Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-07-24 / 30. szám

2 két elitéli — kineveti És mi áldás, mi meg­oldás származik a mi nemzetünkre ebből. Hiszen mégis csak józan értelmű nemzetnek ismert minket eddig — a világ. Fulánk. Téves felfogás van elterjedve nem csak az ellen­kező világnézetüek tudatában, hanem a kath. közvélemény egy részénél is arról, hogy voltakép: mit nevez­hetünk katholikus irodalomnak ? Azt hiszik itt is, ott is, hogy a kath. irodalom a vallásos, a kegye- letes, mint általán mondják a pieti- kus tartalommal szorosan körül van határolva. Abban a téves hitben éltek, hogy a kath. irodalom, úgy a tudományos, mint a bellesz- trikai irányt illetőleg csak azon a téren mozoghat és csak ott tarthat számot e névre, a hol dogmáról, moralizálásról, aszketikusirányról és kifejezetten vallásos tendencziáról beszélhetünk. Hát ez a felfogás nem csak té­ves, de a kath. gondolkozást, hitéleti, irodalmi és szociális világunkat, mint kulturális téren elfoglalt tisztes po- zicziókat mélyen érintő káros fel­fogás is. Ez ellen a felfogás ellen szól magyar irodalmunk egész történelmi fejlődése. Hiszen a magyar irodalom utjain a kath. klérusnak például oly kimagasló alakjai vannak, hogy a protestáns Gyulai Pál szerint ezeknek irodalma egész korszakokat tesz ki. Hatásuk pedig a magyar irodalomra egyetemes és a szó legteljesebb értel­mében nemzeti is. Hol van az megírva, hogy a magyar katholikus papnak csak vallásos tartalmú irodalmi terméket lehet és kell Írnia? Az irodalom- történetben nem az van megírva. belső életének, mondhotnám methadikai len­dületének javára fordította. Biró László püspöksége a „mi fiunk“ püspöksége vala.1) A kölcsönös bizalomnak,2 a patriarehalis viszonynak főpásztora. A jö­vőben való nagy reménykedések ideje.3 Schlauch püspöksége a modern időkbe való beilleszkedés, átvezetés ideje.4) A világ­nézetek harczának, első nagyobb mérkőzé­seinek korszaka.5) A tudományosabb képzés és magasabb kulturális célok felé hajlás.6) Az egyéniség e hatása; inkább országos, mint közvetlenül az egyházmegyei individu­alizmusnak ideje. Meszlényi Gyula püspöksége a második nagyobb alkotásoknak időszaka. A hitélet len­dületének kora. Az egyesületek, a sajtó és irodalom tényezőinek bevonása a hitélet fej­lesztésének és kiterjesztésének munkáiban. A Hám-alap kiegészítésének pótlásának és bővülésének korszaka. * A mi Dani bácsink, Hám és Biró kor­szakának sajátos vonásait hordozta egész b »Haza jöttem, hozzátok jöttem,“ mondotta Biró, mikor püspöki székét elfoglalta. 2) Igazi kormányzás csak teljes és kölcsönös bizalommal lehetséges. V. ö. Első Pásztorlevelét. 3) Halálának évében szabadultak fel a püspöki birtokok a bérlet hihetetlen bilincseiből. 4) Be kell illeszkednünk a modern élet keretébe. V. ö. Schlauch beszédeit. 5) »Fiam, én már nem érem meg. De ti legye­tek elkészülve, hogy a világnézetek összecsapásának ideje itt van. Ha kell martirságra is készen kell áll- notok.“ V. ö. Felszenteltetésünk után mondott be­széde. Jegyzeteim után. „Emlékeim.“ 6) Nekem nem csak hithü, jámbor, de tudomá­nyosan képzett papokra is szükségem van. Emlékeim. Yirágh Benedek, a nemzeti lélek tüzes ébresztője pálos szerzetes. Ányos Pál a fájdalmas húrokat pen­gető lírikus, szintén szerzetes. Du­gonics András, az első magyar re­gény írója piarista. Egyed Antalnak, Teslernek,a két vidéki papnak ha­tása döntő szerepet játszik Vörös­marty eposzára. Fraknói és más tagjai a klérusnak első rendű tör­ténetírók. Czuczor népies költésze­tében a magyar kath. papnak népis­merete és hangulata bájol el. És igy tovább, egész sorozatát jegyez­hetjük fel azon íróknak és költők­nek, a kik mint kath. papok tisztes helyet biztosítottak pietisztikus tar­talom nélkül is maguknak, a nem­zeti irodalomtörténet lapjain. És megfordítva: miért ne Ír­hatna a világi kath. iró vallásos tartalmú müveket? Költészetének tárgya miért ne lehetne a vallás, a hit, mint az emberi érzések és meg­nyilatkozások leghatalmasabb eleme, sőt indulata. A múltban igen sok világi ember merített a vallás, a hit forrásaiból. A Zrinyiász maga nem csak nemzeti, de vallási eposz is. Az újabb idők jeles költői közt is vannak, a kik a hazafias érzések mellett a hit szárnyain emelkednek. A szatmári kir. kath. főgimnázium ez idei értesítőjében jelent meg ép­pen egy kiváló tollú Írónak érteke­zése Reviczky Gyula vallásos köl­teményeiről. Tessék csak elolvasni. Hanem más itt — a forduló. A legeslegújabb irodalom ugyanis bi­zonyos elkülönösödést, mondhatni teljes elválást igyekezett megvalósí­tani az egyetemes irodalomtól. És abban különösen —a vallásos, még a keresztény ethikai alapon nyugvó irodalomtól is. Sőt éppen az a ten- dencziaja, hogy az irodalmat, a saj­==_______„HETI SZEMLE“ ______ eg yéniségében. Tele hittel, a múltak alkotá­saiba vetett reménységgel. Értékelésével, példáival, felemelő mozzanataival. És azon idők egyszerűségével. Talán éppén azért tar­tozott azon folyton, a múltak emlőjéből táp­lálkozó magyarok közé, kik szelíd elégedet­lenséggel a jelen irányában, mindig meg­békélve, de mindig zsörtölődve is, a legmeg­bízhatóbb lelkeknek mutatkoztak, mikor a jelen munkájáról és felemeléséről van szó. Az ő papi élete, főleg káplánsága az akkori bensőbb, szelidebb és mégis gondos­hitéletnek a kifejezője. Pap a szó ne­mes és egészkörü értelmében, de természe­tes és magyar ember. Egész lelke ott van hivatásában. Temp­lom, iskola, nép ... ez a hármas graczia, mely őt egészen elfoglalja. Működési tere, lelkének szárnyai meg­nőnek, elevenebbekké lesznek, mikor Dobó- ruszkára, Dobó falujába küldik segédlel­késznek. Itt a hívek szinte sóvárogva vágyakoz­nak olyan pap után, a ki őket egészen meg­érti. Lelkükhöz hajlik. Osztozkodik jóban- roszban. Szinte egy kenyeren és són tud velük élni. No hát Tóthfalussy Dánielben megér­kezett számunkra — az ilyen pap. Valami eredetien szép az a benső vi­szony, mely e nép és a fiatal káplán közt rövid idő alatt kifejlődik. Mindenkinek min­dene lesz. Nem csak a templomban leszen övé a szivük, a lelkűk, nem csak az isko­lában uralkodik a gyermekek lelkén, de a tűzhelyeken is ott van egyénisége és az egész községben szeretik, tisztelik, nagyra becsülik. tót általán ezen ethikai alapon álló sajtó és irodalom ellen fordítsa. így történt, hogy bizonyos cél­zattal mindazon irodalmi termékeket, melyeket pap ir, vagy szintvalló kath. iró produkál . . . klerikális, papi irodalomnak kereszteltek. És mert nálunk csak nagy sokára éb­redtek fel arra, hogy irodalmi tár­sulatok, könyvpiaczok, kritikák, hi­vatalos reklammiiveletekből egészen ki vagyunk sajátítva, hogy nekünk is számolnunk kell a modern igé­nyekkel ésstilusbeli sajátságokkal: magunk is elváltunk, félrevonultunk az egyetemes könyvirodalom és könyvpiacoktól. Holott úgy a nem­zeti irodalom, mint az életnek, a kultnrának irodalma a mi tereinken tisztábban és sokszor magasabb színvonalon állóan is virágzott. A kath. vallás az élet vallása. Az a sokszor megczáfolt, mondhatni kedvencz mondás, hogy a kath. vallás és általán a kereszténység az ég és nem a föld számára nevel, táplál és vezet: a reális élettől ezer­szer és ezerszer megczáfolt üres jel­szava bizonyos világnézeteknek. A kath. vallás tehát a legna­gyobb Írónak, a géninek is — leg­bővebb, legtisztább és legfönsége- sebb forrása, mint azt a világiroda­lom herosai megmutatták. Á kath. hit ismeri és látja is az emberi gon­dolatok és érzések mélységeit. Te­kintetének határai hatalmasak. Nem zárkózik el még a sexualis kérdé­sek hullámaitól sem. melyek ime ma már telitették a lelkeket és éppen a tisztább, az idealisabb lég­körbe eped és vágyódik. E tisztább forrásokból táplálkozva emelkednek ki ma sokan a nemzeti és világiro- lom szintájain is. Nos tehát . .. miért kelljen azok­________________Szatmár, 1912. julius 24. A templomban szájtátva hallgatják a magyar ember leikébe markoló beszédeit. A tűzhelyeken felvidulnak derült, őszinte, egye­nes életfilozófiáján. A néplelket ismerő és vele bánni tudó okosságán. Ott Van velük a mezőn, a szérűkön, a családi ünnepeken. Már akkor olvasmányokkal látja el a népet, val­lásos összejöveteleket tart. Kikérdezi anyagi dolgaikról és érezteti velük szelíden a nép hibáit is, de úgy, hogy az a nép észre sem veszi: hogy meghajlítja ez a fiatal ember — még a kemény, makacs magyar nyakat is. Szokása volt később is igy kezdeni a gyógyítást, a helyzetnek való felismertetését: — Nem szabad haragudni. Ez az első. ígérje meg, hogy nem fog haragudni. Ekkor aztán rendrerakta a mondaniva­lóját, de úgy rendreszedte, hogy egyikük se vette észre, milyen mélyen belemarkolnak a lelkekbe. Csuda-e ha ez a fiatal káplán meg volt ám — szeretve. De még hogy — meg­volt. Ma sem feledhetik. Ma sem feledték el. Mindjárt az első kínálkozó alkalommal forró vágyódással gondolnak reá. Hogy vissza­hozhassák. Oda, vissza ültessék. Azt a fe- ledhetettlen embert, k ki az ő eszükjárását úgy ismerte. A ki az ő szivüket úgy kor­mányozta. A ki az ő nyelvükjárásán úgy tudott beszélni, kezükre járni. Hja! A fiatal kor sokszor egyetlen hiba ott, a hol az öregebbek joga kezdődik. Tóth­falussy tudta ezt a teksztust — a mozgolódó falunak törekvéseit ellensúlyozta is. De hiába! Nagybánya, M.-sziget, Szatmár elég távol van Dobóruszkától, hogy az amúgy is könnyen menő feledés bekövetkezzék. Nem

Next

/
Thumbnails
Contents