Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-08 / 45. szám
Szatmár 1911. november 8. „HETI SZEMLE“ VALÓDI ANGOL ÉS FRANCZIA úri divat különlegességek, fehérnemüek méret szerint. Teveszőr vadász kabátok, ujjas és ujnélküli mellények, hosszú és rövid harisnyák, lábszárvédők, térd, csukló, hát, váll, mell és hasmelegitők. Szőrme és szövött sapkák. Bélelt bőr és kötöitkeztyük. Valódi Jäger és gyapjú alsóruhák. Kocsitakarók, plédek. Színházi selyem schálak. Arany, ezüst, * iSkP’dW Ti á?? 1 selyem kézi hímzésű és antilopbőr estélyi, utczai női kézitáskakülönlegességek. $ Ultiéit vLlLly&UL Ragályinál Szatmár, Deáktér 8. szám, Gillyén-ház. Telefon 296. mány ellen várhaló merényletek elhárításáról van szó, akkor a békés megegyezés ellen az önérzetüket szegezik azok az urak, akik gyalázatos utón, osztrák pénzen, bundapálinkával és csendőrszuronnyal szerezték mandátumukat I ? De talán nem is a munkapárti önérzet — milyen paradoxon 1 — hiúsította meg a békét. Köztudomású ugyanis, hogy ebben az „önérzetes“ ténykedésben a Tisza István keze működött. Az a bizonyos balkéz. Tiszát pedig csak úgy nem lehet elképzelni az általános választójog nélkül, mint az üldözési mániában szenvedő elmebeteget rémképek nélkül. Tisza t. i nemzeti veszedelmet lát az általános választói jogban. És úgy hisszük, nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy a béketárgyalások tulajdonképen akkor hiúsultak meg, amikor Justh Gyula szombaton kijelentette, hogy az általános választójog biztosítása nélkül nem áll el az obstrukcziótól, Kossuth pedig vasárnap azt irta, hogy a Justh-párt nélkül vagy ellenére ő sem kapható a leszerelésre. Mikor ilyenformán meghiúsult az ellenzék megosztására vagy összeveszitésére irányult manipuláció s komolyan előtérbe nyomult a rettegett általános választói jog, — akkor mindjárt eszébe jutott Tiszának és híveinek a „munkapárti önérzet“. Tisza rögtön Pesten termett s akkora patáliát csapott a mungók között, mint egy befolyását féltő anyós. És Khuen, a gyámoltalan vő, jobb meggyőződése ellenére belevetette magát a nyelves hárpia karjaiba. Nem szándékozunk most hosszú disputát kezdeni az általános választói jogról. De mint kétségtelen tényt megállapítjuk a következőket : Az általános választójog a természet- jogban gyökerező, az államok életének mai berendezéséből, a kulturnemzetek társadalmi rétegeződéséből s az általános teherviselésből szükségképen folyó intézmény, amelyet megakadályozni igazságtalanság, és lehetetlenség. Kétségtelen tény, hogy a magyar parlament mai összetételében egyoldalú, a kiváltságos osztályok érdekeit képviseli csupán ; aminek oka, hogy csak ezeknek befolyásán épült fel és csak ezekre támaszkodik. Más érdekek, más rétegek képviseletet és érvényesülést mindaddig nem nyerhetnek, mig a képviseltetésre nekik módot nem nyújtunk. És végül nemzeti önérzetünket és méltóságunkat sértő frázis Magyarországon azzal érvelni az általános választói jog ellen, hogy az veszélyezteti a magyar faj szupremáciáját. Hát hazugságon és zsarnokságon épül fel magyar nemzeti létünk temploma ? Az bizonyos, hogy sem az osztrák federalisták, sem az oláh és tót agitátorok gonosz rágalmai és hazug szemforgatásai nem ártanak annyit a külföld előtt a magyar nemzet jóhirének, a magyar politika becsületének, mint gyenge ségünknek, államalkotásra való képtelenségünknek ilyen módon való hangoztatása, (dr.) Előfizetőinket, különösen a papságot és tanítóságot kérjük, hogy az esetleges magán-, iskolai- vagy községi hirdetésekkel alkalomadtán lapunkat szíveskedjenek felkeresni. Indítvány. Yannak-e nekünk ebben az egyházmegyében katholikus intézményeink ? — Már mint a papságnak. — Olyanok tudniillik, amelyeknek jellege az egész egyházmegyére szól, kulturális hatásköre annak egész területét besugározza, s tekintélye — mig egyrészt az egyházmegye tekintélyét növeli: ugyanakkor az egyházmegyei papságnak áldozat- készségéi hirdeti. Olyan intézmények, olyan alkotások, melyekről azt mondhatjuk, hogy ezek a mieink, — a papságéi ? 1 No hát — valljuk meg őszintén, — miért tagadnók?, — hogy a Ratkovszki főigazgató cikke szerint „derekasan“ működő, de „megalapítása óta állandóan pénzzavarral küzdő“ Pázmány-sajtón kívül nincsenek. — Mert a Szatmáron levő kulturális intézmények: a Hám-konviktus, a zárda, az árvaház, kis konviktus, cecilegyleti ház, legényegyleti helyiség, stbi — mind magán- alapitások, — egyesek áldozatkészségének, nemeslelküségének hirdetői, s bár az egyházmegye kultur-ügyének hathatós fejlesztői, és noha egyiknek-másiknak falai között a most működő papság jó nagy perczentje bőkezű alapitól jószívűségének melegében fejlesztette szellemi képességeit: azok alapításához nem járult. Nem is járulhatott; hiszen csak már mint meglevő intézmények nyitották meg előtte kapuikat. A vidékről nem is szólok. — Hisz a vidéken levő plébániák már természetes helyzetüknél fogva sem alkalmasak egyház- megyei intézmények létesítésére. Igaz, találhatók itt is nemes czélu intézmények, szép hivatásu, közczélokat szolgáló alapítások. De ezek is magánosok áldozatos szivének köszönik létezésüket. Egyházmegyénk papságának tehát, mint ilyennek, a Pázmány-sajtón kívül nincs alapítása. Pedig lehetne. Rzázhét év óta vagyunk itt. Ez elég szép idő az alkotásokra. Az ember szinte várná: miféle monumentális intézményekben tettünk bizonyságot ittlétünkről ? Miről mondhatjuk, hogy ez a miénk ? — Hat jóformán semmiről. — Mert ha az egyetlen alapítás, a „Pázmány-sajtó“ is „állandó pénzzavarral küzd“ : akkor erről jobb hallgatni. Hisz pénzzavarral küzdő intézményeket akár ezerszámra létesíthetünk ! Ámde mégis beszélnünk kell. A pénzzavarral küzdő Pázmány sajtóról kell beszélnünk. Ezt kellene valahogyan fhegmentenünk. A zavarosból kihalásznunk. Munkakedvre hangolnunk, hogy vígan onthassa szellemi termékeit. — Nem is olyan nehéz ez a mentési művelet, mint talán első pillanatra gondoljuk. Csak egyet kell értenünk. Össze kell fognunk. Az egyházmegyei sajtóalapot meg kell teremtenünk és a „Heti üzemié*-t fejlesztenünk. Ha ebben a törekvésben az egyházmegyei papság együttérez és összefog: rövid idő alatt nemes büszkeséggel mutathat nagyszerű alkotására, mint olyanra, mely a mostani idők követelményének leginkább megfelel. Ez az alkotás az övé lesz, — tisztán és egészben, — s boldogítani fogja az alkotókat az a tudat, hogy az egyházmegyét egy csapásra kettős kulturtényezővel gazdagítván, némiké- pen az elődök mulasztását is helyreütötték. De miért akarom én ezt a mentési munkálatot az egyházmegyei papság nyakába, a mi nyakunkba varrni? — Hát nem fő a mi fejünk? — kivált a vidékieké! — Nincs nekünk ezer bajunk, ezer gondunk? — Van biz a 1 — Isten a megmondhatója: hány helye van a szűkös garasnak. Annak a dús jövedelemnek, mely maholnap sok leszen a meghalásra; de arra, hogy megéljünk, cudarul kevés, — már most is. Ilyen körülmények között mégis mi legyünk a mentők ? Mikor magunk némelyike is mentésre szorul. — Nos hát igenis. — A mentők mi leszünk. Az egyházmegye papsága. A központi is, a vidéki is. — Egyetértve, összefogva. Együtt lelkesülve és munkálkodva a legnemesebb czélért. Együtt hozva meg az áldozatot, hogy szabad folyásúvá tehessük azt a forrást, melynek tiszta vizétől magunk is üdülni akarunk, meg az utódokat is fel- üditeni kívánjuk. — Amelyről azt mondhassuk, hogy ez a forrás, ez az alkotás, ez az életképes, erőteljes intézmény, ez a tekintélyes, mert az igazság szolgálatában álló tényező a miénk. — A papságé. Nem hiúság ez. — Lelkemben élő vágy. Parancsoló szükséglet, melyet ki kell elégíteni. Az erkölcsi kényszer parancsolja .kielégítését, hogy az egyházmegyei intézmények közül semmit sem mondhatunk önérzetesen a magunkénak, — a mi alkotásunknak. Mennyi mindene van a munkácsi egyházmegye papságának 1 Szét kell csak nézni Ungváron. A sok intézet, melyet gör. kath. jelző ékesít, az egyházmegyei papság alkotása. — Úgy tudom, egytől-egyig. — Pedig hát az se gazdagabb. Sőt némelyike nálunk is szegényebb. Áz is gondoskodik templomairól, iskoláiról. Részt vesz községeinek társadalmi, művelődési, közjótékonyzági mozgalmaiban. — Közczélu adakozásoktól sem húzódik. — Mégis jutott neki, s jókora összeg jutott olyan intézmények létesítésére, melyeket magáénak vall, — melyekről önérzetesen mondhatja, hogy sajátjai .... Ratkovszki főigazgató első czikkének, mely a Heti Szemle 43-ik számában megjelent, ez volt a konklúziója: „Ezt a lapot (a H. Szemlét) fel kell virágoztatni, ezt a lapot alappal kell ellátni, s fennállását biztosítani kell.* Ez lenne a Pázmány-sajtó mentési műveleteinek a bázisa. Helyes. — De az én kívánságom vakmerőbb. A Heti Szemlét már most fejleszteni kell, hogy napi lappá növekedjék. — Tehát: csak fejleszteni. Es nem azonnal át is változtatni napi lappá. Ez még kísérletnek is sok volna. Halálugrás-számba menne. Vesztét okozhatná. — Jelenjék meg uj évtől kezdve hetenként kétszer: vasárnap és szerdán, — a mostani terjedelmében mindkét napon. Hozzon lehetőleg rövid, de velős czikkeket, — minden számban befejezett dolgokat. Nyisson külön rovatot az országgyűlési tárgyalásoknak, s naplószerüen adja elő pártszempontok nélkül — keresztény megvilágításban a politikai eseményeket. S honnan vegye a költségeket ? Emelje föl az előfizetési dijat kétszeresre. Tegyen számítást a lap nagyobbodása folytán valószínűleg remélhető hirdetési dijak mennyiséPártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. KEPESSÁNDOR csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A. legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. u MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: gzatinár, Attila-u. 4.
