Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-02-01 / 5. szám
o HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911, februárius 1. összetartással impozáns tömegeket. A Itat- liolieismus is egyedekből alakul és ezeket az egyedeket úgy kell országonkint, vidéken- kint egygyé tömöríteni az együvé tartozás szent érzelmének, mint a hogy a vonzó erő együvé tömöríti a különböző égi testek parányáit. A kath. érdekek védelmére czélzó ösz- szetömöritésnek akar szolgálatot tenni a Heti Szemle azzal a két czikkel, melyeknek czime : Katholikus palotát Szatmárra, Ungvárra ! Ebben a két czikben megpendített eszméhez óhajtanék én egy pár gondolatot fűzni, abból a meggyőződésemből kifolyólag, mely lelkemben az említett czikkek elolvasása után kialakult. A dolog természete hozza magával, hogy egyáltalán nem könnyű sem pro, sem contra véleményt mondani. Mielőtt tehát a véleményt apodictice megalakítanánk, ezélszerünek látszik egy pár kérdés felvetése. E kérdésekre adandó válaszok főbb körvonalakban magukban foglalják egyszersmind a megalkotott véleményt. 1. Szükséges-e a kath. érdekek védel- mezése czéljából a kath. közönséget társadalmi utón, alkalmas egyesületekbe összegyűjteni? E kérdésre határozottan igennel kell felelni mindenkinek, a ki a katholicis- mus existentiáját szivén viseli. 2. Szükséges-e, hogy a különböző mel- lékezélok megvalósítására alakult kath. egyesületek a fő őzéi szempontjából egyek- legyenek? Nem lehet kétséges, hogy szükséges. 3. Szükséges-e az egységes szellem kialakulása szempontjából, hogy a kath. egyesületek vezetése egy kézben legyen ? Ez már nem szükséges, sőt nem is élhető el. Nem szükséges, mert a vezetők érintkezése és megállapodása folytán mindig megtalálható a fő czélra irányuló egységes vezetés fonala. Nem érhető el, mert a tulhalmozott munka műnkbe — Nil szive még nem hullámzott meg ennyire; de annyira meghullámzott, hogy nem fonnyadt, idétlen hangokon, keresett mesterkéltséggel, üres világfájdalmassággal érzeleg, hanem valóban az igazi szent fájdalom szent dala reszket meg lantján. Szivét ütés érte. Almai, a „halkremegésii, selymes zizzenésü, finom kis csipkeszőttes álmok“ szétfoszlottak, hirtelen, kegyetlenül. Pedig ezek be szép csodavilágot teremtettek, ahol az élet szennye, szenvedése mind kimosva tiszta, szép álomselyemnek; ide várt valakit. És egy .ember jött az ő világa utján, leborult elébe boldogan; remegő, vonagló szívvel mondta neki: „Szeretem“ . . . S ő — hallgatott. — A tavasz elszállt, jött az őszi h rvadás, de nem arczát ülte meg a ború. Fáradt, beteg, koldus lett a szive és ennek van könnye lassan pergő oly sok, hogy beillenék temetésre gyászos menetnek. Temetnek is ezek a könnyek: Hitet, reményt és ifjúságot . . . És sóvárogják mondhatatlan Az örök álmot. És a tavaszt temetve, titkolni kell a könnyeket, sugaras tiszta szemmel, mosolyos arczczal örömet hazud, vívódásai, jajai, sikoltó, őrült panaszai mind halkak, hangtalanok, elfojtottak. És hányszor visszatérnek a régi álmok, az elveszettek! Hogy ment „hozzá“ lelke bűvös, nyáréji pompájával, szelíd csoiniatt egy ember képtelen volna megfelelni a rája várakozó feladatnak, más részről pedig a specziális czélok elérése tekintetéből egy ember nem képes önmagában annyi jártasságot egyesíteni, mint a mennyi szükséges volna az említett czélok elérhetése szempontjából. 4. Szükséges e a főczél elérése tekintetéből a különböző mellékczélok realizálására létesült kath. egyesületeket akár Szatmáron, akár másutt egy fedél alatt, egy kultúrpalotában egyesíteni ? Erre a kérdésre határozott igennel válaszolni nem lehet, mert mindnyájan tudjuk és érezzük, hogy a kath egyesületek aetióképessége nem a helytiil függ. ahol a kath. egyesületek nincsenek egy helyen concentrálva, de kath. szellemben vannak vezetve és a tagok ebben a szellemben solidárisak. 5. De ha már a kath. egyesületek egy helyre való concentrálásának szükségességét nem is lehet evidens módon megokolni, vájjon lehet-e a concentrálás hasznosságáról beszélni? Itt már tág tér nyílik a disputára. Beszélhetünk pro és contra. Más és más szempontok előtérbe helyezése hol az egyik, hol a másik oldalra billenti az egyensúly mérlegét. De akárhogy mérlegeljem is az argumentumokat, nem tudok arra a határozott álláspontra helyezkedni, hogy az összes kath. egyesületeknek egy kultúrpalotában való elhelyezése, a nevezett egyesületek sikeres működésének lényeges feltételét képezné. Nem azért erőtlenek a kath. egyesületek, mert nincsenek mind egy külsőleg impozáns, kincset érő palotában elhelyezve, hanem azért, mert a tagokban nincs erős meggyőződésből származó kath. öntudat, nincs áldozatkészség. Sokan nem is tudják, annál kevésbbé érzik, hogy voltaképen miért is tagjai ők valamely kath. egyesületnek. Sokszor nem is látnak egyebet abban a kath. egyesületben, mint egy oly helyet, ahol a jó Ízlésnek megfeledákkal — s az még csak meg se látta! Milyen zuhanás! Mindig csalódtam . . . Aki előtt a szivem nyitva hagytam, Gondadanul és sáros lábbal lépett Fehérselyem oltári szőnyegére S akiért sírtam : rajtam kaczagott ... Mindig csalódtam. Önmagámban is. Hittem, hogy bátor és erős a lelkem. Suhogó szárnya föllendit az égig S a kék sugárral izzó napközeiben Koldus szivem is megtalálja még Soha be nem telt, szép álommeséit . . . Hittem vakon, botorul, esztelen, Gőgös bízással .. . Most tudom : hiába. Szegény lelkemnek nincs is — és ha van: Törött a szárnya . . . Szent dalok ezek, amik annál égetőbbek, mert nem kiáltozhatnak jajban, nem törhetnek ki hangos zokogásban; sírni sem szabad fölöttük, csak nézni szótlan, búsan, könnyesen. — Azt mondja Carlyle: Úgy látszik, lényünk lényege a dal, mintha minden egyéb csak külsőség, hüvely volna. Mindnyájunknak és minden dolognak őseredeti eleme. — Nézz mélyen s zeneileg fogsz látni, mert a Természet szava mindenütt zene, csak meg kell értened! lőleg el lehet szórakozni. Az erős kath. öntudat. hiánya okozza, hogy a kath. egyesületi tagok a társadalmi élet semmiféle nyil- vánulásában nem képesek megállani helyö- ket, nem képesek a kaih érdekek védelmére kardot rántani. Még a jobb érzésüek is, mind csak Nikodemusok és nem Pálok. Azt hiszik, hogy ha a kath. álláspont védelmére sikra szállanak, az ellenáramlat bojkottja anyagilag mindjárt tönkre fogja őket tenni, szóval a kath. egyesületi tagok nálunk Magyarországon még mindig olyanok, mint az apostolok a szent Lélek megerősítése előtt voltak t. i. félénkek, bátortalanok, a kath. dolgokban járatlanok. A mig nem neveljük híveinket az egyes kath. egyesületekben erős keresztény katholikusokká, addig -a nyilvánosság terén nem használhatjuk a kath. egyesületi tagokat a kath. érdekek sikeres megvédelmezésére. A kath. egyesületek ma még csak iskolák, ahol bátor, áldozatkész keresztény katholikusokat lehet képezni, de még nem harczedzett tábor, melylyel a győzelem reményében lehetne sikra szállani. Mert jegyezzük meg, hogy a vezérek lelkesítő beszédeinek hatása alatt keletkezett pillanatnyi felbuzdulás még nem képezi a győzelem biztos zálogát. Az a számítás tehát, hogy a kath. egyesületek mindjárt virágzani fognak, mihelyt egy impozáns palotába gyűjtik ősze ezeket — szilárd meggyőződésem szerint nem nyugszik reális alapon. Hogy anyagi eszközök is szükségesek a kath. egyesületek felvirágoztatásához, az kétséget nem szenved. Hogy az anyagi eszközök forrását ez idő szerint a tagok áldozatkészsége nem képezheti, az is bizonyos. Maecenásokra kell szert tennünk, akár külön helyiségekben működjenek az egyesületek, akár egy kultúrpalotában legyenek concentrálva. Én a kultúrpalota felállításának eszméHát Nil könyvében zene van. Nem a strophák rhythmusát, a rímek csengését értem, de a szók zenéjét. A szók, — ahogy megalkotta őket a legnagyobb művészet: a nyelvet teremtő genius, — nemcsak az értelem visszaadására készültek, mindennapi használatra, de az értelmen kívül talán még több volt azokban: a költészet, a zene. Ez már lekopott róluk. Mint a piszkos kezekben forgó pénzen elhomályosodik a véset, az arany fénye. — Nilnek sikerül sok szóba visszavinni a csengést, az ősi zenét, megfé- nyesiteni, hogy csillogjon aranya. És ez haladottabb költészetének egyik legértékesebb vonása. — Még sokat és nagyot várhatunk tőle. Már csak azért is, mert ez el nem küldött levelekért Valaki egyszer mégis érte jött . . . Hűséges, lágy kezével nyúlt utána. — A sok-sok el nem küldött levelet A czimzett megtalálta . . . Nil e kötetének czimlapján ugyanis ez áll: „Az uram könyve.“ Varjas Endre. Kézimunkák és divatczikkek mélyen leszállított árban Központi Áruházban 8Z8?embeni Miéri r előnyös a FÖGEL-féle TI pörkölt kávé | ^ használata ? If i nem füstöli lakását ; Mindamellett 25%-ot megtakarítil f*. -mft, A___ .. .., , hatnak mindazon vevők, kik por- ' I n em Vesződik a pörköléssel; költ kávét vesznek mert annyi Ilii II minden pereiben friss pör- - bepörkölödik a házi pörkölésnél. | kölést vehet. Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. *
