Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-03 / 1. szám
„HETI SZEMLE 5 Szatmár, 1912. januárius 3. a laikus hívek, meg a csak zsivajt gyarapítani, csődületet szaporítani szerelő csőcselék, — már országuttá szélesedett csapáson. A vezér örökös emésztő lázban, túlfeszitett idegekkel, háromfelé figyelve. Befelé, a tömegre és arrafelé, a merre más efféle, ugyanerre a kaptára készülő országutat sejt Befelé azt nézi, a mit minden művész : alkotni akaró erejét. A tömeget azért nézi, hogy kiérezze: mit áhít, mit kell tehát lealkudnia a saját maga legszentebb művészi meggyőződéséből a tömeg-ízlés kedvéért. A versenytárs felé pedig azért vet egy-egy oldalpillantást, hogy megérezze : melyik perc lesz legalkalmasabb az apró-pénzszórásra hátrafelé és a serkentő szavakra, hogy megkezdődjék a sárdobálás mindenfelé, a merre csak rá nézve veszedelmes érték sejthető. Az apostol-tanítványok lobogókat, ereklyéket, jeligés táblákat hordanak. A lobogókon ragyogó, gyorsan kopó aranyfüstös fölírások. Az egyiken : „Megszületett a megváltó ; a magyar poézis, a magyar próza, a magyar festészet, a magyar zene, stb. stb. megváltója.“ A másikon: „A mi eddig volt, mind mintha sohasem is lett volna!“ A harmadikon: „Uj korszakot-kezdett az emberiség; a régi többé ne is említtessék.“ Azután „Követünk mindhalálig“ stb. stb. A laikus hívek csoportja mind boldog örvendező. Arra született, hogy boldogan örvendezzék és hozsánnákat zengedezzen: ma ennek, holnap annak. Csupa jó lélek, csupa jámbor, magamegadó lélek, csupa bárány, a ki a vezérürűtől csak szép kolompszót és jelszavas örvet kíván, semmi mást. Ma csilingelő, holnap mélyszavú kolompot; egyszer tulipános szíjjon, máskor a globe-trotterek cipőzsínórján függőt; olykor ezzel, olykor azzal az „izmus“-sal végződő szóval az örv csattján. A csőcselék itt is az, a mi mindig. Éljent, levelét egyaránt ordítani kész, a kezdő jelre rögtön cselekszik, a „tüzet szüntess“ vezényszóra sohasem hajt. Fölszerelése: fáklya, ünneplő karénekek hangjegyei, záptojás, sárgalacsinok, fütykös, dorong, hahota. Mikor két ilyen készülő országút összetalálkozik, megkezdődik a háború. Legizgatóbb eseménye mindenkor a vezérek párbaja. Hősi tusa, amelynek vége nem halál, hanem mocsok. Ilyenkor merülnek föl a plágiumpörök, a magánélet szennyesei, a hírlapi meghurcolások és ilyenkor működik a kritikai pellengér, kerék, akasztófa. Mindig az jár jobban, a kit karóba húztak, mert az mártírrá lesz, s fejedelmi koronája fölé még glóriát is kap. A rengeteg magányos vándoraival másként folyik le a találkozás. A magányos vándor nagysága dönt; sohasem a valóságos nagysága, csupán az, mekkorát nőtt mások szemében. Maga a vezér nem vesz róla tudomást; úgy tesz, mintha föl sem ismerné, s csak azután sajnálkozik fölötte, mikor már sárba taposták. Jobban szereti a vezér, ha e helyett egyszerűen csak elrekesztik nehezen tört útját kidöntött fatörzsekkel, kövekkel, sárgátakkal; de legjobban szereti, ha az egész csapat szó nélkül halad el mellette, mert tudja, hogy még a megcsúfolás is használhat valamit, ha hire megy, s használni az ellenségnek — rossz politika. * * A mi kis társaságunknak nincsen semmi kimondott célja. Csak össze-össze gyűlünk; azért hogy együtt legyünk. És ezért a pár óráért a társaság fele mindig négy órát tölt utón. A budapestiek annyit, ha Gödöllőn soros valaki, s a gödöllőiek is annyit, ha reánk budapestiekre kerül a sor. Ekkora áldozattal nem mozdul ki otthonról az ember semmiért. Nyilvánvaló tehát, hogy mindenikünk nagy becset tulajdonit annak a nehány érték-csere- berés órának. Én igen nagyot. Nem a művészt keresem olyankor bennük; —• ezt alkotásaikról máshol is leolvashatnám, — hanem az embert, a kétségtelenül felsőbbrendü embert. A művészetükkel egyéforrottat, de önállóan is megnyi- latkozót. És életük módja, más emberekhez való vonzalmuk és ellenszenvük, földerülésük, elkomolyodásuk, egy-egy elejtett szavuk olykor jobb kommentár műveikhez, mint a legaprólékosabb művészettani elemzés. HÍREK Előfizetőinket tisztelettel kérjük előfizetéseik bekü l <1 és ér e, figyelmükbe ajánlván, hogy lapunk előfizetési ára ez évtől 2 K-val emelkedett és igy az évi előfizetés 8 korona, a kedvezményes előfizetés 6* korona. Ez okból tisztelettel kérjük azoktól, a kik előfizetésüket már beküldték, de még a régi árszabás szerint, a két koronányi fölemelt különb özetn ek beküldését. A három szent királyok. — G. Reicke. — Fordította: MAGYAR BÁLINT. Oéli nap csendje pihen a falucskán, Jf szent királyok ma járnak az utczán. DK ár jön az első, im6olyog a láda, Jj földig nyomja kora, koronája. ff is fut vezet mögötte a másik, fjagyogó rongyáan dideregni látszik. jf csillagoknak szóló köszöntéssel Ibi-elmereng a harmadik az égen. Jf legutolsó ház előtt megállnak S némán a haza-menő útra szállnak. Otthon az elsőt meleg viskó várja, DKeleg tűzhelynél tüzes ital lángja. Dől ás ihat asszony pörlekedő nyelve, Verés a fut, apját „szedte-vettel‘. (t>s az utolsó újra menni vágyik, ffinéz a hóra, föl a másvilágig — Soká tűnődik s nem érti: mi légyen 0 itt a földön s a csillag az égen. ,A_z első hó. Köszöntelek. Oh csakhogy eljöttél jóságos nemtőm. Már azt hittem, hogy ruhátlan maradok, kiszolgáltatva a kegyetlen fagynak ; árván, ahhoz a szerencsétlen kitett gyermekhez hasonlóan, akit nincs ki betakarjon. Mikor az ősz elaltatott, megígérte a meleg takarót, ha beköszöntenek a fagyos napok, ügy látszik, Tél-apó, akinél megrendelte, nagyon szépet és meleget akart készíteni, azért késett ily soká vele. Végre elkészitette, didergő tagjaimra rá is terítette és én már nem panaszkodom többé. Miért is tenném. Boldog vagyok, mint az a szegény, akinek számára jóságos lelkek meleg téli ruháról gondoskodtak. Boldogságom növeli Télapó Ígérete: Ne félj, ha kegyetlen kezek itt-ott megszakgatják ruhádat, majd kifoldozom. Nem irigyli senki a boldogságom? Talán én, aki a havat szinte imádom ? Örülj öreg föld, boldogságodnak társa is akadt! Én is alig vártam a havat. Itt van. Fehérbe öltöztette a fákat, fehér virágokkal diszitette fel a csupasz ágakat. Úgy csillog minden kis ágacska, mintha ezüstből volna, minden végén egy-egy brilliánssal. A halott természetnek gyönyörű szemfedője, frissen készült hólepel azért szeretlek annyira, mert az ártatlanság, a szűzi tisztaság szimbóluma vagy; mert betakartad a szennyes földet, hogy az Istennek dicsőséget, nekünk békességet hirdető angyalok szabadon járhassanak rajtad. Vonzó, ragyogó fehérség, amely a föld téli köntösén megcsillan, méltó zsámolya a földre szállt angyaloknak, ezért szeretlek. Fehér egészséges gondolatokat ébresztettél fel lelkemben, a szemem bántó tarkaságot a legszebb színbe, a fehérbe olvasztottad, ezért örvendező lélekkel köszöntlek. (L. 1.) Tisztelgések a püspöknél. A karácsonyi ünnepek és az uj óv alkalmából a káptalan s a különböző testületek tisztelegtek a főpásztornál, az egyesek pedig az aulában kitett ivén fejezték ki jókívánságaikat. Lelkészhelyettesités. Kuliffay Mihály nagybányai s. lelkész kisegítőnek küldetett Mérkre. Az Egyházm. Oltáregyesület januárius havi szentségimádása vasárnap, jan. 7-én lesz a zárda-templomban. Reggel 6 órakor szentségkitétel, 8 órakor szentmisét mond Hámon Róbert p. kam., irodaigazgató, a mely alatt közös szentáldozás. D. u. 5 órakor szentbeszédet mond Varjas Endre oltáregyes, igazgató, utána litániát végez szentségbetétellel Láng Antal dr. theol. tanár. Adományok az Oltáregyesületnek. Az Egyházm. Oltáregyesületnek kiállítása alkalmából Szabó István praelatus-kanonok 50 K-t adományként, 50 K-t alapítványul, N. N. 20 K-t, N. N. 20 K-t és Virág Já- nosné 20 K-t adományozott. Karácsonyest az Irsik-árvaházban. Hangulatosan szép karáesonyfaünnepélyt rendezett decz. 23-án az Iisik árva- és lelencz- ház, a melyen a meghívott közönség sorai közt ott láttuk Pemp Antal prael. kanonokot, Benkő József kanonok plébánost, Tóth József, Varjas Endre tanárokat, Léber József erdő- tanácsost, Székely Gyula s. lelkészt, Zupka Vilmost, stb. A kedves ünnepségen az intézet növendékei szerepeltek énekszámokkal, szavalattal és megható karácsonyi-játékkal. Az előadás után a fényesen kivilágított karácsonyfa körül az angyalhozta ajándékok töltötték el megható örömmel az intézet növendékeit, a kiket gyöngéd szeretettel nevelnek a jó irgalmas nővérek. Ez ajándékokra a karácsony alkalmából Lessenyey Ferencz dr. prael.-kanonok 100, Szabó István prael.- kanonok 54, Pemp Antal, Hehelein Károly prael.-kanonokok és a székeskáptalan 50—50, Weisz Róza, dr. Dobossyné, Krasznay István 10—10, özv. Ruprechtné 5, Kocsis János 4 K-t adományoztak, játék-, rubanemüekkel és élelmiszerekkel pedig Kovács Gyula dr., Blatniczky István, özv. Lőwyné, dr. Gőbl Alajosné, Pásztor Károly és Papp Endréné járultak a gazdag karácsonyfához. Adomány. Hehelein Károly praelatus- kanonok a nőegyesület árvaházának karácsonyfájára 200 K-t adományozott. Az Egyhm. Oltárgyesület, hogy elkészíthesse ez évi munkaprogrammját, kéri a püspöki körlevél értelmében a ft. lelkész urakat, hogy templomaik számára szükséges egyházi ruhákat és szerelvényeket kérelmező folyamodásaikat még januárius hóban január végéig küldjék be. Szinielőadás az egyházm. sajtóalapra. Fiatalos hév, lelkesedés, páratlan buzgóság tette lehetővé, hogy Gilvácson karácsony másodnapján s a rá következő csütörtökön Nagymajtényban a két község tanuló ifjúsága, leányok, fiuk, hazakerülve karácsony szent ünnepeire, legjobb igyekezettel, ha nem is műkedvelői ügyességgel színképeket adjanak elő. Sok rendező, díszes háttér, pazar világítás, első szereplés, feltűnő érdeklődés, szives fogadtatás volt az ifjú szereplők jutalma. A jó czélért szívesen fáradtak, s nem hiába, mert 50 kor. 72 fillérrel gyarapították a sajtóalapot.
