Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-06-12 / 24. szám
Szatmár, 1912. junius 12 24. szám XXI. évfolyam. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. j Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Lemossuk a gyalázatot. Szatmár, 1912. jun. 11. A szégyen és a harag pírja futja el az arczunkat a parlamenti események láttára. Meggyalázták, világ csúfjává tették a magyar képviselőházat. Utolsó alkotmánybiztositékun- kat, a házszabályokat sárba tiporták ; a törvényhozók legszentebb jogain keresztülgázoltak. Nemzeti küzdelmeink vezéreit, nagy történelmi nevek viselőit rendőri erőszakkal hur- czolták ki a törvényhozás terméből, lökdösték, taszigálták őket és nyilt utczán szuronyt szegeztek rájuk. A képviselőházban őrjöng a hatalmi téboly, az eszét vesztett zsarnokság. Ezer éves alkotmányunk halálra sebezve, rongyokká tépve várja szomorú sirbatételét. A legrakonczátla- nabb magyar folyó, amelyről azt Írja a költő, hogy zúgva, bőgve töri át a gátat, mintha el akarná nyelni a világot, legrémesebb áradásaiban sem okozott annyi kárt, akkora pusztítást, mint a milyen vandáli kegyetlenséggel pusztítja el a folyó névrokona, Tisza István legdrágább nemzeti javainkat. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYÉI IRODALMI KÖR. Vérlázitó, minden honfiúi keblet felháborító jelenségek ezek. Hosszú napok csillapító hatására van szükségünk, hogy a felkorbácsolt szenvedélyek vihara csendesedjék s helyet engedjen a higgadt mérlegelésnek. De a leghiggadtabb bírálat sem állapíthat meg kevesebbet, mint azt, hogy a gróf Tisza István jogtipró erőszakossága helyrehozhatatlan csorbát ütött nemzeti becsületünkön, nevetségessé és meg- vetetté tett bennünket a külföld előtt és ami a legfájóbb, megjelölte az útját minden jövendőbeli nemzeti küzdelemnek „alkotmányos“ letörésére. Hogy képviselőket, hazafias munkában ' megőszült, köztiszteletben álló személyiségeket dobat ki Tisza a parlamentből, az mindenesetre szégyen és gyalázat. De mégsem túlságosan kétségbeejtő. Hiszen a régi idők Tiszái golyóval és akasztófával becsülték meg a nemzet nagyjait, még sem árthattak a családok hírnevének. A nemzet igaz ügyéért szenvedett vértanuság, akár Hay- nautól, akár Tiszától szenvedik azt, nem homályositja el, csak még diA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó ezimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése B korona.---------------- Nyilttér sora 40 filler. ---------------A lap megjelenik minden szerdán esőbbé, még tiszteltebbé teszi a nemesi czimert. Még abba is bele tudnánk törődni végtére, hogy a köz- jogilag sérelmes, terheiben embertelen véderőjavaslatot megszavaztatta Tisza. Ez már amolyan megátalkodott bécsi követelés volt, amelynek visszautasítására úgy sem volt elegendő erőnk s amelybe, bármily kelletlenül, de mégis csak kezdtünk belenyugodni. De abba nem szabad, nem is fogunk soha belenyugodni, hogy Tisza egy zsarnok erőszakosságával yugjon fel minden törvényt, hogy jogforrássá tegye a jogtiprást és engedelmességet követeljen olyan intézkedéseknek, amelyeknek csupán a brutális erőszak a szankeziója. Tiszáék minősíthetetlen eljárását törvényesnek és érvényesnek a nemzet soha el nem ismerheti. Az 1904. nov. 18-ikí házszabálysértést megtorolta a nemzet. A mostanit is meg kell torolnia annál keményebben, annál csufondárosabban, minél fel- háboritóbbak a többség törvénysértései és minél erkölcstelenebbek a többségi eljárás indító okai. A mostani parlamenti erőszakra TÄRCZA A mi hatáskörünk. — Fr. W. Foerster. — Királyokról, hatalmas miniszterekről, vagy épen csak egy hajós kapitányról is olvashattátok már egyik vagy másik ifjúsági regényben, hogy szinte roskadoztak ők a rájuk nehezedő felelősség súlya alatt. Mert egyetlen tettükkel, vagy kis feledékenysé- gükkel is százak vesztének, nyomorának okozóivá lehetnek. Vagy az orvosnak is hányszor van kezében egész családok jóléte, boldogsága. Bizony igen sokszor. Egyetlen ember boldoggá, vagy boldogtalanná tehet tömegeket. De gondoltatok-e már arra, hogy mindenki, még a legkisebb, meg nem látott ember is milyen széleskörű hatások forrása itt közöttünk? Egyetlen piczinyke kavicsot kell csak a tóba dobnunk, hogy hullámgyüriik keletkezzenek, amelyek egyre nagyobb köreikkel a távoli partokig is eljutnak, finom mérő eszköz ott is megérzené a viz mozgatót, épugy, amint a seizmograf a tőlünk száz mértföldekre történt földmozgást is megérzi. így van ez az ember minden tettével, sőt szavával is. Néha csak egy szót vet belé valaki a társalgásba s ez egy szavának hatásán már megindulnak a hullámgyürük, amelyek szintén messze partokig eljutnak, megérintenek neki ismeretlen embereket is. Jó, rossz hatással. Ha boltba mentek, hogy ott valamit vásároljatok, ne higyjétek, hogy az árus csak pénzt kap tőletek. Nem, kap egyebet is Ha udvariasan köszöntitek az árust és ugyanígy kéritek tőle, amire szükségetek van s bocsánatot kértek, ha az áru kiválasztása közben talán sok dolgot szereztetek neki, fáradságát megköszönitek : akaratán s tudtán kívül finomabbá tettétek őt. így történik ez a pincérekkel, pincérnőkkel szemben is. Az, aki nagy hangon, durván kiáltozik az emberek után, vagy talán épen a kutyák előtt jól ismert pszt! pszt! tel szóllitja meg őket és olyan mód kommandirozza maga elé az ételeket, mintha betanított majmokkal volna dolga, nem pedig emberekkel: az megalázza embertársait, elöli becsületérzésüket s azoknak tán becstelen cselekedeteikben része lesz neki is. Ellenben az, aki szerényen, illedelmesen teszi megrendeléseit, megköszöni, amit kap, segítségére van a kiszolgálónak, például az annak hozzáférhetetlen dolgok oda- nyujtásával: az nemesen hatott ezeknek az embereknek benső világára, növelte önbecsülésüket, ezzel becsületérzésüket, jobbked- vüvé és emberibbé segített tenni egész lényüket. Egy szobájához, ágyához kötött sínylődő beteg, távol az emberi társaságtól, ebben az állapotban még nagyobb befolyásnak ura talán, mint volt egészségében. Aki mindvégig példája a vidámságnak, türelemnek és gondja van arra, hogy minden kis kívánsága miatt ne fárassza környezetét, az tanítójává lesz egészségeseknek, betegeknek, gyermeknek és felnőttnek akkor is, ha őmaga még csak gyermek talán. És ki tudná megmondani, hogy a példája hatásán támadt hullámgyürük milyen messze partokat érnek, jóval túl az őt köriilvevők kicsiny körén. Mások felől való Ítélkezésünk is igen sok hatás forrása. Azok, akik megszokták elsősorban mindig a nevetséges, a kellemetlen vonásokat fedezni föl másokon, hogy ezek felett aztán kedélyeskedjenek, többnyire úgy gondolkoznak, hogy hisz ez egészen ártatlan szórakozás. Ha tudná az ekként szórakozó, menynyien vannak, akik várva-várják, hogy embertársaiknak valami nevetséges oldaláról, gyöngéjéről halljanak, hogy aztán fölibük kerekedjenek olyanoknak is, akiket addig maguknál magasabban állóknak kellett tar- taniok. Az ilyen nem éppen jóindulatú megjegyzésekben, emberszólásban elöljárók mielőbb egész udvarral dicsekedhetnek. De erre a dicséretre igen büszkék ne legyenek. Mert ez a tőlük nevelt udvar a legelső el nem kerülhető alkalommal őket is ki fogja nevetni. S ha valamilyen nagy, csodálatos világoságtól megvilágositva egyszerre csak végiglátnák, hogy a kölcsönös megbecsülés lassú irogatásával hány lelket idegenítettek el egymástól, mennyi szeretetlenséget terjesztettek ebben a szeretetben úgy sem igen Lapunk mai száma ÍO oldal.
