Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-09-06 / 36. szám
XX. évfolyam. Szatmár, 1911. szeptember 6. 36. szám. HETI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. $11 ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szára ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Kialvó tüzek, i. Szatmár, 1911. szept. 5. (f) Mikor igy őszön a barázdákat szántó ekejá.ás nyomán maghasad a föld és mutatja magot váró keblét: úgy tetszik, hogy valami mohó vágy kiáltozik a barázdák mélyéből. A gyümölcseitől, magzataitól megfosztott föld üres méhét mutatja, a mely termékenyülni akar. Szülni kivan. Vágyik a beléhulló mag után, hogy magához ölelje, megcsiráztassa. Valahogy ilyenformán tűnik föl igy őszszel a szellemi élet is. Megpihenten a nyár után megnyilja ez is a mélyét és az ősz belé- hullajtja — a munkát. De a mag megrothad, ha körül nem öleli a föld; és az agyakba, lelkekbe hullajtott munka kolonczczá, hajósiilyesztő teherré válik, ha a lelkek, az agyak föl nem dolgoz zák, aranynyá nem olvasztják az élet fölada tait. Csak nőnek a terhek, lassudik a mozgás, aztán eláll minden életműködés : ha a mindennap uj föladatot, uj munkát adó thémá- kat le nem őrli azon frissiben a mozgó, olvasztó, kiválasztó szellemi életerő. A haladó, fejlődő kultúra itt egyházmegyénkben súlyosan nehéz köveket, sziklákat görget felénk. Szinte mindennap keményebb, óriásibb föladatokat dob közénk a szorongatott, hanyatló katholieismus sok érdeke. A malom pedig áll. És a garat tele. A kerék Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulajdonos A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. nem lendül, nem őröl. Kolonczczá lesz, teherré vál k, a minek életté kellene lenni. — A mindig hulló, nehéz föladatok — megőr- leilenül — össze kell, hogy zúzzák a garatot, a mely már nem bírja magába fogadni a szünet nélkül hulló — munkát. Rövid egy-két évtizede bámulatos élet lüktetett itt. Erjesztő, kovászos munka. Dologban sürgő csapatok. Meghódoltató, nemes, eleven szellemi munka. A papság megfáradás nélkül alapította az erkölcsi és szociális élet szervezeteit: a katholikus egyesületeket, szövetkezeteket. Kezében eszméket termelő toll. Az egész országban legkiválóbban dolgozott az irodalmi téren. — A tanítóság elevenül működő tanítói körökbe tömörült, magas paeda- gógiai színvonalra emelkedett. — Előrelátó bölcseségii, áldozatos vezérek voltak, a kik uj alkotások élére álltak és — hogy többről ne beszéljünk — három igazi életre hivatott és az életnek igazi erejével megtöltött fát ültettek el: — a Pázmány-sajtót; — az Irodalmi Kört; — a Caecil-egyesületet. A forrongó, elszállt esztendőknek lombba kellett volna boritaniok ezt a három, duzzadó erővel megtöltött fát. Lombtalanok. Aguk száraz. A törzsük is pusztulóban . . — Mikor a Vesta-tüz kialudt, nagy szerencsétlenség szállt az örök városra. Tegnap óta. — Magyar Bálint. — 1. Tegnap óta minden uj lett, minden, Csak at álam maradt meg a régi, At, amelyben csalódva is hittem, Hogy a lelkem egyster csak eléri. Uj a dalom, büszke dal; halljátok? Uj a beszéd, a szavam, a nyelvem, Mert belezug a vihar, az átok És ellenük kell már énekelnem. Uj az utam, zakatolás útja, Uj a töltés, melyen nehéz éltem Vas-szekere a síneket futja . . . Mennem kell, ahova mindig féltem. Most énvelem a sietés vágtat; Befuródik a sürü homályba S megszalajtja mögöttem a fákat . . . Hol maradtál, Aranymezőm tája ? Most énvelem a rettegés száguld És utána szöges ékké olvad Az egyenes, falombos országút . . . Hol leszek én, hol leszek én holnap?! Most énvelem a komolyság alszik; Ha pihenek bus ágyán a gondnak, Súlyos álom zűrzavara hallszik: Mi lesz velem, mi lesz velem holnap ?! II. Tegnap óta minden uj lett, minden, De ami va.i a régi nyomokból: Lelkesedve teli-tele hintem, Szinarannyal teli tele hintem. Tele hintem szinarany homokból, Amit még az Aranymezön szedtem És a vihar mindhiába rombol: Szent csillogás tűn fel a szememben. Éi az idő mindhiába vágtat; Felismerem a szavát, a lombját Erdő mellett az én öreg fámnak S kifaragom erőm-oszlopának. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a PAzmány-saJtíi czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése S korona*---------------- Nyllttór sora 40 fillér. .........- ■ —■ A lap megjelenik minden szerdán. Tiizeink hamvadását látjuk. A nagy szerencsétlenség pusztító közeledését érezzük. Jaj-kiáltások fojtogatják torkunkat. — Eszméljünk! Ébredjünk föl ! Meg kell lendülni a kerekeknek ! A Pázmány-sajtót hatalommá kell tennünk. Az Irodalmi kört föl kell támasztanunk. A Caecil-egyesületet élettel kell megtöltenünk. Ezek vannak a garat száján. Mig ezek ott maradnak, csak gyülemlik a sok uj föladat, elborít nagy áradatával, megroskaszt bennünket és szétnyomja a kallót. A múlt eme nagyjövőjü alkotásai izzot- tak már a derék munkában. Volt motoruk. Vezéremberek állottak élükön, a kik lelkesítő odaadással dolgozva munkássereget gyűjtöttek magok köré. Ma csak a Pázmány-sajtónak van vezére — sereg nélkül. Az irodalmi-kör és a Caecil- egyesület halott. Hogyan valósítsuk meg a reánk váró uj föladatokat: az egyházmegyei katholikus palotát és napilapot, ha már meglévő szervezeteink is kimulóban ? Vezérek után kell néznünk. S a vezérek teremtsék majd elő a csatasorokba álló dolgozókat.- Egyikben sem lesz hiány 1 Százkerekü szekerén a gondnak, Mint kisérő pici-piros le.lkek Emlékeim szárnyai lobognak . . . Ha pihenek, majd mesélni fognak. Ott feltűnik a hid, meg az árok; Átrepülök és azon a másik Aranymezős szebb oldalon járok, Hol csak nekem nyílnak a virágok. Odaértem, hol minden a régi És aki csak elhalad mögöttem, Sápadt arcom ismerősnek véli . . . Honnan jövök ? Ez is, az is kérdi. 111. Hiába lett újjá minden, minden, Megmaradt az óhajom, az álmom, Az, amelyben csalódva is hittem. Újjá lett a föld. És én csak állok, Ahol eddig álltam: álmaim közt. Ahol vagyok: ott vannak az álmok. Ahol vagyok-. Ahol vagyok: Ahol vagyok: ott a világ-szépség, ott a győző élet. ott van a reménység.
