Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-12-06 / 49. szám
X. évfolyam Szatmáp, 1911. deczembep 6 49. szám HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 10 fillér. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Páasmány-sa.jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------^ A lap megjelenik minden szerdán. Katolikus intelligenczia. Irta : BODNÁR GÁSPÁR. Nincs még nagyon távol tőlünk a kor, mely a kath. intelligencziát úgyszólván elvágta az Egyház benső és különösen kü;ső- leg is megnyilatkozó életétől. A hierarchikus szervezetnek hibás felfelfogása, szándékos, tervszerű félremagyarázása azt a közfelfogást kezdette termelni, hogy nálunk a vallás dolga a papok dolga. Hogy a vallás és a közélet, a hit kérdései és a társadalom problémái össze nem férnek. Sőt ellentétesek. E hibás közfelfogást akaratlanul is táplálta a kath. irodalom elszigeteltsége, a a kath. sajtó papias színezete, a középiskolák hittantanitásának elméleti, betüevő kezelése. Duzzasztotta az ellentábornak csaták nélkül való térfoglalása minden téren. És végre — a kor tetszetős jelszavai és az a körülmény, hogy a magyar kath. Egyház autonómia nélkül úgyszólván két malomkő közé esett. Kath. intelligencziánk a szó olyan értelmében, a mi benső, hitben erős, cselekedetben gazdag megnyilvánulást jelent: bizony megfogyatkozott. A hitvallók fönséges magaslatára emelkedett kalh. nagy alakjainkat ujjainkon lehetett megszámlálni. E korszakról festett találó képet akkor, — talán éppen a kellő közepében — Samassa egri érsek, mikor igy szól: — Intelligencziánk közt vannak elegen, kik a kath. vallás felől elismeréssel nyilatkoznak. Az evangéliumi tanok szépségét, az isteni tiszteletek fönségét, melyben olykor ők is részt vesznek — elmagasztalják. De ezzel végei Úgy hiszik, eleget tettek. Ezentúl nincs többé kötelem. Feledik, hogy a katholicismus nem pusztán elvont elméletek foglalata. Szellemének telje nem a föllengő lélek hevületei ... A katholicismus meghatározott kötelességek vallása. Ám mindennek tudata kiveszve. így harapódzik el mindinkább élet és gyakorlatban a vallás megdöbbentő elhanyagolása intelligencziánkban. (Beszéd 1885. okt. 27.) * * * Ebből az áldatlan, ebből a tétlen korból a kath. hit benső ereje és a lelkek megdöbbentő csalódása a korunk száguldozó és változó eszméiben . . . okvetlenül meg kellett, hogy hozza — az első ébredéseket. Meghozta a kath. bitet, Egyházat roncsoló ellenfél elbizakodottsága. Úgy szólván kényszeritette Egyházunkat — az önvédelemre. Természetes, hogy ez az önvédelem nem lehetett mindjárt kezdetben rendszeres. Inkább a szükségszerűség, a helyzet kényszerítő hatalma közt támadtak az önvédelmi gondolatok és cselekvések. Intézményeink, egyesüléseink életének erősebb gyökereit úgyszólván nem rakhattuk le — az idő, a helyzet sürgőssége miatt. Nem voltunk olyan okosak, mini a világ fiai. Elfogott minket a rögtön látható, külső eredmény. A dekoráeziókban tetszelegtünk. A konkrét czimekre, a czégtáblákra fordítottuk figyelmünket. És kevesebbet törődtünk a benső intenzív életlel. Különösen nem igyekeztünk az inteligenczia lelkét, értelmét, szivét belevinni a hitéletbe Az együvétartozás érzetét fejleszteni. Talán jobb volt volna először a talajt, a tartalmat megművelni, feldolgozni. Ennek benső ereje adta volna meg ... az igazi ezimeket. Mindezek daczára ma már sokkal jobban állunk ám. Bár tfed «agyunk attól, a mi kívánatos. Ahogyan lehetne. És lenni kellene. A baj még mindig ott van, hogy nincs elegendő kapcsunk, főleg a sajtó, az irodalom, a művészet, a társadalmi munka terén, amellyel az intelligencziát nemcsak az Egyház leikéhez, de külső testéhez is hozzá vonjuk. Abban rejlik — Írja Dudek — a baj, hogy a kath. Írók közt csak kevesen vannak, a kik úgy tudtak előadni, leírni valamit, hogy azt közönségünk élvezettel olvassa. Nálunk ugyanis erre a körülményre, a szép, kellemes stílusra, szóval az előadás szépségére . . . nem igen szokás ügyet vetni. És az ilyen irót felkarolni. Támogatni. S ebben rejlik annak a sokszor felpanaszolt és sokak előtt annyira érthetetlennek látszó rebuszunk legfőbb kulcsa, hogy a kath. könyveket még a papok is kevesen veszik, világi intelligenciánk meg éppen nem. És summa summarum,: járatlan a kath. dolgokban. (Religio 1911. november 26. V. ő. Bangba most megjelent könyvét.) * * * Ily gondolatok hullámzanak az én lelkemben is, mikor most Irodalmi Körünk fel- támasztásával foglalkozunk. Vájjon, ez a tér, ez a korosak nekünk, papoknak tere, köre-e ? Vájjon van e még hatásunk, annyi befolyásunk kath. világi intelligenciánkra, hogy őket is a mi munkánk, a mi terünknek megnyerjük ? Hiszen voltakép ... ez lenne egyik legszebb feladatunk. Ez lenne — legkiválóbb gyümölcse a mi szivünknek. Mennyi eszköz áll rendelkezésünkre. Mennyi anyagunk annak meggyőzésére, hogy e téren vállvetve munkálkodhassunk. A hit anyaga általános és örök anyag. A sajtó kérdése olyan közkérdés, a mi éppen az intelligens családokat érinti legközelebbről. A szociális kérdések egész sorozata áll rendelkezésünkre. Elmúlt az idő, mikor a lelkeket csak buzditani kellett. Ma az igazságra kell vezetni. Tudással, munkával, a szó és irás erejével és a toliunk szépségével. * * * Apponyi Albert gróf a kath. nagygyűlés diszlakomáján mondott toasztjában igy beszélt : „ . . . Abban az időben, midőn mint ifjú a budapesti egyetemre jöttem és kezdtem résztvenni kevesedmagammal a kath. ifjúsági mozgalomban, Magyarországon a katholicis- musnak helyzete emlékeztetett minden külső előnyei mellett is arra a jelszóra, mellyel egy jóslat valamelyik jövendőbeli pápa uralmát akarja jellemezni, hogy: religio depopu- lata. Akkor még alig volt egy-két egyesület, melyben a kath. élet külső megjelenése megnyilvánult, akkor még a reverenda dominált, a világi elein alig jelent meg. És ma, ha nem is azzal a számmal, amellyel óhajtanok, de nincs Magyarország szellemi és gazdasági foglalkozásainak egyike sem, mely e nagygyűlésen képviselve ne lett volna .. .“ Hát azt gondolom, hogy nem szabad lenni kath. Irodalmi Körnek sem, de különösen egy, öt vármegyét magában foglaló Irodalmi Körnek — melyben a világi intelligencia képviselve ne volna. A mi kötelességünk gondoskodni róla, hogy itt megfelelő munkakört és kívánatos szellemi élvezetet találjanak. Gondoskodunk is ! Lapunkról. Nem mi magunk, de szaporodó olvasóink állapították meg, hogy tartalmában, súlyában, jelentőségében és értékében magas színvonalú lett a „Heti Szemle“. A vidéki lapok közül alig van hozzáfogható. Azzal iparkodtunk e kitüntető kritikát meghálálni, hogy lapunkat mindig jobban növeltük terjedelmében. Annyira, hogy ily terjedelemben 6 koronáért ellőállitani teljes lehetetlenség volt. Már azért is, mert ez évben a lap előállítási diját a réginek kétszeresére emelte föl a Pázmány-sajtó. A jövő 1912. évben a régi színvonalon s a régi nagy terjedelémben kívánjuk olvasóinkhoz juttatni lapunkat. De hogy ezt tebessük, a jövő évtől kezdve a Heti iizemle előfizetési diját a szokatlanal alacsony 6 koronáról 8 koronára emeljük föl. Kedvezményes 6 koronás előfizetési díjban pedig csak az esetben részesítjük a tanítókat és kézmüiparosokat, ha e kedvezményes 6 koronát az év elején egyszerre beküldik előfizetésül. Lapunk mai száma 12 oldal.
