Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-11-29 / 48. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK; Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — » Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. „Irodalmi Kör“-ünk munka-programmja, Irta: BODNÁR GÁSPÁR. Az „Összegezzünk“' czimii czikkemre sok­sok választ, nyilatkozatot kaptam. Remél­hetőleg még fogok is kapni. Az most nem kérdés: dicsérnek-e, vagy ütnek. Hanem örvendetes az a jelenség, hogy temetni nem akarnak. Tudni sem akarnak róla, hogy az „Irodalmi Kört“ eltemessük. A lelkek ily visszhangja, a múlt alko­tásának ilyen megbecsülése előtt meghajlok. A zászlót, melyet elkeseredve tettem le, újra kezembe veszem. Járok-kelek, agitálok s ad­dig, mig a hajó meg nem indul, nem nyug­szom. A hajó élére vezetőt viszünk. Ha kell, parancsolunk. Ha egyszer összejöhetünk, ha egyszer összeölelkezfietünk . . . jön a többi, újra él a többi, mint ahogyan alakult. Egyik követelte, teremtette a másikat. * * * Most egyelőre a nekem adresszált kér­dések, aggodalmak, remények közül csak egyetlenegyet kapok marokra, mint a felém hajított labdát, mellyel ütni is, meg czirógatni is akarnak. Hogy t. i. — Vájjon beállithatnak-e az Irodalmi Kör keretébe oly munkakört, programmot, a mely korszerű, tartalmas munkakör, lelke­sedésre és kitartásra buzdító lehessen : Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI •RODALMI KÖR. Feleletem: igenis beállíthatunk. Hiszen nem az a baj, hogy nincs munka. Éppen ott a hiba, hogy rengeteg a munka, de kevesen dolgozunk. (Erről máskor és máshol.) B. emlékű Irinyi Tamással is ezen évődtem sokszor. 0 igen lelkes hive volt ám a mi körünknek. De folyton ezzel zak­latott; „hát mondd meg, mit dolgozzunk?“ Igen, ez a fő, hogy ezt jól és praktikusan jelöljük meg. Hát megkísérlem. Elsősorban is az alapszabályokat kell figyelembe venni. Ott rejlik már a munka­programul. Csak részletezni kell. Ha pedig hiányos — hiszen tekintélyes idő múlt el az alapítás óta — pótolni fogjuk. Építünk — a már meglevő alapon. Az önképzést nem szabad kicsinyelnünk. Azt mondja Gibbon, hogy csak az lehet igazán képzett ember, a ki mind a két isko­lát befejezi. Az iskolás iskolát. És az élet, az önképzés iskoláját. Ez rtőhbi jelentősebb, mint az első. Tovább is tart. Sokszor a késő vénségig. A gyűléseink közvetlen tárgya lehet tehát egy-egy korfestő kérdés megvitatása. Egy-egy nevesebb iró munkájának velős is­mertetése. Megbeszélése annak, hogy és mi­ként kellene népszerűsíteni a theologia kér­déseit ? Milyen methodust használjunk felol­A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemé­nyek, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri ktizlése I korona.----------------- Nyilttér sora 40 fillér. ----------------­A lai|> megjelenik minden szerdái. vasásaink, szabad előadásainkban? A kath. lapok ügye. A mi „Heti Szemlénk“ anyagi és irodalmi ügyei. Irányítása. Az ellenséges lapoknak figyelemmel való tartása. Közvet­lenül és közvetve. Szabadelőadások cziklus- szerü rendezése. Legény-egyesületi irodalom felkarolása. Színmüvek, vetített képek és val­lási, művelődési előadások felajánlása. Hívek szerzésének megbeszélése. Ki-ki, a maga kö­rében és keretében. Vidéki felolvasások, szabadelőadások rendezése, illetőleg felolvasók előadók aján­lása, kiküldése. Keresztény, kath. olvasó-kö­rök, gazdakörök, és más vallási és kulturális egyesületeknek szellemi életének tartalommal való ellátása és segítése. Pályadijak kitűzése. Ne kicsinyelje senki ezeket a pályázatokat. És ne mondják, hogy ifjúsági önképző körbe való. Pályadijakat tűz ki az Akadémia. És tűznek ki széltében- hosszában az irodalmi társulatok, sőt egyes lapok is. A szomszédos egri egyházmegyei Irodalmi Kör legújabb irodalmi pályázatán tűntek fel az ifjú generaczióból oly erők és népies irók, kik talán örökre hallgattak volna — tétlenül. Persze, hogy az arczok ezekre a dolgokra azonnal kedélyes derűbe csapnak : hogy hát honnan a fészkes fiilemiléből ve­szünk majd pályadijakat. Hát ad az Isten. Vannak még nemcsak szivek, de erszények Dante Magyarországon. Pár esztendő és hatszáz év múlt el azóta, hogy Dante Alighieri Ravennában örök álomra hunyta le szemeit. S alig tűnt el halála után pár esztendő, már megírják első kommentárját az isteni Színjátéknak és a XIV. század még el sem tűnt az idők ár­jában, már nem kisebb szellem, mint Bocaccio vállalkozik fejtegetni az Inferno rejtelmeit. Rövid időn belül Dante neve ismert lesz egész Itáliában és Folignoban 1472 ben meg­jelenik a remekmű első kiadása, de ekkor még nem ismerték a költemény mai címét: Divina Commedia. Az isteni jelzőt először az 1555-iki veneziai kiadó használta. Az első kiadást nemsokára nyomon követték újabb és újabb editiók s ma már 500-nál több ki­adásban forog közkézen. Elterjedését azonban nem csak ez az egy tényező bizonyítja, ha­nem a fordításoknak nagy száma is. Huszon­hét nyelvre és huszonegy olasz dialektusra fordították le a Commediát. Magyarban két teljes fordítás jelent meg nyomtatásban: a Szász Károlyé és Cs. Papp Józsefé. A magyar teljes fordításokon kívül számos részlet-forditás és tanulmány ta­núskodik a Dante szellemének nagy hatásáról a magyar irodalomra. Már többen foglal­koztak régebben is a magyarországi Dante irodalom Összeállításával, de senki sem tette azt oly pontosan, a legapróbb részletekre is kiterjeszkedő pontossággal, mint Kaposi József az idén megjelent hatalmas tanul­mányában : Dante Magyarországon. Örömmel lapozhatja végig az ember a szép magyaros­sággal megirt könyvet, amelyből megismerni tanuljuk mindazt, ami összefüggésben van Dante és Magyarország között. Hiszen a kapcsolat hazánk és Dante között oly régi, mint maga a költemény. A Paradiso XIX. énekében még hazánkat is megemlíti a költő: „Ó boldog Magyarország, csak ne engedd tévútra vinni magad“. Értelmét e soroknak Kaposi úgy magyarázza, hogy Magyarország ne engedjen a csábítók szavainak, hanem ismerje el urának az Anjoukat, s akko. boldogulni fog. Martell Károlyhoz ugyanis mély vonzalom fűzte Itália lángszivti dal­nokát. Az Anjoukat Magyarország trónján a Luxemburg család váltja föl Zsigmond sze­mélyében, aki Constanzban való tartózkodása alkalmával ismerkedett meg Dante mun­kájával, mit az egri érseki könyvtárban lévő Dante kódex igazol. Az egri kódex Serravalle latin fordítását tartalmazza és azt az előszót, mit a fordító Zsigmond királyhoz intézett, akinek fölajánlotta munkáját. Zsigmond királyon kivül Mátyás király is ismerte a Commediát; könyvtárában meg is volt a költemény. A Corviné könyvtár Dante kódexe II. Abdul Hamid szultán ajándéka folytán jelenleg az Egyetemi könyvtár tulajdonában van. Éz a kódex nem tartozik az értékes Dante kéziratok közé, mert telve van hibák­kal és kihagyásokkal, a szöveget díszítő képecskék szintén közepes tehetségű művész­nek alkotásai. De nemcsak a királyi udvarban fog­lalkoztak a Divina mélységes rejtelmeivel, hanem gyermekkorát élő nemzeti irodalmunk első szárnypróbálgatásai közül is már ráaka­dunk Dante nyomaira. Egy margitszigeti apáca 1521-ben „szerelmes nénéi“ számára Írott munkájában idézi prózai fordításban a Pa­radiso nak három sorát. Ez az első ismert adat arra, hogy magyar nyelven megszólal­tatni próbálták Dantét. A következő szá­zadokban legföljebb csak pár nevet lehet említeni, akik különböző munkáikban itt-ott célzást tesznek Dantéra, mint olyanokra, kik­nek legalább is tudomásuk volt az Inferno költőjéről. Nálunk csak a XIX. században jön el Dante igazi kora. A nemzeti irodalom föllendülése elősegíti az idegen irók ismeretét is. Megkezdődnek a kísérletek Dante mun­káinak átültetésére. Az első fordításokat nem a Commédiából kapjuk, hanem a Vita nuova- ból Császár Ferenc tollából. Az első rész­letek 1852-ben látnak napvilágot. Császár fordításának sok a gyöngéje. Ó maga is érezte feladatának nehézségét, mert az ere­deti ölelkező rímeit elhagyva rimtelen hatod- feles jambusokban igyekezett tolmácsolni Lapunk mai száma 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents