Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-11-01 / 44. szám
XX. évfolyam. Szatmáp, 1911. november 1. 44. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. j Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ j Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kőzműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Fázmány-sajtó ozimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 koronaNyllttér sora 40 fillér. ---------A lap megjelenik: minden szerdán. Ne engedjük kialudni tüzeinket! Szatmár, 1911. okt. 30, II. Az idők folyása sajátságos helyzetet teremtett a mi kultur intézményeink körül. Kétségtelen, hogy úgy a „Pázmány-sajtót,“ mint a „Heti Szemlél“ az „Irodalmi-kör“ teremtette meg. Ez az Irodalmi kör azonban, melynek tényleg tulajdona a „Heti Szemle ma is, ez az „Irodalmi-kör“, mely jogosítva van intézkedni a „Heti Szemle“ szerkesztéséről, mely felelős a „Heti Szemle“ kiadási költségeiért s igy jogosítva van a sajtótól számon kérni a lap bevételeit, ma valójában nem létezik. Ma még van egy titkára és egy alelnöke, ki többször lemondott, de nem az illetékes fórum, a közgyűlés előtt. S az a sajátságos, hogy a közgyűlés, mint illetékes fórum előtt nem is mondhatott le, mivel közgyűlést összehozni lehetetlen azért, mert a kör' tagjainak nagy része meghalt, más része egyáltalán nem törődik az Irodalmi körrel, mely, hogy sokat ne mondjak, legalább 10 év *óta egyetlen érdemleges gyűlést sem tartott. Tüzeink felélesztését csekély nézetem szerint azon kell kezdenünk, hogy ennek a kialvó tűznek, az „Irodalmi-körnek“ öntsük le a tűzhelyét vízzel, oltsuk ki teljesen. A kioltást igy gondolom : Sok lelkes, fiatal pap, ügyvéd, tanár, tanító lépett sorainkba 20 év alatt; ezek egyike sem vett részt a mi tüzeink gyújtásában ; mi a 20 év előtti lelkesek, megöregedtünk; vegye át a tüzek gondozását a fiatal gárda. Mindenek előtt egymásközti megbeszélés, megegyezés alapján álljanak össze helybeliek és vidékiek 15-en 20-an s egyezzenek meg abban, hogy irodalmi kört alakítanak. Ha ez a megegyezés létre jön, tisztelegjenek a megyés püspök ur O méltóságánál, kérjék meg, hogy a régi „Irodalmi-kör“ vezetőit hívja fel arra, hogy a kör iratait, vagyonát tegyék le a főpásztor által ezen célra kinevezendő három tagból álló bizottság kezébe. (Nagy számú tagokból álló bizottság nem kivánatos, mert nehéz a tagokat összegyűjteni s folytonos halogatást szenved az ügy). Mihelyt a régi irodalmi kör fölszámolt, legyen kegyes a főpásztor kimondani a kör megszűnését, adja meg az engedélyt az uj Iro- rodalmi kör megalakitására. A megalakulás után kérje a kör a főpásztort, hogy a megszűnt irodalmi kör vagyonát adja át az uj irodalmi körnek. (Persze, előbb ennek a körnek alapszabályokat kellene kidolgoznia, alapszabályait meg kellene erősíteni, stb.) Ennek az uj irodalmi körnek működési köre kitágítandó. Ne elégedjék ez meg az irodalmi működéssel s a „Heti Szemle“ gondozásával. Vegye ez birtokába a „Pázmány- sajtót“ is. Legyen a három intézménynek : a „Pázmány-sajtó“-nak, „Heti Szemlének“ és „Irodalmi Körnek“ egységes vezetője és tulajdonosa s ez a tulajdonos legyen az Irodalmi Kör. Az eszme keresztülvitele látszólag nehéz, valójában azonban még sem kivihetetlen. A látszólagos nehézség abban áll, fmgy a „Pázmány-sajtó“ részvénytársaság, mellyel csak úgy lehet megegyezni, ha az irodalmi kör kifizeti a részvényesek követeléseit s magára veszi a „Pázmány sajtó“ terheit. Ezen művelettel az irodalmi kör azonnal 16182 korona vagyon birtokába jut. íme a számok tanúsága: A Pázmány-sajtó terhei : 1 Házastelekért .............................10.618 K 2. Kölcsönért.................................. 10.400 „ 3. Részvényekért egyeseknek . . 6.100 „ 4. Heti Szemle alapjára adott részvények............................. 700 „ 5. Kamat tartozás........................ 2.000 „ 6. Papírért, festékért.................... 2.000 „ Összesen : 31.818 K A „Pázmány-sajtó“ vagyona: 1. Házas-telek jelenlegi értéke . 25.000 K 2. Gépek leszállított értéke . . 4.000 „ 3. Betűk leszállított értéke . . 9.000 „ 4. Papír, festék, bútor, raktári nyomtatványok hozzávetőleges értéke............................. 4.000 „ 5. Villamos berendezés leszállított értéke .................................. 1.000 „ 6. Követelések hozzávetőleges értéke 4.000 „ Összesen: 47.000 K múlva — és elmondta, hogyan öltöztessék föl majd, ha meghal. Mindent előszedetett velem, hogy jól megérthessem. Elő kellett vennem a kékeszöld színű selyemruháját, azt, amelyik keskeny, fekete, bársony pántlikával van kivarrva, hogy azt adjuk rá, aztán egy gyöngygyei kivarrt selyemczipőt és egy uj csipke-fej kötőt vétetett elő, hogy azokban temessék el. Haragudott is rám, hogy nem találtam rá mindjárt a fejkötőre, de nem láttam jól a könnyeimtől — megint előtörtek azok Lidi szeméből, ha letörölte, újak nyomultak helyükbe. — Ezért is rám szólt: — Miért sírsz, egyszer csak meg kell halnunk, örökké nem élhet az ember. — Hát maga hová megy Lidi, ha meghal nagyanyánk ? — kérdeztük tőle. Hosszan sóhajtott és elgondolkozva felelte. — A jó Isten annak a megmondhatója. Lidinek igaza lett, nagyanyánk még a következő napon meghalt. Alig emlékszem már valamire a temetésből. Azt tudom, hogy kényelmetlenül éreztük magunkat uj fekete ruhánkban s haragudtunk, hogy annyi idegen jön udvarunkba. A kiváncsi kérdezgetőknek pedig a világért sem feleltünk volna. Mikor elkezdődött a temetés, én észrevétlenül beosontam a folyosóra, és sírtam, talán akkor sem tudtam miért. Lidi azonban utánam jött. — Miért bújik el — kérdezte, mindenki ott van a koporsó mellett, jöjjön oda szivem maga is. Megfogta a kezemet, és oda álltunk a koporsónak egyik végéhez. Másik kezében kis húgomnak ujjait tartotta, a nehéz könnycseppek szabadon gördülhettek alá arczán. Hol ezeket, hol a koszorúkat nézegettük, hol pedig édes anyánkra tekintettünk. Csak néha emelte zsebkendőjét szeméhez, amely különös fényben csillogott, Arcza pirosabb volt a szokottnál és bánatos kifejezés ült rajta. Mikor már a temetőben elhelyezték a koporsót, Lidi odavezetett bennünk a kripta ajtajához, hogy megnézzük, hol fog feküdni nagyanyánk. Kicsiben múlt, hogy engem le nem taszítottak a mélységbe, mindenki odatódult, hogy beláthasson. Nyugtalanul aludtam akkor éjjel. Almomban csakugyan lelöktek a kriptába és rám csukták a nagy vasajtót. Mikor már sok időt töltöttem ott félelemben, hangosan sírásba kezdtem s erre nagyanyám felült koporsójában, szigorúan nézett szúrós szemével és rám kiáltott: — Mit keresel itt a kriptában ? — kinyújtotta felém a kezét és erre fölébredtem. Édes anyám hajolt fölém. — Miért sirsz kis lányom, rosszat álmodtál ? — kérdezte szeretettel. Csak nehezen tudta elhitetni velem, hogy nem kriptában vagyok, hanem szobánkban és hogy ő nyúlt hozzám, nem nagyanyám. Nem sok idő múlva nagyanyánk szobáját is mi foglaltuk el. Eleinte félve mertünk ott időzni, mintha minden perczben vártuk volna, hogy kizavarjon bennünket otthonából. Lidi továbbra is nálunk maradt, ezután édes anyánk jobb keze lett és mindig jobban a szivünkhöz nőtt. |^T_AR(ZRlj| N agyanyáink. KASZÁS ETELKA. IV. Egyszer csak feltűnt, hogy nem halljuk nagyanyánk hangját, amint parancsot osztogat Lidinek. Édes apánk, ha kérdeztük, azt válaszolta: — Meghűlt most az utóbbi esős napok alatt, nem vigyázott eléggé magára. Néhány nap múlva láttuk, amikor kiment a kertbe. Sápadtabb volt, mint máskor, szeme alatt sötét karikák látszottak. Egyéb nem mutatta, hogy beteg. Vezettetni sem engedte magát, de néha megragadta Lidi karját, amint mellette lépegetett. A kertben napsütött helyre tette karosszékét, bizonyosan fázott, pedig meleg volt, nyár eleje. Később már szobáját sem hagyta el. Édes apánk magába merülve járt fel-le ' a szobában, ha lármáztunk, türelmetlenül intett csendre bennünket. Lidit gyakrabban láttuk sirdogálni, de mikor nagyanyánk hivatta, gyorsan letörölte könnyeit. Egyik napon Lidi maga köré gyűjtött bennüket. — Alighanem meg fog halni a nagymamájuk, mondta és sírva fakadt. Tegnap oda hivott engem magához, — folytatta kis idő Lapunk mai száma 12 oldal.
