Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-26 / 30. szám
HETI SZEMLE Szatmár, 1911. julius 26. o Világ újdonság! Golyós czél-fegyver 200 lépésre biztos lövés, puskapor nélkül, tehát zajtalan. Egyszeri töltés 500 lövésre, kitűnő madár és patkány fegyver. Darabja 100 golyóval 12 korona. Mindenféle sport,- vadászati czikkek. Vivő felszerelések. Thonet kerti és szobabútorok, kerti hinták, függő ágyak, gyermekszékek és kocsik minden kivitelben. Tennis- rakettek, labdák, prések, ütők javítása. Úti bőröndök, kosarak, berendezett nes- sesserek, lóhálók, szabályozható szék és '3$? nyugágyak 15 koronájával. vf Divat különlegességek. = Férfi divatozik kékkői naponként érkeznek i újdonságok. Tollkönnyü kalapok, nyakkendő, harisnya, keztyü, selyem - és czérna zsebkendők. Könnyű len- és czérna turista ingek, mellények, övék, angol és franczia illatszer különlegességek Telefon szám 296.-------1 RAGÁLYI KÁLMÁNNÁL (Deák-tér 9.) \~~ Telefon szám 296ki téve. Mondjuk meg nyíltan, egyesek talán merev, talán igazságosnak vélt, talán homályos szemüvegen való Ítélkezésének, befolyásának. És igy tovább. Lett légyen bár mikép ez az'ügy, egy bizonyos. Hogy felénk integet a legrosszabb bizonytalanság. A zuhanó gondolat, a mi egy becsületes élet mesgyéjén reánk borulhat. És már sokakra rá is borult. Senkit a világon nem okolunk ezért. Se élőt. Se halottat. Vannak következmények, melyekért az idők, körülmények és nem emberek a felelősök. Ámde, itt a tényekkel számolni kell már. Itt az ideje, hogy a valóságot ne csupán érezzük, ne csupán borongjunk rajta, panaszkodjunk érte ... de. őszinteséggel, nyíltan ki is fejezzük. Hiába hunyjuk be szemeinket. Hiába fojtjuk vissza hangunkat. Ez a tartózkodása sebet nem gyógyítja meg. Sőt ezt a sebet mindég fájóbbá, mindég nagyobbá teszi. A valóság teljes megismerésére, talán még inkább tudatára van itt szükség. Hogy cselekedjünk. És cselekvésünket a sebekhez mérjük. És akik talán leghallgatagabbak — lelkűkben azoknak nyilallik legjobban az elfojtott érzés. Sőt keserűség. Pedig nekünk nincs okunk a néma keserűségre. Miért elfojtani azt, a mi fáj ? A lappangó, az elfojtott sebek nem gyógyulnak. A titkolt tövisek a legveszedelmesebb tövisek az emberek szivében. Mert azt is szúrja, a kinek szivében van és azt is megsebezheti, a ki bele nem nyúlhat azokba a szivekbe. Haynald bíboros mondotta egyszer a nála tisztelgő papságnak : — Egy bátor, őszinte, szókimondó papsággal biztos győzelemre számíthatok a legnehezebb idők viszontagságában. Egy hízelgő, keblében rejtett czélokat takargató papsággal azonban fájdalmas csalódásokat lehet aratni. (Religió.) És a mi szelíd, bölcs Biró Lászlónk, az ő megyebeli papságának igy beszélt, mikor mint püspök haza, hozzánk vissza érkezett : — Csak a bizalom forraszthat minket össze. Bizalom, bizalmat szül. Bizalom nélkül megyünk az élet utján ... de nem élhetünk, dolgozhatunk áldásosán. (A papsághoz intézett beszéde.) * * * Azt se mondja nekem senki, hogy a papság nyugdija ügyének tárgyalására van más hely. És lesz más idő. Vártunk ám. Türelemmel és megadással sokáig. Es látjuk, hogy se hely, se idő nem mozdul. Meg kell hát indítani, mozdítani. Itt, a sajtóban. Talán azt hisszük, hogy a világi híveket (és ezzel karöltve éppen azt a pontot, melyről itt e helyen a minap tárgyaltam s melynek feszegetésére,izgató alkalmatosságára az ellenséges sajtó tolakodik már) mát nem érdekli ? Tagadom. A hivek szinte megdöbbenve merengenek el egy-egy szegény, nélkülözések közt vergődő, nyugdíjas papi alakon. Nevet, helyet, sok mást sem említek. Nem rég találkoztam egy nyugdíjas paptársammal. Aki tiszta, becsületes, munkás életet hagyott háta mögött . . . mielőtt nyomorúsága a nyugtalanságok legkinzóbb nyugalmába kergette. A velem levő nagy műveltségű világi ur, a ki jól ismerte ennek a szegény papnak siralmas helyzetét, azt kérdezte tőlem : — Lehetséges ez, — uram ? Lehetséges ma abból a nyugdíjból (?) csak tengődnie is — nem egy müveit, képzelt papnak, de úgy szólván a hivatalszolgának is. Hallgattam. Némán, komoran. És szememet elfutotta a könny. Lel kémét, egész valómat megrázta a gondolat, hogy ezekben a szavakban, ebben a keserű, de igaz rámu- tatásban a mi elitélésünk, a mi tétlenségünk, a mi papi osztályunknak szörnyű elitélkezése foglaltatik. A mi szégyenünk. Csudálkozik-r,valaki, ha lelkem e hullámzásának, testvéri érzésem egész megrendülésének az én pennámmal adok, és e helyen adok, nyílt, egyenes, őszinte kifejezést. Nemcsak a magam közelgő, sőt siető öregségének gondolata jogosít fel engem e sorokra. Uraim! Itt, e hasábokon csak nem rég kultúrpalotáról tárgyaltunk hónapokig. És én tudom, és én biztos vagyok benne, hogy mikor ezt az eszmét duzzadó vitorlákkal feszítettük . . . szemünk előtt lebegett annak a mindenre jó, minden áldozatra kész alsó papságnak erszénye. E gondolat nélkül még eszmét se tudunk ma felvetni. Nekem pedig eszembe szökött éppen ez időben, éppen ez eszmével kapcsolatosan, újra és újra annak a hires és ismert társadalmi kiáltványnak szava : — Itten pedig egy fillért se költsön senki, se ne adjon se palotára, se másra mindaddig, mig vannak közöttünk, a kiknek életegzisztencziájuk, aggságuknak szomorú napjai biztosítva nincsenek. Hát legyen szabad nekem igy fordítani meg ezt a kiáltványt: — Ne mondja senki, hogy a mi magunk, a mi papságunk ügye előtt zárva kell lenniök eme lap hasábjainak. Közöttünk pedig ne adóztassa senki azt a szegény al- papságot, melynek soraiban oly sok tisztes főnek, őszbeborult fejnek nem lesz kunyhója, hogy lehajtsa a fejét, melynek munkaképtelensége esetére csak a bizonytalan bizonytalanság a sorsa ... ne adóztassa senki emberfia, mig saját egzisztencziájának, jövő, agg napjaira vagy munkaképtelenség idejére való biztosítás munkáját el nem végzi. Ez a természeti jog -követelménye. Morális kötelesség. Magunk iránt való legelemibb kötelesség is. Vissza Pöstyénbe! Tisza volt az, aki a mai munkapárti többséget megszerezte. A nemzet remélte, hogy neki — a múlt bűnein okulva — több érzéke lesz a nemzet jogai, szabadsága és függetlensége iránt, mint Lukácsnak és Kimennek. Azonban mostani beszéde után keservesen csalódott benne. Tisza nem felejtett és nem tanult. Most is az az aulikus, felkinálkozó politikus, a ki volt. Bármennyire sima akart lenni mai beszédében, mégis kíméletlenül neki ment András- synak, aki őt annak idején megbántotta. Pedig Andrássy is maradt az, aki volt in- kornálus 67-es politikus, aki a 67-es alapból folyó nemzeti vívmányaival sokkal nagyobb szolgálatot tesz a 67-es alapnak, mint Tisza István. Ami Tiszának Andrássy személyére vonatkozó vádaskodásait illeti, azokra majd megfelel maga Andrássy, Ö bizonyára csak azért támogatta volna Tiszát, mert a választójogi kérdésben nézeteik megegyezők voltak, sőt köztudat szerint Tisza annak idején helyeselte Andsássy katonai kompromissumos politikáját. A kiindulási pont itt vi'ágos. A nemzet tiz évvel ezelőtt katonai téren vívmányokat követelt. Ezekről le nem mondott soha. A múlt választáson csak Justhról és társairól mondott le, de a katonai követelésekről nem. Maga Tisza István bevallja, hogy az ujoncz létszám fölemeléséről és a katonai követelésekről vajmi kevés szó esett az utolsó választási küzdelemben. Nem is mertek az ő nemzetietlen, mindenről lemondó, mindent feláldozó politikájukkal a nemzet elé állani. A régi rendi országgyűlések csak áldozatok ellenében tudtak a dinasztiától valamit kicsikarni, és most Tisza erről is lemond. Sőt azt meri kérdezni, hogy két német szóért: bitte gehorsamst és és melde gehorsamst — érdemes-e galibát csinálni? — Ha a munkapárt mégis annyira zajongott és örvendett, ez csak azért lehetett, hogy maszkírozza csúfos vereségét. Színpadi hatásra vadászott. Ha pedig a vidéki munkapárti lapok, a szubvencziósok is tapsoltak, és előre megrendelt ezikkeket Írtak, anélkül hogy beszédét egyáltalában ismerték volna, ezen nincs mit csodálkozni, hisz ők a kormány kitartottjai. Tisza István pedig lássa be, hogy a nemzet nincs vele, tanuljon és okuljon a múlton és jelenen, és mig a szereplés rá kerülhet, menjen vissza Pöstyénbe! Gyurátz és Majláth. Rendkívül szin- patikus és tárgyilagos volt Gyurátz Ferencz evangélikus szuperintendensnek felszólalása a főrendiházban a kultuszvita során, midőn elismerte, hogy a középkorban a humanizmus, a nemes emberszeretet a templomokból indult ki, az egyház volt a műveltség hordozója, és a papok voltak a művelődés úttörői, midőn határozottan az egyházi javak szekulárizácziója ellen nyilatkozott. Növeli a felszólalás értékét az, hogy protestáns oldalról történt akkor, midőn a képviselőházban oly méltatlan és kicsinyes, igaz hogy kellő értékükre leszállított, gyűlölködő és egyoldalú, felekezeties- kedő, csak a katholikusok ellen irányuló beKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk TV 1 fr (Pí 1 1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. IiPTIkO SaílflOr „MOKKA“ keverék czégem különlegessége. U viliiU i klgr. 4’40 korona. Villany erővel pörkölve.
