Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-21 / 34. szám
2 Mintha látnám, hogy a nagy küzdelem úgy végződik, hogy újból fejére teszi koronáját a nagy király és újból kormányoz az a dicsősséges szent jobb kéz! Csodálatos, drága viziók, melyeket szent István ünnepének hangulata éleszt és egyszersmind megmagyaráz. És mi vágyunk ezekre a víziókra, melyeket szent Istvánnak az ünnepe ébresztget bennünk. Keressük már régóta a szent király sírját, de azt is mindhiába. Talán virágos akác, meg illatos hársfák hullatják rá hervadó szirmukat és vad méhek zöngik körül a sírját, vagy vígan hömpölygő hullámos folyók sülyesztették el arany medrükbe?! Fájdalom, még síremléket sem tudtunk emelni szent Istvánnak. Igazán szegények vagyunk mi magyarok ! De van mégis egy ünnepnapunk, a mely feltámasztja bennünk az ezredéves múltnak dicső emlékét. Van egy ünnepnapunk, amikor kikéi sírjából a glóriás király . . . és lelkünk elé áll a hatalmas nagy vezér, a haza megalapítója a középkor alázatos hitében és könyörületes szeretetében. Ilyenkor, szent István napján kikéi sírjából a glóriás király . . . és bevonul a magyarnak hangosan dobogó szivébe. A nagy király megtalálta a maga emlékét. Szent István napja ünnep a magyarnak és pedig a legnemzetiesebb ünnep. Ézt az ünnepet szerzett jogon kívánja és követeli továbbra is magának a magyar. Követeli a busán csengő templomi ének szavával, amelyben az áhitatos lélek elsírja, hogy! „Hol vagy István király Téged magyar kíván ...“ Szent István napja ünnep lesz, amíg csak magyar él a földön. „HETI SZEMLE“ _____ Lu kács beszélt. Még pedig nem úgy, mint egy felelős miniszterelnökhöz illik, aki elvégre is az egész országnak első tisztviselője, akitől tehát komolyságot és higgadtságot vár mindenki, hanem beszélt mint egy pártvezér, mint egy főkortes, mint egy kötekedő, gyanúsító, de komoly eszme nélkül szűkölködő agent provocateur, szóval úgy beszélt, mint Tisza István, de a Tisza nyíltsága, határozottsága és tudása nélkül. Hangoztatta a békét, de nem fogad el semmit, még tárgyalási alapnak sem abból, amit az ellenzék a béke feltételéül követel, Elismeri, hogy junius 4-én formasértés történt, de nem hajlandó ezt jóvátenni ; nem hajlandó távozni helyéről sem ő, sem Tisza, bár tudja, hogy ők vörös posztók az ellenzék szemében. A választójog terén közismert frázisokba, nagyhangú általánosságokba burkolt semmiségeket mondott. Elutasítja a kisebbségi diktatúrát, de ezzel szembe nem a mindenki fölött álló alkotmányosságot és törvényt helyezi, hanem a párturalmi önzésében gőgösen tobzódó többségi diktatúrát. ■— Egyébként könnyen érthető Lukácsnak Nagyenye- den elkövetett komolytalan és tartalmatlan szószaporitása. Megmagyarázza azt a külön- vonatokon odaszállított „közönség.“ Ez az ingyen szállított, potyán tartott publikum akkor is tombolva helyeselt volna, ha LuSzatmár, 1912. angusztus 21. kács Sobri Jóskát magasztalja. Hiszen megesett a „nagymufti“ beszéde folyamán, hogy egy „de“ vagy „és“ szócskát megéljeneztek. Ilyen körülmények közt nem csoda, ha Lukács előbbre helyezte a kényelmet a kötelességnél. Ilyen közönségnek igazán felesleges lett volna nyíltan, okosan és komolyan beszélni. Hát mért erőltette volna meg magát Lukács, mikor köztudomás szerint neki borzasztó nehézségekbe kerül őszintén, okosan, ravaszság nélkül beszélni. Hát még cselekedni ! Beiratások a zárdái iskoláknál és ezzel kapcsolatos tudnivalók a Szatmárnémeti polgári és elemi iskolai Jcath. tanítónő- és óvónőképző intézetben. Az 1012—13. iskolai évre a beiratások, pótló, javító- és fölvételi vizsgálatok a következő napokon és föltételek mellett fognak megtörténni. I. A polg. iskolai tanitónöképzö intézetben a beiratás szeptember 4. és 5. napján délelőtt 11 órától 12-ig történik. A jelen isk. évben a rendes tanulók számára a íII. évfolyam kezdődik, melyre a II. évfolyam sikeres elvégzéséről tanúskodó bizonyítvány előmuta- tása mellett lehet beiratkozni. Magántanulók bármely évfolyamra is iratkozhatnak be. A beiratás dija 14 kor.; a tandij egész évre 100 korona, mely összeget legalább ha- vonkinti 10 koronás előleges részletekben kell fizetni. II. Az elemi iskolai tanitónöképzö intézetben a beiratás szeptember 4. és 5. napján délelőtt 9 órától 11-ig történik. Ott áll ő is — a bölcsőnél. És látja a baba mosolyát. — Nini, az angyalkákkal álmodik. És a közkomaasszony arczvonásait is keresztül ragyogja — a késő őszi verőfény. — Meg akarasz-e halni ? húgom asszony, veti oda a kérdést az anyának. És szemei olyan szúrósak, olyan égetők . .. — Hát már a jó Isten csak addig éltessen, mig ez a kis angyal megnő. Legalább enni tud. Enni kér. Aztán haljak meg. Bizony nem bírom. — Nem birod-e? huzta-vonta a szót a közkomámasszony. Az anya pedig közkomaasszonyának kebelére borult. És sirt. ' Nagyon sirt. De könnye nem nehéz. Több, súlyosabb abban a boldogságnak könnyei. III. Pufók vidám gyerek jő haza a Berény házba — tűzhelyre az iskolából. Kövér, mint egy földre szállott bojdog angyal. És odaszaladt apja-urához. Átöleli és úgy dicsekszik : — Legjobban feleltem. Ázt mondta a tanító ur. Aztán az anyjához szalad. Azt is átkarolja. Azt meg is csókolja. — ’des anyám, ha majd én nagy leszek, akkor veszek én neked szép ruhát. A csupor eltörik. Potyognak az édes anyja könnyei. Az ajtóban meg a közköfnám- asszony tisztes alakja, galambősz feje jelenik meg. Meg akarsz-e halni ? komámasszony. Lelkem szentem. Az anya oda siet a tisztes, ősz asszonyhoz. Bevezeti a szobába.* — De arra felelj ám húgom, angyalom, meg akarsz-e halni ? — Oh, nem akarok. Már csak arra kérem a jó Istent, hogy mig ebből a kisfiúnkból leszen valami, hát csak engem is éltessen az Isten. Aztán, aztán haljak meg. És törli szemeit. Ezekben a most is szép, most is ragyogó szemekben a kis fiú élete napjának szivárvány színei játszadoznak. Szép álomképek színei, amilyenek csak az anyák lelkében rajzolódtak. IV. Évek múlnak. A fiú már elvégezte tanulmányait. Ember vált belőle. De még milyen derék ember! Magas hivatala van. Szép feleséget vitt tűzhelyére . . . Már a gólya is házuk körül röpdes. A nagymama jelölt is megérkezik (a ki mindig meg akar halni és mégis élni szeret). Haját már megcsípte az élet dere. De lelkét még mindig a tavasz derűjében ringatja. Most is olyan hetyke, olyan leányos. Éppen, mint mikor menyecskeségének első napjait élte. Mikor már is meg akart halni. Büszkén szólítja meg ezt is, azt is: — Tudja-e, hogy én már nagyanyajelölt vagyok. V. És a nagyanya már ringatja a bölcsőt. Abban a bölcsőben , mosolyog az a kis angyalka. Az unoka. Éppen úgy, mint az ő fia . . . egykor. Estenden . . . mikor a nap már lemenőben, mikor barna este érkezett a szobába . . . egyszerre, mintha a közkomaasszonynak tisztes, magas galambősz alakja állana előtte. Az ajtóban. Mintha várná, hogy béhijja valaki— Nini! Hisz ő volna. A Trézsi közkomaasszony, ütődött meg a nagymama. De ’iszen ő szegény már régen meghalt. Ott porladozik a temetőben. Temetőből meg nem jön vissza senki. Senki sem. És újra az ajtó felé néz. De még mindig ott látja a tisztes nagyasszonyt. A galambősz közkomaasszonyt. Nem csak látja. Mintha beszélne is. A hangját. A kurta furcsa beszédet. Egészen szépen. Amint ő szokta mondani: — No húgom, szentem! Hát'most is és mégis meg akarsz halni? Nagyanyó felugrik a bölcső mellől. És hangosan felel. Mert ’iszen valójában igazán ő. A Trézsi közkomaasszony hangja. — Már csak arra kérem a jóságos Istent, tartsa meg még öreg életemet. — Meddig ? hallatszott a hang. — Addig lelkem, mig ez a kis angyal, az én unokám megnő. Hadd legyek már — egészen boldog. Trézsi asszony mosolygott. Arczán ,a megelégedés diadalának fénye ragyogott. És mondta . . . — Ez az ... a mi minket ide köt. A gyerekek. És ezek a gyerekek gyerekei — az unokák. Aztán eltűnt. Az az, nem is tiint el. Mert ’iszen ... Ez csak amolyan látomány volt. Amilyen az élet alkonyán mikor a búcsúzó nap ... az ember lelke vissza vissza néz a letűnt életre . . . gyakran előfordul . . . Aki Igazán finom, kényelmes, elegáns és tartós honi gyártmányú lábbelit akar vásárolni, , az forduljon bizalommal ¥uja Jánosü« Szatmár, Deák-tér ■ (Keresztes András-féle hás), m aki dúsan felszerelt czipő-raktárában esakis valódi finom bőrből a már is világhírű hazai gyárakban készült ozipö- ket és csizmákat nagyon is verseny- képes árakban hozza forgalomba és üzletéből minden olesóbbrendü készítményt, a szokásos bőr- és talputánzato- kat teljesen kiküszöbölte, s akinek árui esinosság dolgában is párját ritkítják. Kívánatra mérték után bármilyen kivitelű czipők ém csizmák is készülnél*.
