Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-01 / 44. szám
Szatmár 1911. november 1. HETI SZEMLE 3 VALÓDI ANGOL ÉS úri divat különlegességek, fehérnemüek méret szerint. Teveszőr vadász kabátok, ujjas és ujnélküli mellények, hosszú és rövid harisnyák, lábszárvédők, térd, csukló, hát, váll, mell és hasmelegitők. Szőrme és szövött sapkák. Bélelt bőr és kötöttkeztyük. Valódi Jäger és gyapjú alsóruhák. Kocsitakarók, plédek. Színházi selyem schálak. Arany, ezüst, * Síyl'ViTi ÓRwpTp selyem kézi hímzésű és antilopbőr estélyi, utczai női kézitáskakülönlegességek. $ btlbV&U Wrv, Ragályinál Szatmár, Deáktér 8, szám, Gillyén-ház. Telefon 296. Most ököllel csaptak az arczába. Most arról van szó, hogy hivő katholikus ember szerepelhet-e egyáltalán a közpályákon, vagy pedig a páholyok engedélye és jóindulata kívántatik meg ehhez. Ez a becsület, az önérzet kérdése minden magyar katholikusra nézve. És ha most, még 'pedig hamarosan, nem áll talpra az egész katholikus társadalom s nem ad tüntető kifejezést együttérzésének báró Bar- kóczyvil s felháborodásának az ellene folytatott gyalázatos hajszával szemben, egyszóval ha a magyar katholikusok összessége nem biztosítja barkóczy bántatlanságát, akkor szegény magyar kath. egyházunk egyszer s mindenkorra mondjon le közéleti képviselőiről. Csak nem lesz bolond senki, hogy nyugalmát, kenyerét, jövőjét hozza áldozatul annak szolgálatában, aki nehéz körülmények közt semmit sem tesz az ő megvédése érdekében. De akkor aztán azt is megérjük rövidesen, hogy mint a középkorban a zsidók, a XX. században a magyar katholikusok fognak ghettókban lakni és sárga foltot viselni. (dr.) A nagybányai plébános-választás. A városok kegyúri jogának alkalmazása körül a régibb helytartótanácsi végzések mai értelmezése miatt, a melyek a városok akkori katholikus vezetőségét tartották szem előtt és nem gondoltak ez állapot gyökeres megváltozására, sok visszásság fejlődött ki. Ezeknek rendezése — amig királyi döntés nem történik — ma csak megegyezés utján lehetséges. Ilyen visszásság az, hogy a városok képviselő- testületi tagjai kivétel nélkül választják a kegyúri parochia plébánosát. A canonjog pedig, de maga a józan méltányosság is azt Írja elő, hogy a katholikus plébános választói csak katholikusok lehetnek. Ilyen jelentős kérdésben avatatlan és természetellenes a más val- lásuak beleszólása. — A nagybányai plébánia is ilyen ok miatt betöltetlen már, több mint egy évtizede. E helyzet megszüntetését úgy á város, mint az egyházmegye régóta óhajtja. Ilyen értelemben intézett Nagybánya város a közelmúltban előterjesztést a megyés püspökhöz, kérve az áldatlan helyzet oly módon való megszüntetését, hogy a plébános-választást, a püspöki hármas kijelölés kikapcsolásával a' régi szokás szerint ejthesse meg. A püspök a város előterjesztésére október 14-én válaszolt, kijelentvén, hogy maga is a legőszintébben óhajtja a kérdés elintézését, de a város által kívánt mód egyenes ellentétben áll az egyházi törvényekkel. A püspök körvonalazta álláspontját is, a mely szerint rendezhető a sokáig húzódott ügy oly módon, hogy: 1. választás csak a püspöktől kijelölt 3 pályázó közt lehet; 2. a városi közgyűlés válaszszon katholikus vallásu tagjaiból álló kegyúri bizottságot, a melyre a plébános-választást átruházná. A püspök e válasza valószinüen alkalmas lesz a kibontaKozásra. A város ugyan még nem határozott a kérdésben, de a vezető emberek gondolkozását tolmácsolja — úgy látszik — a „Nagybánya“ ez. laptársunk, a mely okt. 26.-i vezetőczikkében igen higgadtan és tárgyilagosan commentálja a főpásztor válaszát és nagyon elfogadható megoldást ajánl: alakittassék meg a helyi kath. autonómia „akkor mi sem állná útját annak sem, hogy a rám. kath. plébános választását az autonómia keretében a rkath. hívek eszközöljék. Ez esetben a képviselőtestület nem lemondana, hanem átadná jószántából papválasztási jogát az arra illetékes autonomikus testületnek.11 Ez a megoldási mód — véleményünk szerint — valóban alkalmas arra, hogy mindkét oldalról jogföladás nélkül rendeztessék a plébános-választás kérdése. És ha a város ily értelemben teszi meg ajánlatát, úgy hisz- szük, nem is lesz akadálya a plébánia betöltésének. Meg kell lenni! Jó múltkor volt, hogy igen rokonszenves, bár ismeretlen kézből levelet kaptam. A levél jrövid s mégis olyan velős, olyan tartalmas volt, hogy fölpezsdült bennem a lassan keringő vér, s már-inár félretettem minden egyéb dolgot, hogy kivágjam én is a rezet, — elmondjam véleményemet az „Egyházmegyei Kath. Sajtóalap“ létesítésére irányuló, s Kálmándról kiindult lelkes és kor- szükséglet-szülte törekvésről. Mert a levél tartalma ez irányú volt. — Mikor fölpezsdült vérem kissé csillapult, s előtérben álló munkáim végzéséhez fogtam: azzal nyugtattam meg magamat, hogy a fölvetett eszme az én Írásom, az én hozzászólásom nélkül is testbe öltözik. Hiszen már úgy is embrióban van. — Ha ez embrió életerős, nem kell hozá sok tinta, se nyomdafesték: — úgyis megszületik, s mint életerős csemete utat talál az ajtókhoz, szivekhez, zsebekhez. — Ha pedig az az embrió életképtelen, hasztalan minden irás, czél nélkül való minden hozzászólás, sőt tán még elő is segítené kimúlását a sok irka-firka. — Tintába ölné az eszmét a sok hozzászólás; — mert hát színtiszta igazság, hogy a mi életképtelen, az meg nem élhet. Most is ez a véleményem, mikor ezeket a sorokat papírra vetem. — Azt gondolom, sőt szent meggyőződésem, hogy nem írni kell itt, hanem cselekedni. — Lám, a kálmándiak nem Írtak, s mégis megfogamzott meleg szivükben a korszükséglet által parancsolt „Egyházmegyei Kath. Sajtóalap“ megteremtésének gondolata. A gondolatot tett követte, s létre hozta azt az embriót, melynek fejlődéséhez jogom van a legszebb reményeket fűzni; mert egyházmegyénk papságát úgy ismerem, hogy annak az eszmeembriónak a megizmositásához még nagy önmegtagadása árán is hozzá fog járulni. És kell is hogy hozzájáruljon ! . . . Érzem, hogy ez kissé erős mondás. Azt is tudom, hogy a czikkirónak épen nincs joga ilyen magas tenorból beszélni. — Kivált ha zsebbevágó kérdésről van szó . . . Hisz mindenki ura a maga vagyonának. Meg elhatározásának is. Sem afölött, sem efölött senki emberfia nem rendelkezhetik. Csak ő maga, csak az ur, — a tulajdonos. Tőlem is távol van az a gondolat, hogy a más vagyonával rendelkezzem, a más elhatározásait ide, vagy oda irányítsam. — Mégis kimondom, hogy egyházmegyénk lelkes papságára vár az a nagy feladat, hogy az egyházmegyei katholikus sajtóalapot megteremtse. — Ha nem épen most, — akkor , a közel-jövőben. De meg kell teremtenie. És ennek a mostani generácziónak kell megteremtenie! — Ha törik, ha szakad. — Végtére is ez az alap kiáltó korszükséglet, melynek létesítését ad graecas calendas halasztani, az utánunk jövő nemzedékekre bízni nem áll hatalmunkban. Vagy hát bedugjuk a füleinket, s szemeinket zárva tartjuk, hogy se ne halljunk, se ne lássunk ? 1 — É£t én föl nem tételezem. Hisz egyházmegyénk területén talán csak mégis mi volnánk az igazi keresztény kultúrának zászlóvivői! ? — Annak a kultúrának, melynek szentélyét — bizony ma már azok közöl is sokan döngetik, s rombolják falait, akik az életben, a társadalomban puszipajtásaink, a fehér asztaloknál kenyeres társaink, jó czimboráink; de velünk nem árulnak egy gyékényen. — Nem is árulhatnak; mert kurta a gyékényünk, s a szellem munkásait nem tudjuk rajta elhelyezni. — Már pedig azok dolgozni akarnak. Ha .nem hivatásosan, — hát a kenyérért. — És ha nem dolgozhatnak velünk, dolgoznak ellenünk. — Ha nem adunk nekik módot, alkalmat és megélhetési eszközt, hogy a keresztény kultúra szentélyének ajtaját velünk együtt őrizzék, s pilléreit védelmezzék: hát akkor — lehet, hogy kelletlenül, kényszerhelyetben döngetni fogják azt a szentély kaput, és az ősi pillérek köveinek széthordásához, össze- morzsolásához nyújtanak segítő kezet. — Igaz, csúnya dolog ez. — Meggyőződés ellenére irni, eszméket hirdetni, melyekkel nem szimpatirozunk, hazugság szolgálatába adni a tollat — pénzért: utálatos valami. De hát ezekkel a visszatetsző, utálatos dolgokkal körül vagyunk véve. — Hiába!.. Az élet. A kenyér. A küzdelem a létért. Mind-mind elősegitői a furcsaságoknak, a kifordított logikának. — A visszás helyzeteknek. Rendezni kell ezeket a helyzeteket. A furcsaságokból természetes alakulásokat kell csinálni. A létért való küzdés logikáját vissza kell állítani. Gusztusának megfelelő kenyérhez kell juttatni a velünk azonos gondolko- zásu szellemi munkásokat. — Ki kell szélesíteni, meg kell toldani, hosszabbítani azt a gyékényt, s tért adni rajta azoknak, kik velünk együtt akarnak dolgozni, árulni; de róla szűkös méretei miatt leszorulnak, s idegen gyékényen — meggyőződésük ellenére pénzért kénytelenek hamis portékát árulni. A rendezés munkája reánk vár. Egyházmegyénk papságára,. A keresztény kultúra zászlóhordozóira. Össze kell hordanunk filléreinket, garasainkat, nélkülözhető koronáinkat, hogy azt a gyékényt megnövelhessük, kibővithessük, s rajta helyet adhassunk a kath. sajtó velünk együttérző szellemi munkásainak. — Ennek meg kell lenni! — Hiszem, meg is lesz. —y. —s. A lelkész és tanító uraknak készséggel küldünk lapunkból mutatványszámokat terjesztés és előfizetők szerzése czéljából. Ha minden községből csak egy uj előfizetőnk jelentkezik, lapunkat terjedelemben jelentékenyen megnövelhetjük. Hogy a kellő lappéldányokat elküldhessük, kérjük, szíveskedjenek a kiadóhivatalnak jelezni a kiosztásra kérendő példányok számát. Terjeszszük a mi sajtónkat! Kávét legjobbat és Tv 1 rr legolcsóbban H í^íl IT (1 beszerezhetünk ** villW kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.
