Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-04-17 / 16. szám

„HETI SZEMLE Szatmár, 1912. április 17. Tavaszi gyermekjátékok sport áruk, utazási czikkek, bőröndök, kosarak, gyermek­kocsik, kerti bútorok, alkalmi ^ajándéktárgyak, össze hajt­ható guinmi fürdő kádak RAGÁLYINÁL, Deák-tér 8. szám. rének tagjait most toborozzák ser- dületlen gyerkőczök közt; napila­pot indított a radikalizmus pár fa­natikusa és ebben nyíltan előáll „uj igéi“-vel az öreg Tanódi, hogy a szabadkőmivesség eszméinek meg­nyerjen egypár hitéből, házasságá­ból, eszményeiből kivetkőzött rene- gátot. A tanítókat merészeli először fölszólítani, > hogy dolgozzanak a keresztény magyarság ellen és áll­janak be abba az eszközökben nem válogató táborba, a mely hitétől, nemzetiségétől, eszményi és anyagi javaitól készül megfosztani a nem­zetet. Régóta sejtettük, hogy a De- mokratia-páholy két szatmári ágense: az ifjú és idős Tanódi páholyala- pitásban settenkedik. És egy év óta lapunk állandóan felszínen tartotta a sza,badkőmivesség üzelmeit. Es jól sejtettük ezt. Most a Tanódiak nyílt páholy- alakitási tervei ellen nyíltan szembe kell állnia Szatmár magyarságának. Együttesen, Nemrég, Szatmár uj plébánosá­nak installatióján a protestáns lel­készek és vezető férfiak őszinte egyenességgel hangoztatták a ke­resztény társadalom egységes tömö­rülésének szükséges voltát. Itt az ideje ezt végrehajtani. Meg kell akadályozni Szatmár keresztény magyarságának azt a merényletet, a mi a templomtor­nyok ellen küzdő „Uj Szatmár“ radikális hóbortjai következtében széttagoltságát és vesztét szülhetné Szatmár még nem inficiált keresz­tény magyarságának. Azt írja a protestáns Burján Károly „A kereszyténség és ma­gyarság“ ez. röpiratában. — Csak orgonizált sereg arat­hat diadalt szervezett csapatokon, nem a nyers erőszak. Százféle kü­lönvéleménnyel harczba indulni nem lehet. A keresztyén nemzeti eszménél alkal­masabb egységesítő, összeforrasztó kapcsot nem találhatunk. Ebben minden ma­gyarnak meg lehet és meg kell egyezni. Ez az eszme egybekap­csolja múltúnkat, jelenünket. A kü­lönvéleményeket intézzük el ma­gunk között,'de ne siessünk azzal a radikális tábor kezébe argumen­tumot adni s ezzel magunkat gyön­gíteni. Személyi hiúság, felekezeti érzékenység ne verjen éket soraink közé. Igazságok ezek. Valljuk. — És viszszük ezek alapján a közös har- czot! A katholikus társadalom betegsége. Egy kath. laptársunk Írja a következő soro­kat azzal a megfigyeléssel kapcsolatban, hogy a nagy czélok adakozói között sok a — kis név. „Kevés kivételtől eltekintve, sok, magát vezetőnek állító s a maga állásának- fontos­ságát és tiszteletreméltóságát átérző ember­nek nincsen meg az érzéke, a szükséges áldozatkészsége a nagy, az ideális célok iránt. Nem tud lelkesülni. A nagy katholikus táborban hiányzifc a mindeneket átható lelkesedés. Lelkesülni ugyan lelkesülnek egyesek, rendszerint kicsik és fiatalok és dolgoznak vérrel veritékezve, erejük minden megfeszítésével, hogy eleven­séget és életet vigyenek a hatalmas testbe s meg is mozgatnak tömegeket, de bizony, ami­kor fölfelé csak közönyt találnak, meg nem értést és szánó mosolygást, bizony kedvüket vesztik, lelkesülésük megtörik és kifáradva hagyják ott áldásos működésük színhelyét. Ezért van annyi fiatal és mégis vissza­vonult, magába zárkózott hitoktatónk, káplá­nunk és tanítónk. Egy pár évig csak győzi lelkesen azt a munkát, amelyet szívesen raknak reá minden­honnan, de aztán kidől. Munkáját nem igen tudják méltányolni, mert nem vesznek részt nekültél, elfogtalak. Meg kell barátkoznod velem, ha akarsz, ha nem. Úgy is itt ma­radsz már énnálam. — Lefogta karját, hogy mocezanoi sem tudott. A gyermek kénysze­redetten nevetett, de úgy látszott, inkább sírni szeretett volna. Az öregek is még job­ban elkomolyodtak. Jó, hogy jött a fiatal nő az alvó gyer­mekkel. Intett az urának, hogy induljanak haza felé. Felébredhetne a gyermek, ha most újra leül vele. Felkészülődtek hát. Az öreg gazda összébbrántotta kabátja szárnyát, igaz­gatta fején a kalapját, a nénike végigsimitotta ruhája ránczait, a fiúcska vállára akasztotta a puskát, zsebre rakta a kavicsokat s nagy­anyja kezébe csúsztatta az övét. Megindul­tak. Elől a fiatal pár a gyermekkel, utánuk az öregek a kis fiúval. Körülöttük nyüzsgött, tarkállott a szemlélődő sokaság. A zsibon gásba belevegyült az oroszlán morgása, a gém dobolása s a papagályok fülsiketitő rikácsolása Élt, mozgott, tarkállott minden, csak az az öreg pár tetszett nekem csüg­gedtnek, szomorúan sötétnek, színtelennek. Megindultunk mi is nem sokára. Kísé­rőmnek feltűnt hallgatagságom. Résztvevőén tudakolta okát. — Szomorú volt talán az olvasott dolog ? — Igen — feleltem — nagyon szomorú. Olvastam csakugyan, de most nem könyvből, hanem élőlelkekből. A szereplők messze járhattak már, de én még egyre láttam, hallottam őket. Az öre­geket, a fiúcskát, a fiatal nőt s a férfit. El­tűnődtem, ki a vesztes itt, a kis fiú, az öre­gek, Pál Eszter, a magyar föld, vagy mind­annyian; ki akkor a nyertes'? Nem jobb lett volna-e meg nem tudnom róluk semmit? Úgy eljönnöm onnan, hogy nem hallok magyar beszédet? Nem jobb lett volna-e föl nem rázódnom tévedésemből? Hiszen nem azért nem találkoztam magya­rokkal, mintha nem lenne ott elég, ha­nem mert fölismerhetetlenek. Bársony ka­bátban járnak és németül beszélnek. Ünneppé vált az a napom is, csakhogy gyászünneppé. Kaszás Etelka. benne, hiába kér segítséget, azt nem adnak mellé; kifárad, erőt vesz rajta munkája ered­ményességében való kételkedés, látja, hogy mig ő dolgozik lenn a mélységben, addig mások haladnak fölfelé, ott hagyja a küzdel­met s beáll ő is a fölfelé törtetők sorába. Ez a sorsa az ifjú lelkesedőknek, mig' nem fognak lelkesülni majd fönt is mind.“ Tartolcz. Röviden már megemlékeztünk arról, hogy a szatmári ügyészség vizsgálatot indított a tartolczi Népbank ellen s a vizs­gálat kiderítette, hogy a bank ellen emelt uzsora vádja jogosult, mert a bank csakugyan szerény 120 °/»-os kamattal dolgozott s igy szolgálta a „nép“ érdekeit, amelynek nevével czégét ékesítette. — Valami hihetetlen eset ez! Irtózatos elgondolni is, hogy e rettenetes fosztogatás már majdnem egy évtizede folyik. A bank 1904 ben alakult meg 20 ezer korona alaptőkével, amelyet 1911-ben 50 ezer koro­nára emeltek föl. Nyolczéves fennállása alatt a bank mindössze kétszer, 1908-ban és 1910- ben adott részvényeseinek szerény 4 °/o-os osztalékot. Ebből az adatból arra lehetne kö­vetkeztetni, hogy a bank valóban önzetlenül működött; ezt azonban rettenetesen meg- czáfolja az ügyészi vizsgálat eddigi eredmé­nye. Az igazgatóság tagjai: Izrael Pinkász elnök, Izsák Sámuel, Fried Mihály, Izrael Hersko, Izrael Lázár, Izrael Mózes, Fried Ábra- hám és Goldenberg Ignácz ; a felügyelő bizott­ság tagjai: Hirsch Lázár elnök, Nájovics Zsig- inond, Freidmann József. — Hol élünk, hogy ez megtörténhetett? Rendezett jogállamban? Magyarország vájjon nem tud közigazgatási, szövetkezeti, tanítói, egyházi szervezeteivel a nyomorult, tudatlan nép ilyen bajairól ? Tar­tolcz ugyanis Magyarországon, Szatmár vár­megyében fekszik. Szatmár vármegyének van fő- és alispánja; vannak szolgabirái; Tartolcz község kétségkívül be van osztva körjegyző­ségbe is, amelynek élén egy körjegyző áll. Alighanem dicsekedhetik a község iskolával és pappal is. És Szatmár vármegyében ez idő szerint 67 hitelszövetkezet is működik, közülök kettő egészen közel Tartolczhoz: Bikszádon és Terepen. Es mindezek daczára a fölsorolt társaság 8, mondd: nyolez év óta űzi Tartolczon kidsed játékait. Nyolez év óta szipolyozza, zsarolja azí a szerencsétlen népet, amely nagy parasztságában „jó embereknek“ tartotta a bank igazgatóit, mert kisegítették őt a bajból. Miként lehetséges az, hogy azok a szerencsétlen tartolczi parasztok nyolez éven át abban a szörnyű tévhitben éltek, hogy azok a fegyházba való emberek jók és tisz­tességesek ? Hogyan hihették azt, hogy a 120 %-os kölcsön segítség a legközönségesebb rablás ? Tudott-o erről a falu jegyzője, taní­tója, papja ? Tudott-e erről a járás szolga birája, a megye al- és főispánja? Ha nem, miért nem? S ha tudtak róla, miért nem segítettek a nyomorultakon ? Nem hallottak-e soha semmit a szövetkezetről ? Micsoda raffi- nériával dolgozhatnak ezek az uzsorások, hogy évekig nem vették észre üzelmeiket még a hatóságok sem ? Hány Tartolcz van még el­rejtve a magyar bérezek között és hány Izrael Pinkász — nem a felekezetre gondolunk — fosztogatja még zavartalanul szerencsétlen népünket? Ha ez az eset, ez a tartolczi botrány megtorlatlanul marad ! ha a büntetés csak a bank igazgatóságát éri utói: akkor csak elő azokkal az amerikai útlevelekkel! Azért dolgozzanak-e a szegény lartoleziak, hogy a bolyongó Izrael Pinkászok ne talál­janak kiaszott mezőket, ha Galicziából hozzánk ereszkednek, vagy odébb húzódnak olyan helyekről, ahol forróvá vált a talaj lábuk alatt? Kávét legjobbat és Tv 1 rf C\ f 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. legolcsóbban IjPílk j] Síi 11 fl OF ”M0KKA keverék ezégem különlegessége beszerezhetünk villaV Ultilvll/l \ klgr. 4*40 korona. Villany erővel pörkölve

Next

/
Thumbnails
Contents