Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-24 / 52. szám
•4. úi. j<3Kl^6i ic ma át ezt a korszaakkor semmi esetre sem helyezte volna előtérbe Kiss József alakját, ki tulajdonképpen az Arany-iskola utolsó mohikánja. Ennek a korszaknak legjellegzetesebb versalakja a könnyed, lebegő dal, melyet a páratlan verselési technika és tiszta rimelés jellemez legjobban. S tárgyuk a szerelem, amely hol boldoggá, hol meg boldogtalanná tette költőjét. Kiss József nem volt igazi szerelmes szivü poéta sohasem, amint mestere Arany János se volt. Ez az elmúlt korszaka líránknak leginkább kifejezésre jutott Heltai Jenő és Makai Emil munkáiban. Ezeknek a megemlítése ilyen czélzattal sokkal helyesebb és igazabb lett volna, mint Kiss József szerepeltetése. A másik irányitó szellemet Ignotus személyében vélte Elek fölfedezni. Ez ellentétben van a Holnap eddigi fölfogásával, mert ők maguk is Vajda Jánosban keresik szellemi ősüket. Ezért nem volt volna szabad kihagyni Vajdát ebből az antológiából. Ő rajta kapcsolódik be a magyar lira történetébe az újaknak, a modernek munkálkodása. Vajda János hatalmas egyénisége a pessimizmusban csúcsosodik ki. Mély világfájdalom, keserűség ömlik el költészetén, a mely keserű hangulat csak olykor-olykor az érzéki szerelem mámorában olvad föl. Saját kora nem értette meg. Az újaknak jutott az a nagy feladat, hogy Vajda János erős talentumát kellőleg méltányolni tudták és most jön Elek s Vajdát egyszerűen elsikkasztja kicsiny antológiájában, hogy helyébe becsempéssze Ignotus alakját. Nem akarjuk Ignotust, a kiváló poétát bántani, csak az igazságot volt szándékunk megállapitani és kimutatni Elek könyvének hiányait, aki ezen antológiájával a czélját nem érte el, mert nem tudta úgy összeállítani müvét, hogy az tényleg teljes képét adta volna az uj magyar költészetnek. A költők betűsorban vannak csoportosítva a kötetben. Ennek a módszernek az a hátránya, hogy aki nem ösmerős az ujabbkori magyar lírai irodalomban, az nem tud tájékozódni. Olvassa a különböző poéták verseit, de nem tudja, hogy melyik hová tartozik. Módszere mellett előfordul ilyen egymásutánja a szerzőknek, hogy pl. Bárd Miklós után Bodor Aladár és Bródy Miksa, vagy Somlyó Zoltán után Szabolcska Mihály következik a sorrendben. Sokkal jobb lett volna bizonyos irányzatok szerint csoportosítani a költőket és minden szakasz előtt rövid pár sorban jellemezni a fölvett költőket. Már magában a beosztásban is föl kellett volna a szerkesztőnek tüntetni a fejlődést, ha ezt megcsele- kedte volna Elek Artur, akkor nem mondhatta volna azt az abszurdomot, hogy az uj irányzat csak öt-hat esztendős múltra tekinthet vissza és a modernségnek megindítója Vajda János nem sikkadt volna el az antológiából. Igaz, hogy ez a munka, a fejlődést feltüntető beosztás több gondot és időt igényelt volna, mint a mostani kis bevezetésnek megszerkesztése, de legalább hasznos munkát végzett volna a szerkesztő, mig most könyve nem egyéb, mint 49 magyar poétától egymásra dobált verseknek gyűjteménye és csak a verskötetek számát szaporította eggyel a szemelvények kiadásával. A Nyugat kiadásában megjelent munkát Falus Elek czimlapja díszíti és a kötet ára 3 korona. Aki a modern versek iránt érdeklődik, annak nyújthatnak szórakozást a fölvett költemények, de irodalomtörténeti szempontból semmi jelentősége nincs. Dr. Barna János. Aki szép és olcsó ajándékot óhajt vásárolni, az menjen el a színházzal szemben levő óra és ékszer üzletbe, mert ott találja a legdusabb választékokat valódi arany és ezüst ékszerekben, úgyszintén valódi ezüst és chinai ezüst dísztárgyak, mindennemű zseb- és fali órákban. Tisztelettel özv. KEP EH I)Á VIENÉ atmár, a színházzal szemben. M Égbe emel fel. . . Otyan 6ü6ájos édes teRettei Csapja meg arczom... jf csóRja rezget, Szivemßen érzem !... S ángyát jön ériem, Sgße emet fet,.. 8g6e eme[ fet... Slíennyei éneR, DKennyei vigság a széni Risérei... Szűzies átmoR szárnyain száítoR, & az ÍIrRoz éreR... jfz HrRoz éreR.. Sziveméi Roziam, Jt gyártó szivem, — 6eReRagyoitan. S égi szeretmei, a ßofdoq mennyei Szűr cső ti oiian ... Szürcsöti oiian ... fjetve a mézzet, löetve csordutiig az jfr szivévet... S etofíva szomja, Bánatos gondja Isieni vérret... fsíeni vérret, forró metegget!... Sílem ßiroR, oR nem ßotdog szivemmet!... lígy szerei engem az édes Isién : ligße emet fet!... Horváth Jenő. “HETI SZEMLE“ A nevelés alapjai.*) Az önismeret értéke. Tudjátok-e gyermekek, melyik a legsötétebb földrésze a világnak? Afrika talán? Nem, nem Afrika. Ezt a földrészt úgy átkutatták már minden irányban a bátor utazók, hogy ha megnézitek Afrika térképét, alig láttok azon egy-egy üres foltocskát. Hegységek, folyók, tavak rajzait látjátok ott; ismeretesek a képei, sőt újabban az egész kontinenst átszelő vasút építését is tervezik már. Nem, a lesötétebb földrész nem Afrika, hanem az emberi szív. Mert könnyebb dolog volt a Nílus forrásainak fölfedezése, — bár több mint ezer évbe került is az, — mint eljutni az emberi tettek legtitkosabb szivbeli forrásáig. Vájjon miért van ez igy! Tulajdonkép azt kellene hinnünk, ugy-e, hogy megfordítva áll a dolog? Hisz hogy egy eg} tettünk forrását megismerjük, csak ömagánkat kell megkérdeznünk, nem kell vad törzsekkel harczba állnunk és óriási fáradsággal járó utakat megtennünk az afrikai nap perzselő tüzében 1 Milyen nagy, áttörhetetlen akadályok azok, amelyek a saját bensőnk felkutatásának útjában állanak ? Lássuk csak! — Ha például egy igaztalanságon ér valaki titeket, meg tudjátok-e nevezni mindjárt, ha kérdezi, hazugságotoknak igazi forrását ? És vájjon miért nem ? — Látjátok, milyen kevéssé ismeritek a ti legsajátabb földrészeteket! Különben rögtön megmondhatnátok. De félünk azoktól, amiket önmagunkban fölfedezhetnénk; rut tulajdonságokra nem szeretnénk akadni és ezért sohasem igen lesz komoly dologgá az a mi fölfedező utazásunk. Annak a legbátrabb fölfedezőnek, aki egy oroszlántól meg nem ijed, sem az emberektől, saját bensejének felkutatására igen sokszor nincs elég bátorsága. Óhajtja azt hinni, hogy mindent az emberiség iránt való szeretetből tesz s magával mit sem gondol; de ha jól vizsgálódnék bensejében, meglehet arra a fölfedezésre jutna, hogy tetteinek legnagyobb része Dicsőségvágy-hegységből ered, mások a Kalandvágy nevű rengetegből fakadnak, s az igaz Szeretet csak igen kicsiny erecske, amely útközben a főforrásokba szakadt, amelyek elnyelték azt. — Dehát nem mindegy-e, bármely forrásból eredjenek is tettei ? A fődolog talán mégis csak az, hogy nagyot, hasznosat műveljen. Nem mindegy-e, akár a gőz, akár a villamosság viszi a vonatot ? Ez természetesen mindegy; akár gőz akár villamosság. De képzeljétek el, hogy volna egy más *) Fr. W. Foersternek. a zürichi egyet, tanárnak, a ki protestáns létére a katholikus egyház nagy neveié erejét hirdeti, „Lebenskunde“ ez. müvéből. olyan hajtó erő is, amely még nine hatalmában, amelynek parancsolni ne,, amely útközben explodálhat és az egész járón., vet tönkre teheti; akkor is mindegy-e, hogy melyik hajtó erőt választjuk? Épen ilyen dolog az is, ha az embert a dicsőségvágy, kalandvágy hajta, viszi. Egy darabon nagy, hasznos dolgokat müvei talán, azonban sohasem tudhatjuk, mely pillanatban lesz romlására önmagának és mindazoknak, akik benne bíznak. Mert a vágy a dicsőség és kalandok után, több-több táplálékot kapva, egyre erősebbé, nagyobbá burjánzik lelkében és nemsokára erősebb lesz az, mint az ember lelkiismerete, mint az igazság- szeretete; és ha ez igy van, akkor már ő elveszett. Ezért olyan mindennél fontosabb az, hogy önmagunkat megismerjük. Hogy idején megtudjuk, milyen gyomok akarják hatalmába venni szivünket. Nem tapasztaltátok-e, hogy a mérges gombák is az erdőnek olyan részeiben nőnek legjobban, ahova napfény nem ér? Az emberi szív mérges gombái is buján tenyésznek ott, ahol az önismeret nem világit. Szüléitek leginkább csak akkor veszik észre rossz hajlamaitokat, amikor már annyira megerősödtek azok, hogy ki sem igen irthatok többé. Ti magatok ismerhetitek föl legkönnyebben már első hajtásaikban ezeket a növényeket. Némely rákbetegséget operálni lehetne, ha már akkor fölfedeznék a bajt, amikor az még csak kicsin}'’ daganat valahol a test belsejében. De sajnos, leginkább csak akkor vesznek arról is tudomást, amikor már sok szövetét megmérgezé az a testnek. Legnagyobb akadálya az önismeretnek épen az, hogy mindenki szeretné becsülni önmagát és azért vonakodik igazi nevökön nevezni rossz vagy nevetséges tulajdonságait. — Oh, ő mindent csak hiúságból tesz — mondjuk sokszor mások felől, de ha magunk cselekszünk puszta hiúságból, talán azért hogy híressé, ismeretessé legyünk, könnyen elhitetjük önmagunkkal, hogy csupa nemes indító okból tesszük. Amint a növényeknek vannak védelmi berendezkedéseik a rovarok, a hideg ellen, úgy vannak az embereknek is védelmi gondolataik a saját tetteik számára, hogy azokat önmaguk előtt szépítsék, fehérre fessék. Ha valaki feledékeny volt vagy, udvariatlan : „Nem volt rá időm“, mondja és elhiszi önmaga is. Ha valaki a születésnapi tortát, — persze csupán falánkságból — a kisebb testvére elől megeszi: „Nem akartam, hogy a gyomrát megrontsa,“ magyarázza aztán a dolgot. „Gőg a csapások előhírnöke“, mondja egy német közmondás. Ugyanezt mondhatjuk az önámitásról is. Mert ha valamely nép, vagy akár az egyes, saját hibáit nem ismeri, azokkal szemben vak, bizonyosra vehetjük, hogy az romlásra jut. Épugy, mint az a hajó, amelynek kapitánya nem tudja hajszálig menő pontossággal kiszámítani, mennyire tért el hajója a szélben, viharban a helyes útiránytól. Ha az utasokat ámítja valótlansággal, azzal a hajónak legalább nem árt; de ha önmagával is elhiteti, hogy igaz utón jár, akkor el kell veszniük; mert az óceánt, a szeleket, a szirteket meg nem vesztegetheti, azok csak az igazság hatalmának engednek. A görög templom. Bizonyosan olvastatok, vagy hallottatok már valamit a hires delhi-i templomról, ahol a jósnő a forró földgázaktól kábultan, háromlábú székén ülve, megmondta jövőjét a halandóknak. Ezen a templomon a következő felírás volt: „Ismerd meg magadat!“ Ezt kiáltá oda, mint legelső és legfontosabb dolgot, a görög isten köszöntésül a jövőjüket kutatóknak. Dehát kérdezhetnők, nincsenek-e ennél fontosabb dolgok is, amelyek jobban odaillettek volna a hires görög templom ormára ? Például: „Szeresd felebarátodat!“ vagy : „Uralkodjál önmagadon 1“ Miért épen az önismeretet álliták oda, mint legsürgősebb, legbölcsebb dolgot ? — Hát bizonyosan azért, mert sem felebarátot igazán szeretni, sem önmagán okosan uralkodni nem tudhat az, aki magát nem ismeri. Aki például nem tudja, hogy ő kiváncsi pletykálkodó, vagy ingerkedő, gyöngédtelen, az nem is gondol arra, hogy magát fékezze, rossz hajlamain uralkodjék. Hiszen ő pompás fickó! Nem rég Anna néni mondta ezt róla ; és ő megbizik ebben az ítéletben, bár jól tudja, hogy Anna néninek fogalma sincs róla, hogyan állanak nála
