Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-08-28 / 35. szám

XXI. évfolyam.

Szatmár, 1912. augusztus 28.

35. szám.

HETI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

5Ví\'Öl

1BLŐFIZETÉSI ÁRAK;

Egy érre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — „ Egyes szám ára 16 fillér.

Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár.

Felelés szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők.

Laptulajdonos

4 SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona ---------------- Nyilttór sora 40 fillér. ---------------A lap megjelenik minden szerdán

h általános választójog.

Az utolsó hónapok eseményei arra a meggyőződésre hozták az összes ellenzéki pártokat, amelyet a Justh Gyula vezetése alatt álló párt kezdettől fogva vallott, hogy tudniillik a jelenlegi zavaros politikai helyzetből csak egy kibontakozás lehetséges, nemzeti mozgalmaink minden irányú sikertelensége csak egy módon kerülhető el a jövőben : a mai választási rendszer gyökeres reformjával. A mai korhadt választói jog és választási rendszer a helyzet méregfoga. Ennek eltávolítása nélkül alapjában elhibázott dolog minden kibontakozási kísérlet.

Állításunkat könnyű igazolni. Itt van mindjárt a két legutóbbi időközi választás. Mindenki tudja, hogy a két kerületben a választók többsége az ellenzék mellett volt. S mégis az történt, hogy egyik helyen nem is lépett fel ellenzéki jelölt, a másik helyen pedig nagy

kisebbségben maradt. Mert a hatalom pressiója erősebb a választók meggyőződésénél. Mert az állam kasszájából bővebben ömlik a pénz, mint az ellenzéki jelölt zsebéből. És mert a főszolgabirói parancs, a csendőrszurony, na meg a pálinkás hordó eredményesebben kapaczitál, mint akármilyen demosthenesi szónoklat.

Vagy ott voltak a két év előtti választások. Egy tisztán negativ, a nemzet minden kívánságával szembehelyezkedő programúinak parlamenti többséget tudott összehozni a Bécsből dezignált kormány. Pedig az egész nemzet az ellenzéki követeléseket helyeselte ; szive az ellenzékkel érzett. Mégis másképen szavazott. Mert kényszeritették, vagy megvették. A mai választójogi rendszer akkora hatalmat biztosit a mindenkori kormánynak, olyan tág teret enged a felülről jövő pressiónak és korrupcziónak, hogy azzal szemben csak spártai jellem és heroikus lelkesedés számíthat győzelemre. De

hát ki kereshet spártai jellemeket és heroikus lelkesedést nálunk, ebben a négy évtizedes Tisza-uralom- tól fenékig korrumpált országban ?

Nem elvfeladás, se nem szociál- demokratáskodás az, ha az ellenzéki pártok most már valameny- nyien a gyökeres választójogi reformot tekintik mindenféle kibontakozás sine qua non-jának, a melynek megvalósítása előtt más munkához fogni nem akarnak. Miért is fognának ? Bármilyen parlamenti többség szavazná meg a hadsereg nemzetivé tételét, próbálná meg a gazdasági önállóságot, vagy vetné vissza . a katonát terheket, a mai viszonyok közt czélt nem érhetnek. Bécsnek még mindig módjában lesz uj kormányt idekiildeni s a kormányhatalom mindent átfogó erejével, állampénzen olyan többséget teremteni, amely semmit sem követel, de mindent megad. Amint azt a koalicziót követő munkapárti uralom példája mutatja.

De biztosítsák csak a nemzeti

Utamra kelve.

— MAGYAR BÁLINT. —

Ifgy szeretem,

j§a Ropott a 6ércz és a vő így virágos, 3d a mé[y a tenger és fát az égig J2o6og a fárosz.

(ügy szeretem,

3d a meCegtüzü lángolás6an érik Oly ár on a gyümöCcs a faágán S ősszel fagyok érik.

Tfgy szeretem,

3da rokonnak a járni-kivatottak 6s meieg ágyon Ridegen feszengnek jf félig halottak.

Kgy szeretem,

3d a éí, aki él és halott a halott. . . Utamra kelve igy tudom meg: örülni megyek, vagy temetésre 6a Hágok ?

V isszaemlékezések.

VI. A mi jó Danyi báosink.

Irta: BODNÁR GÁSPÁR.

Mikor a mi jó Danyi bácsinkat bemutattam az ő „ministráló gyermekei“ közt: lehetetlenség nekem, hogy hallgassak arról a szerény kis füzetről, melynek czimlapján az én nevem van kinyomtatva; az én irodalmi munkásságomnak kezdetét jelenti — három évtizednek előtte, — de melynek forrása, eredete egészen a Tóthfalussy befolyásához fűződik.

E füzetkével szövődik közöttünk a barátságnak legelső szála.

Hogy is volt, hogyan is történt?

A papnövendékek, illetőleg a hittudo- mány-hallgatói — az én klerikus koromban is — gyakorlati hitelemzóseket végeztek az akkor „normádnak, „minta eleminek nevezett kath. népiskolában.

Nagy szerencsének tekintettem már akkor is, de érettebb, megszürődött, visszatekintő ítélkezéssel valóságos Isten áldásának tartottam és tartom, hogy mi, az akkori theo- logusok Tóthfalussynak hitelemzéseit hallgattuk a hospitálások kapcsán. És különösen, hogy ő vezetett be minket a művészetek művészetébe — a hitelemzés gyakorlatába.

Ma is élénken érzem ezt az annyira szükséges hatást. Azokat az órákat, miket körében töltöttünk. A lelkipásztorkodás tudományának ugyanis egyik legkiválóbb és jelentősebb, eleme — a szónoklattan és hitelem- zéstan. Ám, a szemléletért és cselekvésért sóvárgó ifjaknak, a mintát kereső léleknek

maga az elmélet, még a legtudományosabb és módszeresebb elmélet sem adhat kellő táplálékot. Hát ha még az elméletből hiányzik a lélek. A lobogó lelkesedés felkeltése, Ha azoknak az ifjaknak napról-napra tudományosnak nevezett fel-vagy elolvasásokat kell hallgatniokT

Mohó vágyakozással repültünk mi is az elemi iskolába. Hogy abból a szürke, nyomott elmélet vizióiból, a gyakorlatnak üde levegőjét élvezzük. És napfényében lássunk, cselekedjünk.

Azok után, a miket ez életrajz folyamán Tóthfalussy Dániel hitelemző művészetéről már Írtam, fel vagyok mentve annak a ha-* tásnak rajzolásától, jellemzésétől a mit reánk ezek a bravúros gyakorlati mintatanitások gyakoroltak.

Nem csak beszélt ő előttünk. Cselekedett és cselekedtetett. Nem csak megnyitotta előttünk a gyermekek csudás világát; de be is vitt minket ebbe a kis országba. Megszólalt előttünk az a bűbájos beszéd, a mivel az érett ember a gyermekek leikébe viszi saját lelkének darabjait. És megszólaltatta ezen a nyelven a mi ajkainkat is. Mesterünkké lett, hogy mi is mesterekké lehessünk.

*

Nem az én érdemem — Isten kiváltságos ajándéka, mondja Feneion — hogy előadásom, nem volt társaim közt — az utolsó. Danyi bácsi azonnal, az első fellépés után észrevette. Aztán, szerető gondozását, a velem való bajlódásait érdemeltem ki. Nem csak keményebben, részletesebben bírált, de alkalmat adott arra, hogy külön osztályokban is önállóan gyakorolhattam magam.

Lapunk mai száma 8 oldal-