Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-10-30 / 44. szám

XXI. évfolyam.

Szatmáp. 1912. október 30

44. szám

HETI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

/

V.V '

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f.

Félévre — 4 „ — „ Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai EgyesülUÁllamokba — egész évre 3 dollár.

Felelős szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

Laptulajdonos

k SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össces küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-aajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korena----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdán

Psychagogia.

Szatmár, 1912. okt. 29.

(+) Platon nevezte igy a szónoklatot.

Lélekvezetésnek.

Az ő idejének embere fölött a szónok volt az ur. Az agórá'n eltelt élet psychagogusai a rlieiorok voltak. Jóra, rosszra, őrületre és hősiességre vezethették e lélekformálók és irányítók a szerint, a mint De- mosthenesek voltak, vagy szájas cserzővargák a Kleonok fajából.

És Platon genialis elnevezésének nagyszerű igazát ezeresztendők bizonyítják.

Az emberiség életének nagy hullámveréseit a psychagogia mozgatja. A római respubliea imponáló megmozdulásai Carthago felé, növekvő terjeszkedései az egész világ birtokbavevóse után —- a forum rostrumairól indulnak ki. Lángokat gyújt, vulkánokat olt el; Poinpeiu- sokat, Caesarokat nevel és Catiliná- kat tipor el az orator Cicero. A psychagogia — ez a mérhetetlen hatalom — a tömegek leikéből a legellentétesebb kiáltásokat tudja kiváltani. Ma a Hosannát, holnapa Feszítsd meg-et. Nincs olyan béklyóba verő absolutismus, mint a psychagogia. Lehetetlenségek, vakmerő álomlátások valóságokká válnak, ha igazi orator izgat mellettük. Amiensi Péter nemcsak Clermontot, a kis várost, viszi el vértben, pán- czélosan a Szentföldre, de egész Európát. És ugyanezt a népet iko- noklastává lehet tenni, a mely Krisztus templomait hányja szét a fran- czia forradalomban. Bűnbánó, mellét verő, ha Depaul Szí. Yinczét hallgatja és vérszomjas őrjöngő, mikor Robespierre beszél hozzá.

Érdekesek a történelmi élet hatalmas jelenetei ilyen megvilágításban.

Szentséges legendák hőse és sötét boszu kegyetlen vérengzője lesz a tömeg, ha Rákóczi, vagy ha Dózsa György hívja - zászlaja alá. Fon séges magasságok szomjasága, vagy feketéi 16 örvények iszapja ragadja magával a szerint, hogy Brutus, vagy Antonius markol-e a leikébe. Az Alföld csöndes, contemp- láló népe kaszákat egyenesít kardokká a czeglédi beszédre és mámoros áldozatkészség dörgi, mint egy ember, a „Megadjuk!“-ot Kossuth szavaira. A pozsonyi diéta „Moriamur!“-t kiált, a debreczeni országgyűlés detronizál.

— íme a psychagogia az emberiség életében.

De talán a debreczeni trónfosztással be is fejeződött a szónoklat félelmetes hatalma. A psychék inár nem az oratort vallják imperato- ruknak.

Nem mintha elveszett volna az élő szó varázsa, de már légiókat más tud toborozni. Ma is megvannak a lavina-görgésü emotiók az emberiség életében, de ezek meg- hullámoztatása egy uj hatalom kezében van. Mert a psychagogia ki nem vész, csak ma már nem a szónoklat az.

A lelkek fölött való uralom, a viharcsinálás és elcsititása, a fana- tismus tüzének kigyujtása és a lelkesülésnek közömbösségbe vivése egy, a szónoklatnál is erősebben suggeráló, gigászi hatalom tulajdona.

Ez az uj hatalom a sajtó. A psychagogia már nem a szónoklaté, de a sajtóé.

Szemünk előtt megy végbe a sajtó tüneményes hatalmú lélekfor- tnálása. Akár Szt. Ágostont idózEgy kis történelem a balkán háborúhoz.

A keleti kérdés.

Nagy Péter c/ár állítólag azt a végrendeletet hagyta volna utódaira, hogy a törököt, a „beteg embert“ ki kell szorítani Európából. E végrendelkezés ugyan az oknyomozó történelem szerint a későbbi idők ügyes koholmánya, de a XIX. század eseményei igazolják Oroszország e törekvését. S hogy mind ez ideig még nem sikerült, az valóban nem Oroszországon múlt. Az európai diplomáczia ugyanis mindig résen volt és mindig talált módot és eszközt arra, hogy az európai egyensúly érdekében határt szabjon az orosz kolosszus terjedési vágyának. Mindez természetesen tömérdek pénz- és véráldozatba került, nem egy véres háborúnak lévén okozója. A békekötések pedig, bár mindig hangsúlyozták az európai Törökország fennmaradásának szükségességét, mind jobban és jobban összehordották az ottomán birodalom határait, s az orosz falánkság, ha jóllakásig nem is, de egy kis étvágycsillapitót mindig kapott. A „keleti kérdés“ elnevezés alatt ismert diplomácziai kemény dió tehát voltaképen Oroszországnak ama törekvésében áll, hogy a balkáni keresztény népüket a maga érdekszférájába vonja ; bogy a török kiszorításával esetleg egy balkáni szláv birodalom létesüljön orosz protektorátus alatt, aminek természetesen az európai diplomáczia következetesen ellenáll s azt minden áron megakadályozni iparkodik. Nem egy fogas diplomata próbálta már a keleti kérdést megoldani, s

hogy mily sikerrel, azt a most dúló balkáni háború eléggé igazolja. Egy bizonyos, hogy Nagy Péter álma, minden európai ellenakczió daczára lassacskáp valóra válik, vagyis a tö rök valóban kiszorul Európából. Futólagos visszapillantás csupán a múlt század eseményeire, amikor még az egész Balkán a törököt uralta, meggyőz bennünket e lehetőség bekövetkezéséről.

Az európai reakciós forradalmak hatása alatt a Balkán keresztény népei is forrongani kezdtek. Legelőször Szerbia mozdult meg és Cserni György alatt, — akit törökül Kara- gyorgye nak hívtak — fellázadt a török uralom ellen. Szinte két évtizedig tartó háborúskodás után végre török főhatóság alatt szabad fejedelemséggé alakulhatott.

Az 1812. évi bukaresti szerződésben Törökország elveszté Besszárábiát, a Pruth és Dnyeszter közti területet, melyet Oroszország foglalt el. Súlyosabb veszteség érte a félholdat a görögök szabadságharczában, mely az 1827—29-i orosz-török háborúra vezetett, s melyet a drinápolyi béke zárt be. E béke értelmében, melyet az 183ői londoni konfe- renczia is szentesitett, Görögország a töröktől teljesen független államnál nyilváníttatott. Ekkor nyert autonómiát a két dunai fejedelemség, Moldva és Oláhország is. Ettől fogva már csak hűbéres tartománya volt Törökországnak — orosz protektorátus alatt. Végleg a krími háború után vesztelte el Törökország a két fejedelemséget. Moldra és Oláhország 1856-ban megszabadult az orosz protektorátustól, 1858-ban a török fenbatóságtól is. A krimi

háborúban különben csak az európai hatalmak erélyes közbelépése mentette meg Törökországot a felosztás veszedelmétől, sőt valahára be is fogadta az európai nemzetek közé, s ezáltal körülbelül húsz esztendőre biztosította az oroszok ellen. Könnyen végzetessé válhatott volna Törökországra nézve az 1875—77. mérkőzés Oroszországgal, mert a san-stefanoi béke Konstantinápolyon és környékén kívül a Balkán félszigetből alig hagyott egyebet a szultánnak. A fenyegető angol osztrák-magyar-román-török szövetség siirgetésére a czár a hatalmak birálata alá bocsátotta a san- stefanoi békét, melyet aztán a berlini konfe- renczia következőleg módosított:

Románia, Szerbia és Montenegro függetlensége s mind a báromban minden vallás szabad gyakorlata biztosíttatott. Bulgária önkormányzatot, keresztény kormányt nyert, de fejedelmét a szultán hűbéresének nyilvá nitotta. A Balkán délkeleti lejtőjén Rutneba néven uj török tartomány létesült, melynek szervezetét egy európai bizottság úgy állapította meg, hogy török fennhatóság alatt keresztény kormányzót nyert.

Bosznia és Herczegovina megszállásával és kormányzásával Ausztria-Magyarország bizatoít meg, a török birtokjogának elismerése mellett. E területek teljes elszakadása nemsokára bekövetkezett. Közben azonban az történt, hogy Görögország 1881-ben uj követelésekkel állott elő azon a czimen, hogy az 1877-i háborúban passzivitásban maradt. Ekkor vesztette el Törökország Tesszalia és Epirus egy részét, miáltal Görögország terű-