Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-24 / 30. szám
XXI. évfoíyfcHi. Szatmáp, 1912. julius 24 30. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. I o vV vj ív ELŐFIZETÉSI ÁRAK: évre — 8 K — f. 1 Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — „ Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kttzlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------A. lap megjelenik minden szerdán Rosta. Az ellenzéknek mindig az a gyengéje, hogy mig ellenfeleit csordaembereknek tartja, addig 6, sem a maga keblében, sem pártján kívül állók, de velük érzők részéről nem tűr semmi ellentmondást. Semmi aggodalmat. Semmi higgadtabb, szenvedélyektől ment komoly figyelmeztetést. Elfojt minden neki nem tetsző szót, lehelletet. Neki hazaáruló, gazember, konczok felé kacsintó mindenki, a ki nem hagyja magát teljesen leszegeztetni a különben tisztaszándéku, de vezérlésre éppen nem alkalmas pártvezér elragadtatásai és baklövéseinek. Ezren és ezren féltették az ellenzéket a túlzásoktól, a komolytalanságoktól. Ezren és ezren jósolták, hogy síppal, dobbal nem csak verebet nem lehet fogni, de . . . nem lehet megfogni a nemzet, a nemzeti társadalom erős, tömör és egylelkü együttérzését sem. Pedig ez az igazi buzogány. Ez az a súlyos, végzetes csapást mérő buzogány, melylyel csak egyedül lehetett volna elérni a legszebb, a vórnélküli igaz győzelmet. Ma — minden tisztán látó ember tudja, hogy soha sem állott a társadalom minden osztályának tagjaitól annyi súlyos, komoly, tekintélyes, hozzáférhetetlen egyén a középén — mondhatni a pártok keretein kívül — kerülvén a szélsőségeket, mikkel itt is, ott is kedvetlenséget, irtózást okoztak — a politika iránt. A szélsőségek e reakcziója erősitik és izzák át a nemzetnek béke után való sóvárgását. * Tisza geszti levelével foglalkozik az egész politikai világ. Nem csak itthon, de a szomszédokban, az egész külföldön is. írásának hosszadalmassága, mondanivalójának terjengőssége nem éppen szerencsés formája a hatásnak. Mert eleve arra utalja nem csak a tömegeket, de az olvasni szeretőket is, hogy csak közvetve, kiszakított részleteiben, vagy erre arra csavaró ismertető czikkekben ismerje meg Tisza erőszakoskodásainak motívumait. A melyek lehetnek az ő igazai, vagy gyengeségei, tévedései. O előadásának, argumentumainak egész súlyát oda veti, hogy az önön maga lelkiismeretét, az önönmaga igazát, tiszta szándékát és honmentő kényszerűségét . . . tehát újra csak a Tisza lelkét mentse meg. Ez a törekvés, ennek a tisztázása nem éppen mellékes. De főbb, hogy argumentumaival a nemzetet nyugtassa meg. A nemzet felriadó lelkiismeretét csendesítse le és alkotmányát féltő érzékének idegszálaival vessen számot. Ezt a nagy missiót pedig az ő egyénisége, Ítéleteinek egyoldalúsága, hangjának gőgössége nem tudja betölteni. Ő sose is fogja betölthetni. Mert ő sokakon és sok mindenen, ha végig gázolva is tud hatni, diadalt aratni. De nem tudja önmagát legyőzni. Tiszának egyénisége, hogy mindenben nagy akaratereje van. Veszélyben merész, várakozásban erős, akaratában hős. Csak egyben gyenge . . . szörnyű gyenge . .. Vélt diadalaiban. Itt elbizakodott. És balkezü. Mindent elront. Andrássy válasza Tisza levelére — csupa Andrássy. Minden ellen van czáfolata. Minden ellen van kifogása. Mindenre van terve. Modern kunktátor. Nem bir a maga határozatlanságával. Egész lényének egyetlen nótája szól felénk: „Minek is van elhatározás a világon 1“ Inkább belebetegszik, mondják, csak — határozni ne kelljen. Örökös honmentő és tervelő. Mikor cselekednie lehetett volna, csütörtököt mondott gyakorlati politikája. * Olvasom, hogy vádirat készül az ellenzék részéről. Appellálás a külföldhöz! Hát ez már csakugyan szomorú dolog! Hiszen még se veszítsük el egészen lelkünk egyensúlyát. Rettenetes nemzeti csapások között egyedülállók tudtunk maradni. Ügyeink között önmagunk legtermészetesebb ügyvédje. El tudtuk intézni bajainkat. Sose’ volt belőle áldás, mikor idegenek segedelmeire és Ítélkezéseire koldultunk. A mai, érettebb eszünkkel, tapasztalatainkkal győződhettünk meg, hogy még akkor is, mikor ugy-ahogy erősek és egyek valánk . . . akkor is majd felfaltak az idegenek. Hát most, mikor sebektől, vérzőnk, mikor oldott kéveként széthullunk, most várunk mi segedelmet, áldást attól a külföldtől, mely a nemzetiségek panaszaival szemben oly elfogultan, annyi egyoldalúsággal, sőt lelketlensóggel — Ítélt el bennünket. Kit fog most is elitélni, ha politikai életünV isszaemlékezések. Irta: BODNÁR GÁSPÁR. III. A mi jó Danyi bácsink. Az élet iskolája. A szorgalmas emlék-gyűjtő a maga életének igénytelen tárgyait, vonatkoztató képeit is gyöngéd megbecsüléssel őrizgette. Első szent áldozásának képe mellett ott függött az a szerény koszorú, (szobájának falán,) amely koszorú naponként emlékeztette őt életének legboldogabb napjaira. Különösen ama bensőséges lelki frigyre, amivel az Egyház számára őt koporsójának zártáig eljegyezte — a GondviselésAz a primicziai emlék kapcsolta bele őt az élet iskolájába. A szép, de rettentő nehéz, tövisekben dús élet folyamába. A papi élet bevezetőjébe — a káplánságba. A legtöbb pap számára ez a garádics, ez a bevezető életiskola. A jövendő idők mérlege. Próbaköve. Itt a kezdet, mely méhé- ben rejti a folytatást. És sokszor, legtöbbször — a véget is. — Legjobban, leghívebben jellemzi ezt a jelenséget maga a mi jó Dani bácsink ... az ő természetes, keresetlen élettanácsával, azok közül valókkal, melyeket a szülőknek szokott adni. . . . Egy anya könnyek közt kérdezi tőle, mikor a gyermekről beszélgetnek : — Ugyan, tisztelendő ur, mi is lesz az én kis Palikámból? Éjjel nappal azon töröm a fejemet. — Püspök, biztatta Dani az anyát, leir- hatlan komolysággal és csábitó határozottsággal. Az anya egy pillanat alatt a boldogság ormaira repül lelkében. A másik pillanat azonban kiragadja a mamát az álom országából. Mert Dani még nagyobb jelentőséggel, még érezhetőbb fontossággal rögtön hozzáteszi: — De jó előre figyelmeztetem asszonyom,, hogy a káplánságon kell kezdeni. És ezzel meg is oldotta a kérdést. És megnyugtatta az anyát. És békességet sug- gerált a mama töprengő leikébe. A káplánságra a mi Dani bácsink különben mindig amolyan szent büszkeséggel gondolt. Úgy beszélt róla, mint a cibil — a háborúról. A melyben győzni vagy retirálni lehet. Az igazi teológiának is tartotta. Az élet iskolájának. A tapasztalatok egyedüli forrásának. Nem voltál káplán? az ablakból ismered az életet. A legnagyobb papi méltóságnak ormát megcsudálta, kalapot is emelt a dignitánaak és érdemnek. De csöndésen, jellemző legyintéssel mindig hozzá tette ... — Hát ha még káplán is volt volna. ... Első állomása Tiszaujlakra, a kanyargós tiszamenti kis városba viszi. Ott élt egy már óltesebb pap. Plébános. Krónikása a szentéletü Hám és a szelidlelkü Biró püspökök korszakának. Módjában volt hallhatni a hagyományokat, melyek nem csak a szivekben, de az ajkakon is éltek még. Szinte átömlött a fiatal káplán leikébe ez a két korszak. Beleillesztette egész felfogását, érzelmeit. Úgyszólván rajongó hive lett a két püspöknek, kikről mindig ünnepélyesen és nagy emlékezetekkel beszélt. Mert a száz esztendős püspökségnek is megvannak a maga korszakai. Hiszen száz esztendő a fejlődésnek tiszteletre méltó, érdemes útja ám. Ha a szatmári Egyházmegye történeté- netének lapjain a fejlődés folyamata, utat ásó törekvései nyomán, talán az általános kórtünetekkel szemben is bizonyos vonalakat akarunk huzni, hát nagyjában talán igy te- hetnők meg. * Az első három püspöke [idejében élte az önállóságra való előkészítés, a biológiai feltételek megszerzésének és meggyökeresitésó- nek idejét. Az önnállóan járni és élni tanulás karszakát. Az első szántások idejét. A töretlen utakon való munkálatok korát, melyek a középponttól való távolság miatt bizony elmaradtak. A Hám-korszak volt az Egyházmegye második megalapításának kora. Az alkotásoknak, a jövő hatalmas koncepciónak alapkorszaka. Annak az áldott fejőstehénnek, a Hám alapnak, megteremtésének ideje, amely bél tejelt, táplálkozott az egyházmegye hosz- szu időkön át, még ma is. A Haas püspök ideje az iskolás-korszak vala. Mikor a nagy iskolamester egész lényét, idejét, törekvéseit az anyagi erők meggyengülése árán is egészen az iskola Lapunk mai száma ÍO oldal.
