rosszul tudjátok. Még az a pihenés nyugalmában árnyékot adó koronás lomb sem a fa lelke. Azt se gondoljátok, hogy a hárs akkor szólal meg, mikor csodás illatát ontja a légbe és ti megmámorosod- tok, mert énekek énekelnek bennetek s azt érzitek : most engedett bepillantani titkolt titkainak kincsesházába a virágos, menyegzős köntösű hárs. Oh nem! Nagyon tévedtek, ha azt hiszitek, hogy ezért az ambrás chrismáér* dolgozik a gyökér ; ezt választja ki életnedveinek kincséül a törzs; ebben akar büszkélkedni a nagy árnyékot vető, sűrűn lombos korona .. .

— A fa lelke — értsétek meg jól — a mag. Ebben sűríti össze lényegét. Abba a kis magba jövendő erdőket rejt el, ősrengetegeket. Abban

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-aajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------A lap inogj «-loiiilc minden azardán

az apró magban leendő életek ezrei vannak. Ezután megszületendő faóriások Jégiói.

— Értsétek, jól értsétek meg, hogy a fa lelke — a mag!

Ez a gyermekarczu, ifjú szent — fehérhaju öreghez illő bölcsesé- get revelált nekünk azzal, hogy hét csókkal csókolta meg Pannonhalma kámzsás barátjainak legutolsóját, Mau rust.

Benne találta meg a benczés monostor lelkét, Kereste a magot, a melyből kisarjadhat a jövendő keresztény Magyarország. A szűzies tisztaság volt a mag. A gyökér, törzs, lomb, virág mind meglesz, ha megvan a mag. . . Hát ezért nem volt ez a bölcsen látó Szent Imre a hót vezér daliás sarjadékai közt, ezért nem vett részt az országba gyűlt idegen lovagok tornajátékain. A mag megkeresése másuvá vezette : a monostorokba.

Ez a szentimrei látás kell most nekünk, a kik az ágakban, virággal hintett lombokban hiszszük a fák lelkét.

A magyar kereszténység rena- issance-áról odázunk, mert sűrűn

Esti kép.

— Őrségen. —

jfz őrtanyán nyitva az aklak,

Jfjip-kop, harkály kopog a fákon.

ege a nyárnak, a tavasznak:

Jdüs, őszi alkony ül a szobákon. Várom, várom az éjt.

Jdak-szinü, selymes függöny: a köd Jf széle rojtos, kék fel az égig, Ijesztőn sir, sufíogva zörög,

3d a ömlő fodrát ujjaim érik. Várom-várom az éjt.

fiikoros égen rezeg a kőid.

Szernyi gyémánt, apró káz-szemek ^Pislognak messzi eresz alól.

Dlézem, — de jaj — nem kakonáz-emeg ? Várom, várom az éjt.

fjikoros ég ! fusson a néző. fyuLt-szernii kázak a távolokon.

Tgy a falu szörnyen igéző.

Aklakomat mind öezárogatom.

Várom, várom az éjt,

Vjlaky János.

Az Eucharistia és az uralkodóház.

Nincs a világnak uralkodó-háza, amely oly szoros kapcsolatban lenne az egyházzal és annak szent hitével, mint a Habsburg-ház. Egyik sem ismerte eí egész történelmén át a kormányzás minden fontosabb tényénél vezérlő motívumul a krisztusi bitet oly föltétlenül, mint a Habsburgok. Egyetlen uralkodó-család történetében sem találjuk a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt való tiszteletnek annyi magasztos bizonyítékát, mint a Habsburgház tagjainál.

A Habsburgok eredete a VII. századba nyúlik vissza. A család ősatyja Ethiko, aki 666 körül Elszász herczege volt. Ethikónak (megb. 690-ben) Odilia nevű, vakonszületett leánya a keresztségben visszanyerte szemvilágát. E leánya számára Hohenberg-vára mellett hasonlónevü apáczazárdát alapított. Ethiko fia, Adalbert, akitől a Habsburgokat származtatják, szintén több zárda alapításával tűnt ki. Ez utóbbinak három leánya apátnő volt, még pedig Eugénia Hohenbergnek, Attala St. Stephannakós Gundelinda Niedermünchen- nek volt apátnője.

Az elzászi Ethikók berczegi családjának egyik utóda, Wernher püspök az 1020. évben Wülpelsberg-en az Aar mellett erős várat építtetett, amelynek a Habsburg, Habicbt«- burg nevet adott.

Wernher rendkívül jámbor és istenfélő, emellett kiváló államférfiu volt, aki meghagyta, hogy a Habsburg urai a világi kormányzás elveit Isten törvényeivel mindenkor megegyeztetni törekedjenek.

Wernher püspök öcscse, Radbot csaknem állandóan Habsburg-várát lakta és birtokait Svájzban is kiterjesztette. Unokája, Ottó volt az első, aki a habsburgi grófi czi- met viselte. Egyházias szellemének kiváló jelét adta azzal, hogy az Elszászban lévő murbachi apátság templomát gazdagon fölszerelte.

III. Albert, Habsburg egyik grófja három keresztes-hadjáratban vett részt (1187, 1196, H98). Alattvalói szentként tisztelték.

Habsburgi Rudolf gróf, a császári ház alapitója, őseinek várában született 1218. május 1. napján. Egyike volt Dél-Németország leghatalmasabb uralkodóinak. Felesége Hohenberg Gertrud volt, akinek családjához a Habsburgokat már korábban rokoni kötelék fűzte.

A Habsburgok és a Hohenbergek Németország déli részében nemcsak vitézségük, hanem nagy jámborságuk miatt is nagy tiszteletben részesültek és Rudolf ez általános tekintélynek köszönhette, hogy 1273-ban, a császárválasztásnál minden ellenfelét legyőzte.

Rudolfnak mint a császárnak és hadvezérnek tetteit, amelyeket a történelem örökített meg, elmellőzve, életének csupán azon mozzanatairól emlékezünk meg, amelyek buz- góságának, az egyház és tanai iránt érzett mély tiszteletének fényes bizonyságai.

A Habsburgokat jellemző jámborságnak legszebb emléke a következő megható történet Rudolf életéből.

Midőn egyszer Rudolf apródja kíséretében vadászott, hirtelen csöngettyübang ütötte meg fülét. Egy pap közeledett, aki az Ur