Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-29 / 48. szám

HETI SZEMLE 5 nincs miért védelmezni, hiszen nem ismerek nálánál nagyobbat az egész világirodalomban, de ki sem mondhatom, milyen jól esett, hogy — bárha félreértés alapján — egy apáca vé­delmezte meg. Világos bizonysága ez Goethe mindeneket meggyőző nagyságának és még valaminek, a mit akkor pedzettem meg és a miről később kétségbevonhatatlanul meggyő­ződtem. Arról, hogy ez az egész leányoktatást felölelő intézet gondolkozásában, irányában, alapjában: teljességgel modern. Utána soror Evangélistának Kaffka Mar­git szerint „groteszk“, szerintem esztétikusán szép hófehér főkötője libegett felénk. Fölismert. Sugallatból, mert képem mását még nem látta. Kétszeresen jól esett, hogy mindjárt úgy üdvö­zölt, mint ismerőst. Nagy meglepetésemre ő is elárulta, hogy járatosabb írásaimban, mint sok úgynevezett barátom. A „Heti Szemlé“-nek különben — szerinte — valamennyien hűséges olvasói és szeretik, mindig várják azt a rovatot, a melyet az én írásaim töltenek be. Magyar Bálintról, a kálmándi poéta-lelkészről is sok szó esett, a ki az ő templomukban mondotta volt el első miséjét és a kit ezen a réven maguk­hoz közelebb állónak tartanak. Megemlítette, hogy milyen nagy öröm volt nekik, mikor Magyar Bálint — pár hónappal ezelőtt — szép verssel tisztelte meg az ő poétájukat. Oly különös, oly váratlan volt nekem ez a hang, hogy meg nem állhattam a kérdést: — tudják-e a nővérek, hogy nem az ő egyházukba tartozom ? — „Tudják, mind“ — súgta vissza mosolyogva Varjas Endre, A kis iskolai színpadon folyó bájosan esetlen tündérjátékokra csak félszemmel figyel­tünk. Nem is vártuk be a végét. Lementünk a templomba. Evangelista nővér, a sekrestyés, vezetett. Pattogtak a villanyos csapok, s pár pillanat múlva fényben úszott az oltár és a hajó. Ragyogó tisztaság és virágillat. A padso­rokban, szétszórtan, imádkozok; az oltáron, a szobrok talapzatán: virágok. Csupa igazi, csupa illatos. A művirág gondolata éppen olyan föl­háborító valamennyiük szemében, mint a mű- áhitat. Az imára betérők egyre szállingóznak. Most is térdreborul egy, éppen mellettünk. Már a padjába készül, a mikor Endre mellé lép és a fülébe súg valamit. Visszafordul; su­gárzó arca olyan, mint a gyermeké, a kit egy fabábuval, egy színes papirszelettel, egy szép kavicscsal is boldoggá lehet tenni. „Most már minden vágyam teljesült,“ — mondja és én érzem, hogy itt más dimenziós világba kerül­tem, a gyermeklelkek apró vágyás, apró vétkes, nagy álmú, nagy szeretető világába, a melyben Gulliver törpe és óriás arányai egyazon pilla­natban tudnak valóra válni. Leontia nővérnek ez az önkénytelen kijelentése egy világsugár volt ebbe az egész nekem olyan uj világba. És most már érdekeltek a vágyaik, álmaik, kívánságaik. Soror Evangélistáé a leghevesebb, legsóvárgóbb, legnagyravágyóbb : — az, hogy az oltár vég- tül-végig fehér márványból való legyen vala­mikor. Eszembe jutottak a mi vágyaink: az izzók, elérhetetlenek, könnyfacsarók, keserűek, dacosak, kétségbeesetten sikoltozok, boldogta­lanok És elvonult előttem egy sereg ismerős arc, a melyek közül egyetlenegy sem tud ezzel a nyílt, napfényes tisztasággal mosolyogni, csak az én két kicsi lányom, meg néha-néha a katekizmustalan gödöllői őskeresztények. SzatmAr, 1911. november 29. ___________ Kí vántam az orgonaszót és akaratlanul is kérdést tettem: milyen az orgona és ki ját­szik rajta. Azonnal meghívtak másnapra, a mi­kor Adrienne nővérnek, az orgonamesternek, lesz egy szabad órája, s bemutathatja. Elbúcsúz­tunk s másnap délelőtt tíz órára visszaigérkez- tünk. Hogy meg ne találjunk róla feledkezni, — hétfőn reggel még levél is érkezett, szives emlékeztetőül. Nem volt rá szükség, hiszen rá nem lehetett volna bírni semmivel, hogy elmu- laszszam ezt a még kedvezőbbnek ígérkező találkozást. Nem vihettem nekik mást, hát virágot vittem. Nagy, sötétsárga chrysanthemumokat az édesanyám, fehéret a feleségem, rózsaszínt a leánykáim nevében. A sekrestyés nővér szép, karcsú vázákat keresett elő, s mire megszólalt az orgona, már ott díszelegtek az oltáron, an­nak is a legmegtisztelőbb helyén. Az előző este emlegetett pálma is fölkerült azóta a tegnap még üres polcára; az a pálma, a mely csak kivételesen jut oda az üvegházból. Aprólékos vagyok, följegyzek minden részletet, mert évti­zedek múlva is pontosan szeretném magam elé idézni mindazt, a mi élménynyé forrott bennem a zárdában töltött órák alatt. m HÍREK Adventkor. .Torrá vágyódással törtetünk előre, Táti zó reménységgel nézünk a jó vödé £ egyik nap kiviről a szivünk virága, £ kolnap már más 6im6ó fakadásái várja. DKa magasra szállunk, fel a kegyieiőkre, £ kolnap már nincs nyugtunk,.. ö fi még csak előre ! És mikor a lelkünk felkőkön is átment, Akkor már érezzük, kogy ez élet ádvení. 9Kindig csak reményiünk, szüntelenül várunk, £ ka a kegyre értünk, fel az égke vágyunk.,. (bs a ki nem csügged s röpül tiszta szárnyon, Jizé lesz a pálma : az örök karácsony! Horváth Jenő. Advent. Vasárnappal megkezdődik az adventi időszak, a karácsonyra való előkészü­lés szent ideje. Az adventben minden hét péntekén szigorú böjtöt ir elő az egyház, szerdánkint ped g enyhitettet. E két napon csak háromszor szabad étkezni, pénteken húsétel nélkül, szerdánkint azonban meg van engedve a húsétel. A kántorbőjt hetében szigorú böjt van még decz. 20-án és vigilia- bőjt decz. 23-án. Az adventi időszak alatt egészen jan. 6 ig tilos bármilyen mulatságon, bálon való részvétel. A jövő vasárnappal kezdődő adventi időben a székesegyházban minden reggel 6 órakor lesz a hajnali mise, a roráté, kivéve a vasár- és ünnepnapokat, amelyeken, 7 órakor tartatik énekes nagy­mise. A sajtóvasárnapi gyűjtés eredmé- nyeképen beérkezett a nagybányai esperesi kerületből 77.36 K. Költött motu proprio. A liberális és szabadkőműves lapok a napokban Ő Szent­ségének olyan motu propriójáról regéltek hasábokat,amelynek értelmében a kath. papság közös társas életre lenne kötelezve s igy női személyeket nem lehetne házvezetőnőkul al­kalmazni. Miként teljesen megbízható forrás­ból értesülünk, a hir nem egyéb rosszakaratú s a papságot minden áron támadni akaró koholmánynál. Az Irodalmi Kör újjászületése. Lap­zártakor veszszük az örvendetes hirt, hogy az Irodalmi Kör már a napokban újjászervezve megkezdi jelentős működését Seabo István prae- latus-kanonok vezetésével, a kit az elnöki tisztre fölkértek. Ily vezérrel, lendülő, tevékeny uj aerája köszönt be nemcsak az írod. Körnek, de az egész egyházmegye katholicismusának. Lelkes örömmel köszöntjük a vezérségre termett, aczé- los energiájú praelatust, a ki köré a dolgozó munkások serege csoportosul. f Vályi János. [ Vályi János eperjesi görög katolikus püspök vasárnap hajnalban rövid betegeskedés után hetvennégyéves korá­ban meghalt. A püspököt szivszélíités érte s ezzel egy érdemekben gazdag élet zárult le. Vályi János hazafias szellemével, papi eré­nyeivel és szivjóságával tűnt ki. Számos emberbaráti cselekedet fűződik emlékéhez. Aránylag fiatalon negyvenöt éves korában lett az eperjesi görög katolikus egyház püspöke Sokat áldozott árvaházakra, zárdákra és templomokra. Az egyházmegye népoktatás­ügyét is szivén viselte s különösen őrködött azon, hogy az általa alapított eperjesi tanitó- képző intézetben és leánynevelő intézetben hazafias szellemben oktassák az ifjúságot. Vályi János 1837. szeptember 22-én született a szabolcsvármegyei Vencsellőn. 1865-ben misóspappá szentelték, majd az ungvári papne­velő intézethez az egyházjog és a történelem ta­nárává nevezték ki. Egyházi téren gyors elő­léptetésben részesült. Eperjesi püspökké 1882. október 19 én nevezte ki a király. Az Egyházm. Oltáregyesület decem­ber havi szentségimádása vasárnap, decz. 3-án lesz a zárda-templomban. Reggel 6 órakor szentségkitétel, 8 órakor szentmisét mond Hámon Róbert p. kam., irodaigazgató, a mely alatt közös szentáldozás. D. u. 5 órakor szentbeszédet mond Varjas Endre oltáregyes, igazgató, utána litániát végez szentségbetétellel Láng Antal dr. theol. tanár. Polgármesterek gyűlése. A polgár­mesterek dec. hó 9-én Budapesten gyűlést tartanak, melyen Szatmár sz. kir. város polgármestere is részt fog venni. A vasúti missió. Felekezet és nemzeti­ségre való tekintet nélkül pártfogásába veszi a Kath. Háziasszonyok Országos Szövetsége a Budapestre szolgálat céljából felránduló falusi leányokat, akik eddig tapasztalatlanságuk miatt az állomásokon leselkedő lélekkufárok áldozataivá váltak. A vasúti missió a vonatról való leszállásnál pártfogásba veszi a leányokat s gondoskodik tisztességes elhelyezésükről, sőt folytonosan szemmel tartja őket. A belügy­miniszter a vasúti missió ügyét előmozdítani kívánván, felhívta a közigazgatás közegeit, hogy tegyék ezt ismeretessé a falvak lakói előtt. Halálozások. Erdélyi Imrének, a kir. kath. főgimn. köztiszteletben álló tanárának felesége, szül. Novák Malvina hosszas bettges- kedés után 60 éves korában elhunyt. A meg­boldogultat férje és hat gyermeke gyászolja. A mélyen sújtott család iránt mélységes a részvét városszerte. — benedekfalvi Detrich Endre ügyvéd, életének 66-ik, házasságának 36-ik évében rövid szenvedés után megtért Teremtőjéhez Szatmáron. Az aranymisés praelátus ünneplése. Csöndben, távol a világ zajától mondotta el Hehelein Károly aranymiséjét. Tisztelőitől is, kik hódoló szeretettel környezik s csodálat­tal szemlélik szép, hosszú pályafutását, azt kérte, hogy kerüljék a nyilvános ünneplést, helyette inkább imáikban emlékezzenek meg róla. De a növendékpapoknak szive meg­legjelent a Pázmány Képes Naptár az 1912. évre számos képpel, dús tartalommal. 1 példány ára 60 fillér. Tömeges megrendelésnél jelentékeny árkedvezmény.

Next

/
Thumbnails
Contents