Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-03 / 27. szám
Szatmir, 1912. julius 3. HETI SZEMLE 7 PÁLYÁZAT a zuhogói (Ungmegyei) róni. kath. elemi népiskolai tanítói állomásra. Jövedelem : 1. Természetben lakás és 239 n-öl belsőség. 2 A községtől 680 K. 3. Államsegély 318 K. 4. Dologi szükségletek fedezésére 209 K. Kellően felszerelt kérvények jul. 14-éig a r. kath. iskolaszék czimére Nagyzalacskára küldendők. A szociális nevelés az iskolában és iskolán kiviil. Irta: GAÁL LAJOS. VII. Tételem első részével végeztem, hátra van még azonban a második rész : miképen fejlesszük a szociális érzést az iskolán kivül : községünkben ? Erre legjobban és legrövidebben megfelelhetek a szatmári tanítóképző volt nagynevű igazgatójának, néhai Dr. Steinberger Ferencznek szavaival, mely röviden és utól- érhetetlenül szépen fejezi ki a feleletet e kérdésre: „ Könnyű ott a munkája a templomnak, ahol at iskola a talajt jól előkés titette, “ mondja ő és tényleg úgy is van, mert amely iskolában sikerült a föntebb részletezett lelkitulajdonokat bevésni a gyermeki szívbe, annak az iskolának a növendékei felnőtt korukban is szociális érzésüek lesznek. Mindnyájunk előtt ismeretes ugyanis, hogy a gyermekkori emlékek és lelki hatások kitörölhetetlenül vésődnek be a lelkekbe és az élet minden viszonyaiban, gondolkozásunkban, tetteinkben irányitónk lesznek. Igen ám, csakhogy a társadalmi problémák nem várnak, mig az igy nevelt gyermekek felnőnek s mig ők lesznek a társadalom zöme, hanem érckarjaikkal döngetik a jelenkor alkotmányát. Egyetlen tanitónak sem szabad ebben a tévhitben élnie, hogy ha ő az iskolában elvégzi dolgát, úgy semmi továbbiért sem felelős. Nem. roppant súlyú felelőség nehezedik a tanítóság vállára, különösen künn a falun, ahol néha majdnem egyedüli müveit ember, akire a falu népe bizalommal tekint, elismeri szellemi fensőbbségét; szavait különösen ha ismeretekről van szó, készpénznek yeszi. Ha valaki, úgy a tanító tud legkönnyebben és legbittosabban a falu stivéhet férkőzni! Éppen ezért erkölcsi és hazafias kötelessége minden tanitónak, hogy kezét a falu szivére téve azzal együtt érezzen, együtt munkálkodjék, együtt harcoljon a jövendő jobb korért, a jövő idők szebb és tisztultabb társadalmi fölfogásáért és berendezkedéséért. Egészen a legújabb időkig a kormányzattól csak adóalanyul tekintett falvakban a tudatlanság, a szegénység ütöttek tanyát; a muskátlis ablakokból eltűnt a virág, hogy helyet adjon a drága pénzen vásárolt függönynek, úgy nevezett cifra rongynak, a derűs, nyugodt arcokról elszállt a magyar paraszt önérzetes, harmonikus lélekre valló bátor nyílt tekintete, hogy helyet adjon a váltók, kötelezvények és az adó által előidézett nehéz gondnak; idegen városi erkölcsök honoskodtak meg népünk körében, könnyelműség, cifrálkodás, alkoholizmus kaptak lábra. A termelés azonban egyáltalán nem tartott lépést a kiadások növekedésének mérvével, igy történt azután, hogy mind több és több magyar gazda birtoka került dobra s mind több és több fölmivelő lába alól csúszott ki a ősi föld, a magyar föld, ahol azután egy jövevény, egyáltalán nem kívánatos, de annál inkább élelmes elem vetette meg mind erősebben lábát a magyar falvakvakban. Széles e hazában alig van falu, mely e folyamattól mentes lett volna, de annál több olyan, hol egy-egy Mózes v. Berkovics a volt gazda földecskéjét uralja. Akadtak azonban derék magyarok, kik e folyamatot és annak káros voltát észrevették és minden igyekezetükkel oda hatottak, hogy gátat emeljenek eléje s a nép, a falu népe újra talpra állittassék ; Károlyi Sándor, Maj- láth József grófok és Darányi érdeme, hogy a magyar közvélemény figyelme végre a falura, a falun végbemenő eseményekre, terelődött, s az ő munkálkodásuk, agitációjuk folytán ma már nemcsak a közvélemény, de a kormányzat figyelme is felénk, a falu felé fordult, s évről évre uj intézmények létesülnek, uj törvények hozatnak, melyeknek végczélja: a falu népének az uzsorások karmaiból való kiszabadítása, földhöz juttatása, s a mi bennünket, tanítókat legjobban érdekel, a falu társadalmába uj fölfogásnak, uj életiránynak, uj — mondhatnám — üzletie- sebb, de azért tisztességes szellemnek bevitele. Ennek az uj érának egyik legújabb és talán legszebb hajtása az „Országos Közművelődési Tanács“ és az „Orsz. Szabadoktatási Tanács“ megteremtése, melyeknek föladata, hogy az egyes községekben ismeret- terjesztő, szivet, elmét képző fölolvasások, szabadelőadások tartassanak. A tanítóságra hárul a föladat, hogy a kormányzat eme gyönyörű kezdeményezését megragadva, valóra váltsa az eszmét, s hogy a falvakban ilyen téli, továbbképző kurzusok tartassanak. E munkálkodásért a tanító az erkölcsi elismerés mellett még anyagi jutalmazásra is számíthat, fölolvasási anyagot pedig ingyen kap az „Orsz. Közművelődési Tanácsitól. (Budapest Ferenczrendiek tere 3.) Valóban, csak a tanítón múlik, hol ily fölolvasások nem tartatnak. < Ragadjuk meg tehát e kedvező alkalmat, kezdjük meg a felnőttek számára a téli esti tanfolyamokat, mert megmérhetetlen perspektíva, kimondhatatlanul szép és fontos missió nyílik meg előttünk, ha ez minden faluban ténnyé válnék. A. falu népe előtt uj ideálokat, uj gondolatokat, tisztultabb fölfogást ismertethetnénk meg. Annak a tudomány után sóvárgó népnek leikébe uj, előttük talán szokatlan érzelmeket, uj gondolkozásmódot, jobb és mélyebben szántó érzéseket ültethetnénk be. A tanítóság meghatványozhatná befolyását a falun. Lelkesítsen bennünket az Isten és a haza iránti szeretet, ez adjon erőt a kezdeményezéshez, kitartást a folytatáshoz. Ezeken az esti tanfolyamokon hassunk jó irányban, hívjuk életre a falu népében érzésviláguk talán szunnyadó jobbik felét, öntsük egymásiránti szeretetet, egymásiránti jóakaratu támogatást szivükbe, ezt bátran tehetjük, hisz tanulni jönnek hozzánk. Tanítsuk őket azon igazgságra, melyszerint a gazdag éppen úgy rá van utalva a szegényre, mint a szegény a gazdagra és hogy a gazdagnak nem szabad lenéznie szegényebb embertársát, mert hisz Isten előtt mindnyájan egyenlők vagyunk. Tanítsuk meg őket az altruismus magasztos tanára, hogy mindenki elsősorban a közérdeket, az általános érdeket tekintse cselekedete rugójául és a saját érdekét is úgy igyekezzék szolgálni, hogy az egyetemes érdeknek soha se ártson, hanem inkább segítse. Az esti tanfolyamok látogatottságáról úgy gondoskodhatunk legjobban, ha „Gazdakört“, „ifjúsági egyesületet“ is szervezünk, s odahatunk, hogy ezen egyesületek tagjai testületileg vesznek részt az esti összejövetelen s ott az ő körükből is szavaltatunk, avagy dalárdát szervezve énekeltetünk, da- loltatunk stb. Az ily társadalmi működéshez nyerjük meg mindig a lelkipásztort is, mert hisz az ő tekintélye, magasabb képzettsége csak eme- lendi a mi szavunk súlyát is. Ne elégedjünk meg azonban a puszta szóval, hanem működjünk gyakorlatilag is. Munkálkodjunk elsősorban a közjóiét emelé sén, munkálkodjunk az általános vagyonoso- dáson, munkálkodjunk, hogy ne legyen éhező és didergő család falunkban, mert at oly nép között, hol bőven csörgedez a jólét pataka, soha sem fogja magát befészkelni a vagyonfelosztás, tekintély lerontás gondolata. Ennek is számtalan módja és eszköze van. Bármily kecsegtető és csábitó volna rám nézve ezen különböző módok és eszközök kimerítő leírása, nem lehet ez munkámnak czélja, csupán arra szorítkozom, hogy közülök néhányat — a szerintem fontosabbakat — fölsoroljam. Mindenek előtt legyen a tanítóság czélja a bizony nagyon primitiv gazdálkodási módunk belterjesebbé, intenzivebbé tétele. Szat- mármegye közönsége 90°/o-a legósdibb, leg- kevésbbé jövedelmes úgynevezett nyomásos gazdálkodást folytatja. E gazdálkodási rendszernél amellett, hogy a föld egyharmada minden évben ugarban marad, tehát nem terem, megfelelő számú, haszonjószág sem tartható, igy kétszeresen kárára van a gazdálkodás anyagi eredményének, sőt még mivel az ily gazdálkodási mód mellett főképen csak a magtermelés dívik, a földet is zsarolja, rontja. Sok faluban a gazda földje számtalan apró parczellákban van kimérve, igy aztán ily helyen rendszeres munkabeosztásról, az idő gazdaságos kihasználásáról, rendszeres trágyázásról szó sem lehet. Hasson tehát minden tanító oda, hogy ez a gazdálkodási rendszer megváltozzék. Sokan kárhoztatják a tanító gazdálkodását, én pedig ha lőlem függne, minden tanítót alapos gazdasági szaktudással ruházva föl, minden tanitói tagot egy-egy kis mintagazdasággá szerveznék, ellátnám azokat gazdasági gépekkel olcsón, részletenként visszafizetésre kamatmentes kölcsönt juttatnék az igy szakszerűen gazdálkodni vállalkozó tanítóknak, hogy abból megfelelő igás és hasznosjószágokat szerezhessen be. Ily eljárás mellett nem csak a nagyközségeknek volna önálló gazdasági szakiskolájuk, hanem minden kis községnek is, ahol a való tényekkel, az élő bizonysággal igazolhatnók be az okszerű gazdálkodás jobb jövedelmezőségét, tehát gyakorlati hasznát. Népjóléti czélokat szolgál a szövetkezetek felállítása is. A szövetkezetek óriási erkölcsi és anyagi hasznát nem kell ismertetnem tanító társaim mai, hisz azt mindnyájan ismerjük. Ezen szocziális missiót végző intézményeknek egy községből sem volna szabad hiányoznia. Az uzsora karmaiból szabadíthatjuk ki népünket a hitelszövetkezetek által és az áruuzsora kártékony hatását szüntethetjük meg a fogyasztási szövetkezetek segítségével. Ezen intézmények azt a hasznot, mit a földmivelő népen élősködő és rendesen meggazdagodó kétes értékű elem „a leendő bárók és udvari tanácsosok apái“ raknak zsebre, a mi népünknek juttatják és általa a nép anyagi felvirágozását segíthetjük elő. Ezen intézményekkel valamint a gazdálkodási rendszer intenzivebbé tétele által nagyban hozzá fogunk járulni az általános vagyonosodáshoz, tehát áthághatatlan falat építünk a nemzetközi szoczialismus terjedése elé! Passiv fizetési mérleggel küzködő hazánknak is uj erőforrásokat nyitunk s még ezen felül a magunk anyagi érdekének is szolgálunk, mert hisz úgy a hitelszövetkezeteknél, mint a fogyasztási szövetkezeteknél jár egy kis fizetés is, ami bizony nagyon is reánk fér mindnyájunkrn. Menhelyvezetőnői tanfolyam. A v. és k. miniszter megengedte, hogy a beregszászi állami óvodáknál a nyár folyamán 6—6 növendékkel 2 menházvezetőnői tanfolyam rendeztessék. Máramaros iskolái. Druisner György máramarosi kir. tanfelügyelő jelentése szerint a vallás és közoktatásügyi miniszter a felsővisói állami elemi iskolát 2 tanteremmel, a majszini állami elemi iskolát 1 tanteremmel fejlesztette, Dombón, Kökényesen állami óvodát szervezett s a nyári menedékházak szervezésére 1200 korona államsegélyt engedélyezett. Ez összegen 12 menedékház szervezhető. — Áthelyezett óvónő. Boschetti Viola áll. óvónő a petrovai óvodától az újonnan lé- . tiestett aknaszlatinai óvodához helyeztetett át. ISKOLA
