Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-10-23 / 43. szám
Szatmár 1912. október 23. HETI SZEMLE 3 Sokai helyesebben járna el a kir. ügyészség, ha a városi közigazgatási bizottsággal az igazságügyminiszterhez indokolt felterjesztést intéztetne az iránt, hogy az igazságügyminiszter mondja ki, hogy az uzsora Szatmáron hivatalból üldözendő, mert ott az elszegényedés általánosan mutatkozik és gyanuokok merültek fel az iránt, hogy ezt az elharapózott uzsora okozta. Az 1883: XXV. t. ez. 10. §-a erre a jogot megadja, sőt ennek a szakasznak az értelmében a m. kir. igazságügyminiszter Szatmár megyében, az 1898. évi márezius 30-án kelt 19.348 számú rendelettel, az uzsorát hivatalból űldözendőnek nyilvánította. Á szatmári és megyei törvényhatóságok pedig Írjanak fel a törvényhozáshoz az iránt, hogy a törvényhozás ne csak az Ausztria által kívánt milliókat szavazza, hanem gondoljon a milliók megszavazásában való fáradalmak után a népre is és legalább azt a törvényjavaslatot, amelyet az igazságügymi- niszteriumban 1902. évben kidolgoztak és 1903. május 29 én a képviselőház elé terjesztettek, vegye tárgyalás alá és emelje törvényerőre, azzal a kiegészítéssel, hogy az uzsorát vétség helyett bűntettnek minősítse és azt is, mint bűntettet büntesse, ha valaki pénzbőség idején hitelez és gazdasági válság alkalmával a hitelt felmondja azért, hogy adósát tönkre legye — lesukterolja. Közönségünk pedig a mostani pénzválságból tanuljon Tanulja meg, hogy igényeit bevételeihez mérje; bankokat derű borúra ne alapit son; merész, merőben hitelre alapított vállalkozásokba ne bocsátkozzék, mert a pénzbőséget rendszerint pénzszükség szokta követni és az uzsorás hitelező csak ezt várja, hogy követelését felmondja és adósát tönkre tegye, megfojtsa — lesakterolja. Szirén-hangok. A munkapártot újabb csalódás érte. Sokáig abban a reményben ringatta magát, hogy a balkáni bonyodalom kitűnő alkalom lesz az ellenzék behódoltatására. Ritkán lehet olvasni olyan zengzetes és kenetteljes nyilatkozatokat a hazafiságról, mint amilyenek mostanában a munkapárti táborból elhangzottak. Az ellenzék hazaszeretetére pályázott és pályázik a kormány. Azt hitték odaát, hogy amint ők kidobják a jelszót: a haza minden előtt, az ellenzek meggondolás nélkül nyomban elfelejt minden sérelmet s törvénytip- rást és lelkendezve borul békecsókra Lukácsék karjaiba. Számításuk nem vált be. Az ellenzék nyugodtan áll és várja az eseményeket. Már dörögnek az ágyuk és már megindult a vérpatak lenn a Balkánon és a behódolásra idehaza semmi kilátás. Így is van ez helyén! Az ellenzéknek nem szabad magát tőrbe csalatnia és észszerütlenség volna, ha most a munkapárti szirénhangokra reagálna, mert semmi okozati összefüggésbe nem hozható össze a haza veszélye azzal, hogy nosza rajta, ellenzék, mentsd meg a hazát és add be a derekadat. Tessék csak ezt az elvet odaát megvalósítani. Ha tényleg veszélyek felhőit látja a kormány a látóhatár szélén felkerekedni, úgy hát menjen onnét, ahol van, a kormány éléről, mikor a mai helyzet ütköző és botrányköve ép Lukács és társai. Ameddig ő önös érdekből — ezt ma már a higgadtan gondolkodó munkapártiak se tagadják — ragaszkodik a bársonyszékhez, addig ne hadonásszon a „haza mindea előtt“-féle nemes jelszavakkal, hanem hozza meg ő elsősorban a maga áldozatát, amellyel a megsértett jogrendnek tartozik. Amig ezt nem teszi, jóllehet tudja és látja, hogy a felkavart állapotok rendbehozásának ez az első kelléke, addig neki a nemzet érdeke csak ürügy és eszköz, hogy vele megmentse a maga önös uralmát és — zsöl- léjét s kiáltó gúny, amikor ő az ellenzék haza- fiságát akarja kihasználni. Slakóczy Géza '** ÍÜK*“ Szatmár, Eötvös-utcza 4/a. ez. Ajánlja a főt. lelkész urak szives figyelmébe modern szabó-műhelyét, hol is mindennemű reverendák és papi öltönyök a legnagyobb pontossággal, jutányos árak mellett készülnek. Tisztelettel Makóczy Géza, papi- és polgári-szabó. A munkácsi püspök fölszentelése. A múlt vasárnap Ungvár mély jelentőségű szertartásoknak volt tanúja. Az ősi munkácsi egyházmegye uj püspökét, Pap Antalt szentelte föl Drohobeczky György körösi gk. püspök, Lányi József nagyváradi és Horváth Győző kalocsai kanonokok, fölsz. püspökök segédletével. Fiatalon, férfikorának egész erejében jutott a püspöki magas méltósághoz az arra e,zer érdemet szerzett uj munkácsi püspök. És vár is reá férfivállakat kívánó munka. Erkölcsi, nemzeti és kulturális munka. Egy országdarab kiáltó szükségletei esengenek apostoli tettek után. Orosz agitátorok, földhöz ragadt, kizsákmányolt nyomor, kulturát- lan tudatlanság várnak gyógyítóra, alkotóra. És a nagy missióval eíküldetett püspök tudja mindezt. Ismeri a reá váró terhek keresztes súlyát. Tudja, hogy munkájától egyházának, és nemzetének fontos érdekei függenek. Őrálló helye, mint a végek bástyája. És neki virrasztva, pihenéstelenül, az álmot meglopva kell helyén lennie, verejtékben izzadva, fáradságot nem ismerve. Mert örök értékek őrzője, a ki nem lehet magáé, de áldozatként kell égnie erejének, szivének utolsó föllobbanásáig. így látjuk az uj püspököt jelentőséges helyén. És a mikor bölcseségére, edzett munka ■ erejére, mély hitére, magyar vérére gondolunk és látjuk embererejére rászállani azt az isteni erőt, a melyért fölszentelése előtt esedezett Mária-Pócson a lelki magánosság szent és ihlető napjaiban — nagy, bizó örömmel, az egyház és nemzet beléje vetett reményeivel tudjuk, hogy valóban apostola lesz az uniónak, a magyarságnak, az erkölcsi és szellemi kultúrának. E rendíthetetlen hittel köszöntjük fölszentelése alkalmából az ős Munkács-egyház- megye uj püspökét. * A püspökszentelés október 14-én folyt le Ungvárt. A város polgársága külön is ki akarván venni részét az ünnepségekből, vasárnap este fáklyás zenét rendezett az uj püspök tiszteletére, melyen több ezer főre rugó közönség vett részt a társadalom minden osztályából. A polgármester megbízásából Vidor Marczi fejezte ki röviden a polgárság hódolatát, mire Papp Antal a reziden- czia ebédlőjének ablakából meghatva mondott köszönetét. A püspökké szentelés hétfőn reggel 9 órakor vette kezdetét. — A püspököt megillető assisztenczia a templomból a püspöki lakba vonult, honnan a székesegyházba kisérték a felszentelő püspököket, Drohobeczky Gyulát, Horváth Győző drt. és Lányi József drt., valamint a fölszentelendő uj püspököt Papp Antalt. Kilencz órakor vette kezdetét a szertartás a templomban, melyben ez időre egybegyűltek a hivatalos személyek, élükön a kultuszminiszter képviselőjével, Andor György miniszteri tanácsossal, a szomszéd vármegyék, városok képviselőivel. A szatmári székeskáptalant Szabó István prael. kanonok képviselte. A szentmise kezdete után felolvasták a királyi adománylevelet s a pápai bullát, majd a püspöki eskü letétele következett, mely után az előirt hitvizsgálatot állotta ki a fölszentelendő uj püspök. Ezután a nagy oltárnál megtörtént a meghatóan szép fölszentelés. A mise végén, a papság nevében Matyaczkó Tivadar kanonok hódolt az uj fölszentelt püspöknek, a melyre beszédet intézett a papsághoz s a hívekhez Papp Antal. Délután 2 órakor 200 teritékii ebéd volt a Korona termében, a melyen Szabó István praelátus-kanonok is üdvözölte a püspököt a következő beszéddel: Méltóságos és főtisztelendő püspök urak, mélyen tisztelt Uraim ! A mai magas ünnep Józsefnek, Jákob fiának álmát juttatja eszembe. Azt álmodta József, hogy kévét kötött testvéreivel együtt és az ő kévéje magasra emelkedett, testvéreinek kévéi pedig mélyen meghajoltak az övé előtt, majd úgy tűnt föl neki álmában, mintha a nap, a hold és tizenegy csillag földre borulva hódoltak volna előtte. Tudjuk, hogy az isteni Gondviselés akaratából hogyan teljesedett be ez az álom és miként vált valóra az egyiptomi Józsefnek a történetében. Amit itt most látok és láttunk különösen a templomi ünnepen, az olyannyira hasonlít a József csudálatos álmához, de nem álom az, hanem igazi valóság. A József felmagasztalásához hasonlóan tüneményes eredménye az isteni Gondviselés csodálatos munkájának. Egy gyönyörű kép ez, olyan, mint amilyet édes álmunkba szokott beleszőni a játszi képzelet: és ez a kép nem tűnik el szemem elől, nem foszlik szét, hanem mint értékes valóság, állandóan fen- marad. Látom az őszbe borult szülőket tisztelettel meghajolni fiuk előtt, aki nekik most lelkileg atyjuk lett. Látom szellemi szülőjét, azt a szép matrónát, a munkácsi egyházmegyét, nagyranövelt fiuk előtt, a testvéreket, az egyházmegyét, érdemes papjait, föléjük emelt testvérük előtt püspököt megillető tisztelettel meghajolni. Az imádandó Gondviselés alkotó kezének remeke ez a kép. Ez a kép, amelynek szemlélete gyönyörködtet és fölemel. A léleknek hullámaiban való kitörésével nézem ezt a képet, gyönyörködve nézem, ellenálhatatlan vágytól ragadtatva keresem a czimet és módot, hogy , annak élő alakjai mellé odaállhassak én is. És nem sokáig kell keresnem, mert megtalálom azt. Sokkal többet is ennél. Vannak az uj püspök urnák az említetteken kívül más testvérei is és ezek mi vagyunk éppen tizenegyen, akiket annyi szeretettel és gondossággal ápolt, nevelt vele együtt papokká a budapesti központi szeminárium. Az uj püspök ur a mi Józsefünk, akinek történetében visszatérni látom Józsefnek csudálatos álmát és beteljesedve azt, amit ez álom jelképezett. Kévéket kötöttünk mi is vele együtt és ime, az ő kévéje magasra emelkedett fölöttünk, a mieink pedig mélyen, alázatosan meghajolnak az ő kévéje előtt. Ezen jelenettel, ennek ecsetelésével kívántam kiegészíteni azt a magában is gyönyörű képet, ez adott bátorságot arra, hogy ezen a helyen magam is felszólaljak. En a tizenegy testvér nevében állok Méltóságod elé nemes vágyaink és törekvéseink, a jövőről költött, aranyos színekkel megfestett képnek felújított kedves emlékével. Ezen emlékektől áthatva, lelkesedésemnek és kimondhatatlan örömömnek adok kifejezést a felett, hogy a gondviselő Jsten Méltóságodat kiválasztotta közülünk és a munkácsi egyházmegye díszes püspöki székébe emelte. Lelkemnek alázatával jelentem mind a tizenegy testvérnek hódoló üdvözletét. De lelkünk nem elégszik meg ezzel a szóbeli kifejezéssel, hanem a jövőben is ugyanezeket a kívánságokat táplálja Méltóságodnak javára. Az a mi lelkünk leghőbb óhajtása, hogy az Ur Isten, aki mostani intézkedésével kimutatta Méltóságod irányában kegyes szándékait, adjon erőt ennek a feladatnak tökéletes betöltésére. Egyházmegyéjének bölcs és szeretetteljes atyai gondozására adjon okos tanácsadókat, hű segítőtársakat, buzgó papokat és engedelmes jámbor hívőket. Oszlassa el a nehézségeket, tegye könnyűvé feladatait üdvös alkotások és bölcs főpásztori működés által. Munkájának jutalmául adja meg hosszú éveken át azt az örömet, amit papságának és híveinek osztatlan, ragaszkodó szeretete, egyházmegyéje folyton növekvő jólétének látása okoz. De egy másik, nem kevésbbé jelentős és illő czimen állok én most Méltóságod elé, t. i. a munkácsi és szatmári egzházmegyének évszázados testvérisége czimén. Ennek a jogezimnek az igazolására és mintegy megerősitéseképen jól esik hivatkoznom arra, hogy én Méltóságod boldogult elődjének a fölszentelésén is jelen voltam, mint kicsiny udvari papja annak a nagynevű püspöknek, aki Méltóságod boldogult elődjét nemcsak becsülte és tisztelte, hanem barátilag szerette is és ezzel a vonzó példával mintegy megpecsételte azt a szera- tetteljes viszonyt, a mely a két testvéregyházmegye papságát mindenkor összefűzte. Én tehát a szatmári papságnak és különösen a szatmári egyházmegye székeskáptalanjának hódoló üdvözletét és tiszteletét tolmácsolom Méltóságodnak azzal a jó kívánsággal, hogy Méltóságod a két egyházmegye papságának testvériségéből fakadó örömére kormányozza egyházát szent hitünknek, vallásunknak, az anyaszentegyháznak és hazánknak közös nagy javára. Isten éltesse 1
