Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-06 / 49. szám
már 1911. deczember 6. 3 POT NAGY KARÁCSONYI Ufe® A jó gyermekek és felnőttek Jézuskája Ragályinál Szatmár, Deák-tér 8. „HETI SZEMLE“ ________________________________________ mű szaki férfiút választottak a gázgyár élére, hanem magánszerződés utján szerződtettek egy laikust, Heltai Ferenczet a gázgyár élére, a ki nem is rendelkezik azzal a műszaki kvalifikáczióval, a mely ezen fontos állás betöltőjére nézve szükséges, de a kinek részére szerződésben egy oly jövedelem állapittatik meg, a mi legalább, is egy kissé szokatlan dolog s a mi az összes járulékokkal együtt évi 80—100 ezer koronára rúg. Megtörtént az, hogy a mikor méregdrága pénzen megváltatott a gázgyár, a mikor ezzel egyidejűleg milliós áldozatok árán megváltatott a csőhálózat is, akkor éppen az uj igazgató az, aki megerősiti kijelentésével, hogy az a csőhálózat, a melyet milliókért vettek át a gáztársaságtól, rossz és hasznavehetetlen, mert tele van naftalinnal és annak kicserélése a fővárosra újabb sok milliós terhet fog róni. Ezek után méltán lehet kérdezni az uj igazgatótól, a ki a régebbi társaság igazgatóságában is benn volt, tehát tudta, hogy milyen állapotban volt a csőhálózat akkor, mikor a főváros azt átvette, hiszen tudnia is kellett, hogy az a gázfejlesztés olyan volt-e, hogy abból a naftalin-termékek el lettek-e távolitva, vagy sem ? Es miért nem tartotta szükségesnek, hogy figyelmeztesse erre az intéző köröket, miért nem tartotta szükségesnek, hogy fel hivja a közönség, a főváros és a polgár- mester ügyeiméi arra, hogy egy hasznavehetetlen és rossz csőhálózatra dobja ki a milliókat ? Hát (Haller) Heltai védelmezői nem sokalják a város zsebéből fizetendő 80000 korona évi fizetést, mert azzal a nem közönséges kereskedelmi tudás van megfizetve. Ez a kereskedői szellem, melynek két- kulacsossága a föntebbi példán elég világosan nyert bebizonyítást, prepotencziájával betolakodik kétes múltú cégérrel mindenbe és lopva szedi az epret, az előtte ismeretlen idegen talajon is. A papok és a világi bíróság, (n.) Ha máshonnan nem, hát a liberális sajtó lármájából kellett volna megtudnunk, hogy a pápa legújabb rendelkezésével szigorúan, kiközösítés terhe alatt megtiltja minden rendű és rangú katholikusnak, magán és hivatalos személyeknek egyaránt, hogy egyházi személyt polgári vagy büntető ügyben a világi bíróság elé állítsanak, az egyházi hatóság előzetes tudta és engedélye nélkül. A kánonjogban és a római jogban járatlanok előtt mindenesetre különösnek, kor- és czólszerüt- lennek látszhatik ez a pápai rendelkezés. De akik csak valamelyest is foglalkozlak jogi tanulmányokkal, azok előtt egyszerre világos lesz, hogy itt nem hatalmi túlkapásról, som a világi bíróság hatáskörének önkényes csorbításáról van szó, hanem egyszerűen az egyháznak egyik ősrégi szerzett jogának fenntartásáról. Mert ez a „Quantavis diligentia“ kezdetű motu proprio semmi uj rendelkezést nem tartalmaz; az csupán az egyház fejének ünnepélyes kijelentése, hogy miként elődjei a pápai széken — igy legutóbb IX. Piusz — úgy ő is ragaszkodik az egyházi személyek számára nemcsak az egyházjogban, hanem a római és germán jogban is biztosított és privilégium fori néven ismert azon kiváltságához, amelynél fogva a papság ügyeinek elbírálására az egyházi hivő. ág illetékes. Alapja a privilégium fori-nak a papi hivatás természetében rejlik és bennfoglaltatik már szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz intézett azon figyelmeztetésében, hogy peres ügyeiket ne vigyék a világi bírák elé (I. kor. 6, l—8). Miként is volna összeegyeztethető hitünknek az egyházi rend méltóságáról, fön- séges rendeltetéséről vallott tanaival az, ha a hivők kényök-kedvök szerint, sokszor kicsinyes bosszúvágyból a világ piaczán meg- hurczolhatnák, pellengérre állíthatnák lelki vezetőiket? Nem a legnagyobb mértékben fonák helyzet e az, ha arról Ítélkeznek a világiak, aki lelki ügyekben az ő felsőbb hatalommal és hatállyal Ítélkező birájuk ? Hová lenne igy a papi tekintély, az egyházi rend magas méltósága, amelyre pedig múlhatatlanul szükségük van nem a papoknak, hanem a hivőknek, a hivők hitbeli érdekeinek ? Egyedül és kizárólag ezek a magasabb szempontok, ezek a nagy lelki érdekek hozták létre a privilégium fori-t és teszik ma is szükségessé annak fenntartását. Senki, sem a pápa, sem az egyház nem gondol arra, hogy a bűnös papokat kivonja a megtorlás, a büntetés alól. Hiszen a püspöknek, akihez a sértett fél akadálytalanul fordulhat, ezer módja, súlyos oka és szigorú kötelezettsége van a vétkes pap megbüntetésére. Ha valakinek, úgy a püspöknek érdeke és kötelessége, hogy a vezetése alatt álló papságnak erkölcse és becsületessége fölött gondosan őrködjék nemcsak előzetes intésekkel, hanem a kihágásoknak utólagos megtorlásárai is. A püspök jól ismeri, jobban mint a világi biró, hogy mit kíván a paptól az ő állása, a papi tekintély, a,hívek lelki élete és szent hitünk érdeke. O mindezen magas szempontok gondos mérlegelésével hozza Ítéletét, amely Ítélet, tessék elhinni, sokkal félelmetesebb a pap előtt, mint a világi bírónak pár koronás pénzbüntetése. A „bűnös“ papság tehát nem jut előnyösebb helyzetbe ezzel a privilégiummal, mert szigorúbb bírót kap. A sértett felek sem szenvednek kárt, mert jogos igazuk megvédése, vagy megszerzése semmi akadályba nem ütközik, még pénzbe sem kerül. S végül a világi bíróság is csak nyer vele, mert munkája kevesebb lesz. — A magyar katolikusokra különben nem jeFnt változást az eddigi joggyakorlatban a pápai rendelkezés; mert autentikus nyilatkozat szerint, Magyar- ország is azon államok közé tartozik, amelyekben törvényes alapon nyugvó jogszokás folytán a privilégium fori érvényéssége már régebben megszűnt; felújítása pedig egyáltalán nem volt czéija a pápai motu proprionak. így állván a dolog, igazán nem értjük a zsidó sajtó jerikói lármáját, Föltéve, hogy a legújabb pápai rendelkezés csakugyan uj sérelmes, lealázó és zsarnoki volna, annak büntető szankciója, az exkommikáczió akkor is csak a kath. egyház tagjait érinti. Miért fáj hát mégis a katholikusok baja, „zsarnoki elnyomatása“ azoknak, akik az egyházba vezető ajtón, a keresztségen soha nem léptek át ? ' Wállón Henrik Fia utódai Hűha Tivadar és Géza fiiszer, csemege, bor és litszdru üzlete Szatmár - Németi, Kazinczy - utca2. Alapittatott 1858. évben. Saj tópörö m. Kedves olvasóink bizonyára valameny- nyien visszaemlékeznek f. évi május hó 30-án a „Heti Szemlédben megjelent cikkemre, amely az „Iskola“ és nem a „Tollhegygyei“ rovatban,,.4 kultuszvita köréből“ czimen kritika tárgyává tette dr. Kelemen Samunak, Szatmár követének a kultusz-tárcza tárgyalásánál tartott képviselőházi beszédének azt a részét, amelyben a jóizlést sértő módon, pikáns szósszal fűszerezve támadást intézett a kongregációk ellen. Megfujta a harczi riadót ez a derék honmentő. Kiadta a jelszót, hogy lehetetlenné kell tenni a kongregácziókat, különösen pedig a középiskolákban nem tűrhető meg ez a pietisztikus intézmény, ahol a tanári tekintély, a tekintélytől való félelem kényszeríti, szorítja az ifjakat az abba való belépésre. Ilyen tenorban foglakozott ő a katolikusokkal a kongregácziókat birálgatva, irányitó elveket hirdetve és a miniszternek, a t. háznak tanácsokat osztogatva. Szóval gyakorolta igazi buzgósággal képviselői jogát, hogy itthon azoknak, akiknek megbízó levelével ő újból nagyságos kenyérhez jutott, örömet és megelégedést szerezzen. Nemde, t. olvasóink, a 12 milliónál több lelket számláló katolikus magyarság nem tűrhet el ilyen és ehhez hasonló minden jogczi- met nélkülöző támadásokat, nem nézheti tétlenül a kath. hitünkbe való illetéktelen beavatkozást ? Igenis nem akarjuk és nem engedjük, hogy amit dicső királyaink, őseink nagynak átadtak nekünk : a keresztény Magyar- országot, hogy azt Istent, vallást nem ismerő, hazát nem igazán és önzetlenül, csak érdekből, kenyérkeresetből szerető demagógok bemocskolják. Pedig ez csaknem napirenden van. Odáig jutottunk, hogy tiltakoznunk kell, mert nem egyöntetűen védekezünk, mert gyáváskodunk, ahelyett hogy örökségünket megtartva azt megszilárdítanék smég nagyobbá tennők. Ilyen veto volt az én válaszom is „A kultuszvita köréből“ czimen. Jogos föl- háborodásomban czikkemet igy fejeztem be: „Aljas rágalom, képviselőhöz, úriemberhez nem méltó eljárás azt állítani, hogy tanári nyomás szorítja a középiskolai ifjúságot a kongregáczióba való belépésre. Ezt nem csekélységem mondja, hanem velem az egész középiskolai tanárság. Kérdezze meg őket. Különben jó Csokonai Vitéz Mihály uram régen megmondta: „A,szamár is rúg egyet a becsületes emberen. Én még hozzáteszem meg a becsületes intézményeken“. „Talán nincs igaza Csokonainak ?“ Ezt a passust inkriminálta dr. Kelemen Samu s nyomtatvány utján elkövetett becsület- sértés vétsége miatt sajtópört indított ellenem. A debreczeni kir. törvényszék esküdtbi- rósága nov. 29-én tárgyalta ügyemet dr Tóth Aurél kir. törvsz. biró elnöklésével és dr. Gáthy Bálint kir. ügyész közvádló képviseletével. A védelmet magam láttam el, mert éreztem annak a szükségességét, hogy érzéseimet és gondolataimat abban az ügyben, amelynek érdekében síkra szállottam, magam domborítsam ki. Nagy volt a szenzáczió, mert egy izraelita valódi nagyságos képviselő sajtó utján elkövetett becsületsértés miatt bepörölt egy risu KEPES SÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A. legkifogástalanabh kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú piramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. FiÓk-ÜZleí: Szatmár, Attila-u, 4.
