Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-24 / 52. szám
.tdéktárgyökből, a műipar mi,. ^iön baba és játékosztály Ragályinál Szatmár, Deák-ter ». leitjiuu ________ =__________ „HETI SZEMLE“ F^ ny és fény mindenütt. Az Ur fényessége körülragyogá őket. A mező pásztorait, a munka és verejték embereit. Látták csillagát keleten, ezért jöttek a világ urai keresni és imádni az uj királyt. Ennél a karácsonyi világos ságnál s annak a békességnek jegyében, melyet Krisztus hozott a lágnak, tekintem a magunk ügyeit. A Heti Szemle ez idei lapjai a nyilvánosság előtt és meglehetős pőrén tárgyalták a szatmári egyházmegye társadalmi vonatkozású dolgait, vállalatainak — Irodalmi Kör, Heti Szemle, Pázmány-sajtó — ügyeit. Szokatlan dolog ez. Es a szo- katlanság, az itt-ott merész hang ellentéteket élezett ki közöttünk. A „Kialvó tüzek“ éles szemrehányásai a múlttal szemben s a lobogó füzeknek az a kemény nagyítása, hogy kath. napilapnak alapítását tartja legfőbb szükségnek mindenki az egyházmegyében, hihetetlenül hangzanak. Az egyik rész a régi Irodalmi-Kör feltámasztásán fárad, a másik ujjal akar próbálkozni. Egyfelől azt vallják, a Heti Szemle szivja el a Pázmány-sajtó erőit, másfelől vannak, akik átvennék a Pázmány-sajtót, persze csak úgy látatlanban is — puffra. Vannak, akik akik elragadtatva beszélnek az idei Heti Szemle hangjáról, stílusáról stb., viszont mások tudják, hogy ez a hang, modor egészen ellenkezik a múlttal, melyet hiányosnak tartani kell, de amelyet megtagadni nem szabad. És inig egyfelől többen a legjobb hiszemmel és jóakarattal siettek a lendületnek ember. Ariadne-fonalával jár útvesztő myste- riumaiban az emberi léleknek. Csoda-e, ha ismeri a korok lelkét a fomm klasszikus világában, a renaissance színes örvényeiben, a múltban — s a jövőben is? A „titkok titkának“ hét pecsétje fölpattant előtte és zenél neki minden hangja a sokhuru szívnek, észnek, léleknek. Es csoda-e, ha meg tudta Írni a „Napi témák, örök problémák“-at ? Ezt a könyvet, a melyben nem sokoldalúságát csodálom legjobban, hanem azt: mint tud hitvány, futó, értéktelen jelenségeket „in specie aeternitatis“ meglátni. Gietmann, a nagy aesthetikns mondja, hogy az igazi művészet az örökkévalóság színpadjára — és nemcsak a múlandóság színpadjára — állítja oda alakjait. Harsányi ezt teszi. A mig mi, határolt látású apró emberek, 'vázába rakjuk a virágszálat és gyönyörködünk abban az egy virágban : Harsányi ott látja mellette az egész mezőt, a napsugaras levegőt, az ég kékjét, a madár dalát, a pillangó gyémántos szárnyát. (3 a kis részt mindig a nagy egészben, a parányt az egész universumban szemléli. Az ő perspectivája — a hegycsúcsok magaslatai. Innen pillant meg mindent és láttat velünk is ebben a könyvében, olyan szavakkal, a melyeknek — Pázmány szerint — gyökerei vannak. Eszében és szivében. — És most a „Napi témák, örök "'Mómák“ az én könyvem.------ Varjas Endre. se gítségére a múlt tanulságai alapján mértékletes szóval, másfelől az ilyen szót vagy személyi kérdésnek vették, vagy gyanakodva, sőt bunkóval fogadták. Semmit nem mondtam itt, ami meg nem csendült akár a Heti Szemle hasábjain, akár más lapban az esztendő folyamán. Egyéb véleményeket nem említek, mert nem helyeslem benső ügyeinknek nyíltan való tárgyalását. Hogy azonban ezek az ügyek nem állanak jól, mindenki látja. S hogy egy két ember ezeknek a kérdéseknek összezavart szálait ki nem bontja, az is bizonyos. Azok a vállalatok együtt születtek,együtt éltek, katholikus vállalatok, együvé tartoznak. Nem szabad mondani, hogy egyik a másik rovására elintézheti ügyeit, vagy hogy egyelőre egyik a másik nélkül csak tenni is tud. Ezért tartom szükségesnek sok esztendő múltán, melyek alatt — nem a mi hibánk — sokat mulasztottunk, a felszámolást, a revideá- lást, a czél és irány pontos kijelölését, tehetségeink reális mérlegelését mind a három vállalkozásban. Előbb külön-kiilön, aztán együttesen. S ha lesz — és csak igy lesz — egy olyan programút, mely komoly meggondolásokból és kölcsönös megértésből származik, akkor nem kétlem, mindenki tudni fogja kötelességét. Hogy a hatalmasoknak aranyat kell hozni, az egyszerűeknek pedig a katholikus szellemnek hódoló, odaadó munkáját. Megint ad graecas Calendas. Denikve csak nincs több olyan mostoha gyermeke a magyar államnak, mint a katholicismus. Hallottuk a kultuszminiszter szájából a héten, hogy ennek az évek óta koplaló, autonómia után sóvárgó árvának megint csak kétes értékű Ígéretek, sovány biztatások jutottak, amig a többi felekezetek vígan lakmároznak az önkormányzat terített asztalánál. Hiába a mostoha gyermekeknek az a sorsa, hogy csak az édesek, a beczézett kedvenczek után ülhet asztalhoz és csak azt kapja, amit ezek az asztalon, vagy az asztal alatt hagynak. Csak azt nem értjük, hogy mivel szolgált reá a magyar katholicrs- mus erre a mostoha elbánásra. Miért lehet és kell előbb megvalósítani mindenféle csip-csup javaslatot, köztük olyanokat, ametyek Bécsen kívül az ördögnek sem kellenek, és hogyan lehet ugyanekkor a kormányzati teendők sorában legutolsó helyre tenni azt a katholikus autonómiát, amelyet már évtizedek óta tantaluszi kínok között nélkülöz és sürget 12 millió ember s amelyet eddig is csak a méltányosság, a jog és osztó igazság arczulcsapásával halogathattak. Velünk, magyar katholikusokkal ilyet is meglehet tenni. Egyáltalán velünk szemben mindent lehet tenni. Égészen jól okoskodik gróf Zichy János, akinek határozatlansága és félénksége közismert. Miért ingerelje önmaga ellen a destruktiv irányzatok embereit, a mérgeseket, a nagyszájuakat, a vakmerőségig szemteleneket a kongregáczióknak, Barkóezynak, vallásos oktatásnak határozott, kategorikus védelmével, az ellenük intézett támadások erélyes visszautasításával ? És miért adja meg a katholikusoknak az őket ősi jogon, tételes törvényen megillető részt, mikor ez ellen felzudulnának a radikálisok és szekularizálok, a katholikusok pedig akkor sem zajonganak, ha fát vágnak a hátukon, ha az utolsó szál ingüket is lehúzzák róluk ? Hát nem bölcsebb, nem kényelmesebb és cél- szerübb-e, az üvöltő tigriseket jóllakatni, az alvó fakirokat és beszélni is rest lajhárokat pedig figyelembe se venni ? Itt a jog, igazság és méltányosság — hekuba, fődolog a csend, nyugalom és a miniszteri bársonyszék. Ez egészen természetes. Aminthogy egészen természetes volna az is, ha a fenti sok kérdéshez valaki még azt is hozzátenné: hát az a fakir érzéketlenség és a lajhár lustaság szükségképen és -elválaszthatatlanul hozzátartozik e a magyar katholikusok természrajzához ? A „magyar“ szabadkőmivesség. Irta: Id. EGAN LAJOS. III. A magyar szabadkőművesség vallásromboló irányáról Miklóssy István rámutat az ő hivatalos lapjuk (1910. máj. 31.) nyilatkozatára, melyben kifejezi, hogy „a szabadkőművességet, — mely világnézetet jelent, 1 — áthidalhatlan szakadék választja el nemcsak az egyháztól, hanem valamennyi egyháztól 1“ A soproni páholy főmestere tovább kalandoz, midőn megnyitó beszédében (1910. szept. 3.) azt mondja, hogy „az állami élet minden terén visszafelé hajtó erők munkálkodnak a középkor vallásos elfogultsága felé, ez ellen a szabadkőművességnek síkra kell szállni!“ Kiváncsiak vagyunk, hogy ezen harczias tábor ellen mikor fog már sikraszállni az államhatalom. A hivatalos Kelet azt is Írja: „a haladás kerékkötője, műveltség-ellenes mindannyi egyház . . . s szerinte „a szabadszellem váltotta meg őket és lelkűket a bilincsekbe verő vallás tanaitól. Továbbá, hogy: „a vallás vigasztalása nem más önámitásnál“ . . . „ük az übermensek a hosszas küzdelem után ma azt látják, mennyire tévedtek, hogy a vallást isteni intézménynek tekintették ?“ Az ő lelkűket ma már ő szerintük nem a vallás tölti be és irányítja, hát mi lehet az más, mint az állati ösztön. Dr. Vermes Mór a farkasokat csapatba akarja gyűjteni, midőn a Prometheus páholyban egy felavató beszédében hangoztatja, hogy ; „az emberi haladást hátráltató tényezők legfőbbike az egyház volt, elsősorban a keresztény egyház. Sikereit az egyház bámulatos szervezetének köszönhette. Énnek ellenszere, hogy a szervezett egyház ellen csak a szervezett szabadkőművesség képes síkra szállni.“ Lám milyen élesen szembeszál az akis zsidó már az egész keresztény egyházakkal és milyen hangosan szólítja a porondra az összes moriskókat, az őket kiszolgáló keresztény szabadkőművesekkel. Hát még az elrettenthetlen Benedek János már torkon ragad bennünket midőn azt bőgi, hogy: „Megindult a feltartózhatlan áradat az Isten czégére alatt űzött istente- lenségnek elsöprésére, a feneketlen papzsák fosztogatásainak megszüntetésére.“ Ezeket az elszólásokat igazi bárgyuság eltűrni, fönt is — lent is. „Akié az iskola, azé a jövő. Nagy hatalmi kérdés annak birtoklása.“ Ezek a fontos szavak az ő hivatalos lapjuk 3 ik számában lettek hirdetve. Megállapítható, hogy ők teljes erővel rávetették magukat a pedagógusok meghódítására, hogy ezen a réven betolakodhassanak emberrontó elveikkel az iskolákba, azzal a czéllal: hogy a vallásos irányú nevelést és oktatást, száműzz-4' iskoláinkból, mert ők gyilkoló lemondják azt a hazafiságot, e- a haza hű polgáraivá >- mondása után tis**'
