Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-07-03 / 27. szám
XXI. évfolyam. Szatmáp, 1912. julius 3. 4i 27. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. X. ft ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Neki az ugarnak! Szatmár, 1912. julius 2. (+) Aranyló kalászok hullanak az arató fényes kardvasa nyomán. Keresztek sorakoznak sűrű rendben a szántón. És a termésöntő nyár büszkén néz szét a kincset érő „élet“-en, amit a fekete földből hivott elé. Milyen energia-ébresztő hangulat ez, amely a kaszák pengése, a sürü rendek dőlése közben ébredezik bennünk. A fáradt kimerülés gyors riadónak ütemét hallja ; a petyhüdt izmok acélszálakká feszüljek; az álomra nehezülő szemek az élet villamos tiizét szikrázzák ; az ölhetett kezek az eke szarvát keresik. Az élet, a munkás, a cselekvő élet muzsikál minden vércseppünk- ben. , És nézünk — munka után. Van-e még ugar, amit föl kell törni? Sziklákat porlasztó kedv éledezik bennünk; a tevés láza önt el, hadd csendüljön mindenütt a Felelős szerkesztő : VARJAS E|TDRE. Laptulajdoi.os A SZATMÁR-EGYHÁZMEGH IRODALMI KÖR. kasza, suhogjon a rendekbe ledön- dött kalász. Teljenek a csűrök. Szikes hegyoldalak, kopár vízmosások, futó homokkal elöntött puszták is zsendüljenek föl. Dús aratás kévéi harsogjanak Te Deum-ot a halál élettelen mezőin is. Szántatlan, vetetlen, terinéstelen ne maradjon egy talpalattnyi föld sem. A tettre vágyásnak e szent izgalmaiban jó anyagot adni a teremtés lázától megejtett én-nek. Mi látjuk a tereket, ahol a zakatoló energiák forgathatják a pörölyt; nekieshetnek a munkát éhező apostolok az éjszaka álmát sem ismerő kőfejtésnek; pihenéstelen kézzel fáradhatnak hajnali pirkadattól holdfényes éjjelig. Már egyszer rámutattunk a kemény munkára, amely verejtékezésével ott vár ánk a mi közömbös intelligentiánk életre ébresztésének föladatában. Parlag ez a nagy terület a mi egyházmegyénkben. A kecesztény- ségtségtől eltávolodott modern poA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona.----------------- Nyilttér sora éO fillér. -----------------V lap megjelenik minden szerdán gányokhoz nem tudunk hozzáférni a szószékkel, mert a templomba vivő utat elfelejtették ; nem a sajtónkkal, mert az nincs; katholikus köreinkkel sem, mert azok közönséges szórakozó helyek. Másutt is igy volt. De a phőnix-ébredés csodáinak kora a miénk. Mennyi uj hitvalló születik naptól-napra! A congregátiót és az oltár- egyesületet tudjuk ezek bölcsőjének. Mert kitartó, állhatatos és öntudatos katholikus jellemet kell először kialakítani. Pillanatnyi fölhangolások és megindítások inulé- konyak és eredménytelenek. A nádszál-embereket edzetté, erőssé a léleknevelő congregatio és oltáregyesület iskolája formálja. És ez öt vármegye szinte teljesen nélkülözi a catholicitas e micliel-angeloi vésőit. Congregatiók csak egy-két iskolánkban vannak; oltáregyesület pedig alig van városainkban. Ezeket kell szervezni mindenütt. Szent várományok kapuja előtt. Dföereven ál(ok szent vdromdnyaim kapuja előtt, fjagjaim zsikkadtak, fejem zug, csak arcom a régi, J[z évezredes jfdám-arc, — az ezerszer elátkozott. — ‘Uram, várakozol-e rám ott? jjoskadozó térdekkel kozom szentséges színed elé jj nagy nádak legszomoru66, leggazdagakk virágát, jfmegtépázott, agyonázott jekér lótuszt, — (elkemet. — Uram, 6eengedsz-e majd engemet ? Jt falak között pompei praetoriánus voltam én, f)e a szertefolyó véres láva elöntött engemet. 2)e miért patakzott kömpölyögve a forró láva .. . — 'Uram, rám süt-e arcod sugára ? Szent vagy 'Uram, — nézz kolyongó sápadt arcú famulusodra,] jf£i kifáradt a nyomom élet nagy küzdelmeiken, jf£i nagyon régen csillagokká akarta írni nevét S most nyomorunak, üresnek látja egész életét. .. Dudinszky Nesztor. Az eucharisztikus kongresszusok, Az idén Bécsben rendezendő eucharisztikus kongresszus alkalmából érdemes lesz egy pillantást vetni az eddigi kongresszusokra. 1893. május 14—21-ig Jeruzsálemben tartották az első eucharisztikus világkongresz- szust, melyet nem európai városban rendeztek. Kezdetben aggályoskodtak, hogy megtartható lesz- a kongressus Jeruzsálemben ? Aggodalomra adott okot az egyesült és nemegyesült keleti keresztények különféle rítusa, valamint az a kérdés, hogy minő álláspontot fog elfoglalni a pápai legátussal szemben a török kormány ? Végre azonban sikerült minden nehézséget leküzdeni s a pápai legátus Jappóban nagyszerű fogadtatásban részesült. Jeruzsálemben a világi hatóságok, a francia konzul, a vallásos egyesületek, sőt a nemegyesült pátriárka küldöttjei is üdvözölték. A szentsir templomban végbement áj- tatosság után kezdődtek a kétnapos tanácskozások. Nem keveseb mint 50 latin szertar- tásu főpap vett részt Belgiumból, Francia- szágból, Olaszországból, Angliából és Amerikából, továbbá 18 keleti (görög, maronita, szír, kaid, örmény és szláv) érsek és püspök. Minden reggel nagymisével kezdődött, melyet más és más jeruzsálemi főtemplomban más és más rítus szerint pontifikáltak. Azután az Oltáriszentség a hívek imadására, kitéve maradt. A jeruzsálemi kongressus vezérgondolata az unió volt. A keleti keresztények elé Rómát úgy szokták odaállítani, mint a keletiek szokásainak ellenségét. A kongresszus folytán mintha kötelék hullott volna le a keletiek szeméről; látták, hogy e szokásokat Róma igenis tiszteli és becsüli. Ennek következménye volt sok sizmatikus visszatérése az anyaegyházba. Megtanulták ez alkalommal ismerni a keletiek ünnepeit, szertartásait és egyesületeit. Fölséges mozaik volt ez, amely kongressus résztvevőinek leikébe mélyen bevésődött. Az egész ünnepély a résztvevők belső áhitatoságával, a szónokok tapintatával, a pápai legátus szeretetreméltó, atyai föllépésével alkalmas volt arra, hogy az egész Keleten hatalmas rokonérzést keltsen: az unió előkészítése egy lépéssel előbbre jutott. A következő eucharisztikus kongressust 1894-ben Reimsban tartották meg, az ezutáni hetet szintén belga és franczia földön. Az 1898-iki brüsszeli kongresszns vetette föl és vitatta meg az eucharisztia viszonyát a szo- cziális élethez, A későbbi kongresszusok is mindig tovább szélesítették' a programmot, hogy az életet minél szorosabb kapcsolatba állítsák az Oltáriszentség imádásával. Az idei bécsi eucharisztikus kongresz- szus arányaival valamennyi előzőn túl fog tenni, legalább az előjelekből erre lehet következtetni. Első sorban az osztrák népek igyekeznek minél nagyobb számban leendő részvételükkel a kongresszus fényét emelni. A hűséges katholikus Tirol valóságos nemzeti ünnepnek tekinti a kongresszust. Az egész országban állandó az érdeklődés és a lelkesedés, melyet az egyes városokban és falvakban tartott ájtatosságok, prédikácziók és Lapunk mai száma 10 oldal.
