Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-13 / 50. szám
X. évfolyam, Szatmáp, 1911. deczember 13. 50. szám. u HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — , Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy érre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. A katholikus sajtót tettel kell pártolni ! Keveset kérünk: annyit, hogy csak egy előfizetőt szerezzen minden olvasónk lapunknak. A katholikus sajtó nagy ügye legalább ennyit elvárhat minden katholikustól ! A mit kérünk, ezt a keveset mindenki megteheti. A Heti Szemle előfizetési dija a jövő évtől kezdve egész évre 8 K. Tanítóknak és kézműiparosoknak — ha az előfizetési dijat az év elején egyszerre beküldik — 6 korona. Lobogö tüzek? Szatmár, 1911. decz. 12. (+) A Pató Pál irodalmi őse : Sulyosdi Simon mindentől elkésett. A minek megte- vésére már elhatározta magát — elébe vágott és végrehajtotta más. Fájó és keserű komikum van Kisfaludy e vig elbeszélésében. Könnyeket fakaszt. Megdöbbent. Ez volna a magyar ember? De ha ilyen, csakugyan megérdemli azt a pusztuló sorsot, hogy mentéjének prémjével foszladozzék, pusztuljon, semmisüljön meg minden Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. LaptulajdoHos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. vagyona. Ne szerezzen semmit, de még a mije volt is, jusson idegen kézre. Már sokban megelőzte a magyar katholicis- must is — ezt az örök Sulyosdi Simont — a fürge, idegen faj. Politikai, társadalmi, irodalmi téren a vezető, irányitó befolyást kezébe kaparitotta. Tudományos világunk kikiáltott szereplői — ott az élen — nem a magyarság soraiból valók. A kereskedelem, a vállalkozás, az ipar jövedelmes üzleteit nem magyarok kötik. A földbirtok legértékesebb része vagy vétel, vagy bérlet czimén a zsidóságé. A gondolkodás és a közvélemény irányítása pedig, hogy a napisajtó révén mennyire kezűkben van, szinte kétségbeejtő. Sulyosdi Simon azért még álmodozik. Azt hiszi, övé lesz a jövő, ha megteremt egy hatalmas katholikus sajtót. Jól hiszi. De megteremteni a sajtóhoz szükséges alapot azokból a szivárgó fillérekből, — a melyek esztendők múltán is alig tesznek ki ötödfélszázezer koronát, do a miből a segélyezések miatt már csak kétszázezer korona van meg — csak Sulyosdi Simon rózsás ábrándjaiba illő álom. Ennek az országos katholikus lapnak olvasókat is kell szerezni. Azokat a vidék adja. A vidék, a mely még jobban inficziálva A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona.----------------- Nyilttór sora 40 fillér. ----------------A lap megjelenik minden szerdáa. van a napilapokká fejlődött vidéki ujságiro- dalomtól, a melynek ellenséges serege na- gyobbszámu az országos érdekű zsidó és szabadkőműves napilapokénál. Már csak ez egy okból is sürgős a vidéki katholikus napilapok megteremtése. Abból a meglobbanó érdeklődésből és nekilendülő mozgalomból — a mely fölvetett gondolatunkat: a Heti Szemlének napilappá fejlesztését fogadta — azt olvastuk ki, hogy ez öt vármegye katholikussága mindenek előtt való, legsürgősebb föladatának az egyházmegyei napilap megvalósítását tartja. Tanítók, papok, faluk népe már adományokat hoztak a kath. sajtó oltárára. A kérdés megvalósításához heteken át sok talpraesett gondolattal szóltak hozzá elismerésre méltó, értékes czikkekben az egyházmegye minden részéről. ... És------------már Pázmány emlegette a hires, ősi „magyar szalmaláng“-ot. Ez pedig azért jut eszünkbe, mert a mi gondolatunkat szóvátette az ungvári Gör. Kath. Szemle s ott még most is lelkesen komoly vezérczikkek tárgyalják a gör. kath. napilap megvalósításának módozatait, nálunk pedig talán a többi „kialvó tűz“ pernyéjébe fül majd ez a föladat is. Vagy e csönd csak az újjászülető IroPanasz a követ ajkán. — MAGYAR BÁLINT. — Itgy megzavartat, én nagy-uram, Istenem; Ifgy megzavartat, ki sem mondkatom. jjinek a 6ünön kivüt mása nincsen, Jjogy én a vétket kötöm, otdkatom ? DTem fétsz a néptöt, nagy-kirátyi jfönség, éjinek parancsot kütdesz énvetem ? Jéogy én miattam ßosszujokat töttsék : DKég megtagadnak egyszer, Istenem! és akkor ... ók jaj ... ott az utak utján Ágikét vezessek én, jtram, etéd? és akkor ... ók jaj . . . öárka meg se tudnám: jéogy ét az Isten, van Isten, van ég! — János tanítvány. Evangéliumi színjáték négy felvonásban. Irta Erdős Renée. — Eke könyvkiadótársulat Budapest, 1911. Ára 5 korona. Az Ördög cimboráját, a Jeleneteket magam is komoly dráma-számba vettem. A dráma mindinkább lirikussá válik, mindinkább eltávolodunk Aristotelestől ésmindinkább közeledünk hozzá. Az egy hős, egy czél követelménye már nagyon régen megdőlt, de a minden drámában fel-feltűnő érzelmi kilengések mintha újabb kardalok lennének ; az iró kezdi belevinni a maga subjectiv érzését a mások világába, a mások szivébe. „Ezelőtt a drámai hősnek csak egy bizonyos célt, eszmét, kötelességet kellett beváltania. Egy szerelmest nőül vennie, egy ellenséget elűznie, egy birodalmat megalapítania. Valamit akarni és végbevinni: ezek képezték élete célját. Most az élet apró, reális alkotó részei külön célként jelennek meg és jobban is érdekelnek bennünket, mint a lovagi korok hős csatái, vagy szenvedélyes, erőszakos kalandjai és mesés helyzetei . . . Mi nem akarunk a világgal megküzdeni , . . Szeretnénk egy tiszta, bájos, szerény feleséget és elveszünk egy elkónyszeredett nőt. Szeretnénk csendes, nyugodt foglalkozást és kapunk dohos hivatalszobát. Ez a mi tragikumunk.“ (Kath. Szemle 1908.) De ha igaz, hogy a dráma ilyen lírikus fordulatot vett a hőst mozgató eszméket, a darabot alkotó tetteket, cselekvéseket, az életet játszók alakját, egész jellemét illetőleg, akkor a keresztény ember apró élete és nagy reményei, okai is színre kerülhetnek. Ha az uj színpad az életet mutatja, az igaz, valódi életet, akkor nem zárkózbatik el a Krisztuskövetők hétköznapi életétől, bűneitől, erényeitől sem. A keresztény embert ugyanazok a motívumok befolyásolják, irányítják, ösztönzik a tettre. A cselekvés uj költészetében tehát szintén hivatása van. Ő is óhajt tiszta, bájos feleséget, ő is megtalálhatja ideálja ellenkezőjét és még kevésbbó szabad kétségbeesnie, lelkét az ördögnek eladnia, hiszen őt a dolgok esetleges jobbátehető voltán, a drámai elsietésen, meggondolatlanságon kivül a magasabb vigaszok, remények is további cselekvésre biztatják. És milyen szép, amikor szegény embert, majdnem letörött férfit látunk, aki talán szó nélkül cselekszik tovább. Mennyivel szebb, amikor ez a férfi megáll és imádkozik, amikor fogadást tesz, araikor megbocsát, lemond; amikor temet, megcsaló, hazug ábrándok világát temeti, hogy a sir fölött csírázó valóságokat tovább ápolbasa; amikor fölébred, hisz és példájával tanít okosan élni, okosan szeretni. A János Tanitvány ilyenféle evangéliumi színjáték. Lírikus. Nem kegyeletsértós, ha kimondjuk, hogy valamint a maga arcképét csak Wilde 0. festhette meg úgy, ahogy megfestette, a János Tanitvány Magdolnáját is csak Erdős Renée — úgy szeretném azt mondani: Renata — mutathatta be úgy, ahogy bemutatta. Igen, ő is élte a magdalai Mária életét, testi életét, legalább dalaiban, a Kleopatra szövegekben élte. A legerősebb erotikum himnuszai voltak régi dalai. De reá is ráhullt „tulerős sugara a napnak“, az Úr ölére hajtotta fejét és amikor újra fölemelte, jobb kezében már ott csillogott az Aranyveder. És megkönnyebbült és könnyű lett; akart és tudott megéledni. „Élni, élni a végtelen határtalan életnek, árjain úszni. Oly könnyűnek lenni és oly tisztának, mint a láng és összecsapni fennen, magasan az emberek fölött, oda jutni, ahol a testiségnek nincsen súlya többé.“ A keresztény gondolkozásban raeg- nemesült mindennapi élet, mely a földből táplálkozik, de égi vágyainak lángjával az Lapunk mai száma ÍO oldal.
