Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-09-13 / 37. szám

X

;

ti

"HETI

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

XX. évfolyam. Szatmár, 1911. szeptember 13. 37. szám.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 6 K f. | Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ | Egyes szára ára 10 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár.

Felelős szerkesztő :

VARJAS ENDRE.

LaptulajdoDos

A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes nyék, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) Pályázati hirdetések egyszeri közlése S----------------- Nyllttér sora 40 fillér.

A l

ap in égj eleiiilt minden

Kialvó tüzek.

II.

Szatmár, 1911. szeptember 12.

(f) A genieologia fölfedezője, Ostvvald azt hangoztatja a milieii-elmélet mesterével, Tahié nel szemben, hogy nem a korviszonyok teremtik a nagyembereket, de a geniek irányítói a koroknak.

Mikor még a magyar kalholicismus megébresziéséről szó sem volt és a behunyt szemű, álmos lelkek észre sem vették azt a tudatos berendezkedést, a melylyel az ellenfél hatalmába ejtette a jelennek legfélelmesebb imperatorát, a sajtót: ebben az egyházmegyében megmozdult már a jövő katakhsmáit megérző finom műszer — a seismograph.

Rengéseket jelzett, világnézetek szörnyű harczát. Azt a szellemi háborút, a mely kitör a conservativ és a forradalmi eszmék között. Harczot jelzett, kegyetlent és irtózatosat, a mely a kathoücismus ellen tör ki és nem lesz, mint a régiek : a pogány császárok korabeli, vagy mint a reformatióé. Hisz’ ezek primitiven naivak voltak, egyszerűek, nyíltak ; semmi alattomos támadás vagy tőrvetés ; egyenes csatavonalak, a nap világosságában csillogó éles kardok. Az uj támadások titkosak, leplezettek ; váratlanok, hirtelen jövők ; telve mesteri számításokkal, kiszámíthatatlan complicatiókkal. Alattomosak, fölismerhetet- lenek. A seregek zászlai elrejtve. Nem is lehet tudni, látni az ellenséget. Ezerkezű, ott van mindenütt, de a tábor mégis láthatatlan. Aknákkal dolgozik. Annál veszedelmesebb és pusztitóbb.

Ma, annyi drámai momentum után, a romoktól elboritottan, már tudjuk, hogy jól jelzett az a seismograph.

Még szó sem volt az országban a ka- tholicismus szervezéséről, tömörüléséről, con- fessionalis politikai pártról, nagygyűlésekről, katholikus sajtóról, fegyverkezésről — amikor ebben az egyházmegyében genialis előérzéssel megteremtődött a fegyverek fegyvere : a sajtó.

Micsoda erőkészlet ez, milyen lebirha- tatlan accumulatora az energiáknak — ma már tudjuk.

Akkor még csak a providentialis geniek tudták : a Pázmány-sajtó megalkotói.

Azután a sajtó nemcsak fegyver, de termőföld is. Sokszoros magot hoz. Nagy érték, a mely megsokszorozza magát. Különös elem, mint a rádium, a mely kifogyhatatlanul löveli ki magából a termékenyítő erőt és maga izmos marad. Élet sarjad körülötte és maga is elpusztíthatatlan erő, a mely uj erőket szül. Forrás, a melyből tenger lesz. Pompás kereskedelmi tőke, a mely meg tudja szaporítani önmagátA merész vállalkozás szelleme — a minden siker titka — szülte a Pázmány-sajtót. A tervezők, az alapítók seismographja úgy érezte, hogy az okos merészség, a számitó vállalkozás végig kiséri útjában a nagy alkotást. Terjeszkedik, egyik gépet a másik után szerez be ; színvonalon marad mindig; betű- anyagát váltogatja, kibővíti, halad a fejlődő nyomdász-technikával; művészettel dolgozik ; sajtó-termékei frissek, tetszetősek lesznek; keresetté válik, nyomtatványai révén ismertté lesz itt az Északkeleten; uj ágakat hajt: könyvkötészetet, könyvkereskedési, könyv- és lapkiadó vállalatot.

Semmi délibábos reménykedés nem volt ez előérzésben. Alig egy-két éve indult meg Kolozsvárt a Szt.-Bonaventura nyomda és ma már egyike a legkeresettebbeknek az országban.

A Pázmány sajtó ma mégis pang. Két- három év múlva gépei összerokkannak, betűi tünkremennek. Hiszen husr ve szolgálnak már.

Az igaz, hogy egy nyomda sem lakik olyan drága helyen, mint a Pázmány sajtó. Ott van a város szivében, a vásár kellő közepén, telkének homlokzata 21 méter — de ott nem üzletek vaunak, boltok, könyvkötészet, könyvkereskedés, hanem csak — kerítés. Telke tágas, nagy, értéke mindennap nő, de ez a telek csak füvet termel. Az egész terület kihasználatlan, a sajtó rozoga épülete dülöng rajta, holott jövedelmet kellene hoznia sokat, a mellett, hogy szállást nyújtana a nyomdának is.

De vezére egymaga van ; egyedül. Senki vele. A régi föfszerelésü nyomda kivénhedt gépeivel és betűivel emberfölötti erőfeszítéssel próbál színvonalon maradni; nagy áldozatokkal. önzetlen odaadással saját pénzét fekteti be kamatozatlanul a nyomda munkáiba — és és senki, a ki más is törődnék a Pázmány- sajtóval. Katholikusok, a papság másutt dolgoztat. Vállalatokban, egyesületekben, bankokban tevékenyen szerepel a papság helyben és vidéken, vezető szerepe van — de még ezeknek a vállalatoknak nyomdai munkáit sem irányítja a Pázmány-sajtóhoz.

Zúgolódás, megrovás, elégedetlen kritika azonban hull arra az áldozatos vezetőre. De

I

más semmi.

— Mit tehet egymaga ?

Egyedül vállalkozzék a nagy elhagya- tottságban arra, hogy értékesítse a kincset érő telket? Hogy arra egy kétemeletes bérházat építsen, földszintjén boltokkal és sou- terrainjében helyezze el a nyomdát ? Mert ő tudja, hogy 80—100 ezer koronából ezt meg lehet valósítani s ez a pénz, a mit bármelyik bank 7-8 százalékos amortisatióra kölcsön ad, 12 százalékot jövedelmezne ott a bolt és lakásbérekből és e mellett a nyomda ingyen laknék ... De a nagy részvétlenség hogyan ösztönözhetné őt ilyen vállalkozásra ? !

. . . Ismételjük, a mit előző czikkiinkben mondottunk :

— A Pázmány-sajtót hatalommá kell tennünk !

Ennek útja azonban csak az, a mire most rámutattunk.

Éhség, nyomor velünk ... A múlt hó első felében internacionalis szociáldemokrata párttiIkári kongresszus volt Budapesten. A vegyes anyanyelvű, de föltétien a sémita fajhoz tartozó párttitkár urak tiszteletére, a budapesti szociáldemokrata párt bankettet rendezett a Margit szigeten. A vacsora menüje a következő volt.

1. Fogas

de lac Balaton á la Chambord.

2. Ragout

de filet, de boenf ä la Hongrois aux fertinage.

3. Rotis sortis aux saladé.

4. Clace.

5. Fromage.

C. Futnia.

7. Cafe.

A jól táplált, de mindég éhes cucilista urak — mondanunk sem kell — a legjobb étvágygyal ették végig ezt a fejedelmi vacsorát s azután elénekelték az igazság kedvéért, a proletár himnuszt: Éhség, nyomor velünk, de lesz még kenyerünk ... Hát az bizonyos, hogy lesz kenyerünk, de csak addig, mig a munkásoknak kinyílik a szemük, mert azután kopik a foguk a fogas de lac Balaton á la Chambordtól.

Sombart Werner uj könyve.

ír.

(N. E. dr.) Sombart Werner uj könyvének : „Die Juden und das Wirtschaftsleben“-nek ismertetésében odáig jutottunk, hogy a modern kapitalisztikus gazdasági élet megteremtői a zsidók, akik ezt a mamre és a mamrepiacz (börze) utján hozták létre.

A mamrepiacz a záloglevelek, ríszvé- nyek, állampapírok, váltók tömegét kívánta meg. Erre a ezélra szolgálnak az alapítások (gründolások.) Az alapítások által szerzett részvényeket a tőzsdén értékesítik. Ennek alapgondolatát az képezi, hogy az alapítók nem vesznek részt a munkában, mégis ré szesednek annak hozadékában nemcsak dividenda utján, hanem azon haszon révén, amihez a részvények kibocsátása által jutottak. Még csak nem is az osztalék, hanem a részvénykibocsátási különbözet megszerzése az alapítás czélja. Az alapítási üzlet és a különbözeti (differencziális) üzlet a valódi börze-üzlet.

Az alapítási üzleteket a tőzsdére a Róthschildok vezetik be.

A börze terjeszkedése egyenlő a Rothschild bankház kiterjedésével. Ez a ház nemcsak magát a czéget jelenti, hanem az egész börzezsidóságot. Európában csak egy hatalom van és ez Rothschild. Ennek katonái a bankházak, kereskedők és munkások,