Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)

1912-03-27 / 13. szám

9 HETI SZEMLE Szatmár, 1912. márczius 27. Tavaszi gyermekjátékok sport áruk, utazási czikkek, bőröndök, kosarak, gyermek- kocsik, kerti bútorok, alkalmi ^ajándéktárgyak, össze hajt­ható gummi fürdő kádak RAGÁLYINÁL, Deák-tér 8. szám. amelyek a magyar naczionálizmust ostorozzák, gúnyt űznek a hazafiságból s a vallásos érzés­ből, ugyanazok az elemek titkon zsidó faji agitácziót folytatnak, zsidó nyelven a zsidó nyelvért és fanatikus szívóssággal dolgoznak a zsidó vallási tradicziók fentartásán. A ke­resztény elemet kivetkőztetik vallásából, haza­szeretetéből, önmagukban pedig fanatizmussá erősitik ugyanezen érzéseket. Értsük meg valahára egymást mi, keresz­tény magyarok ; ismerjük fel közös sorsunkat és fogjunK kezet. Nem lesz nehéz a megértés közöttünk. Hiszen testvérek vagyunk. Egy a mi fundamentumunk : Jézus Krisztus. Közös és szent a mi magyar hazafiságunk. Közös az ellenségünk. Közösek a veszélyek, amelyek népünket, erkölcsünket, vagyonúnkat fenye­getik. Tegyük félre kicsinyes torzsalkodásain­kat s védjük, erősítsük a heves támadások ellen ama pilléreket, amelyeken hitünk és hazánk épült fel. És ne késlekedjünk, mert nincs sok veszteni való időnk. Nem túlzás, hanem figyelmet érdemlő lehetőség egy len­gyelzsidó czionista rabbinak a mondása: „El fog jönni az idő, amikor a keresztények szíve­sen lennének zsidókká, de akkor Juda népe utálattal fogja őket ellökni magától.“ Ne várjuk be ezt az időt. Hatóságilag intézett végeladás. Soha még kormány el nem követett olyan tapin­tatlanságot a törvényhatóságokkal szemben, mint a Khuenkormány. Ennek a kabinet­nek jutott osztályrészül az a kétes dicsőség, hogy Bécs előtt lejáratta, minden komolysá­gából kivetkőztette a törvényhatóságok poli­tikai megnyilatkozását. Végső kétségbeesésé­ben, fejvesztett kapkodásában ugyanis bele­vitte a szolgálatkész törvényhatóságokat abba a zsákutczába, amelybe maga is beleszorult Khuen gutaütésre játszott. Arra ugyan vajmi kevés reménye lehetett, hogy a törvényható­főtényezőt tünteti fel: csak tévedés lehet. Semmiféle történelmi materiálizmus, vagy a vele mostanság annyi készséggel szövetkező természettudományos felfogás el nem moshatja azt a radikális különbséget, amely a termé­szeti fejlődés, az alattunk álló tudattalan vi­lág és a történelmi fejlődés, a szellemi és erkölcsi világ között vagyon. A történelemből soha sem lehet magasabb értelemben vett természetrajz, mert a történelemnek feladata oly életet vázolni, mely magában egy kis vi­lág, melynek alakjai nem ismétlődnek sémák szerint, a melynek önmagáról tiszta tudata van, a melyet a természeti környezet, vas­szükségesség bilincsei nem kötnek, emberi életet, amely a természetet megismeri, átala­kítja és emberesiti. A történelmi materiáliz­mus hirdetheti, hogy minden csak anyagi érdekért, testi kenyérért történik: az ember azért javithatlan ideálista marad s amint ed­dig soha sem érte be ezzel a kenyérrel, ha­nem vágyódott az ige után, amely Isten szá­jából jő: úgy ezután sem fogja beérni. Az utolsó fiz esztendő gazdag antropologiai és arheologiai leletei nemcsak azt mutatják, hogy a legrégibb ismert ember, a régibb kőkorszak, a diluvium embere testi tekintetben egészen olyan volt, mint a XX. századé, hanem azt is, hogy ideálista volt, volt vallása, a .jövő életben való hite és művészete. Ezt a cha- pelle-auxsaitis-i, mausfierde peyzac-i és egyéb diluviális emberek temetkezése, a Dordogne- melléki barlangok falfestései kétségtelenné te­sági vótumokkal súlyosbított munkapárti le­génykedés meghajlítsa a császári akaratot. A koalicziós küzdelmek sikertelensége után erre észszerűen számítani nem lehetett. A munka­pártnak legkevésbbé. És Khuen mégis oda­köttette a naiv törvényhatóságokat a hírhedt 43. §-hoz. Gondolta, hátha csoda történik, hátha mégis megjön az a bizonyos gutaütés. Ez ugyan elég lelkiismeretlen „va banejue“ játék volt a jeles gróf részéről, de menthető. Lehetett mögötte jó, hazafias szándékot is feltételezni. Utóvégre is, a nemzeti jogállo­mány megvédése volt a kimondott, hangzatos jelszó. De ami ezután történt és történni fog, az már csúnya dolog. Egyre világosabbá kezd ugyanis válni, hogy a kormány ugyan maga után és maga mellé húzta a törvényhatósá­gokat a sárba, de most őmaga kimászik belőle, a partnereit ellenben nyakig benne hagyja. A kormány és pártja volt olyan előrelátó, hogy nem parlamenti rezoluezióhoz, hanem csak amolyan elasztikus „elvi állásponthoz“ kötötte magát, amelytől az áldott formulák olyan sikeresen elválasztják őket, mintha nem is léteznék az az elvi álláspont. Az a Khuen, aki lemondásakor mint egy páva, úgy büsz­kélkedett, most Bécsből mint megkoppasztott tyuk jön vissza, de mégis csak visszajön s lelkes többséget fog itthon talál n i. De mit csinálnak a törvényhatóságok ? Ok ugyanis nem elvi álláspontot, hanem intézményes biztosítékot követeltek. Ez pedig nem lesz meg, csak Khuen jön vissza. S a „hazafias“ törvényhatóságoknak gyermeki hódolattal kell fogadniok azt a kormányt, akinek előző állás­pontja mellett egy-két nap előtt még „de bizony Isten“-nel fogadkoztak s aki az ő fogadkozásaik tárgyára most ime Bécscsel versenyt fütyül. Gyilkosán nevetséges helyzet. A törvényhatóságok állásfoglalását eddig se igen vette komolyan senki. Bécs legkevésbbé. Mindenki tudta, hogy azokat lehet és szokás „megrendelni“. De attól mégis megkímélhet­ték volna önmagukat a jó hatóságok, hogy nevetség tárgyává legyenek. Ha rajtuk csupán a bőr az oroszláné, semmi egyéb, akkor leg­alább a hangjukkal ne árulják el magukat. Hallgassanak. szik. A történelmi idők emberének igényei természetesen már nagyobbak és számosabbak. A történelmet tanulmányozó ember keresi a szocziális kapcsolatot, a szerves egyesülést mindazokkal, akik valaha éltek, főleg, akiknek életében egyedi szépség és nagyság nyilatkozik meg. „Minden nemes lélek, Írja Lasaulx * képes egyedi öntudatát világtudattá tágítani, minden érzületet, képzelet, gondolatot, melyek valaha az emberi lélekben fölkeltek, minden örömet és fájdalmat, az egész emberiségnek egész sorsát újra átérezni, elképzelni, átgon­dolni, belsőleg átélni. Az egyes ember volta- képen az egész emberiség, mert az emberiség valósággal nem más, mint a teljesen kifejlő­dött eredeti ember, mindenki fia Ádámnak s mindenki részes ennek őserejében; benne rejlik minden emberben a pap, próféta, hős, király, művész, dalnok, költő, bölcselő.“ A történelem tanulmányozása, amelynek révén az egyedi ember belekapcsolódik az egész emberiség szervezetébe, az egyedi tudat tár­sadalmi tudattá emelkedik s ehhez képest nemes önzetlenség szelleme árad kétségkívül elősegíti a magyar költő óhajának teljesülé­sét : Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára ! Némethi) Gyula dr. * Neuer Versuch einer alten, auf die Wahrheit der Thatsachengepründeten Philosophie der Geschichte. A XXIII. nemzetközi eucharisztikus kongresszus. Az Oltáriszentség vallásunk középpontja : kell, hogy az minden hivő lelki életének is középpontja legyen. Az Oltáriszentség az egyház lelke : kell, hogy a mi lelki életünk­nek is lelke legyen. Ezért fordít az egyház nagy gondot az Eucharisztia kultuszának intenzív terjeszté­sére és fejlesztésére, ezért fekteti bele ezen kultuszba összes energiáját és lelkesedését. Az eucharisztikus kultusz továbbfejlesz­tésének legjelesebb eszköze a kongresszusok tartása. Ma, a kongresszusok századában, midőn minden életrevaló, az életre kihatásai bíró eszmét kongresszusok elé visznek, hogy ott metalálják a kapcsot, mely az élettel összeköti, mely az igét testbe öltözteti, a leg­magasabb kultúrának: a természetfeletti fény­nyel bevont lelkiség eszméjének a szivekben s igy az életben való megvalósítására is első­sorban a nemzetközi eucharisztikus kongresz- szusok fáradoznak. Ezeken a kongresszusokon megjelennek a kath. egyház vezéríérfiai minden nép- és nem­zetből, hogy e hitetlen világban az Ur Jézus­nak az Oltáriszentségben való jelenlétének hitét hirdessék, hogy eszméik és gyakorlati gondolataik közlésekor fejlesszék az Eucha­risztia külső és belső : a lelkekben élő tisz­teletét, megjelennek a püspökök, hogy tekin­télyükkel emeljék e kongresszusok értékét, azt súlyossá tegyék és határozataira rányom­ják az egyház pecsétjét, megjelennek a papok ezrei, hogy a hirdetett eszméket nagy szere­tettel szivükbe véssék és azokat híveik köré­ben megvalósítsák, megjelennek a hívek száz­ezrei, hogy dokumentálják azt a nagy szo­cziális gondolatot: egyek vagyunk mindnyájan az Ur Jézusban ! bár különböző nyelven ma­gasztaljuk az Eucharisztiát, azért egyek vagyunk annak imádásáhan, kultuszának ter­jesztésében és a vele való szentségi egyesü­lésben; érezzük itt a testvériséget s azt a közös öntudatot, hogy midőn az élő Isten a kenyér színe alatt az Eucharisztiában együtt lakik velünk: akkor annak az Istennek a dicsőségét terjesztenünk kell önlelkünkben s felebarátaink lelkében. A nemzetközi eucharisztikus kongresz- szusok az egyháznak uj és legfényesebb manifesztácziói az Ur Jézus istensége és azon kollektiv szellem mellett, mely az evangélium­ból kiárad. Ma a világegyházban az áhitatnak tárgya az Oltáriszentség, az élet forrása, mely minden lelkiéletnek kiinduló pontja s megkoronázója, miként a középkorban az áhitat tárgya Krisztus keresztje volt, mely éltette, lelkesítette az egyház híveit. Amint az egyes országok katholikusai összejönnek, hogy „katholikus nagygyűlésü­kön“ megbeszéljék a hit és erkölcsi kérdések körül forgó egyéni és nyilvános élet ügyeit és az ezekkel kapcsolatos kulturfeladatok és időszerű problémák megfejtését, a szellemi mozgalmaknak katholikus világnézetben való irányítását: úgy sereglenek össze az eucha­risztikus kongresszusokra a világ minden tájá­ról egyháziak és világiak, hogy az Eubarisztia mélyebb ismeretét állítsák bele az emberi észbe, emeljék az iránta való áhítatot és tiszteletet s megteremtsék az eucharisztikus életet. Ezen kongresszusok karaktere tehát a szó teljes értelmében vallásos. Az Oltáriszent­ségben Krisztusnak örök bölcsesége és vég­telen szeretete mintegy versenyez, hogy a meg­váltás kegyelme szétáradjon minden emberre s hogy minél több lélek jusson a mennyek országába. így tesznek a nemzetközi eucha­risztikus kongresszusok is : versenyeznek, hogy Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk 1 v rt f 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. KßlWA Sannor keverék ezégem különlegessége vIllW K/Ulllvll/l i klgr. 4'40 korona. Villany erővel pörkölve

Next

/
Thumbnails
Contents