Heti Szemle, 1912. (21. évfolyam, 1-52. szám)
1912-01-10 / 2. szám
f XXI. évfolyam. Szatmáp, 1912. januárius 10. 2. szám. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldt nyék, pénzek, hirdetések stb. a Pázniúny-sívj. czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri kdzlése 5 korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------A lap megjelenik minden szerdán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ „ Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona Am erikái Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Meghívás Egyházmegyei Irodalmi Körünk Szervező Nagygyűlésére. — Testvéri szeretettel-és bizalommal. — Irodalmi Körünk újból való szervezésén fáradozunk. Nem szabad azt eltemetni akkor, mikor a másik táborban napról-napró uj erők törnek fel, uj tábori tüzek gyulnak ki az egyesülés száz és száz változataiban. Azon fáradoztunk igenis, agitáltunk, hogy a mi Irodalmi Körünket a már meglevő alapon oly társadalmi, szociális tartalommal töltsük meg; neki oly irányt adjunk, mely a megyebeli papságnak és melléje csatlakozó világi katho- likusoknak a legszélesebb munkatért nyújtja, jogos aspirácziójuknak, vágyaiknak, tevékenységüknek úgyszólván gyújtópontja lehessen. .. Irodalmi Körünk tehát most már nem csak szorosan a toll munkájára gondol. Neki nem csak azokra leszen szüksége, kik pennával dolgoznak. Hanem kebelébe akarja gyűjteni mind azon erőket, működésűk nyomában fakadó tevékenységeket, melyek egyházi és társadalmi életünkhöz tartoznak. A megye összes mozgó tagjainak tevékenységét ide akarja gyűjteni a középpontba, a szívbe, hogy ennek a szívnek vérkeringése aztán szabályosan, üdén keresztül és átömlessze a megye úgy szellemi, mint anyagi szervezetét. És megteremtse harmonikus, összhangzó életét. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulf.jdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. Ki ki tehetségével vehet részt emez erőgyűjtésben. Akár tollával, akár eszmei vagy gyakorlati érzékével. Ki-ki hordhat egy-egy téglát ama nagy czélok felépítéséhez, melynek a toll olyan szép tervet rajzol gondolatban, illúziókban, sokszor keserves csalódásokkal. Hiszen az egyetemes Egyház és nemzeti újjászületés mozgalmait az irodalom indította meg. Az őrizte féltékenyen nehéz, nagy időkben. Az tartogatta jobb időkre a kevesek lelkében élő eszméket és merész reményeket. A nemzet nyelvében él. De e nyelv az egész kultúrát: hitet, tudományt, művészetet, gazdasági politikát méhében rejti. Hordozza, neveli, emeli vagy rombolja. Így fogva fel az Irodalmi Kör hivatását: társadalmi körré változik az, melybe oda fut az Egyház, illetőleg Nemzet minden idegszála. Az sem kicsinylendő eredmény, ha már egyszer összejöhelünk. Lássuk hát egymást az irodalom berkében. Öntsük ott ki lelkünk tartalmát. Hitét, reményé^és szeretetét, a melyre oly nafy szükségünk van. Nyilvánuljon meg már egyszer a köztudat bennünk — arra, abban, a mi jól esik. És az is, a mi fáj. Hogy ez végre megtörténhessék, számítunk minden testvérünk, minden paptársunknak és velünk érző világi kath. elemnek résztvevésére. Komoly, igaz munkát akarunk végezni. Jöjjetek! Jöjjön mindenki, a ki csak meghozhatja e szép, e tiszteletreméltó „Áldozatot". Mondjuk most már: „Kötelességet“. Kellő és fáradságos előkészülettel im’ kitűzhettük szervező Nagygyűlésünk idejét. Leszen pedig e gyűlés 1912. év január hó 17-én délután 3 órakor a Cecil-egylet nagytermében. Nem tagadjuk: súlyt vetünk arra, hogy ez a szervező gyűlés imponáló, közakaratot kifejező legyen. Azért felkérjük paptársainkat, hogy lehetőleg híveket gyűjtsenek eszméink, törekvéseink zászlaja alá. Hozzanak magukkal lelkes világi kath. híveket, polgárokat. Mert azokra is nagy szükségünk lesz. Testvéri szeretettel és bizodalommal . . . Isten szent nevében, egyházunk és hazánk szent érdekében várunk tehát benneteket. Jöjjetek! I Isten hozzon benneteket.*) Szatmár-Németi, 1912. Vizkereszt-napján. A szervező bizottság. *) Bármily idevágó ügyben gyors felvilágosítást ad a szervező-iroda, Szatmár, Arany János-utcza 17. Kelemen Samu adóügye. Egy kicsit mindenesetre legalább is különös, ha a mi városunk szörnyen megszaporodott uj- ságserege, — a mely „vitám et sanguinem“-et kiabál, harsogva hirdetvén, hogy egyedül a köznek érdekéért ver a szive — néma szótlansággal vette múlt számunkban közölt leleplezésünket Kelemen Samuról, a ki ügyvédi irodája nagy jövedelmének elenyésző csekély kis részét bocsátotta a város megadóztatása alá. Azért is különös a helyi újságok berkeinek e néma csöndje, mert városszerte nagy izgalommal és méltatlankoA muzsikás óra. — MAGYAR BÁLINT. — A jó Tsíen a megmondhatója, JDanyszor álltam hallgatag alatta, Jé a mazsihált a muzsikás óra. Dléztem a soh hatonát a hépen. 3Kajd ha 6úcsút mondok egy gyermeknek — önmagomnak — ilyen leszek épen. öléztem: merre megy a sereg útja ? DKajd ha megyek, én is ilyen büszkén Indulok egy nyílegyenes útra. ffekér lapon láttam sok-sok számot. Ddtajd ka jön a csata: én is ennyi Ellenséges fejeket kaszálok. Titkon vagyok, jtt az öreg óra. Jjz aranyos-kép hogy elmosódott! . . , DKiíyen lassan jár a mutatója 1 . . . A katekizmus. — Emilia Don Pardo Bazon. — Rendesen este tiz óráig maradt fönn a család. De a kis Laczi makranczoskodása következtében, a mi az ilyen öt hat éves fiuknál megszokott dolog, tiz-tizenöt perez is eltelt, mire lefekvésre került a sor. Rosario, a fiatal mama, varrogatott, és közbe- közbe fölemelte gonddal fésült fejét, szelíd mosolylyal finom metszésű ajkán és üde ar- czán, a melyet anyaságának boldogító tudata még gömbölyűbbé és édesebbé varázsolt. Károly, a fiatal apa, fiacskája tanításával volt elfoglalva s ezt a munkát oly lel kiismeretesen vette, hogy barátjainak, a kik őt e miatt nem egyszer élezeik czéltáblájá- nak szemelték ki, mikor őt egy pikolóra hívták, rendesen igy felelt: — Nincs elvesztegetni való időm. * Ilyenkor aztán ez volt részükről a válasz : — Persze, ki adna akkor leczkét a fiadnak! . . . És ezzel a kifejezéssel csakugyan fején találták a szöget. Károly ugyanis szívesen, sőt benső örömmel adott esténkint órát kis fiának az Írásból és olvasásból, a fiatal asz- szonyka pedig, a ki különben egészen biztos volt férje szivéről, végtelenül boldognak érezte magát a szűk családi körben és ily kedves foglalkozás közepeit. Kint szakadt az eső, sivitott a szél, síkosra fagyott a járó kövezete, bent a lámpa szelíd fényt árasztott a csipkés szegélyű ellenzőn keresztül, a kandalló tüze barátságosan pattogott, kellemes meleget terjesztve nemcsak a dolgozó szobában, de a szomszédos hálóban, a béke és gyöngédség e paradicsomi fészkében is, a mely oly éles ellentétben állott a Károly barátaitól gyakran meglátogatott kávéház füstös és utálatos berendezésével. Károlynak elég éles volt a szeme ahhoz, hogy észrevegye ezt a különbséget, azért föl se vette barátjainak nyegle tréfáit, kik őt „fia mesterének“ csúfolták. Egyik este a kis Laczi nagyon is mak- ranezos és szórakozott volt. Olvasás közben el eiharapta a szót, s mikor e miatt meg kellett ismételnie, meglátszott hangján, hogy ingerült és hogy gyermeki kedélye föl van háborodva. Mikor pedig Írásra került a sor, trombitát csinált fitos orrocskájából, szándékosan 8erczegtette tollát a papiroson, majd ledobta a tollat, melynek szótfreccsenő tintája nemcsak a papirost, hanem a mamája kézimunkáját is bemocskolta. Ez bosszúsan és meglepetve kiáltott föl. Károly is kérdően tekintett kis feleségére, mintha tőle akarná megtudni, mi a menykő ütött Lacziba. Rosario erre hirtelen felugrott székéről, ölóba vévé fiacskáját s kórdé: — Mi bajod van, angyalom ? Mi fáj ? Hol fáj, aranyom. És elkezdé czirógatni Lapunk mai száma ÍO oldal.
