Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-08-16 / 33. szám

2 HETI SZEMLE Szatmár, 1911. augusztus 16. Világ újdonság I — Golyós czél-fegyver 200 lépésre biztos, lö­vés, puskapor nélkül, tehát zajtalan. Egyszeri töltés 500 lövésre, kitűnő madár és patkány fegyver. Darabja 100 golyóval 12 korona. Mindenféle sport,- vadászati czikkek. Vivő felszerelések. Thonet kerti és szobabútorok, kerti hinták, függő ágyak, gyermekszé­kek és kocsik minden kivitelben. Tennis- rakettek, labdák, prések, ütök javítása. Úti bőröndök, kosarak, berendezett nes- sesserek, lóhálók, szabályozható szók és nyugágyak 15 koronájával. W Divat különlegességek. = Férfi divatczikkekkől naponként érkeznek újdonságok. Tollkönnyü kalapok, nyak­kendő, harisnya, keztyü, selyem - és czérna zsebkendők. Könnyű len- és czérna turista ingek, mellények, övék, angol és franczia illatszer különlegességek Telefon Szám ISeT-----1 RAGÁLYI KÁLMÁNNÁL (Deák-tér 9 •) | Telefon szám 296. mé g nemválasztók közt is szétszór­hatjuk, és a melynek köszönhetjük, hogy bár keresztény politikai párt­jaink a választásoknál súlyos vesz­teségeket szenvedtek, a destruktiv irányzatok elleni küzdelemben mégis nem várt segédesapatokra találtunk. Mert sokan vannak más pártokon is, akik csakis a katholikus népszö­vetség révén és elveinek elfogadá­sával tudták választóik bizalmát megnyerni. A- kérdés súlypontja nem azon van, hogy kell-e az általános, egyenlő, titkos választói jog, hanem ha azt megcsinálják, akár velünk, akár nélkülünk és ellenünk, min­dent elkövessünk a keresztény po­litika diadaláért, melynek ma leg­hatalmasabb szervezete, akár hogy kutassuk is, a katholikus népszö­vetség. Ez ma annyira a fejlődés és erősödés utján halad, hogy en­nek kell ügyünk egyik legszilárdabb bástyájának lennie. Á mi megyéinkben, ahol eddig a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehetett a keresztény politikát egy kerületben sem diadalra vezetni, ez a politika több kerületet fog elhó- ditani, mert itt érezzük legjobban, hogy sarkunkban az özönviz, nyo­munkban egy éhes sáskahad, mely kiakar enni bennünket. A „Tanító“ és a szabad gondolat. A radikális irányzat óriási erőfeszítéssel akarja megnyerni magának a tanítóságot. Érzi, hogy a tanítóság kezébe van letéve a nemzet jö­vője. Ezért támadnak most oly vehemendziá- val a kultuszminiszternek, a ki nem haj­landó eltűrni a radikálisok tüntető felvonu­lását és zajos ellentállását. Jól teszi. Igaz, hogy az 1848. évi XVIII. törvény- czikk azt mondja, hogy a gondolatait sajtó utján mindenki szabadon köszölheti és sza­badon terjesztheti. De ez csak nem jogosít­hat fel senkit arra, hogy — tegyük fel — gyújtogatásra, emberölésre, csalásra, hamis játékra, esküszegésre buzdítson valakit. Aki ilyet hirdetne, megkapná a selyemzsinórt. Mert Yázsonyi bizonyára selyemzsinórt szán a miniszternek. Mit szóljunk arról, a ki az emberiséggel egykorú alapokat támadja, me­lyeket immáron sok ezer év viharja rengetett, de soha sem tudott felforditani. Váljon kisebb e annak a vétke, a ki a valláserkölcsi alap ellen támad, a kereszt kidobását követeli az iskolából, a hittanoktatás eltörlését kívánja, és a tanítóképzés államosítását sürgeti? Az ilyen ne legyen tanító. Valami zuglap szer­kesztőségébe beállhat. Mi igenis helyeseljük a miniszter eljárását, erős bajnoki készségét és ideális felfogását. Mi helyeseljük a miniszter eljárását, a kik hiszünk a termószetfölötti rendben : mi katholikusok, protestánsok, zsi­dók és bármily felekezetű pozitivek. Mi sokan, milliók számával dicsekvők és számarányaink­ban folytonosan emelkedők. Mi, akik mond­hatjuk magunkról, hogy mi, mert nagyon so kan vagyunk. És még többen leszünk, ha szervezkedünk, és erősek leszünk, ha össze­tartunk. Az ő szellemük bevallottan hit és erkölcs­ellenes, kereszténytelen, felekezetien, nem úgy értve, hogy a vallás magánügy, hanem úgy, hogy a vallás fölösleges, káros és eltörlendő. A tüzveszedelmek megelőzése. Az ország minden vidékén jóformán naponkint fordulnak elő óriási tűzvészek. Ha elolvassuk ezekről a híreket, csaknem mindegyik azzal végződik, hogy oltásról, mentésről szó sem lehetett, a falu népe fejvesztetten, tehetetle­nül állott a veszedelemmel szemben, mert nem volt elég viz, nem volt begyakorolt tűz­oltóság, rosszak voltak a tűzi fecskendők. Az önkéntes tüzoltóteslületek szervezése nem ve­zetett kellő eredményre, mert nem volt ben­nük fegyelem. A segítség az volna, hogy alkalmas mó­don képezzük ki a falu népét a tűzoltásban. Nem küldhetünk fel ugyan mindenkit a tan­folyamra, ezt az agyonnyomorgatott községek úgy sem bírnák, hanem az elemi iskolákba a mostani katonásdi helyett be kell vezetni a tűzoltás elemi szabályainak oktatását. A tanító vigye el a gyermeket a községi tűzoltó szertárakhoz, magyarázza meg nekik azt, hogy milyen a szerkezete, milyen a kezelési módja a tűzoltó fecskendőknek. Meg kell vizsgálni, hogy hetartják-e azon szabályrendeletet, hogy a háztulajdono­sok készenlétben tartsanak udvaraikon köny- nyen hozzáférhető helyen egy nagyobbfajta hordó, vagy kád vizet, létrát és horgot. A járási főszolgabirák szigorúan tartas­sák be a szabályrendeleteket és ne sajnál­janak néhány korona péazbüntetést kiszabni azokra, a kik nem tesznek annak eleget. olvasásnak még a tenyérből való olvasás, de ezt nem tudja mindenki. A szemekből azon­ban mindenki tud olvasni, bár ezt az isko­lában nem tanítják. A nyelvtan arra való, hogy a gyerekek, különösen a leányok, jól tudjanak nyelvelni. Meg arra is való, hogy a gyerekek, különösen a fiuk, feltudják nyalni nyelvükkel a tinta- cseppet az irkáról. A nyelvtan-tanulás roppant fejleszti a gyermek nyelvét. A szorgalmas tanulónak nyelve napról napra fejlődik. Hogy a nyelv­nek ezt a növekedését mások is lássák, a jó és illedelmes gyermek, ha másokkal talál­kozik, kiszokta nyújtani a nyelvét. A nyelv a nyálán kok főfegyvere és mert úgyszólván az egész nemzet nyalánk, hát az egész nemzetnek szüksége van a nyelvtan­tanulásra. Ezért mondta egy hires nyelvész, hogy: „nyelvében él a nemzet.“ A számtant is tanítják az iskolában, még pedig azért, hogy megtudjuk mindig, hányat ütött az óra. A számtan különben számokból áll, amelyeket a táblára krétával Írnak. Itt jegyzem meg, hogy a korcsmárosok krétája duplán fog, mert sok ember van, aki négyig sem tud számolni. A természetrajzból tanulja az ember is­merni az ásvány-, a növény-, és az állatvilágot. Az ásványvilág leggyakoribb kincse a gyémánt, mely ott ragyog minden leány sze­mében. Legritkább a karikagyűrű, mely ritka leány ujján ragyog. Azokat az ásványokat, amelyeket meglehet inni: ásványvizeknek ne­vezzük. Ilyenek a polenai, bikszádi, igmándi és szódavíz. A növényvilághoz a növények tartoznak. Ezek többfélék. Van borvirág, mákvirág és akasztófavirág Továbbá az ákácfavirág, mely- lyel tele van a város és amely a nótában kétszer nyitik. A növényvilágba tartozik még a hulló falevél, a szomorú fűz hervadt lombja, a családfa, a zöld, a kökény és a száraz ág, amelyen a bus gerlice turbékol. Az állatvilág legritkább alakja a fehér holló, leggyakoribb a felszarvazott férj, mely mindenütt található. Közönségesek a falusi libák, amelyek ha egysorban a tarlóra men­nek, pont százon vannak. Macska többféle van. Házi macska, vadmacska, kékmacska és a vasmacska. Ez utóbbi a kutakban él. A macska roppant ravasz állat, és egy a hi­bája. Ha tudniillik a toronyból ledobják, min­dig talpra esik. És ebben hasonlít némelyik emberhez. Kutyából legtöbb a tarka kutya, a fakutya, amely mmdig vigyorog és a sánta kutya, amelyet hamar utói lehet érni, és eb­ben hasonlít a hazug emberhez. Ha a kutyát Sajónak hívják, akkor nagyon mélyen aluszik. A kútyák nagyságra nézve különbözők. Van kis kutya, nagy kutya, de egyik sem ugat hiába. Újabban a kutyák után adót is szed­nek, pedig tudhatná az elöljáróság, hogy kutyából sohse lesz szalonna. A z emberek legnagyobb jóltevője a ka­kas. A kakas ugyanis kukorékolni is szokott és ezzel minden reggel felkelti a napot. A vereskakast vízzel locsolják, ha pedig a ka­kas pléhből van és forog, akkor szél kakas­nak hívják és a templomok tornyán tartóz­kodik. A kakasok néha össze is szoktak ve­rekedni, ez a kakasviadal. De a viadalnak az a vége, hogy minden kakas ur a maga sze­métdombján. A legjámborabb állat a szamár. Vannak négylábú és kétlábú szamarak. A négylábú szamarat időjósnak is használják a kalen- dáriumcsinálók, a kétlábú szamarak pedig a szamárlétrán szoktak felfelé haladni. A ló annyiban hasznos állat, mert be­lőle készül a virstli. Ha a ló fiatal akkor csikónak hívják, ha pedig megvénül, akkor vagy megvakul vagy megsántul, de minden­esetre fiákeres ló lesz belőle. Minden lónak van egy szekere, amelyet húz és egy ko­csisa, aki hajtja, bár jó lónak nem kell ostor. Az iskolában tanítják a vegytant is. Ez különösen azoknak roppant fontos, akik korcsmárosok és vendéglősök lesznek. Tudva­levő ugyanis, hogy a korcsmárosok pincéi­ben a legjobb borok vegyi utón jönnek létre. A vegytannak fontos szerepe van a keres­kedelemben is. Tudnia kell ugyanis egy jó kereskedőnek, hogy mennyi gipsz kell a lisztbe, hogy meglegyen a kellő súlya, meny­nyi liszt a cukorporba, hogy ne legyen na­gyon édes és mennyi téglapor a paprikába, hogy ne legyen olyan nagyon csipős. Ezzel be is mutattam azokat a főbb tantárgyakat, amelyeket az iskolában szoktak tanitani. Van még mindezeken kívül egy iskola, a tánciskola. A tánciskolában szerzett tudo­mányukat majd legyenek szívesek önök be­mutatni mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, ha a cigány ráhúzza a ropogós csárdást. llávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA “ keverék ezégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve.

Next

/
Thumbnails
Contents