Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-07 / 32. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1912. an gusztus 7. mutatta; hogyan lehet Magyarországon mindent megcsinálni. Nem az odiozus véderőjavaslatok elfogadtatása a Tisza főbűne. Hanem az, hogy minden törvényt felrúgó erőszakosságával példát adott ellenségeinknek a mi teljes leigázásunkra. Ausztria gőgje és gyűlölete velünk szemben ezután már nem ismer határt. Tehet és fog is tenni velünk, amit akar. Már is érnek a Tiszáék példaadásának gyümölcsei. Az uj véderőtörvényben foglalt rettenetes terheken felül már újabb százmilliós követelésekkel áll elő a hadügyi vezetőség. Boszniát és Herczegovi- nát, amelyekért hej beh sok magyar vér és magyar pénz folyt, már kezdik szépségesen Ausztriához csatolni. Egy szép napon majd csak a trializmus befejezett voltára fogunk ébredni. Vagy talán még rosszabra. Hát lehet-e a nemzetnek büntetlenül hagyni azokat, akik ide juttatták? Megnyugodhatunk-e addig, mig ezt az egész romlott Tisza rendszert el nem seperjük közéletünk színpadáról ? Feleljen kinek-kínek hazafias lelkiismerete ! A pápa döntése az ünnepek korlátozásásói. Mint ismeretes, X. Plusz pápa az elmúlt év július 2-án kelt motu proprio-jában úgy intézkedett, hogy a szokásos ünnepek száma az egész világon korlátozlassék. A pápa ezen intézkedését azzal indokolta, hogy az ipar és kereskedelem rohamos fejlődésével a nagyszámú ünnepek megülése sok nehézségbe ütközik. Ezért a parancsolt ünnepek számának apasztása a keresztény hívek anyagi érdekében szükségessé vált. A motu proprió meghagyta az összes vasárnapokat, karácsony (decz. 25.), újév (január l.j vizke- reszt (jan. 6.), áldozócsütörtök (pünkösd elő• 2 ves, bohó varázslatát kegyetlenül elsöpri az ábrándgyülölő, szívtelen nagy zsarnok: az élet.) A szép királyfi ezúttal egy csinos, kedves, úri fiú s doktor juris, aki nagy birtoka mellett, csak úgy — nemes ambiczióból — szerezte meg a diplomát. Tulajdonképen a Böske apró lábanyomán jött a házba, de ott azután nagyhamar átvándorolt az Elza oldalára. Hiszen Böske okos leány, akinek ha mondott is szépeket, tudja ő azt azért, hogy gazdagnak gazdag a párja. Az is volt; bizonynyal : okos leány. Hanem azért mégis fájt egy kicsit a szive s mikor az eljegyzés megtörtént, mintha valami borús fátyol ereszkednék a szemére, mintha valami panaszos zúgás adna más, komor1 szint a szokott mondásnak, mintha csak méla sóhajtásba fulna: Jó a vagyonos osztálynak ! Titkolt bánat könnye hullatását, sebzett lány-sziv rejtett vergődését ki tartaná számon ? Ki tudná számát adni hányszor — oh, de hányszor ! — rebegték el a csügge- teg ajkok azt az egy örökös mondást. A eso- dászép s még csodásabban drága kelengye első, pompás darabjaitól a vonatindulásig, mely az uj párt nászutjára vitte, honnan megtérve Budapesten fog megtelepedni állandó lakásra. Sok-sok hullámzajlás veri még föl a belső élet tengeréi, mig elsimulva, megnyugodva a csöndes lemondás zordságával pihen meg rajta a fáradt gondolat: Mégis jó a vagyonos osztálynak. Azután, hát azután, nemsokára Böskó- nek is szerencséje akadt. így szokás azt mondani. És hát bizony már mai napság elég szép szerencse is az, ha egy szegény tti második csütörtök), Péter és Pál apostolok (jun. 29.) Nagyboldogasszony (aug. 15.), szeplőtelen fogantatás (decz. 8.) és mindenszentek (nov. 1.)ünnepét. — Az eddig nagy lénynyel megülni szokott Űrnapját (pünkösd utáni második csütörtök) a rákövetkező vasárnapra helyezte át a pápa. A templomok védőszent- jének ünnepeit, az u. n. búcsúkat a pápa érintetlenül hagyta ugyan, de felhatalmazta az egyházmegyei hatóságokat, hogy azokat — ha jónak látják — a védőszent ünnepét követő vasárnapra helyezhessék át. A pápai motu proprio az egész világon élénk feltűnést keltett s a hívek tömegesen fordultak a főpapsághoz azzal a kérelemmel, hogy az ünnepek régi megszokott rendjén váttozás ne történjék. A magyarországi püspöki kar is a herczegprimás utján hasonló kérelmet intézett a szentszékhez. A magyar püspöki kar kérelmére a múlt héten az a válasz érkezett Rómából, hogy a pápa ragaszkodik eredeti rendelkezéséhez, amely tisztán gyakorlati jelentőségű és csak az ünnepek külső megii lését korlátozza. Hangsúlyozza a római válasz, hogy az ünnepek egyházi megülése a régi marad, csupán a hivek misehallgatási kötelezettsége és a szolgai munkától való eltiltása szűnik meg. Magyarországra még külön kiemeli a herczegprimás- hoz érkezett válasz, hogy Szent István király ünnepe, amelyet polgári törvény is országos ünneppé és munkaszünetes nappá tett, a jövőben is megülhető, azonban a szolgai munka ezen a napon sem lesz bűn terhe alatt eltiltva. A pápai motu proprionak most már végérvényes intézkedései értelmében tehát elvesztik külső ünnepjellegüket s a misehallgatás és a szolgai munkától való tartózkodás nem lesz kötelező a következő ünnepeken: Karácsony, husvét és pünkösd másodnapján ; Űrnapján, gyertyaszentelő Boldogasz- szony (febr. 2.) gyümölcsoltó Boldogasszony (márcz. 25.), Kisasszony napja (szept. 8.), valamint bármely egyházmegye, község vagy ország védőszentjeinek akár fogadalomból akár szokásból keletkezett ünnepei. A pápai rendelkezések életbeléptetésének idejéről és módozatairól rövidesen rendelkezni fognak az egyes egyházmegyei hatóságok. úri leánynak kérőül olyan derék, tisztességes férfi jelentkezik, akinek nyugdijképes, biztos állása van, hivatala a városnál. Az ilyen kérő bizony nem kap kosarat, azért hogy a külső megjelenésére nem valami díszes hóditó vagy azért, hogy egy kicsit unalmasan száraz kedélyű, aki még társaságban is mindig csak az aktáiról beszél. De hiszen az élet nem játék, se nem mulatság. Ha vannak is, akiknek kedves, köny- nyed társalgása jobban tetszik a lányoknak, de nem lehet azt kívánni az olyan férjnek való komoly embertől, aki reggel 8-tól 12-ig s délután 2-től 6-ig segít a várost közigazgatni. Az afféle csak a boldog, gondnélküli fiatal uraknak való. Ki tudná ezt jobban, mint akinek úgyis ismert szava járása: Jó a vagyonos osztálynak. Röviden megtörtént a csöndes esküvő s zavartalan házasélet hosszan-hosszu évei követték. Szürke napok egyhangú sorából esztendőkre uj esztendők válnak. Az ember belefásul a szenvedély nélküli, csöndes kis városi életbe. A háznál készült toillettek, a húsz koronás kalapok, az egyetlen mindenes cseléd, gyalogjáró világában is megél az asszony. ^Panaszkodni nem is illenék annak, akinek olyan derék-ember férjet adott az Isten, mint Böskének, nem kártyázik, nem éjszakázik, nem iszik ; igazi jó feleségtartó. A gyermekek is mind épkézláb: egy fiú, egy leány, megint egy fiú, egy leány. A Budapestre szakadt barátnőről gyéren jön hir. Ünnepi alkalomkor, névnapra, újévre, egy-egy képes kártya. Nagy is a meglepetés, mikor egy nap aranybogárszinü automobil áll meg a kapu Szélj egy zetek. A sok angol példától már csömört kapott minden józan gondolkozásu magyar. Mit magyarázgatják nekünk az angol parlamen- tárizmust, népszuverénitást, többségi elvet, - váltógazdaságot s a modern alkotmányos élet egyéb nüánszait, mikor egyszer nálunk mindezeknek semmi értelmük sincs ? Hiszen nálunk nincs igazi alkotmányos élet. Mirevaló, veszekedni gyeplőről, nyeregről, kantárról, mikor se lovunk, se kocsink nincsen. Nálunk csak egy akarat érvényesül: az urálkodói akarat; egy kormányzó, egy törvényhozó tényező van: Bécs. Az uralkodó nevezi ki a kormányt, teremt magának parlamenti többséget, a többségnek megszabja a programm- ját, minden tervet, minden javaslatot előzetes czenzurájának vet alá. Engedelmes szolgáival, a kormánnyal és pártjával azt teszi, amit akar, akkor csapja el őket s nevez ki másokat helyükbe, amikor felséges akaratának úgy tetszik. Hát nem nevetséges pózolás, ha mi Angliára hivatkozunk, ahol a királynak még a miniszterelnök személyének megválasztására is csak igen korlátolt joga van ? Ne Angliára pislantgassunk, hanem inkább Oroszországra. Ott a mieinkhez hasonló állapotok vannak. Onnan inkább tanulhatunk. De természetesen nem kell mindjárt a bombákra gondolni. * Szegény Kovács Gyula képviselőt nagyon szigorúan őrzik; felgyógyulni is alig hagyták. A jövő héten már bizonyosan vasra verik. Mintha bakonyi betyárról, többszörös rablógyilkosról, nem pedig egy országgyűlési képviselőről volna szó, aki a parlamenti gazságoktól vérig zaklatva egy pillanatban megfeledkezett magáról. Eszünk ágában sincs a Kovács Gyula eljárását mentegetni; még ke- vésbbé akarjuk azt helyeselni. De azt már igazán különösnek, igazságtalannak és felháborítónak találjuk, hogy mig Kovács Gyula letartóztatásában és szigorú fogvatartásában egymásra hezitál a sok illetékes és nem illetékes tényező, addig a másik lövöldöző képviselő ellen a kis ujjokat sem mozgatják. Pedig Ertsey Péter, ha nem is képviselőházi elnökre, du mindenesetre képviselőre lőtt. És az Ertsey revolvergolyójáról „szakértői próba“ nélkül is bizonyos, hogy képes lett volna gyilkolni. Hát miért nem mérnek itt egyforma mértékkel? Úgy látszik, a munkapártiság nemcsak választási költségeket, hatósági táelőtt. Elzát hozta a serdülő leányával. A fél utcza összeszalad a ritka alkalmatosság csodájára s az a nagyobb hős, aki szakértőbb arczczal tudja hozzá leadni a maga tudományát. Nagyra vannak vele, hogy ez nem olyan közönséges, füstös gépkocsi, mert ez villanyra jár, fűtve is van,, krémszín selyem a bélése. Találgatják, hány lperős, mi lehetett az ára? Kérdezgetik a borotvált arczu soffőrt, mennyi az ő fizetése ? Egy fanyar- képű szomszédasszony, aki még az ablakát is kinyitotta a látványosságra, méltatlankodva csapja be a válasz hallatára: Borzasztó ! Több a fizetése ennek a majomnak, mint az én férjemnek, aki pedig királyi sótiszt, állami hivatalnok ! Odabenn is nagy az izgalom. A piros takaróval leteritett ebédlőasztalt ülték körül, mert Elza vonakodott a fütetlen szalontól, hiába tessékelte a szives házigazda, aki büszke volt erre a szalonra, az almazöld félselyem bútorával s utánzóit mahagóni asztalával. A két hölgy, asszonyok szokása szerint, tüstént rajta van, hogy egy óra alatt pótolja másfél évtized mulasztását s egyszeribe otthon legyen egymás egész életében. Az egyiknek ugyan nem valami sok a mondanivalója. Megbecsülő, jó férj . . . két hivatali előléptetés, öt évenkint emelkedő szerény fizetés . . . némi mellékjövedelem . . . de szükség is van rá . . . négy gyermeket öltöztetni, nevelni . . . nem csoda, ha any- nyi dolog, annyi baj és bosszúság közt az asszony kicsit elsavanyodik, kicsit elhízik és el is hanyagolja magát. Elza mintha csodálkoznék rajta. Oh! ő
