Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-22 / 47. szám
Szatmár 1911. november 22. HETI SZEMLE 3 VALÓDI ANGOL úri divat különlegességek, fehérnemüek méret szerint. Teveször vadász kabátok, ujjas és ujnélküli mellények, hosszú és rövid harisnyák, lábszárvédők, térd, csukló, hát, váll, mell és hasmelegitők. Szőrme és szövött sapkák. Bélelt bőr és kötöttkeztyük. Valódi Jager és gyapjú alsóruhák. Kocsitakarók, plédek. Színházi selyem schálak. Arany, ezüst, * A'?'} 1 selyem kézi hímzésű és antilopbőr estélyi, utczai női kézitáskakülönlegességek. $ vttUSO WK. Ragályinál Szatmár, Deáktér 8. szám, Oillyén-ház. Telefon 296. kis kárpótlást kér. Az annabergi csatlakozást. De ezt sem kapja meg. Magyarországon pedig ezalatt szaporodnak a zugbankok, a zsidóbirtokosok és a kivándorlók. Hát mi a szösztől jó akkora közös vámterület? Ennél kárbozatosabb, ennél nemzetrontóbb intézmény el sem képzelhető. Az önálló vámte- terület csak jobb lehet; rosszabb semmiesetre sem. Mi és ők. Budapest, 1911. nov. 20. (N. E. dr.) A „Heti Szemle“ legközelebbi számában a debreczeni egyetemre vonatkozó hir kapcsán minket, reformátusokat dicséretben részesít azért, mert jogaink érvényesítéséhez, sőt kiterjesztéséhez értünk. Javunkra Írja, hogy az egyházkerülettől függő tanszékekre más tanár, mint vastagnyaku kálvinista kineveztetni nem fog és ezt a befolyást az egyházkerület a maga részére biztositotta. Ha a debreczeni egyetem a reformátusok jogainak érvényesítését, sőt kiterjesztését jelentené és az egyházkerület a tanszékeket vastagnyaku kálvinista tanárokkal töltené be, ennek minden vallásos ember felekezeti különbség nélkül csak örülhetne. Sajnos azonban, hogy napjainkban a czim nem mindig jár együtt a jelleggel. A czim debreczeni református egyetem lesz, de a jellege — szabadkőművesnek Ígérkezik. A debreczeni és máramarosszigeti akadémiák jellege ma is szabadkőműves, csupán czimében református. Lehet-e református szellem abban az akadémiában, amelynek igazgatója a helybeli páholy főmestere (Papp Tibor dr.) és amelynek, főtitkára a református akadémia egyik vezető tanára (Kun Béla) ? Ha a múltban az egyházkerület nem a vastagnyakuságra, hanem a szabadkőművességre fektette a fősulyt, akkor nem lehet még várnunk sem, hogy a jövőben, amikor a felekezetnélküli állam tetszése is számot tevő lesz, a szabadkőműves jelleget teljesen figyelmen kívül hagyja. Az sem református tulajdonság, hogy a vezetést a maga részére biztosítja. Ez is merő szabadkőműves elv és tulajdonság. Csak el kell olvasni a zugpáholyok évi jelentéseit. Mindenikben ott olvasható, hogy minő alkotással dicsekszik a páholy és hogy sikerült a vezetést a maga részére biztosítani. A szabadkőművesek valóságos művészek azon a téren, hogyan lehet a vezetést valamely alkotásukban megtartani. Ezt a tulajdonságukat még a legutolsó népkonyhánál is megőrzik, nemhogy oly állásoknál cserben hagynák, ahol ezzel még vagyoni és társadalmi előnyök is együtt járnak. Az említett czikk arra is felhív minket reformátusokat, hogy katholikus testvéreinket autonómiájuk megvalósításában segítsük. Ez alatt a gondolat alatt azt olvasom, hogy katholikus testvéreink a katholikus autonómiától jót remélnek. Magukra nézve az autonómiát üdvösnek tartanák. Kénytelen vagyok az ellenkező álláspont igazságát kifejteni. A szabadkőművesek még minden autonómiába befészkelődtek, mint a kukacz a sajtba. A katholikus egyház vagyona alkalmas sajtnak mutatkozik arra, hogy a szabadkőművesek abba befészkeljék magukat. Ezt a mai szervezet mellett csak annyiban tehetik, amennyiben a vagyoni ügyek terén a világi elemnek némi befolyása van. Ezt a befolyást az autonómia nemcsak megnövelné, de majdnem teljessé tenné. Elkövetkeznék tehát mielőbb az az idő, midőn a katholikus egyház vagyonát a csak imént kikeresztelkedett zsidók és szabadkőművesek kezelnék. Milyen a szabadkőműves kezelés, azt a francziaorszógi vagyon elkezelésénél nemzetközileg demonstrálták. Már ma is látok a kongregácziókban kriptojudokat, pedig azok vagyonkezeléssel nem is járnak. Mi lesz majd akkor, ha a katholikus egyházi javakra a kriptojudok és szabadkőművesek is befolyást gyakorolhatnak ? A református egyházaknak alig van számot tevő vagyonuk, mégis az látjuk, hogy kriptojudok és szabadkőművesek már ebbe a sajtba beköltöz ek. Például a budapesti református hitközséget állítom az olvasó elé. Ki hinné, hogy most a pesti református egyház presbyteri névsorát irom le: Szterényi (títern) József, Ballagi (Bloch) Aladár, Lánczy (Kette) Leo, Neuschloss Kornél stb. stb. Ki hinné, hogy az egyház legelső jogtanácsosa: Dr. Nagy Dezső, szabadkőműves, a Nemzeti Páholy főmestere és a vagyonkezelője: Dr. Szabó József, a Corvin Mátyás páholy helyettes főmestere. Ki hinné, hogy az egyházban nem juthat vezető szerephez senki, hacsak az égi világosságot nem valamely zsidó páholyban szívja magába. Ki hinné, hogy Erőss, volt debreczeni püspöknek a szabadkőművesek hivatalos lapja, a „Kelet“ külön nekrológot szentel és kiemeli, hogy nemcsak úgy élt mint szabadkőműves, de úgy is halt meg. A végrendeletét pedig, mint szabadkőművesek számára rnintavégrendeletet le is közli. Csak innen magyarázható az a szinte hihetetlen állapot, ami az erdélyi református egyházban is uralkodik. Az erdélyi református egyháznak 1911. évig nyolcz budapesti háromemeletes háza volt. Ezeket a házakat Sárkány (Silber) Mór, fajzsidó ügyvéd kezelte hét éven át évi 2400 K fizetésért és a bruttó bérjövedelem 2°/o-áért. Az erdélyi református egyház házait ebben az évben eladta és a Józ8ef-köruti házait már Sárkány Mór vette meg, akinek a kezelés kezdetén még egy fillérje sem volt. Ugyan kérdem, van-e a világon olyan Chevra-Kadisa, vagy bármely más czimü vallásos egylet, amely nemcsak milliókra menő, de egy fillérnyi vagyon kezelését református emberre bízta volna ? Vájjon van-e református ember, aki zsidó hitközségtől csak egy fillért keresett volna ? De van-e római katholikus egyház, amely ügyészévé református embert alkalmazott volna ? Egyedül a református egyház az, amely mindig ott van, amikor az adót és a könyör- adományokat gyűjti hitrokon testvéreinél, de soha és sehol sincs ott, ahol egyháztagjai érdekeit előmozdíthatná. Mindenütt csak zsidókat és szabadkőműveseket látunk, akik nyilván nem az egyházért, hanem csak az egyházból élnek. És mindez akkor történik, amikor látok oly egyéneket a boldogulás hiányából tengődni, sőt a fővárosból a vidékre menekülni, kiknek még a 16 ik őse is református volt és családja nem egy tagja vált az egyház díszére. Ugyan nem látják azt katholikus testvéreink, hogy a fajzsidó, szabadkőműves sajtó miként lelkesedik a katholikus autonómiáért ? Vájjon lelkesedett-e már valaha az a sajtó olyan intézményért, amelyből a katholikus, vagy bármely más rém zsidó egyház hasznot húzhatott ? Nem világos már ebből is, hogy a katholikus autonómiáért csak a fajzsidó szabadkőművesség lelkesedik és ebbe az állelkesedésbe más ártatlan jóhiszemüeket is bevon ? Épen ilyen gondolkozás nélküli jelenséget látok abban is, mikor a református püspököket egyes katholikus sajtóorgánumok következetesen superiniendenseknek nevezik. Miért ? Hiszen ezzel a reformátusok egy elnevezéssel csak közelednek a katholieizmus- hoz. Mire való ezt a közeledést rósz néven vermi ? Nem kell azt gondolni, hogy élhetetlenség és bűnös könnyelműség csak a katholikus testvéreink sajátsága volna. Van ezekből a tulajdonságokból más keresztény egyházaknál is elég bőven. Csak a zsidóknál és szabadkőműveseknél nincsen. Azok okosok, előrelátók, a mi jóhiszeműségünket kihasználók, terjeszkedők és a vezetést minden alkotásuknál biztosítani tudják. Ne akarjanak katholikus testvéreink tőlünk reformátusoktól tanulni, mert azok a tulajdonságok, amiket nekünk imputálnak és megtanulni óhajtják, nem református tulajdonságok. Azok a tulajdonságok pedig, amiket maguk is élhetetlen, bűnös könnyelműségnek tartanak, azok a tulajdonságok általános keresztény jellemvonások. Sőt a katho- licizmus, épen, mert nincs autonómiája, könnyebben tud védekezni az egyházi érdekeire káros befolyásoktól, amint ezt a most lefolyt katholikus nagygyűlés programmja is szépen mutatja.*) *) Jól esik tapasztalnunk azt a meleg rokonérzést, amely nagyrabecsült protestáns munkatársunk fenti soraiban s egyáltalán minden írásában megnyilvánul katolikus testvéreivel szemben. Nekünk is szilárd meggyőződésünk, hogy a katolikus és protestáns magyarságnak egyesülnie kell a pozitív keresztény bit, erkölcs, társadalom s az ebben gyökerező, ebből táplálkozó igaz hazafiság védelmére. Erre utal bennünket nem csupán közös keresztény világnézetünk ős faji összetartozandóságunk, hanem főképen a zsidó szabadkőművességnek egyre intenzivebben nyilvánuló, az egész keresztény Magyarország alapjait megingató aknamunkája. Ennek a destruktiv, demoralizáló és dekrisztianizáló irányzatnak csak az összes pozitív hitü keresztények testvéries együttműködése vethet gátat Amelyik napon megtörténik a hivő katolikus és protestáns magyarságnak bajtársi kézszoritása, attól a naptól fog megindulni a zsidó szabadkőmives- ség hanyatlása. Mert ez a mi közös ellenségünk mindig a konkolyhintésből, a keresztények egymásra uszításából, egymás ellen való kijátszásából élt és uralkodott. Osztjuk a czikkirónak azt a véleményét is, hogy a zsidók és szabadkőművesek kitünően tudják jogaikat érvényesíteni és a vezetést minden alkotásuknál biztosítani. Hiszen úgy a zsidóság, mint a szabadkőmi- vesség (hát még a kettő együtt!) nem egyéb, mint Pártoljuk a hazai ipart! KEPESSÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása, csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket. mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. n MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
