Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-11 / 37. szám
„HETI SZEMLE“ _______________________Szatmár, 1912. szeptember 11. Ha hiába . .. „vére tirajtatok“ ... A hol nem akarnak élni, ott nem is kell a csaták kürtszava. Zavarja a nyugodalmat, az álmot. A halált. Hogy állunk a politikával ? Közeledik az idő, amikor a t. Ház összeül. És ahelyett, hogy a helyzet tisztázódásáról Írhatnánk, azt kell konstatálnunk, hogy a politikai helyzet napról napra bonyolódik, ku- szálódik. A vezérpolitikusok nyilatkozatai mindig jobban feltárják és megvilágítják azt az irtózatos • szakadékot, a mely a kormány pártja és az ellenzék között tátong. Ki beszél ma már békéről és meggyőződésről ? A kormány és pártja valamiképen kezdi a gyöngeség és meghátrálás jeleit mutatni. Mint mikor a seregek mérkőzésénél a sorok bomladozni kezdenek és a nevezhetetlen érzések iszonyata kezd rángatódzni a már bizonytalanul küzdők arczulatán, olyanformán fest a mnnkapárt nagy táborának kapkodó küzködése. Csak hasonlítsuk össze a nagy- enyedi beszédet és a gasteini üzenetet! Az előbbi a bizakodó erőnek harsogása, az utóbbi az erősen szorongatottnak aggódó alkudozása. A közhangulat erejének nyomása alatt a helyzet kezd a kormány számára kegyetlenül elviselhetetlen lenni. Érezniük kell, hogy a szituáció kínjait nemcsak a „házszabálykérdés méregfoga“ okozza, amelyet And- rássy közvetítő gondolatával oly szívesen huzatnának ki, hanem az erőszak politikájának az egész szerves komplexuma, amelyben élnek. — Ezért találkoznak rideg érzéketlenséggel a másik oldalon akkor is, amikor a személyi önfeláldozás áldozati oltárára engedik állani azt, akinek szuggesztiv félelmes ereje az ellenzék szemében a legrikitóbb vörös posztó. Ezért találnak süket fülekre akkor is, amikor egyik-másik mérges ütköző kérdésben az engedékenység legszélső határáig elmennek. No meg aztán kérdezni is lehet valamit I Hol van Zichy János, hol van Hédervári, hol Berzeviczy, Návay és még sokan, akik ha akarnának, ugyancsak képesek volnának súlyos erővel küzdeni ? Nem találjuk őket a rémült sereg csatasorában. Másként áll a dolog az ellenzéki oldalon. Az egyesült ellenzék mind egységesebbé forr a küzdelmek tüzében. Tömören állanak vezéreik körül és a kormánypárt meg-megnyilatkozó tünetei hatalmasan hatványozzák erejüket. Apponyi finom elméje felfedezi az erőszak rendszerének réseit és megrögziti, megrajzolja. És a felettük, vagy mellettük, vagy mögöttük álló Andrássy utasításait feszült figyelemmel kisérik. Biztosak a maguk dolgában s azért lelkesek és erősek. Ilyenformának látjuk a helyzet képét. De azt azért senki sem tudhatja, mit hordoz méhében a közel jövő. Adakozzunk a Sajtiak»! Pénzintézetek kötelező ellenőrzése, Félhivatalos jelentés szerint a pénzügyminisztériumban törvényjavaslat készül a pénzintézetek ellenőrzéséről. A tervezet szerint huszonöt szakképzett revizor gyakorolná az ellenőrzést a pénzintézetek felett. A jelentés nem számol be azonban árról, vájjon a revizori intézmény a pénzügyminisztérium által létesittetik-e, vagy egy külön in tézet bizatik-e meg az ellenőrzés feladatával ? Az ellenőrzés lényege pedig ezen fordul meg. A pénzintézetek képviseletei, a Pénzintézetek Országos Egyesülése és a Magyarországi Pénzintézetek Országos Szövetsége már régen az autonomikus ellenőrzés mellett tört pálczát, mert szerintük a pénzintézeti reform nem érintheti a hitelre nélkülözhetetlen szabad mozgást. Azóta meg is alakult a Magyar Revizori Szövetség, mely á pénzintézeti ellenőrzést önkormányzati utón törekszik megoldani Visszleszámitolási viszonyba csak a revizori szövetség tagjai léphetnek egymással. A pénzintézeti reformra feltétlenül szükség van. Ezt meg kell csinálni. Csak az a kérdés, hogy a reformon belül mit kell megvalósítani. 3Mi szokta a: pénzintézeteket válságba sodorni? Válságba sodorja az a körülmény, hogy a visszleszámitoló pénzintézetek a pénzviszonyok rosszabbodása esetén a kölcsön azonnali visszafizetésére kényszerítik a pénzintézeteket. Ez a körülmény ismét arra bírja a pénzintézeteket, hogy tartózkodó hitelpolitikát kezdenek folytatni. Mikor a betevők ezt megtudják, megrohanják a pénzintézetet és visszakövetelik a betéteket. A betevők ugyanis nem sokat gondolkodnak. A tartózkodó hitelpolitikában nem a pénzpiacz feszültségét, hanem a pénzintézet gyengeségét látják. Ily módon sok pénzintézet meg lesz fosztva attól a két támasztól, melynek létezését köszönheti. A dolognak pedig úgy kellene lennie, hogy minden pénzintézet az alap és tartaléktőkében bírja erejét. A legtöbbje azonban részvénytőkéjét messze túlhaladó visszleszámitolási hitelt vesz igénybe és tartaléktőkéről egyáltalán nem gondoskodik. A reformnak tehát arra kell irányulnia, hogy a törvény kötelezze a pénzintézeteket tartaléktőke alapítására és folytonos növelésére, mely megvédje őket a bankok hirtelen történő felmondása és a betevők ostroma ellen. Amerikai izü tiszteletdijak helyett a hitel élet szoliditása legyen a mérvadó szempont. A betevő érdekeit is mindenképpen meg kell védeni. Mert arról igazán nem tehetnek a betevők, hogy pénzbőség idejében a formálisan reákényszeritett hitellel nem jövedelmező vállalkozásokba bocsájtkoznak pénz- intézetefhk. Csőd esetén csak azok a betevők jutr.ak a pénzükhöz, akik életveszedelmesen megfenyegetik az igazgatóságot. Szakkörökben úgy gondolják megoldhatónak a kérdést, hogy a csődtörvény megváltoztatásával a betétek előnyös tételnek jelentessenek ki. Ennek némiképpen az lenne a következménye, hogy a pénzpiacz feszültsége nem tenné bizalmatlanokká a betevőket. Az ellenőrzést pedig meg kell csinálni. A pénzintézetek a miniszterelnök egy kijelentéséből arra következtetnek, hogy a kormány az állami ellenőrzés hive, ami kizárná azt, hogy a magyar revizori szövetség törvényes alapot nyerne. Az állami ellenőrzés, úgy mint az külföldön is megvan, nincs tekintettel a pénzintézeteknek egymáshoz való viszonyára és ettől függetlenül gyakorolja az ellenőrzést és törekszik ellensúlyozni az alapítási és vezetési szabadságból eredő veszélyeket. Á magyar revizori szövetség ellenben pusztán a szövetségbe beállott intézetek felett gyakorolja az ellenőrzést és visszleszámitolási viszonyba csak azokkal az intézetekkel lép, melyek a szövetség tágját. A visszleszámitolási hite] tehát kényszereszköz azon nagy bankok kezében, melyek a revizori szövetséget megalkották. És igy ha nem is nyer törvényes alapot a szövetség, ha kitartanak a szövetség alapitói a kitűzött czél mellett, még mindig nagy szolgálatot tesznek az ország hitelének. A gazdasági és forgalmi Zsuzsa asszony mindig boszankodott. — Hogy tudja a kisasszony ennyit emlegetni azt a mihaszna macskát. Ha ember lett volna, se köllene már azóta rágondolni. Akármi lett vele, köszönje meg, hogy eddig olyan jó dolga volt. — Nézze Zsuzsa néni — mondom én — az állatnak is van magához való érzése, jól eshet neki a jó bánásmód; de az embernek is meg kell becsülnie még az állatok ragaszkodását is, hiszen ... — Ide-oda rossz macskája, szeresse csak, akinek tetszik. — Azzal lecsapta nagy zajjal a sodrófát, pedig lett volna vele még dolga s kivonult a konyhából... Öt napja múlt, hogy elveszett Szelidke. Épen Mila és Miczuka jóizü reggelizésében gyönyörködtem, mikor a nagybácsiók szolgálója (szomszédjaink ők) lép a konyhába, kezében egy keservesen nyávogó macskával. Letette nyomban a földre s a macska azonnal felém tartott, még mindig nyávogva. Alig hittem szemeimnek. Szelidke volt, de mennyire megváltozva. Ingadozó lábai alig bírták lesoványodott testét. Szélessége alig volt, csak hossza látszott formájának. Háta meggörbült, vékony nyaka aránytalan nagy fejben folytatódott, fülei, farka túlságos hosz- szunak tetszett. S a bundája, máskor fényes, sima szőre most fénytelen, hamuszinü, égnek- meredő. Cicuei, Szelidke, szegény cicus mi lett belőled? Hihetetlennek tűnt fel a cseléd beszéde is. Elélhet-e egy macskakölyök öt napon keresztül étlen-szomjan a sötét, hideg pinczében ? S mikép kerülhetett oda ? Én szinte bocsánattal gondoltam a csordapásztorokra akik még sem lophatták el, bár Zsuzsa asszony megmaradt állítása mellett, csak némikép megváltoztatta most. — Ellopták — úgymond — hanem mikor odább menve látták, hogy haszontalan apró macska csak, lelökték az ablakrácson át a szomszéd tekintetes ur pinczéjébe. Még igy rosszabb, mintha elvitték volna. — Nem töprenghettem most mindezen tovább. Odatettem Szelidkét a tejestálacska mellé, azt hittem, mohón lát majd hozzá. De nem kellett neki. Erővel vontam újra hozzá, visszahúzódott tőle. Kínáltam mással. Túróval, nyershussal, sülttel, rá sem nézett máskor e kedves csemegéire, egyre nyávogott keservesen. Odaviítem a Czirmoshoz. Mérgesen fújt az rá, feléje karmolt, még a hátát is felborzolta haragjában. Miczuska hasonlóképen tett. Nyilvánvaló, hogy nem ismerték meg. Még Mila is bámulva nézte, mintha kérdezni akarná. Ugyan honnan toppant közénk ez a csúf jószág? Kapta magát, elfutott előle. Szegény Szelidke újra csak felém fordult. Érdeklőén nézett s s fáradt, gyenge hangon nyöszörgőit. Csak akkor nyugodott meg, ha a kezembe vettem. Dorombolt s hozzám dörzsölődzött fejével. Ha kissé magára hagytam, fölverte a házat panaszos nyávogásával. A kis szolgálót kö- nyekig megindította vele. — Úgy sir ez szegény, mintha csak ember volna. — Bizony nem hagyta ezt szó nélkül Zsuzsa asszony. — Hogy nem röstelsz pityeregni egy haszontalan macskán; de nincs jó dolga a kisasz- szonynak se, mikor megfogja azt a förtelmes állatot. Egész nap nem evett Szelidke úgyszólván semmit. Kínáltam pedig majd minden órában. Kényszerítésre kellett hát fognom a dolgot. Este, hogy a frissen szűrt tej sem csábította, összefogtam lábait, s száját erővel a tejbe tartottam. Pár csöpp lehetett csupán, amit most evett. Másnap már a rántottét is megkóstolta, húst is evett, de csak egy gondolatnyit. Teljes két hét kellett hozzá, mig gyarapodáshoz kezdett. Teste szélesedett valamivel, háta egyenesebb lett, feje határozottabb tartásu. Mila is barátságosabb volt már hozzá. Nem játszott ugyan még vele, de nem is futott már tőle. Csak a Cirmos nem tűrte most már. Egyre pofozásra emelte lábát, ha csak közeledett is feléje. Csak mesz- sziről tekintgetett hát, vágyakozván a Cirmos felé. Tőle bizonyosan elfogadta volna a fejecskét, de hát nem kaphatott belőle. Eljöttem hazulról én is. Pár hónapja már. Hányszor szerettem volna azóta szétte- kinteniZsuzsa asszony birodalmában. Törődik-e csak valamennyire is .Szelidkével s a többi cicával, meg a vizslákkal. Most végre ott lehetek majd újra. Csak ez a mai nap, illetőleg ma kapott levél ne venné kedvemet. Pedig hazulról jött ez is. Arról szól többek között, hogy a kis szürke cicát nem találom meg többé. Elpusztult, épen a tegnapi napon. Két napig nem látták a házban. Ma került újra elő, teljesen lesoványodva, betegen. Véletlenül zárhatták el valahová. Néhány napig nem evett, ma végre kimúlt. Szegény cica, mennyit szenvedhetett a te kis állatlelked, amig idáig eljutottál. Azt hittük legjobb dolgod lesz négyötök közül s íme a legrosszabb sors neked jutott. Vájjon mivel érdemelted ?
