Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-08-07 / 32. szám
Szatmár 1912. augusztus 7. HETI SZEMLE 3 mogatást, zsíros „közgazdasági“ területeket, valamint írás-, olvasás-, sőt gondolkodás alól való felmentést biztosit az embereknek, hanem még a büntetőtörvénykönyv ellen is salvus conductus-t nyújt. Szomorúan jellemző a mi zilált közállapotainkra, hogy nálunk nemcsak a pénzintézetek, főispánok és állami alkalmazottak, hanem még az osztó igazságosság is a mindenkori kormányok politikáját kénytelen szolgálni. * Sok szóbeszédre adott már okot az a tény, hogy a munkapárt tagjai jobb ügyhöz méltó egyöntetűséggel és kitartással fedezik Tiszának legvadabb erőszakosságait is. Egy harmadfélszáz tagot számláló pártban mindössze egy ember akadt, akinek lelkiismerete nem bírta el a Tiszáék „nemzeti munkáját“. Ennek a „gondolkozás nélküli“ kormánypártiságnak a magyarázatát igen sokan és bizonyára igen helyesen a két óv előtti választások enormis költségeiben és a kormányhatalom félelmetes mindenhatóságában keresik. Való igaz, hogy a megvásárolt és a függő elemeknek nem szokott véleményük lenni. Nem különösen akkor, midőn tudják, hogy az ellenkező vélemény rájuk nézve a megsemmisülést jelenti. De a munkapárt jó részének magatartását még egy más ok is irányítja. A jövőre való tekintet. Még nem tudják, hogy végeredményben ki lesz a helyzet ura, Tiszáék-e vagy a jogfolytonosság és törvény- tisztelet. Tisza egy fanatikus elszántságával halad a maga utján. Lukács teljesen a Tisza, befolyása alatt áll. Bécs — hálából az engedmények nélkül megszavazott véderőtörvényért — tartja őket. Az ellenzék pedig fáradt, csüggedt s a munkapárt hite szerint, nem bírja felrázni és harczba vinni a lethar- giába sülyedt nemzetet. A munkapárt tehát bizik Tisza és Lukács győzelmében. Ezért nem mozdul meg a lelkiismerete. Mihelyt azonban más szelek fújnak majd a bécsi hegyekből, mihelyt a nemzet kétségtelen bizonyítékát adja majd a most meginduló nép- gyülés-sorozaton s az időközi választásokon Tiszáék ellen való felháborodásának, akkor majd egyre másra fognak jelentkezni a lelkiismeretes hazafiak, akik „kezdettől fogva elitélték az erőszakot.“ így lesz az, akárki meglássa. GÁL JENŐ mérnöki irodáját Ber- csényi-utcza 33. szám alá helyezte át. Telefon szám 189. nincs elhízva, sőt karcsúbb mint leánykorában, Pedig a nagyvilági élet is sok fáradsággal jár. Tudod, meséli, egész télen át becsületesen ki nem alszom magamat. Páholyt tartunk az Operában, premiére-bérlet a Nemzetiben s a Vigszinházban is csak meg kell nézni azt a sok ostoba újdonságot. Előadás után társaságban vacsorázunk, két nagy estélyt szoktam adni, a barátaimat pedig minden szerdán fogadom. Nekem is sorra kell őket látogatnom, a hangversenyekben mindig ott vagyunk s nehány tánczmulatságban is részt kell venni. S ez mind ícsak az estékre szól, hol vannak még a nappali dolgok? Lóversenyek, korzó, kiállítások s annyi minden egyéb! Nem csoda, ha egy saison végére teljesen kimerült az ember. Szerencsére könnyű rajta segíteni. Sokan vegyünk pesti asszonyok, akik ilyenkor szaladunk Párisba. Hat hetet kell tölteni a professzor Rajeuneur szépség-szanatóriumában s végig csinálni mind a nyers hús borogatást, kölni vizes fürdőt, villanyos tornázást, ami a kúrához tartozik s akkor újra lehet elől kezdeni mind a mulatságot, amibe már belefáradtál. De kérlek, ne hidd, hogy csak a nagyvilági gyönyörűségeknek élünk. A kis leányom egyetlen gyermekünk — nevelését is magam vezetem, az az én adok irányt a nevelőnő s a tanár urak működésének. Sok jótékony egyesület érdekét is buzgón igyekszem támogatni s legalább húsz folyóiratnak vagyok rendes előfizetője, amellett, hogy minden uj könyvet is menteD beküld a könyvárusom. így folyt és hömpölygött az áradat, a magánbeszéddé vált társalgás. A jókedvű, közlékeny asszony elmondott mindent, mély A kereskedelem elfajulása. Irta : id. EGAN LAJOS. A kereskedő tisztességéhez nem szabad a gyanú árnyékának sem férkőzni, mert az elsőrendű úri foglalkozás. A kereskedő iskolában tanítják, hogy az uj javakat nem állít elő, de a meglevők értékét fokozza. Onnan szerzi be portékáját, ahol azt nagy mennyiségben termelik és ott értékesíti, ahol nagy a kereslet a fogyasztás körében, egészséges viszonyok között árszabályozó közeg válik belőle. Mert nem termelő, hanem közvetítő a szerepe, nem helyeselhető, hogy az ipar mint termelő osztály nálunk a kereskedelemmel egy kamara hatáskörébe sorakozik. A félrecsuszott kereskedelmi irányzat nálunk a gazdasági és ipari termelést károsítja. A házi iparnak szívesen nyakára hozza a külföldi készítmény selejtes portékáját, a gazdának a penészes kukoriczát, az alsórendü husállatot és ezzel a fogyasztót zsarolva, a reális kereskedésnek egyenesen útját állja és ezzel öli a termelő osztályt, mert nem szabályoz s elfajulásával okozza az élelmiszerek és ipari czikkek indokolatlan drágulását. Az ő keretében éled fel az uzsora, a korona szövetkezetek, a csalafintáskodó bankok és úgynevezett takarékpénztáraknak országos hálózata, sok helyen a panamák penészfészke, melyeknek rfendes vége a felszámolás, mely jövedelmi és gazdagodási forrása a fifikának a jóhiszemű emberek megrontása után. A meggazdagodáshoz nem tudás, csak tág lelkiismeret és bizonyos merészség kell; de merészség kell már ahoz is ezt kimondani, vagy az ellen segédeszközök után nyúlni, mert a sajtó nagyobb része is kalmárkézben levő megfizetett kalmárüzlet lett, mely szánalmat gerjesztő lekicsinyléssel kezeli azt, aki az Augiász istállójában tisztogatni akar és ha erre fittyet hánynak, megvadul, fekpte reakcióról lármáz, tajtékos szájjal mérget köpköd. Politikája: az erősebb párt czirogatása a haszonért való tányérnyalás, a benfentes- ség hajhászása; azért van is minden nagy és kis banknak a maga hivatalos titka. A tisztességtelen verseny, mely sokszor panasz tárgya, ebben a körben támadt és tökéletesedett a mindenároni vagyonszerzés iskolájáés sekélyes dolgokat, komoly és vidám eseményeket, beszélt a ruháiról és az utazásairól, uj könyvekről s régi márványokról, egész lefolyt s jelen életét föltárta, mint egy szinpompás tarka szőnyeget. Csak egyet nem mondott. S mégis hallgatói éppen arra az egyre voltak kiváncsiak. Hiába! A szerény, középkorú hivatalnok-család szűk határok közé szorult gondolatvilágában mindig és minden dologban, az a legfontosabb. Vájjon az ilyen mozgalmas és fényes, tartalmas és nagyszabású élet: mennyibe kerül ? A vendég sietett, hogy többi, leánykori ismerősét is sorra látogassa. Amint egyszer elbúcsúzott, Böske nem nézett utána a pompás gépkocsinak. Nehéz szívvel tett-vett és soha nem érzett fájdalmas keserűség lepte meg egész valóját. A jó sors kitagadottjainak az a mélységes boldogtalansága, melylyel az ilyen száműzött először érzi meg, hogy az élet ünnepi lakomájának asztalán az ő számára nem volt teríték. Nem volt, nincsen és nem is lesz. „Múltadban nincs öröm, «lövődben nincs remény I“ Böske férje, a jó ember, el volt ragadtatva s őszinte bámulattal sorjázta el mind a sok szép dolgot, amit a vendégektől hallott s körülötte látott. Felbecsült mindent, a soffőr bundájától az Elza gyémántos ka- laptüjéig s mesésnek nyilvánított mindent. A tulajdonost meg csodaszépnek s fiatalnak találta. — Egyidősek vagyunk. Metsző rövidséggel vágott bele Böske szava a nagy-hangos áradozásba. — Oh ! csakugyan. Lám, ki mondaná 1 ban. Most érvényben levő büntető törvényeink, sajnos ezen iskolának hatása alatt keletkeztek; a legsúlyosabb szándékos csalásért csekély büntetés jár, könnyű a kibúvás, a biró kötve van rideg szakaszokhoz; a tényállás mellékes, a forma többet nyom. A hazugság Írásban és szóban használt dolog; a kis takarékpénztárak alapszabályai a takarékosság előmozdítását külön szakaszokban szent czélnak minősitik, alapszabály szerint űzik az uzsorát e mellett, számtalan esetben ellopják a takarék betéteket, azután felszámolnak és ezen eljárás nagymesterei rendesen szájas demokraták, más téren keresik a további gazdagodás eszközeit és ha alkalom nyílik, saját talaján is zsákmányol, azért nehéz már ezen a pályán a tisztességes megállás ott, ahol az uzsora és élelmiszer hamisítása az élelmesség jele. A tisztességtelen fogásokban való jártasság a mai kereskedő irányzat kvalifiká- cziój^i; akik, ebben járatlanok, azok nem boldogulnak. Ok csinálják a drágaságot a közvetítés hosszú lánczolatával, ha ettől a fájdalom hangossá lesz, lapjaikban zenebonát csinálnak, két ellenséges táborba igyekeznek terelni a termelőt és a fogyasztót. Milyen együgyiiség ennek felülni, azt fölösleges bővebben magyarázni; annyi bizonyos, hogy mire az élelmiszer a termelőtől a fogyasztóhoz kerül 50—60°/o-kal drágább lesz a több kézen való átmenetben, a sok közvetítő sorozatán, a falusi szatócstól a hitelre dolgozó detail kereskedőig. Ez ellen pedig van segítség a hitel, értékesítő és fogyasztási szövetkezetekben. Ahol ezek a központ ellenőrzése mellett működnek, néhány év múlva meglátszik a falu népén és a fogyasztók ezrei között a józanság, a tisztes tulajdon tisztelete, a családias'összetar- tozandóság. A posványból előtörő méreg ellen ezzel vértezve van a nemzet, ezen a körülbástyázott talapzaton tovább épitett intézményeivel megmenekül a nemzet és helytállhat a müveit nemzetek versenyében. Wallon Henrik Fia utódai Duha Tivadar és Géza fűszer, csemege, bor és tisztáim üzlete Szatmár - Németi, Kazinczy - utca 2. Alapittatott1858. évben. Azt hinné az ember, legalább is 10—12 esztendővel fiatalabb a barátnőd. Az asszony nem szólt s amint szokás mondani, azt is lassan mondta. De a férje, valahogy, mégis rájött, hogy valami bántja. Azt hitte a jámbor, az ő cnkénytelen megjegyzéseit vette zokon. Megakarta engesztelni s ügyetlen módja szerint esetlen tréfálkozással kerülgette: — Hja! persze, nem csoda! Mit nem tesz a párisi szépség doktor! Meg hát persze a nagy kényelem. A jómód. A nagy, bőség. Drága borok, finom pecsenyék. Semmi szükség, semmi gond. Úgy, úgy, amint te szoktad mondani. Hogy is csak. Jó a vagyonos osztálynak. — Régen volt az. Most már nem azt mondom. — Nem azt? Már ma máskép gondolod ? Hát akkor mostan mit mondasz ? Böske jó keresztény bizonyára. Nem irigy és nem rosszlelkü. Úri nő és jó nevelésű, akinek a ‘szótárában nincsenek is csúnya szavak. Hanem azért ebben a percben egész valóját úgy ellepte a szivszoritó keserűség, a zord fanyarság, az életunalom, a pótolhatlanul elveszített, a soha meg nem Ízlelt gyönyöröknek örök hiánya, minden, ami nélkülözés, minden ami fáj, — hogy óvhat- lanul, ellenállhatlanul, elnyomott kin zord kitörésével szakadt fel lényének legbelse- jéből : — Egye meg a fene a vagyonos osztályt ! Dixi.
