Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-01 / 44. szám
4 HETI SZEMLE Szatmár. 1911. november 1. Testvéri szeretet. Budapest, 1911. okt. 30. (N. E. dr.) Az idei római szabadkőmü- vesi kongresszus a Theatro Drammaticoban nem oszlatta el azokat az ellentéteket, amelyek a szabadkőmüvesi nemzetközi viszonylatban már a tavalyi brüsszeli nemzetközi kongresszuson is észlelhetők voltak. Nem lesz képes az ellentétek megszüntetésére a jövő évi nemzetközi kongresszus sem, melyet Luxemburgban a „Les Enfents de la Concorde fortifieé“ páholy rendez. Pedig aki Ettore Ferrari olasz nagymestert, Ernestó Náthán tiszteletbeli nagymesterrel a jobbján és Bálint Lajossal a balján látta és tanúja volt annak a lelkesedésnek, melyet a „Grande Oriente d’Italia“ nagypáholy zászlószentelési ünnepélyén a különböző államok szónokai váltottak ki, meg lehetett győződve arról, hogy a kőmüvesi páholyokban a sokat hangoztatott testvéri szeretet öltött testet. Aki nem nézett végig a testvéri lánczon, azt hihette, kogy a kongresz- szusi képviselők az egész világot átfogó testvéri lánczot jelképezik. Teljes joggal, mert a szabadkőműves alkotmány alapja és talpköve a testvéri szeretet, mely a papiroson ennek a szövetségnek összetartója és dicsősége. Mégis azt látjuk, hogy a kongresszustól az angolszász és germán szabadkőművesség teljesen távol maradt. Ennek oka az, hogy idők folyamán külömböző szabadkőművesség fejlődött ki és ma már az angolszász és germán szabadkőművesség mindennemű összeköttetést megszakított az úgynevezett román szabadkőművességgel, sőt ezt a román szabadkőművességet szabályos szabadkőművességnek el sem ismerik. A testvéri szeretet alapján álló szabadkőművességben ily szakadást csak mélyre ható okok idézhetnek elő. Az Egyesült Államok nagypáholyának alkotmánya szerint ahhoz, hogy valaki szabályos szabadkőműves legyen, szükséges, hogy magát bizonyos vallásfelekezet hívének vallja, higyjen a feltámadásban, hogy valamely páholyban a bibliára esküt tegyen, a biblia, mint nélkülözhetetlen szimbólum minden páholyban ott legyen és hogy a páholy csak szabályos páholyokkal és nagypáholyokkal tartson fenn összeköttetést. A román szabadkőművességgel ily alkotmány mellett minden összeköttetést meg kellett szakítani, mert a román páholyok detronizálták magát az Istent. A bibliát, mint szabadkőműves szimbólumot nem teszik az oltárra, tehát angolszász értelemben nem szabályos szabadkőművesek, hanem csak névleges szabadkőművesek. A bibliát egyes magyarországi páholyok mégis oltárra teszik. Igen érdekes jelenetek állanak igy elő. Például a „Hajnal“ páholyban benne van Hajpál református lelkész, Józan unitárius lelkész és az óbudai rabbi. Az óbudai rabbi határozott kifogást emelt a biblia ellen, mert az ő szeme testvéri szeretetből csak a Talmudot tűri. Úgy segítettek azután a kényes ügyön, hogy ha az óbudai rabbi áll a keletre, akkor betakarják a bibliát, nehogy a szónoktestvér gondolatait a biblia látása zavarja. Francziaországban az 1877 évi alkotmány egyenesen megszüntette az uj tagokra nézve addig fennállott azon szükségességet, hogy Istenben higyjenek. Nem csoda tehát, ha az angolszász páholyok ilyen alkotmánnyal biró nagypáholyokat szabályosoknak el nem ismerik. A magyarországi nagypáholy a franczia nagyorienssel testvéri viszonyt tart fenn, sőt eszméit is onnan meríti (seculari- satio, vallásmentes népoktatás stb.) Természetes tehát, hogy a magyarországi szabadkőművesség már ez okból sem tekinthető szabályos szabadkőművességnek. A magyarországi szabadkőművesség nem egyéb, mint közönséges érdekszövetség, amelybe vallástalan és tehetségtelen elemek csupán azért tömörülnek, hogy a szövetség segítségével közéleti poziezióhoz és anyagi javakhoz jussanak. Vallástalanság, tehetségtelen stréberség, érdehajhászat, közszereplési viszketeg képezik azokat a tulajdonságokat, amelyek a román szabadkőművességet más szabadkőművességtől és profánoktól megkülönböztetik. Messze vezetne, ha azokat az ellentéteket is felsorolnám, amelyek a magyarországi szabadkőművességet a germán szabad- kőmüveségtől is megkülönböztetik és a germánokat is az angolszászoktól elválasztják. Csupán megállapítom azt, hogy az a testvéri szeretet, amelyen a szabadkőművesség épülete állítólag nyugszik, nem egységes, nem olyan, mint a tenger vize, hol egy csepp spectro-analysiséből az egészről képet alkothatunk. Megállapítom, hogy az egész világot átölelő testvéri lánczról ma már beszélni nem lehet. Megállapítom, bogy azok az évről évre rendezett kongresszusok csak az igazi szabadkőművesség organizmusától elvált alkatrészek gyülhelyei. Csak aki ezt tudja és átérti, csak az képes megérteni azt a jelenséget, hogy a londoni Guild Hall páholy tagjai Wienből, ahol a városi közigazgatást tanulmányozták, miért nem jöttek át Budapestre, jóllehet a székesfőváros polgármestere meghívta a küldöttséget Budapestre, hogy itt őket szabad kőműves módon üdvözölhessék. Csak az képes megérteni, miért nem tartott a magyar országi szimbolikus nagypáholy díszmunkát a presbyteri szövetség ülése alkalmával, ho lőtt a küldöttség tagjai közül egyesek az angol, skót és az ir páholyéletben előkelő helyet foglalnak el. Ha a. román szabadkőművesség testvéri szeretetből még az Istent sem ismeri el, a vallásosságot pedig magához méltatlannak tartja és ezáltal a szabadkőművesség tartó oszlopát dönti le, akkor ennél a román szabadkőművességnél egyéb szabadkőmüvesinek hirdetett világtulajdonságok sem állhatnak valami szilárd lábon és ha a sokat hirdetett testvéri szeretetet a discordia masoriica váltotta fel, miért hinnők el a román szabadkőműveseknek, hogy agyukat a szabadkőmű vési világosság tölti be és nem a stupiditas masonica. Egyházmegyei Kath, Sajtóalap. E hót a fiatalos hangok lelkes kiáltását viszi abba a nagy chorusba, a mely a sajtóalap létesítését hangoztatja a szavakon kívül — áldozattal. Nem is tudjuk, kell-e még szó a sajtóalap szükségessége mellett, mikor a lelkében csak az igazságnak oltárt emelő fiatalság áll e nemrég kibontott zászló alá és csengő hanggal kiáltja annak megvalósítását. Az ifjúság üde, csak szent eszmékért hevülő lelke a legszebb hódítás,, a mit eddig a sajtóalap gondolata kivívott. És egyúttal a legmeggyőzőbb bizonysága, hogy hóditó varázs rejlik a sajtóalap tervében. Varázs, a minő csak a megvalósítás kényszerítő parancsával föllépő eszmékből árad. De egyébként is nagy dolog az, a mi a seminarium kékreverendás kispapjai közt történt. Önként. Uszy pattant ki lelkűkből, mint a telitett felhők villáma. Mikor Wei»z József IV. éves theologus nem a rhetorok pathosával, de hangjában a meggyőződés meggyőzésével szót tett az egyházmegyei sajtóalapról, a fiatal levitáknak nemcsak a reményekben nagy kincsü szive, de kis kincsü zsebe is megcsordult. Fechtel Mihály 5 koronát és a többi is — talán minden kis vagyonát odaadta a sajtóalapra. 17 K 17 f ez az adomány. Valahogy mintha a Biblia 2 fillére volna ez, a mely aranyhegyeket lenyom. — És többet nem is tudunk mondani e szépséges tettről. A megilletődés könnyei ak rnak kicsordulni szivünkből. Ez aranyból való fillérekhez Ózv. Báró Vécsey József né 25 K-t küldött. Aztán jött a kitartó Iválmánd az e heti gyűjtésével: N. N. 5 K, id. Ro-zel János, Czimmermann József, Linzonbold Tibor, Hart Mihály 2—2 K, összesen 13 K. A. M. pedig fölajánlott adományának (172 K 60 f) második részletéül 32 K. 83 f-t küldött a sajtóalapnak. Az e heti gyűjtés összege 88 K. * Az Egyház megyei Kath. Sajtóalapra étidig fölajánlott összeg . 1520 K 17 f Begy ült összeg . . . . 400 K — / 111. Október 11. Undi Mariska műtermében gyűltünk össze nehányan; az egyedüli magyar festő-asszony- embernél, a ki művészi komolyságban egészen a freskófestésig vitte. Sőt, ilyen értelemben, még annál is tovább. Meg tudta festeni haldokló édesanyját, utolsó óráiban. Megdöbbentő gondolat! Elriadunk tőle, ha végiggondoljuk, micsoda érzésekkel járhat akkor a színkeverés, a fény-árnyék latolgatása, a folyton-folyó szakadatlan művészi megfontolás, az elmében végbemenő egész hidegen ítélkező folyamat, melybe belesír, beleőrjöng a legvalóságosabb fájdalom. Lehetséges művészi problémaképpen megoldani e leggyilkolóbb érzést akkor, amikor a halál már bekopogtatott, s mi magunk érezzük, mondjuk, kiáltjuk ki neki a küszöbön túlra, hogy csak az utolsó ecsetvonásig ne lépjen be, hanem azután: — „szabad!“? Lehetséges ez? És — emberséges embernek — szabacl-e? Szabad, de csak egy esetben. Ha egész művészi életének az a kép a legremekebb mesterműve. Ez a remek mivolta több mentségnél, magyarázatnál, oknál, belső parancsszónál, ez már a halálosan komoly, mindenekfölött való művészi igazság. Undi Mariskának ez a szomorú kép kétségtelenül legjobb alkotása. Szabad volt hát elkövetnie, a mit elkövetett. Két óriási ellentétes érzés forrott magasabb egységgé e képben. Ez a magasabb egység pedig kell, hogy hódolatra késszen. Nem kissebbíti meg semmi. Kiállításra, vásárra, falra nem került s nem is fog kerülni sohasem; csak egy-egy áhítatos, sóhajos órában jut napvilágra. A haldokló anyát a festő szeme nézte a gyermek lelkén keresztül, a képet a gyermeké nézi a művész lelkén keresztül. Mennyi szépség, mennyi igazság van így ebben a szakadó szívvel készült s minden kandiszemtől óvott képben, amely egyedül csak az övé, pedig a legjobb, a mit valaha alkotott! * A nagy művészi komolysághoz naiv, gyer- meklélek kell. Hívő, bízó, örvények szélén még a szíve vérével is gondtalanul játszó lélek, a mely magából veti ki a napfényt és árnyékot a napfényt játékaira, az árnyékot a tülekedő világra. Egy tőzsdekatasztrófa rút álom neki, egy vonal-látomány szép valóság. A gond rémétől futva fut, de a gondvéste redők vonzzák, bizalmukba férkőzik s rendre kivallatja őket minden arcon. Mindent félvállról vesz, a mi nem az ő világából való és mindent halálos komolyan, amire csak egyetlen sugár is vetődik a leikéből. előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? nem füstöli lakását; nem vesződik a pörköléssel; .minden perezben friss pörkölést vehet. is Mindamellett 25%-ot megtakarít- v hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi I bepörkölödik a házi pörkölésnél. | Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. * * * Esr Író Naplóm
