Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-09-11 / 37. szám
Szatmár, 1912. szeptember -11. HETI SZEMLE élet fejlődésével ugyanis mind több és több pénzintézet lesz kénytelen a szövetség szolgálatait igénybe venni. A tőke szabad mozgását megkötni nem szabad, mindenképpen azonban azon kell lennünk, hogy az elhelyezést kereső tőkét az arra való kezekre bizhassuk és czélszerü felhasználását biztosítsuk. A német törvény szolgai fordítását képező magyar kereskedelmi törvény ennek a czélnak már nem felel meg. Városi közgyűlés. A hétfői közgyűlés érdemleges pontja a polgármesteri jelentés volt, a mely szerint a vízvezeték és csatornázás ügye minden akadály nélkül halad előre; már négy kút készen van és a vizök oly bő, hogy 10 kútnál többre nem lesz szükség. A kiépítéshez szükséges kölcsön azonban a mai nehéz pénzügyi helyzet miatt igen nagy kamattal volna megszerezhető. A városi bérház majdnem teljesen kész, boltjai és lakásai ki vannak adva. A polgári iskola elhelyezéséről az uj épület elkészültéig is gondoskodni kell, mert nem csak a következő uj osztályokat, de még párhuzamos osztályt is szükség volt felállítani. A felső kereskedelmi iskola kibővítési munkálatai is mihamar befejezést nyernek. A jelentés még Kótay Lajos királyi kitüntetéséről emlékezett meg, a meiy után a közgyűlés a közigazgatási bizottság tagjául Harcsát' Gézát választotta meg. Több jelentéktelen ügy letárgya- lásával ezután gyorsan végzett a közgyűlés. Á „szegényemberek“ izgatása, Éhes gyomor diktál csak olyan czikke- ket, milyeneket a demokrata sajtó nap-nap után világgá — ordít. Ez kétségtelen. De Kinek irhát vájjon ez a sajtó? Hiszen, ha nem jár bekötött szemmel a világon, láthatja, látnia kell. hogy az ő gyomra talán még üres s nem telik egy jobb falatra, de az elvtársak ? Azok már jóllaknak ; van miből. A kézzel dolgozó munkás ma aranyidőket él. Annak nem drágaság a drágaság, De a munkaadónak sem ártottak a nagy bér- mozgalmak, melyek a horribilis napszámokat, munkabéreket kicsikarták, mert a munkaadó (még az állam is) felemelte az áru árát és rendben volt. A termelő, a földmives pedig Mátyás király óta nem volt oly jó anyagi helyzetben, mint ma. Ezeknek akar a demokrata sajtó szolgaságról, kizsákmányolásról beszélni ? Nevetséges. Hát akkor mit akar tulajdonképen ? Hangja után Ítélve valóban éhesnek látszik lenni és a keserűség beszél belőle. Egy felnőtt ember tudja, ha megeszik egy egész görög dinnyét, meghal tőle, vagy legalább megbetegszik tőle, azért nem eszi meg, ha mindjárt meg is kívánná. Máskép egy gyermek, azt úgy kell eltiltani a mér- teKtelenségtői, mert önmagát fegyelmezni nem bírja. Ugyanez az önfegyelmezetlenség diktálja odaát azokat a mérges sorokat, melyek ész nélkül izgatnak. Egy éhes kis újságíró meglát egy szép fogatot s mert neki nincs olyan, most már le az urakkal, igy meg úgy, gazemberek, zsarolnak, lopnak, nyúznak stb. Mintha nem lehetne becsületes embernek is fogaton járnia. Persze, ha nincs egy árva vasam sem, holnapig meg nem fogatosodom, hacsak meg nem ütöm a lutrit, de akkor is sorsjegy kell hozzá. Ha az ember szerezni akar valamit, azért meg is kell dolgoznia és ez mindig igy volt és igy is marad. Ha nem győzte az apa, dolgozott tovább a fiú, ha akkor sem volt elég, folytatta az unoka, de máról holnapra nem hízott s nem is gazdagodott meg senki. De ha mégis meg akar. És mert becsületes utón az lehetetlenség, egy ember pedig kevés még a gazemberséghez is, nosza telekiabálják a világot és felizgatják a könnyen hívőket, hogy majd lesz jobb világ, majd csinálunk mi a senkiből s a semmiből félisteneket és félvilágokat, csak tartsatok velünk, csak dobjátok azt az öreg Istent a sarokba .... és mennek sokan és ott hagyják a csendes megelégedett meleg otthont s kapnak érte sivár semmit, mely tarkára van festve, s ridegen vigyorog; üres lelket, mely czéltalanul bolyong, mig el nem költözik csalódva, s megundorodva — mondjuk — a másvilágra, vagy — mondjuk — az újságok „öngyilkosok“ rovatába. írfolyamjavitó mozgalom. (K. Ö.) A belügyminiszter felhívást intézett a községekhez, hogy állami járadékokat vásároljanak. Ennek! a felhívásnak két tős czélja van. Az egyik czél a községek anyagi javát szolgálná és megőrizné bizonyos kamatveszteségtől, a másik államérdeket szolgálna és járadékok vásárlásával az állampapírok árfolyamát akarja megjavítani. Párhuzamosan halad ezzel a mozgalommal az osztrák kormány akcziója, mely az árfolyam javítására a postatakarékpénztárt akarja igénybe venni és járadékok vásárlására ősz tönözni. Nincs kétség benne; hogy állami járadékok vásárlására most igen alkalmas az idő. Soha nem tapasztalt alacsony árfolyamon mozognak és igy nem csak tisztességes kamatjövedelmet, körülbelül 4 és léi százalékot, hanem megfelelő tőkeszaporulatot is biztosítanak' Bár ezt mindenki tudja, még sem vesznek járadékokat. Holott józan észszel, ha valaki a tőkéje után akar megélni, annak úgy kell cselekednie, hogy tőkéjének egyrészét befektetési papírokba, másik részét spekulacionalis papírokba kellene fektetnie. Nálunk, bizonyára kényelmi szempontból a takarékpénztárakat részesítik előnyben, melyek oly csekély kamatot fizetnek, hogy ha arra a gondolatra jönnének, hogy állami járadékokat vásárolnának, kamatdifferenciákon szép nyereséghez jutnának. Erre persze nem gondolnak, mivel ez megkötné a tőkét, már pedig ma pénz kell, sok pénz és nem lehet kapni. A pénzintézeteknek nincs, vagy ha van, reáülnek és engedik elpusztulni az adóst és a vállalkozót. Szegeden például annyira elfajultak a viszonyok, hogy törvényhatósági intézkedésekkel akarják a pénzintézeteket arra kényszeríteni, hogy az üzletvilágon könyörüljenek meg. De hát hová lett a sok pénz ? Ott van a nagybankoknál, melyek a hitelt egészen megszorították. Ott van a mágnásoknál, kik a pénzintézeti bukásokra és hitelmegszoritá- sokra megijedtek és a betéteket visszavonták. Végül ott van a speculácionalis papírokban. Spekuláció mindig volt és lesz. Van nálunk, van másutt. A dolognak azonban úgy kellene lennie, hogy a túlzások esetén, a spekuláció önönmagában tekerje ki a nyakát és azután állítsa helyre a reális állapotokat. Másutt ez igy is van. Nálunk azonban, értem ezalatt a börzei spekulácziót, nem hajlandók megállapodni és inkább készek nagy krachot előidézni, dé a lejtőn meg nem állnak. A külföld azzal vádol meg bennünket, hogy a sok spekulativ elemet pezsdülő temperamentumunknak köszönhetjük. Nem tudom, magyar temperamentum ez, vagy más temperamentum. A mi pénzintézeteink hitel- megszoritása éppen arra irányul, hogy ezt a vadul csapongó spekulációt megfékezze. De fog-e nekik ez sikerülni, nagyon kétes, mivel a spekuláció határt nálunk nem ismer. A miniszterek tehát felszólíthatják a községeket és törvényhatóságokat, hogy járadékokat vásároljanak. Törvényt is hozhatnak, mely a biztositó intézeteket arra fogja , kötelezni, hogy állatni járadékokba fektessék tartalékaikat, szóval elkövethetünk mindent az állami járadékok demokratizálására, ez mind nem fog használni, ha nem sikerül a féktelen spekulációnak korlátot emelni. Hogyan és miképpen, az a törvény- hozás dolga. Ugyanis a koronajáradék árfolyama ellanyhulásának oka a drága pénz. A drága pénzt az üzletfellendülés okozza. Még inkább pedig az a körülmény, hogy a spekuláció ráveti magát a részvényipar egy kategóriájára és abban hausse mozgalmat csinál. Minél többfajta papirt vonnak be az érdekeltségbe, annál több pénzt vonnak el a reális szükségletektől és annál drágább lesz a pénz. A másik oka az árfolyam ellanyhulásának az a körülmény, hogy a járadékok két harmadrésze külföldön van elhelyezve. A bármely okból történő visszaözönlés árfolyam esést idéz elő. A mentőakciónak tehát arra kell irányulnia, hogy a járadékok itthon helyeztessenek el. Az államjáradékok demokratizálása a nevelés kérdése és ez időt vesz igénybe. A pénz drágaságát ezenfelül a folyton emelkedő államszükségletek is okozzák. Rendes jövedelem helyett adósságot csinálunk, mert nem rendes szükségleteket, hanem hadügyi kiadásokat akarunk fedezni. Oroszország nem tudom hány milliárdon hadiflottát akar építeni. Ez ismét megdrágítja a pénzünket. A militarizmus feneketlen gyomrának azonban fel nem áldozhatjuk az állami gazdasági lét biztonságát. Ez ellen is tenni kell valamit, hogy az állami hitélet alapja, a járadék, rendes formájához hozzá jusson. V ilágpr ocessio. Isten — és nem öltözik föl csillagokból szőtt ruhába. Trónusát nem üti föl a napban. Lélekvesztő káprázatokkal nem ejt meg. Kellenek-e kendőzőszerek Istennek ? Bíbort, aranyat megtaposva az istálló szalmájáról néz reánk. Összemorzsolt buza- szemek fehér patyolatába rejtőzik és onnan mondja : — Én vagyok a végtelen, örök, mindenható Úr! És angyali lelkek, michelangelói szellemek, csodás tudásu Ágostonok, titkokat lebbentő Danték, koldusczondrás Labre Benedekek és biborpalástos szent Lajosok, első gyügyügésre megnyílt gyermek:»} kak és a sir szóién búcsúzó távozók utolsó szava ismétli : — Te vagy, Szentséges Ostya, a végtelen, örök, mindenható Úr 1 Ezekben a nagy vallomásokban, a férfielmék és gyermekszívek hódolatos lebomlásában az emberi bensők legdrágább gyöngyszeme kerül felszínre. Drágagyöngy, a melyet az örökkévalóság formál. — A hit. A mely a fölfoghatatlan előtt térdre hull és túlharsogja törpe eszének, homályos szemének akadékoskodó hebegését ezzel a dörgő confiteor-ral: — Credo! És most az egész világ összegyűlt Bécs- ben, hogy belekiáltsa a közömbösségnek és kételkedésnek chaosába a confessori,, Credó“-t. Aki igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akap vásárolni, , az forduljon bizalommal Yuja Jánosa Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle ház), m aki dúsan felszarait ezlpö-raktáriban esakls valódi finom borból a már Is világhírű kazal gyárakban készült ezlpó- kat és csizmákat nagyon Is verseny- képes árakban hozza forgalomba és fizletéból minden olesóbbrendű készítményt, a szokásos bőr- és talputánzatokat teljesen kiküszöbölte, s akinek árul esinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelt! ezlpók és csizmák la készfilusk. HÍREK
