Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-15 / 7. szám
Szatmár 1911. februárius 15. HETI SZEMLE 3 szívjuk magunkba az isteni, örökkévaló kultúrát ! Az a pár csenevész fa utczáinkon ebben a kerttelen városban még nem tud megneme- siteni bennünket. Az az üzérkedés a telkekkel, amely a most épülő városrészekben minden talpalattnyi helyet beépít és utezának is alig hagy helyet, terekről meg egyáltalában nem gondoskodik — mihamar még ridegebbé teszi ezt az Ízléstelen, gipszfigurákkal agyontömött épületü várost. ,Már többször fölmerült a parkozás terve : az Arpád-utczáé, meg a Deák-téré. Eddig terv maradt ez az igazán égető, kulturális szükséglet. A Deák-tér parkozása ellen megmozdult az egész kereskedő-világ. Az Árpád utcza kertesitése mellett nem lelkesedett senki. Értjük a kereskedők aggodalmát. Súlyos anyagi károsodástól félnek. A város pedig nem dolgozhatik polgárainak elszegényitésén. De most Nagyvárad egy genialis tervvel oldja meg e nehéz dilemmát. Ott is az a helyzet, mint Szatmáron. A város főterén van a piacz; parkozni tehát nem lehet, mert a piacz megszüntetésével elterelődnék a főtérről a forgalom, a boltok megürülnének, a jö- vedelmes bérházak értékükben óriásit csökkennének. Nagyváradon sikerült mindezt megakadályozni azzal, hogy a téren megmaradjon a mostani forgalom, a napi piacz és a tér par- kozva mégis a város díszére is váljék. Az ötletes, nagyszabású terv mesteri megoldása az, hogy a tér alá 3 méter mélyen épített 4 vásárcsarnok épül vasbetonból. E 4 csarnok 50—60 cm. magasra emelkednék az utak niveauján felül. Ezek a terrasz-szerüen megemelt parkok alsó részén világitó, apró ablakok húzódnának végig s összesen 1200 ilyen kisablak adna világosságot az árucsarnokokba. Mivel ez a világítás nem elég, fönt a parkozott téren 3—3 mintegy 4 méter magas, teljesen üvegből készült torony, továbbá a bokrok és szőnyegvirágok közt elhelyezett mintegy 100 kis üvegtorony adná a még szükséges világítást, hogy a csarnokokban nappal teljes világítás legyen. Este a nagy kupolákban ivlámpák, a kis tornyokban pedig Wolfram-égők adnák a világítást úgy fönt a térnek, mint lent a csarnokoknak. A négy árucsarnok mindegyikébe 2—2 széles lépcső vezet és 2—2 lift; a csarnokokat pedig átvezető folyosók kapcsolják össze. Mindegyik árucsarnokban 700, összesen 2800 árulóhely lesz; mészárosok, stb, részére jégszekrényekkel. A szellőztetést a tornyokon elhelyezett laternák adják, egy magasabb csatorna pedig állandóan hűvös levegőt vezet a vásárcsarnokba. A terv kivitele 500,(XX) koronába kerül, de amortizációját és a fentartást fedezné a bevétel, sőt tekintélyes jövedelmet is biztosítana, mert a 2800 árulóhelyet évi 300 napra számítva egyenkint 10 fillérrel az évi bevétel 84000 korona, holott 60,000 korona bevétel már elég, hogy az összes kiadások fedezhetők legyenek. Országos hirü szakemberek vizsgálták meg e tervezetet s mindannyian a legnagyobb elragadtatással magasztalták. Tervezője Szta- rill Ferencz építész. Városunk polgármesterének, a tanácsnak és a képviselőtestületi tagoknak figyelmébe ajánljuk e gyönyörű konceptióju tervezetet, amelynek mintájára meg lehet oldani nálunk is a Deák-tér parkozását anélkül, hogy e létesítendő park bármely anyagi érdeket sértene, vagy a város anyagi áldozatába kerülne. És akkor a mi gyönyörű főterünk impozáns szépségében beszélne nálunk is — kultúráról. Szabadkőműves páholy Szigeten. Dr. P. T. (Pap Tibor), a mszigeti ref. jogakadémia igazgatója egy ottani lapban bejelenti, hogy a 80-as évek végén csendes részvétlenség miatt kimúlt „Tisza páholyt“ újra felélesztik. Márczius 1-én lesz a megalakulás. Czéljuk, szolgálni a vármegye lakosságának kulturális és filantrópikus érdekeit. Csak jót akar tenni ott, ahol az módjában lesz, tiszteletben tartva minden vallásos és politikai meggyőződést. Hogy mit jelentenek a szabadkőművesek ajkán ezek a szép szavak, fölösleges mondanunk. Az ő legközelebbi czéljuk Magyarországon a szekulárizáczió és a felekezetien nevelés, a vallásoktatás eltörlése. De amennyire jól ismerik olvasóink a ezégérnek használt szavak hazug és perverz voltát a szabadkőművesek ajkán, oly kevéssé tudják, hogy mit jelentenek épen dr. Pap Tibor ajkán. Nos tehát ő tiszteletben tart minden vallásos meggyőződést. 1907-ben X. Pius pápa kiadta uj Syllabusát, melyben 65 modern tévelyt kárhoztatott. A „Máramaros“-ban a modern Don Quichotte szélma- lomharczot indított a pápa ellen mert ez szerinte az 57. tételben azt kívánta, hogy a katholikusok ellenségei legyenek a modern tudományok, különösen a természetudo- mányok és a hittudomány fejlődésének és haladásának! A 65-ik tételben azt állította volna a pápa, hogy a katholiczizmus nem egyeztethető össze a valódi tudománynyal. A következő számban azonban Don Quichotte megsemmisülve hullott a porba, mint egy gyermeket megszégyenítették midőn játszva kimutatták, hogy a pápa az inkriminált 57. és 65. tételt nemcsak hogy nem állította fel, hanem ellenkezőleg kárhoztatta és elvetette ezen tévelyeket. Pap Tibor „a tudós“ férfiú, mert ő volt a malmok ellen küzdő, kénytelen volt a nyilvánosság előtt beismerni tévedését. Gratulálunk a harminczak társaságának az ő fejükhöz. Városi közgyűlés. Hétfőn, f. hó 13-án d. u. 3 órakor tartotta meg Szatmár város törvényhatósága rendes közgyűlését élénk érdeklődés mellett. Vihart vártunk, mert a tárgysorozat néhány érdekesebb pontja erre engedett következtetni. Mégis szép lassan, csendesen peregtek le a tárgysorozat pontjai, elfogadva a közgyűlés minden vonalon a tanács határozati javaslatát. A gyűlés lefolyásáról részletes tudósításunk a következő: Csaba Adorján főispán üdvözölvén a bizottsági tagokat, előbb megnyitotta a rendkívüli, majd pedig a rendes közgyűlést. A rendkívüli közgyűlés keretében a tanács javaslata szerint elhatározták, hogy a Klein Vilmos és fiával kötendő szerződést csak a jövő havi közgyűlés tárgyalja, mert az ingatlanok kataszteri és helyrajzi számainak a beazonosítása még nem nyert befejezést. Majd a rendkívüli közgyűlés elfogadta a polgármester havi jelentését a mely részletesen beszámolt arról, hogy a vízvezetéki csatornázás ügye egy lépéssel ismét előre haladt, amennyiben már a művezetői és igazgatói állás betöltésére is megtette a szükséges intézkedéseket. A népszámlálás még mindig nem nyert befejezést. Tervbe van véve egy, a város vezetése alatt álló részvénytársaság alapítása, mely állattenyésztéssel és sertés— Nem megyek! Érted, nem megyek ! Három az igazság. Három nap és három éjjel. Érted? No hát értsd meg! Erre a szóbeszédre Kremnyiczki sógornak is visszakerült a bátorsága. — Húzd rá czigány azt a nótát: „Bárcsak ez az éjszaka három napig tartana“. És tánczol, hogy majd kiszakad a lelke. Ordit, hogy zeng a vendéglő, mintha farkasok vonítanának. Hanem erre már aztán Krompaczki sógor döbben meg. Szinte kezes báránynyá leszen. — No de most már menjünk sógor. Nem megyek. Száz asszonytól se fó lek. Érted ? Ha te papucshős vagy, arról én nem tehetek. Érted ? — Mit mondtál sógor? — Papucshős, vagy. — Kicsoda ? En ? No hát már most csak azért is. Egy perczet se a három napból. És rettenetes dorbézolás következik. ... A másik szobában meg perczről- perezre lesi a jeleneteket egy kupecz. Disznó- kupecz a Krompaczkiék vidékéről. Kupecz és versenytárs. Félelmetes versenytárs, aki már sok-sok borsot tört a Kremnyiczki és társa orra alá. Mikor ez a versenytárs meghallja, hogy három napból egy perczet se engednek a sógorok, rohan a sürgönyhivatalba és telegram- mozz az asszonyoknak. Kremnyiczkinének ezt: — Baj van. Kremnyiczkivel nem bírok. Szórja a százasokat. Gyere gyorsan. Krompaczki. Krompaczkinének pedig ezt: — Nagy baj van. Krompaczkival nem birck. Elúszik a desznó ára. Veszekedettül dőzsöl. Kremnyiczki. * * * Három napi rettenetes virrasztó dőzsölés után iszonyatos képe van a „Maradj itt“ vendéglő nagy termének. A czigányok kidőlnek. Már csaknem félholtan húzzák, húzzák, vonják, hogy hát: „Bárcsak ez az éjszaka három napig tartana“. Kremnyiczki sógornak már lóg a feje, mint a kéményben a disznó fej. De Krompaczki sógorba még mindig veczkél az ördög. Az asztal tetejére ugrik. S ott a rengeteg üvegek erdejében tánczolja a magyar szóló csárdást ... ... E pillanatban nyílik az ajtó. És uramfia ! Az ajtó küszöbén ott áll a két asz- szony csipőre tett kezekkel. (Csak még a laskanyujtó hiányzott.) Igen az asszonyok. A Sári, meg a — Trézsi asszony. Mint ahogyan a keselyű kóválygásra megriad a szárnyas nemzedék és remegve bújik rejtekzugaiba: épp oly remegve húzódtak a szögletekbe . . . Krompaczki és Kremnyiczki. Az egyik sógor felriadt, mint a meglepett vad, mikor vadászkés éri. A másik pedig úgy leugrott az asztal tetejéről, mintha tüzveszedelem idején a harmadik emeletről csinálna — halálugrást. És az asztal alá guggolt. A nagybőgő húrja e pillanatban elpattant. A czigányok pedig rémülten szöknek- szaladnak, akárcsak földrengést éreznének. Hogy aztán mi történt? Kell-e arról számot adnom? * * * Ma már hó borítja a két sógor tar koponyáját. Az idő, ez a vén sas, megrugdalta őket. De ha igy farsang táján disznótor esik, eszükbe szökik a „Maradj itt“ csárda története. És ha bevetődik egy-egy szál czigány, a két sógor egymásra néz és huzatja csendesen : — Bárcsak ez az éjszaka három napig tartana. Az asszonyok meg kiegyenesednek, mintha' most is Kőbányára indulnának — rendet csinálni. Kézimunkák és divatezikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban "szembeni e'őnyóX a FÓGEUé'e TŰT pörkölt kave Ifi H| használata? UAvl nem füstöli lakását: Mindamellett 250/o-ot megtakarít- w hatnak mindazon vevők, kik pör- I nem vesződik a pörköléssel; költ kávét vesznek mert annyi I minden perezben friss pör- bepörköiödik a házi pörkölésnél. kölést vehet. Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. 1
