Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. januárius 3 rósz hadsereg és német birodalmi hadsereg milyen féltékenyen őrzi saját területét, hogy abba idegen világnézet be ne férkőzzék. Erre való tekintettel 1897-ben, a mint azt Kelemen Samu a Berlinben megjelenő „Allgemeine Jüdische Zeitung“ 1897. junius 26 iki számából megláthatja, a német birodalmi zsidóság hazafisági konfessziót is tett. De vigyázni kell a birói karnál is, hogy az Ítéletekbe, a melyek az erkölcsi világrendet is szabályozzák, ne férkőzzék bele olyan világnézet, a mely ellenkezik a társadalmi felfogásokkal. Már most, a mi a dolognak a konfesz- szióra vonatkozó részét illeti, Kelemen Samu képviselő ur élczelődési kedvében még a történelmi uzsorát sem veti meg. T. i., hogy diszkreditálja álláspontomat, egyszerűen azt mondja, mintha a német birodalomban 50 esztendővel ezelőtt történtek volna ezek a a do]gok és hogy én mennyire hátramaradott ember vagyok, hogy a Francziaország- ban 100 évvel ezelőtt, a német birodalomban pedig 50 évvel ezelőtt történteket hozom fel. Ezzel szemben, méltóztattak csak az imént is hallani, hogy az egyik koufesszió 1885-ből, a másik pedig 1897-ből való, tehát a korábbi keletüre is 50%-kai dolgozik a t. képviselő ur, t. i. épen 50%-kal magasabb időt számit, mint a mit a história igazol. Arra pedig, hogy az 1897-iki konfesszió óta miként hoz ki a t. képviselő ur 50 esztendőt, — holott a Schulchan Aruch is tiltja az uzsorát — arra nagyon kiváncsi vagyok. Végezetül csak annyit, hogy a t. képviselő ur vét a tízparancsolat ellen is, vét a konfesszió ellen is. A konfesszió egyik tételét felolvashatnám a t. képviselőtársamnak, azt a mely egyenesen eltiltja, még pedig hivatkozással a talmud tételeire, az egyes felekezeti tagokat másoknak u. n. froczlizá- sától — hogy ezt a kifejezést használjam. Ez egyenesen vallási törvényeibe ütközik. De van a tízparancsolatnak is egy tétele, a mely azt mondja, hogy „Tiszteld apádat és anyádat“. Én nem arrogálom magamnak Kelemen Samu t. képviselőtársammal szemben, még örökbefogadás révén sem, az apaságot, de politikai téren reklamálhatnám azt, mert a t. képviselő ur elfelejti már, hogy Szatmár város képviselőjévé való megválasztása előtt engem tisztelt meg azzal, hogy felszólított a jelöltség elvállalására; legalább is egy Kelemen Samu aláírásával ellátott levelet kaptam, nem vagyok kétségben az iránt, hogy ő azonos vele. Ezen reminiszczenczia révén talán több szerénységet követelhetnék. Minthogy azonban a t. képviselő ur még azt is viccz alakjában hozza fel, hogy én egy 35 pontból álló pontozatot terjesztettem az ország elé, hát itt már azután a „tiszteld apádat és anyádat“ parancsolatnak respektálását abszolúte megkövetelem, mert a t. képviselő urnák legalább saját pártprogrammja iránt tisztelettel kell viseltetnie, az pedig minde- nikünk apjának mondható. A t. képviselő ur abban a 35 pontban egyetlenegyet sem fog találni, a mely a függetlenségi párt programmjába ütköznék. Ajánlom tehát a t. képviselő urnák, hogyha ezentúl foglalkozik képviselőtársának beszédével, legalább — magyarosan — maradjon a Platzon, hogy le lehessen vele számolni és ne hagyjon itt bennünket mindig úgy, hogy a döglött macskát bedobja a kerítésen, bennünket meg itt hagy, hogy szagoljuk. Sokkal okosabb lesz, ha ezentúl itt marad; akkor nem fogja félreérteni a szónokokat és nem fogja azokat a félreértéseket hamis értelmezéssel a ház színe elé terjeszteni. HARSÁNYI KÁLMÁN uj könyve „Napi témák, örök problémák“ még csak pár, a szerzőtől aláirt példányban kapható a Pázmány- sajtóban Szatmáron. A díszesen kiállított kötet ára 5 K. t Zichy Nándor*. Lehullott a mi fejünk koronája. Immár a csöndes sírban nyugszik a magyar katholicis- musnak egy emberöltőn át volt vezére és élő lelkiismerete. Eltemettük, megsirattuk az ősz pátriárkát s bezáruló koporsójánál hűséges ragaszkodást fogadtunk az ő eszméihez, fenntartását és gondos ápolását Ígértük az ő müveinek. Úgy legyen 1 Könnyű fáradsággal meg lehet állapítani az elhunyt Zichy Nándor grófnak történelmi nagyságát abból az általános fájdalomból, a mely halála hírére az örömnek ünnepén is mély gyászba borította a nagy veszteség tudatára ébredt országot; az őszinte részvétnek azon impozáns megnyilatkozásából, amellyel köz- és magánéletünk apraja-nagyja, az egyház fejétől s a koronás uralkodótól kezdve a falu népéig mindenki sietett a gyászbaborult család fájdalmának enyhítésére ; s végre az Írott közvéleménynek, a sajtónak szavából, amely az ország határain túl is csak az elismerés és a tisztelet- teljes megilletődés hangján emlékezett meg a nagy halottról. A veszteségnek ilyen átérzése, a részvétnek országos általánossága s a sajtónak osztatlan hódolata csak a nemzetek nagyjait kiséri utolsó utjokra, azokat, akik haláluk után a történelem aranybetüs lapjain folytatják földi éveik számát sokszorosan meghaladó szellemi életüket. De ha ezen merő külső jelenségektől eltekintünk s az elhunytnak egyéniségében, tetteiben keressük a történelmi nagyság kritériumait, akkor is indokoltnak és biztosítottnak látjuk gróf Zichy Nándor számára a díszhelyet a nagy emberek Panteonjában. Az emberi nagyságot a jellem fönsége, a jelenkor mozgató erőinek élesszemü meglátása s ezeknek helyes irányítása által elért nagy sikerek, vagy pedig hirdetett eszméiknek állandósága szerint értékeljük. Bármelyikét tekintjük is az említett követelményeknek, Zichy Nándornak emberi nagysága vitán felül áll. 4-hán y megemlékezés csak történt róla — pedig nagyon sok történt, a legellentétesebb világnézetek részéről, — az mind első helyen magasztalta a Zichy Nándor puritán becsületességét, hajlithatatlan jellemét s azt a csorbítatlan összhangot, a mely elvei és tettei között, haláláig érvényesült. Hogy lelkének sasszeme volt, hogy korának a veséjéig látott, ismerte titkos czéljait, forrongó vajúdásait és törekvéseinek irányát, — annak igazolására elég reámutatnunk arra, hogy ő a katholikusok parlamenti képviseletének, társadalmi szervezkedésének, a katholikus sajtó és irodalom felkarolásának döntő fontosságát a kath. hitélet megvédése és fejlesztése szempontjából már akkor belátta, nagy áldozatokkal támogatta, a mikor a hivatalos és nem hivatalos kath. közvélemény még letargikus álmát aludta. Hiszen ő rázta fel ezt az „alvó pimaszt“. Eszméinek állandóságáról ugyancsak a jövő mondhat tényeken nyugvó ítéletet. De mi ezen állandóságban egy perczig sem kételkedhetünk, hiszen Zichy Nándornak köz- és magánéletében, szóval vagy tettel vallott eszméi a kősziklára épült egyház tanításából sarjadtak, attól soha egy hajszálnyira el nem tértek. Amig tehát lesz kath. egyház s ezen egyháznak megértő, lelkes és munkás fiai, mindaddig élni fognak a Zichy Nándor eszméi. Minél több érvet, minél több követ hordunk össze a gróf Zichy Nándor történelmi nagyságának megalapozásához, annál nagyobbnak érezzük a veszteséget, amely a magyar katholicismust sújtotta az ő halálával. Aggódó bizonytalansággal kérdezzük, lesz e, aki a helyét méltóan betöltse ? De ne csak kérdezzük ezt, hanem buzgó imádsággal kérjük a nemzetek Urától. Mert ilyen hatalmas egyéniséget, ilyen nagy szellemet, ilyen égő, dolgozó és áldozatos lelket csak a Gondviselés adhat nekünk. Emellett azonban mi, gyengék és kicsinyek, álljunk egész szívvel a Zichy Nándor által kibontott zászló alá. Száz, meg százezer kavics pótolhatja csak a sziklának a súlyát; de csak akkor, ha összetart, ha szívben, meggyőződésben összeforr. (u.) | Egy Író Naplója | írja: Harsányi Kálmán. XII. november 21. Szatmárról hazajövet már várt a könyvem. A „Napi témák, örök problémák“ száz példánya. Gyönyörködtem benne. Gyönyörködtem a külsejében, mely egész elrendezésében, színében, papíranyagában Sassy Attila — Aiglon — ízlése szerint készült és gyönyörködtem abban a gondolatban, hogy van végre-valahára egy könyvem, a melyhez a sajtónak, könyvesboltnak, Írástudatlan idegennek semmi köze, amely egészen az enyém és barátaimé. Talán lesz még róla valami mondanivalóm. Hanem akkor el kell mondanom a többi könyvem történetét is, hogy érthető legyen, a mi most merő szeszélynek látszhatik, vagy a mi még bolondabb: Mohamed neheztelésének a hegyre. november 25. Ma nálunk gyűlt össze az a kis társaság, mely nemcsak felsőbbrendü szellemi szintre tör, de melegebb, bensőségesebb érintkezést is keres, hogy egymás megértésével egymás sze- retetére, egymás szeretetével egymás megértésére jusson. Hűvös érintkezés még igen értékes embereket is puszta udvariassági formák mellett maraszt; a megértést csak a melegebb szívvel való közeledés érlelheti meg. Mily kevesen tudják, mennyire fontos ez a közelebb férkőzés más lelkekhez! Más lelkekhez, a melyek más értékek felé, de értékek felé, tehát szintén fölfelé törnek. Ez a kis társaság megértette, a mit oly kevesen értenek meg, hogy a magasabb célok felé való törekvés még akkor is közösséget teremt az emberek között, ha ezek a célok merőben különbözőek. Mert vannak utak, külön taposott magányos gyalogutak, a melyek a nagy rengeteg tisztásán találkoznak. Metszik egymást, újra szétválnak és ismét újra összekerülnek. A megértés titka mindössze csak annyi, hogy ne méregessék egymást becsmérlő szemmel a miért más utón kerültek a találkozópontig s más utón mennek újra tovább. * * Éhez a titokhoz nem tudnak, vagy nem akarnak hozzáférni a mi mai magyar nagyságaink, a kik szeretik, ha külön csapásukat országúttá tapossák követőik, bármily gyüle- vész nép legyen is az a csak testőrsereg. Bárkit baráti keblükre ölelnek, a ki követőül szegődik mögéjük s mindenkit ellenségül tekintenek, a ki nem az ő országutjukat tapossa szélesebbre. A girondiakról mondja Lamartine, hogy az volt a vesztük, hogy valamennyien vezéreknek születtek. Ez az átok ül a mi kiválóbbjaink túlnyomó többségén is. Uszályhordozók nélkül nem csak a mások nemében, de a magukéban sem. jelentenek semmit és sóvár irigységgel, síró féltékenységgel számlálgatják: hol, melyik országút pajzsraemelt vezére mögött több az uszályhordozó. Milyen szomorú lehet ez a lélekállapot! A melyben a szeretet nem is szeretet többé, csak leereszkedés; és a melyben minden tekintet gyűlölködő, mihelyt fölfelé kell irányulnia. És mennyi hazug komédiára, mennyi olcsó cirkuszi művészkedésre kényszerít ez a szomorú szerep 1 Vetítsük csak erre a négyszögarasznyi fehér felületre azt a furcsondi mozgóképet. Rengeteg erdőt átszelő utón halad a tarkabarka csapat. Elől, maga-vágta ösvényen a vezér; nyomában apostol-követői, mögötte
