Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-24 / 52. szám
gazgatói ci me nagy is örvend .oiepletésének s a .^Kban is alkalmazzák a „azságos előléptetéseket. Csupán -.ami tanítók maradnak meg tanítói „.^unel, ha bármilyen eredményeket produkálnak is ! Ismerek állami tanítót, aki nem tartotta, jobban mondva nem tarthatta meg a neki felajánlt k.-tanítói állást, mert nem volt képes az állással egybekötött orgonista-kántori teendőket elvégezni. Ilyen helyzetben protekciót keresett s talált: államivá lett. S ma boldog megelégedettségben 5 évi szolgálat után már 1400 K fizetése van s ha megtarthatta volna előbbi állását, összesíthető jövedelme csak 1200 K volna. De ő még nyugodtan élvezi karácsonyi, húsvéti, pünkösdi s a nagyszünidő napjait, a kántori teendők nem kötik le. Tehát meg van büntetve a hitvallásos tanító, mért nem lett államivá? Ezt az égbekiáltó igazságtalanságot meg kell szüntetni a magyar törvényhozó testületnek ! A kultusztárca tárgyalása alatt élénk érdeklődéssel figyeltem több orsz. képviselőnek : Dr. Giesswein, Molnár János stb. a tanítóság érdekében elmondott jeles beszédeit, kik teljes jóakarattal, nemeseD érző szívvel figyelmeztették a kultuszminisztert s általában a törvényhozó testületet, hogy nem szabad továbbra is táplálni a nagy elégtilet- lenséget, mely a fizetések különbözősége miatt a tanítóság között van. „Ne büntessük meg a tanítót csak azért, mert ő nem állami“ •— hangoztatta Bakovszky képviselő. S most kitűnik, hogy az állami tanítók lakbéremelésére félmillió koronát fordítanak s a többiek semmit sem kapnak. Éljenek, lakjanak, a mint és a hol tudnak! A nem állami tanítók megkapták a féláru vasútjegyet a saját személyükre ; a katona tisztek ugyanakkor családjukra és cselédjeikre is elnyerték. Az állam talán igy gondolkozik : nekem van 5 ezer tanítóm, ezeket dédelgetem, hozzám tartoznak. A többi 25—30 ezer tanító megélhetéséről gondoskodjék az egyház, a község, az iskolafentartó, aki őket alkalmazta, kinevezte! Mintha bizony nem éppen úgy nevelnénk egyházukat, hazájukat szerető értelmes nemzedéket, nem teljesítenénk oly fontos missziót ? E keserű csalódások után is csak azt mondom: Ne csüggedjünk ! Munkára fel kedves Tanitótestvérek! Teljesítsük hűen tanítói tisztünket! Igyekezzünk iskoláinkat azon nívóra emelni, hogy azok az állami iskolával mindenkor kiállják a versenyt! Ne elégedjék meg egy tanító sem elégséges eredménnyel, hanem törekedjék mindenki arra, hogy tanügyi hatóságaink iskoláinkat jeles rendüeknek ismerjék el! Ezen kivül nemes missziót teljesít a tanító, ha megalakítja az ifjúsági egyesületet, foglalkozik az analfabéták oktatásával stb. Hazánk, népünk boldogságát nem a hangzatos jelszavakkal munkálhatjuk, hanem kézzelfogható keresztény szociális tettekkel, amelyek nyoma megmarad. A „Kath. Népszövetség“ gyűlésein oktassuk, neveljük a szegény, de vallásos érzelmű népet, ragadjunk meg minden alkalmat népünk művelésére. Nekem erős a hitem, reményem, hogy ha úgy az iskolában, mint azon kivül tőlünk telbetőleg munkálkodunk a közjó érdekében, úgy mielőbb magunkra vonjuk felettes hatóságaink s a józan világ jóakaró figyelmét, hogy mindig nem élvezzük azt az erkölcsi és anyagi ellenértéket működésünkért, amit ugyanolyan képesítés mellett a nemzeti köz- szolgálat egyéb alkalmazottaival szemben maga az államhatalom intézményesen biztosított. Belátják, hogy nemzeti népkulturánk óhajtott fejlődése sürgeti a tanítók társadalmi helyzetének törvényes rendezését. S akkor elmondhatjuk majd a költővel: Eljött a boldog kor, mely után Buzgó imádság epedezett ezrek ajakán ! Plank Antal, a szociális szakosztály 'Vsztmányának tagja. „HETI SZEMLE“ IRODALOM A Szt. István-Társulat karácsonyi újdonságai. Nagytekintélyű irodalmi társulatunk kiválóan értékes könyvekkel lepte meg karácsonyra a keresztény társadalmat, egész sorozatát bocsátván ki a mély erkölcsi fölfogást és igazi művészetet lehelő könyveknek. Ezek azok az Írások, a melyek az örök szépséget hirdetvén, mindenkinek a kezébe valók, mindegyikre ráírhatnék: „Tolle, lege! — Vedd és olvasd!“ — A kiváló szép köntösben megjelent újdonságok a következők. Sionkiewicz H.: A dicsőség mezején. Az utolsó busz esztendő irodalmában Sien- kiewicz neve egészen önálló, uj, diadalmas irányt jelent. Akkor vett róla először tudomást Európa, mikor a naturalista irodalom hullámai már-már az egész szellemi életet elönteni látszottak. Sienkievvicz „Quo vadis“-a állította meg ezt az irányt diadalmas terjeszkedésében. Most a Dicsőség mezején czimü kitűnő regényét kapjuk Bányai K. fordításában. Ezen a munkán rajta van Sienkiewicz valamennyi Írói jelessége. Minden sorát áthatja a régi Lengyelország izzó szeretete. Cselekménye az 1683-i török háború előtt játszódik le s bár e cselekmény csak egy fiatal pár szerelmének boldogulásából áll, az olyan környezetben folyik le előttünk, hogy tisztába jövünk az egész akkori lengyel világgal. Plasztikusan áll előttünk az őserőtől duzzadó, hazaszeretettől vezérelt s a fejetlenség következtében mégis vesztébe rohanó szerencsétlen Lengyelország. — Ára 4 K. Platz Bonifác : Tudományos kalandozások ez. könyve a keresztény szellemű népszerűsítő természettudományi irodalomnak egyik gyöngye. Tizenkét tanulmány van benne. Foglalkozik az ember őskorával, Egyptommal a többi afrikai országokkal, leírja az amerikai indiánokat, magyarázza az időjóslás eszközeit és fogásait, a földrengést, a primitiv ember orvosi tudományát, az üstökösöket, s a régiek természettudományi ismereteit. Az Isten nyomait megláttató eleven, változatos, érdekes illusztrált könyv ára 5 korona. Bokor Malvin : Két világ. Torna István: A hegyaljai diákok. Két pompás regény az ifjúság számára; mind a kettő azt magyarázza, hogyan lehet a mai becsületes, keresztény fiatal nemzedéknek rohanó és napról-napra változó világunkban érvényesülni, boldogulni. Mind a kettőben az urizáló, sok jeles tulajdonsággal ékes, de még több fogyatkozással megvert régi magyar társadalom áll szemben a mai küzdelmekben egyedül boldoguló, dolgos, szorgalmas nemzedékkel s mind a kettő igazán az életből ellesett képekkel igazolja amannak élhetetlenségét s emennek boldogulásra való hivatottságát és képességét. Ma a munka korában, mikor minden perez drága s a mikor már csak azért is sokszorosan megszívlelendő Krisztus Urunk parancsa, hogy ne „in multiloquis“ keressük imáink érdemszerző voltát, ma ilyen könyveket kell az ifjúság kezébe adni. A könyvek mindegyikének ára 4 K. A „Családi Regénytár“ kedves kötetei közt jelent meg Clement Vantel: „Az álom- gép“ és P. L. Coloma : „Boy“ ez. regénye. — „Az álomgép“ egy kiválóan érdekes fan- tastikus, utópisztikus regény. Az az alapgondolata, hogy egy tudósnak sikerült olyan gépet szerkesztenie, mely tetszés szert irányítja az ember álmait. A „Boy“ Coloma legjelesebb alkotásai közé tartozik. Egy kedves, tehetséges, jellemes, önfeláldozó fiatal ember tragikus történetével bizonyítja, hogy a férfi életében csak két nő foglalhat helyet: édesanyja és a gyermekeinek anyja. A mi ezen a kettő, tiszta, szent szereteten kivül esik, az veszedelmes kitérés vagy bűnös eltévelyedés. A szeretetreméltó Böynak minden kiválósága, minden tehetsége, minden lelki ereje elkallódik abban a küzdelemben, melyet egy bűnös viszony következtében az erkölcsös boldog élet ellen kénytelen folytatni s a küzdelem végre is életét követeli áldozatul. A Családi Regénytár köteteinek ára 1 K. HARSANYI KÁLMÁN „Napi témák, örök problem. még csak pár, a szerzőtől aláirt példányban kapható aPázraány- sajtóban Szatmáron. A díszesen kiállított kötet ára 5 K. Ki tette ezt, öli ? (Személyek: egy városunkra kiváncsi idegen és egy benszülött, a ki fölcsap idegen-kalauznak. Czipeli az idegent.) Az idegen: Először a történelmi emlékektől megszentelt helyekre vagyok kiváncsi. A benszülött: (Iszonyúan gondolkozik, de más nem jut eszébe, mint a szatmári béke emléktáblája ; azt mutatja.) A, i. (megdöbben): De, de . . . Hát valami Rákóczi-emlék nincs, egy háza a fejedelemnek ? A b. : De igen ! (Hanem mindjárt elszégyenli magát, mert eszébe jut. hogy csak — volt. Aztán dadog). Azaz a Rákóczi-ház már nincs meg. A. i.: Persze, a háborús idők . . . A b.: (most már nagyon szégyenkezik). Hát, hát — nem épen. Hanem a városrendezés, utczanyitás. (Örül ennek a gondolatnak.) A. i.: Hát legalább a helyét lássam. A b.: Íme ! A. i. (megint megdöbben) : Városrendezés ? De csak nem uj utcza ez ? Bizonyosan a régi vár idejéből való? Szűk, görbe. A b. (nyögve vonszolja tovább az idegent): A múltból nem igen van sok. A. i.: No, de a láp, a zizegő Ecsedi-láp ! Csak van arról valami gyűjtemény ? A b, (mintha most hallana először az Ecsedi- lápról, szégyenében már összezsugorodva) : A láp ? Oh, az messze volt tőlünk. Igen, hisz nem is a megyéhez tartozott. A. i.: Hál Kölcsey ? A b. (megint kiegyenesedve) .* Kölcsey ? (ön- liitten) Mindjárt vezetem is a szobrához, meg a múzeumába. A. i. (a fogpiszkáló előtt, csalódottan) ■ Igen, ez szobor ? Nem is gondoltam volna, Érdekes. — És a muzeum ? (Bemennek). A b. ( leforrázva jön ki a múzeumból, a mit 5 is most látott először, mert van ott pitykegomb, meteorkő, megkövesült fa, csak épen Kölcsey-emlék nincs.) A. i.: Különös, hogy ezt Kölcsey-muze- umnak nevezik. A. b. (megint nagyon összezsugorodva alázatosan hazudik): Most van rendezés alatt. A. i.: Hát a jelen ? Az épületek ? A b. (újból kiegyenesedve, rohan az idegennel az uj gymnasiumhoz). A. i.: Milyen komor épület. Ugy-e fegy- háznak készül ? A b. (nem mer szólni, csak vonszolja az idegent) : Ez a Fehér-ház! A. i.: Szép-ház! Hát valami palota nincs ? A b.: Hogyne! Itt van kérem, ez a Outmann-palota! ügy hívják. A. i.: Ez a palota ? És a másik az ház ? Különös. (Ekkorra azonban a benszülött már úgy összezsugorodott, hogy láthatatlan.) I. 31. I. T. (Ad notandum: Az Izraelita Magyar (?) Írod. Társulat a napokban itt is fölolvasó-estét tartott. Persze arról, hogy a zsidók már a honfoglalás előtt is itt laktak. Ők az öslakók.) Igen, ez olyan imitált dolgokat készítő vállalat. Nem pompéji emlékeket gyárt, de ős- magyar-emlék eket. Most itt Szatmáron mutatta be a megtévesztésig hü imitáczidkat. A honfoglalás korából. A mikor t. i. Kanaán volt ez a föld. A Kánaánhoz stylszerüen illő. öslakókkal. A kik mind pajeszt hordtak, kaftánban jártak és zengő nyelvükön hívogatták be héber-szövegű czégtáblás boltjaikba a betolakodott idegeneket: Árpád ka- czagányos magyarjait. Akárcsak most. — Hanem a kaczagány alatt buzogár is van. Ha az megsuhan!
