Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-23 / 34. szám

XX. évfolyam.

Szatmár, 1911. augusztus 23.

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — , | Egyes szára ára 10 fillér.

Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár.

Felelős szerkesztő :

VARJAS K X I) K E.

Laptulajdonos

k SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR.

HETILAP.

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a Pázmány-sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. Sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona*---------------- Nyilttér sora 40 fillér. —-------------A. lap íiiegjelenilt minden szerdán.

A mainzi nagygyűlésről.

Mainz, 1911. aug. hó.

Németország 22 millió katholi- kusának vezetői nagyon jól látják az újabb idők követeléseit és veszélyeit.

Az idő követelése az emberek, a katholikus hívők megsokasodása miatt a csoportosulás, a társulás, az egyesülés. Egyháziak és világiak összefognak, hogy az isteni vallásukban rejlő nagy eszméket kifejtsék, felszínen tartsák és terjesszék. Gyüléseznek, hogy a katholikus egyházban csergedező igazság- és kegyelemforrásokból magok is merítsenek, másoknak is juttassanak.

Az idő azonban nemcsak követelő, hanem veszélyes is, mert a vallásban tévedező meg a gonosz szándékú emberek szintén tömörülnek Krisztus vallása ellen, melynek a maga teljességében és tisztaságában birtokosa a katholikus egvház. Ezeket tömeges rontó munkájokban szintén tömeg-akczióval kell föltartóztatni, mert különben veszélybe jutnak az emberiség legfőbb javai, veszélybe a keresztény szellemű egész czivilizáczió, sőt az igazi szabadság, a vagyon- és személybiztonság is.

Mindezeknek tudatában tartották meg a némethoni katholikusok idei nagygyűlésüket Mainzban, a hesszeni tartomány fővárosában. 1848 óta ez volt 58-adik gyiilésök. Ennek látogatottsága olyan fokú volt, amilyenre a véresebb reményű vezetők sem számítottak. A városnak hatalmas méretű díszterme alig volt képes befogadni a résztvevő két. A földszinten, a karzatokon, a deákemelvényen ember ember hátán állott. Az egész gyűlésnek impozáns voltát legjobban mutatja az, hogy az augusztus 6 odiki vasárnapi felvonuláson 900 katholikus egyesület vett részt 52.000 taggal.

Hogy a vezetők miért választották Main- zot éppen az idén a nagygyűlés helyéül, ennek fontos oka van. 1811-ben született, az a Ket- teler Vilmos, akit későbben az isteni gondviselés feltűnő módon vezetett a mainzi püspöki székbe. Neki oroszlánrész jutott ki az első kath. nagygyűlés összehozásában, amely Mainzban folyt le. A jelen év ennek a nagy püspök születésének százados fordulója. Az ő földi maradványának díszes sirhelye a mainzi fönséges dómban van. Az volt tehát a vezetők szándéka, hogy a nevezetes évforduló alkalmából Ketteler sírja köré csoportosuljanak Németország katholikusai és ezen szel- lemóriás nagy gondolatainak, messzenéző terveinek és évtizedekre kiható tetteinek emléke a jelen kor katholikusaiban megelevenedjék és bennök hasonlókat teremjen.

Mainznak különben több más nevezetessége is van. Egyike a németországi legeslegrégibb katholikus hitközségeknek és püspöki székhelyeknek. A Krisztust követő második században Mainzot kereszténynek tudja a történelem. Sőt azt is hiteles adat bizonyítja, hogy ezen városnak első püspöke az a szent Kreszczenciusz volt, aki Krisztust és ennek vallását magoknak a szent apostoloknak ajkáról tanulta megismerni. A kereszténység világa tehát korán kezdett e városban tündökölni és nemesíteni. Zakariás pápa a mainzi püspöki széket már érsekivé emelte akkor, midőn 747-ben szent Bonifácziuszt nevezte ki oda érsekké, füzén idő óta évszázadokon át Mainz érsekei állott mint prímás a németországi püspökökíelén ; ő volt a német területen a római szentszéknek apostoli követe. Ősrégi és nevezetes múltja van tehát Mainznak, amiért megérdemelte, hogy az idei nagygyűlés az ő falai között menjen végbe.

Derék munka folyt itt le 5 napon át e hó 6-odikától 10-edikéig bezárólag. Az egész német birodalomból egybejött katholikusok, az ünnepies megnyitást is beleszámítva, 5 nyilvános és több mint húsz zárt és szak- osztályi gyűlést tartottak. A gyűlések felölelték a kath. egyháznak különösen német vonatkozású legfőbb ügyeit, de azért a külföldről is esett szó. Felszínre került névsze- rint az a szellemi zsarnokság, amelyet a magyar parlamentnek egynéhány a pogány korszakba illő képviselője akart gyakorolni a középiskolai ifjúság Mária-kongregáczióival szemben. Ennek hallatára a díszteremnek zsuffolt közönsége egyszerre megvető pfuj kiáltásba tört ki.

A legtöbb szónok és elnök természetesen németországiakból telt ki, de a figyelmes németek a külföldiek közreműködését is szívesen vették. Hazánkból szerepelt Borotnisza Tibor püspök, aki az egyik nevelésügyi szakosztály tárgyalásait vezette mint elnök, Szmre- csányi országgyűlési képviselő az ünnepies megnyitáskor szónokolt. Nemestóthy Szabó Albert dr. nagykárolyi ügyvéd pedig a keresz- tényszocziális szakosztályon mondott egy nagyon sikerült és a német hittestvérek által kiváló tetszéssel fogadott beszédet. Az egész gyülésezésnek a keresztény szociálizmus volt az uralkodó irányzata. A gyakorlati életbe vágó sok határozati javaslatot fogadott el a nagygyűlés és valósit majd meg a német kitartás és energia.

Az öt napi komoly, fárasztó és sokoldalú munkát, amely nemcsajc a vezetőknek és szónokoknak, hanem a'^ásázW': résztvevőknek, a hallgatóknak is sctí^zíRlságába került, hajókirándulás fejezte be.

Három nagy hajón mintegy 10 ezer ember vett részt e kiránduláson. Az ut Mainz- tól Bingenig tartott, hol nagyszerű tűzijáték kápráztatta az utasok szemét. De nemcsak e város, hanem a Rajna mindkét partjának útba eső hajói szellemesebbnél szellemesebb módon rendeztek kivilágítást. Az üdvlövöldözések szinte nem akartak véget érni. A püspököket vivő első hajón jövet-menet keresztbe illesztett 400 villanykörte szórta szerte a fényt, hirdetve a hajósoknak is, a partiaknak is, hogy a nagygyűlésen Krisztus szelleme világolt és vezetett. «*

Késő éjfél volt már, mikor a kirándulók a Te Deum lelkes éneklése közben partra szálltak, hol Mainznak ugyszólva minden otthon maradt lakója talpon és éljenzések között várta őket.

A mainzi gyűlés napjai elmúltak, azonban fényes emléke sok éven át megmarad.

Kanonoki kinevezések.

A hivatalos lap 1911. aug. 15-ki száma közölte, hogy királyunk ő felsége a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére a szatmári székeskáptalanban Hehelein Károly éneklő kanonoknak az olvasó kanonokságra, Pemp Antal őrkanonoknak az éneklő kanonokságra, dr. Lessenyey Ferencz székesegyházi főesperesnek az őrkanonokságra, Benkő József mesterkanonoknak a székesegyházi főesperességre való fokozatos előléptetését jóváhagyván, az ekként megüresedő mester- kanonokságot Szabó István pápai praelatus-, czimzetes apát- s egyházm. irodaigazgatónak adományozta.

Régen szivünkbe zártuk már rangban előlépő kanonokjainkat, az ideális jellemével hódolatra késztő Hehelein Károlyt, az odaadó tevékenységben fáradhatatlan Pemp An^ talt, a jótékonyságban felülmúlhatatlan Lessenyey Ferenczet, az ezer reménnyel ölelt Benkő Józsefet. E szép sorvégén most örömmel köszöntjük Szabó István rég óhajtott nevét.

Szabó István városunk fia; itt tanulta kitűnő szorgalommal iskoláit, a budapesti egyetemen a hittudományt, s január hóban múlt 20 éve, hogy pappá szentelték. Az érdemesités ostromlétrákon rohamban tört fel hozzá: 1890 óta püspöki iktató, 1892-ben szertartó s egylim. levéltáros, 1893-ban szentszéki jegyző, 1897-ben püspöki titkár, 1899-ben szentszéki tanácsos, 1900 ban püspöki irodaigazgató s pápai t. kamarás, 1904-ben prinoui c. apát, majd pápai prelátus, 1907-ben zsinati vizsgáló, most pedig kanonok lön.

Kitüntetése nem a véletlen table d’ho- tejának terítéke, hanem az érdem becsülettel megvitt bástyája. Emelkedésén ujong a félénk szerénység, nem sir az irigy középszerűség, megnyugszik a tulcsigázott ambiczió.

Lapunk mai száma ÍO oldal.