Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-19 / 29. szám
Szatmár, 1911. julius 19. 9 „HETI SZEMLE“ Utazási különlegességek bőröndök casettákból. Halászati czikkek: valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok javítása és teljes hurozása, labdák, prések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kert. bútor, hinták, függő ágyak. Vivő felszerelések, stb. stbi Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-liáz). Telefon-sz. 296. lánnyá tépték idegeiket. Beteges ambicziójuk, féktelen vágyódásuk az életuntság karjaiba dobta és dobja őket. Vagy kaczagására az életnek tunya, semmittevő tuczat, átlag emberekké sem válnak. Gondoljon csak mindenki saját osztályára. Iskolatársaira. Én e pillanatban végig futok a 40—50 ifjún. És lelkemen bizony fájó rezgés fut végig — legtöbb jeleseink sorsán. Akikről azt hittük, hogy — legalább is miniszterek lesznek. És ezzel szemben ugyszólva sűrű sorokban állanak elő azok, a kik közepes bizonyítvánnyal mennek az élet iskolájának útjaira. Még ki nem fáradt és fáradozott lélekkel. Kevesebb bemagolt betűvel, de gazdagabb, magán olvasmányok, eszmélődések utján szerzett tartalommal. Az önképzésre vágyódó nagy akaraterővel. Benső harmóniával. Elégedett és törekvő munkakedvvel. Es a mi fő, tisztult világnézettel és nem kétes, fél igazságok — majmolásával. * * * Nincs benne kétség tehát, hogy a közfelfogást, az élet filozófiáját magát is megvesztegeti az a papiros, melyet jeles bizonyítványnak neveznek. Vagy legalább is — elfogulttá teszi a vezető, kormányzó embereket ezer és ezer más ifjú iránt, a kik egyénileg többet érnek esetleg, mint sok-sok más bizony itványilag. Sajnos, hogy a múltban és még a jelenben is ennek a felfogásnak, a jeles bizonyítványok előtt való teljes meghódolásnak rendszere uralkodik a papi pályára szóló konkurzusok- nál, felvételeknél is. . . . Pedig az idők folyamán hány és hány jeles bizonyítványban kell csalódni. Hány és hány jelesnek, lumennek hirdetett és pecsételt ifjúból kellett kiábrándulni. Hány és hány jelesen, kitünően végzett ifjú kapott szekundát és bukott el végleg — az élet iskolájának legelső osztályában. ... És hány ifjú, közepes kvalifikáczió- val, de egészséges lélekkel és tiszta fizikummal ... és vágyva vágyódó szívvel, gyermekded ártatlansággal, hazulról gyökeredzett, őszinte, igaz vallásossággal kopogtatott vagy kopogtat a papnevelő ajtaján. És oda be nem juthat. A jelesek miatt. Győz a papiros, melyet látnak a szív bizonyítványa felett, melyet csak a jó Isten lát igazán és esetleg az édes anya előtt olvasható. És elvágódik sokszor a szülők féltékenyen ápolt reménysége. És keserűséggel telik meg sok ifjúnak lelke. Ez a lélek — hányat ismerek — hordozza vágyódását egész életén keresztül. Már hó fedi nemes fejét. És akkor is megcsillan szemében az égő, a vágyó köny . . . mert nem lehetett Isten szolgája. A papiros bizonyitványu jelesek miatt, a kik úgy játszottak a papi pályával a szemináriumban, akár a macska ... az egérrel. És aztán is ? Nem a zelus, nem a hivatás rajongó szeretete ... de a féktelen ambiczió csalódása : a vég.- Nagy kárára az egyháznak és híveknek. A kiket dédelgetett az egyház — a papiros bizonyítvány alapján — a konviktusok- ban, az internatusokban. És a kik nemhogy pappá nem lesznek, de kilépvén az életbe, úgy tesznek, mint a vásott kölykök, a kik azt az emlőt rágják, tépik, melyből táplálkoztak. S mely nélkül tucat emberekké se lehettek volna. És helyükbe ott vannak, ott kopogtatnak az egyház portáján azok a közepesek, a kik éhezve és foltos ruhákban, rongyos czipőkben küzdötték fel magukat a papi pályáig. * * * Lássuk be tehát végtére is — hogy sok és nagy tandijat fizettünk a rendszerért. A megcsuntosodott — mozdulatlanságért. Valamint nem láthatjuk ugyanis biztosítva a papi status magas niveauját, mint ma szeretik mondani kvalitását (erkölcsi és műveltségi tartalmát) azzal és abban, hogy ha e pályára és minden pályára csupa kitűnő, jeles ifjak özönlenek : úgy ne lássuk és nem kell okvetlenül félnünk, sőt megdöbbennünk, ha arra a pályára többen a közepes, jó, illetőleg vegyes fokozatú ifjak jelentkeznek. Mert azt is a mérőre teszem ám, hogy ha van pálya, melyen az egyéni nevelés művészete képző erővel rendelkezhetik, ha van pálya, melyre a hazulról, a környezet szelleméből hozott tulajdonságok . . . kiváló figyelemre érdemesek : úgy bizonyára a papi pálya az. S ha van a lélekben csirája, (melyet a tudomány és élet egyaránt hajlamnak nevez) annak a szeretetnek, vágyódásnak, amivel már gyermekkorunkban egyes pálya iránt viseltetünk, úgy bizonnyára a papi pálya iránt való szeretetnek is meg kell lenni e csirának. Ha Szókratész vissza vitte anyjának azt a gyermeket, a kinél szeretetet nem talált és azt mondotta, hogy mit sem tehet vele, mert őt (Szokrateszt) nem szereti . . . akkor csak engedjék a papnevelők is át rögtön más életpályának azt az ifjút ... a ki bár jeles — de szeretet nélkül való. az elvont művészi álláspontot, nagyon tisztában van az üzleti szemponttal is. Számit könyvének kelendőségére. Él is szólja magát: „Nevetséges dolog, rideg és szigorú törvényt állítani fel arra, mit kellene olvasnunk és mit nem. A modern kultúrának több mint fele azon alapszik, a mit nem kellene olvasnunk.“ Tisztességes államrendnek kötelessége tisztelni a saját törvényeit. Az angol igazságszolgáltatásban egyelőre nem volt könnyű tételes törvényt találni, mely alkalmas volna megtorlásul az erkölcstelenség tanát hirdető könyvre. Az arculütött becsület szemlesütve pironkodott s a szemérmetlen bűn kihívóan diadalmaskodott. Sajnos dolog följegyezni, de az emberi természet ellenmondásaihoz tartozik, hogy a világ logzárkózottabb köre, a londoni társaság, ünnepelt hősévé fogadta a vakmerőt, ki méreggel kínálta s nyomorulttá torzította. Útnak indul Wilde bünterhelt költészetének másik alakja is. A vérfertőzött Salome fél Európán végig tiporja a megromlott érzékiség vad táncát. Égre kiált már a poklokból kelt botrány! Ekkor üt le a bünvád, melynek bírói vizsgálata során világosan kiderül, hogy Dorian Gray arckébe nem a költői képzelődés alkotása, hanem — bünvallomás. Megbízás nélkül való, merészen kihívó, sőt dicsekvő bünvallomás. A bíróság Ítélt. A fegyház kapuja zárja le Wilde Oszkár életét. Egy életét legalább lezárja. Jóllehet de profundis, föllendülhet még egy uj életre; tisztára, nemesre, magasra. Utóbb állítja is, hogy föllendült. Igazat szól-e vájjon ? A lélekboncoló kutatás visszaretten e kérdés elől. Ki vizsgálja meg a szivek titkait, ki méri meg a lélek mélységeit ? Ott van ő már, hol a vád kérlelhetetlen, az igazság elrejthetetlen, a biró megveszteget- hetlen. És ott, ahol mégis a bűnök hegyeit elmossa az irgalom egy esöppje. Ne kutassuk mi, emberekül, Wilde megigazulásának titkát! Annyi bizonyos, hogy egy életét be- végzi a börtön. S az az egy élet, mely ilyen hirtelen és zord véget ér, oly sokszínű és olyan tartalmas, hogy méltó volna alapos földolgozásra. De a leggondosabb alaposság se nyújthatna élesebben plasztikus jellemrajzot, mint ő maga nyújt Lord Henry Wattonban. Wilde úgy élt, ahogyan ez beszél. S hogy igy élhessen, azért élt vissza, szinte szentségtörő módon az isteni szikrával, mely lelkében izzóit. Tehetsége a lángész magaslatáig szárnyalt s ő csak arra gondolt, hogy pénzt szerezzen vele. Pénzt, amelynek árán megvehesse, mind a mire vágyik. S a vágyai se korlátot, se határt nem ismerők. Mindent bírni kivan, amiről csak ember valaha képzelődött. Fékevesztett izgalommal kutatja, hol van még valami gyönyör, mit még nem élvezett. Amiről hall, nyomban megkívánja s a mit megkíván megakarja magának szerezni, ha ég-föld tiltja is. Művészi tehetsége, a művészetek kultusza, melyet a szertelenig fokoz, élvhaj- hászata, perverz szenvedélye, mérhetetlen hiúsága, zsarnoki uralomvágya, — mindez együtt oly bonyolult jellemrajzot ad, mely a lélekbúvárnak mindig érdekes tanulmány. Bizonyos az, hogy borzalmas bűnei és nevetséges hibáival egészen kicsinyes alak volna, ha nem volna meg benne mint engesztelő motívuma, a nagy békítő: a művészet. E nélkül nem volna Wilde lélektani probléma, hanem csak egy elvetemedett gonosztevő, amilyen, fájdalom! még nagyon sok sínylődik a readingi fegyházban. De az égi virág: a költészet, még a posványba tiporva is illatozik. Ez teszi a visszariasztó jellemet vonzóvá; vonzóvá, mint tanulmányt. S aki szétszedi, részeire bontja e sokfajta anyagból rosszul összeolvadt, felemás lelkületet, arra a gondolatra ébred, hogy a test és lélek sejtjeinek ilyen rendkívüli összealkotása járt már egyszer itt, a földön. A lélekvándorlás meséi kisértgetnek. Volt már egyszer ember — csak egyszer és csak egy — aki hősnek készült, és gyilkosnak vált be; aki szép és ocsmány, bölcs és ostoba, művészi és kontár, lágy és kegyetlen, vakmerő és gyáva egyben. Akkor a világuralom trónján ült: Nero császár volt a neve. De kétezer esztendő távola, az aranypalota és a londoni lakás, a légiók és a bérKávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. „ MOKKA ‘ keverék czégem különlegessége. 1 klgr. 4-40 korona. Villany erővel pörkölve. 11
