Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-07-12 / 28. szám
XX. évfolyam. Sasai már, 1911. julius 12. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 , — „ Egyes szára ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS E .X I) RE. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a sajtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona*---------------- Nyilttér sora 40 fillér. ---------------A lap megjelenik minden szerdán. A zsidóság történetéről. Irta; Id. EGAN LAJOS. II. 1887-ik évben „Josefus mester11 cim alatt megjelent munkában azt állítja és bizonyítja a szerző, hogy a milyen dicséretet érdemel az ős Izrael népe, annyira elitélendő a később mellé került Juda törzs; erre rájön á kutató, ha eltekint a konvencionális módon előadott történelmi adatok megítélésétől és leteszi a szeme elé szerkesztett ellenzőt és megtalálja a történelmi álarcot, melyben egyik néptörzs igyekszik a másiknak köntösébe burkolózni, mert az a jobbérzósü emberek előtt jobban fest. Az ó-testamentum az Izrael-törzsnek történetét tartalmazza, de az egyáltalában nem vonatkozik a Judatörzsre. Ez a két törzs soká, mint a hajótöröttek, egy deszkára kapaszkodtak és soká soká igy együtt úsztak, azzal a szándékkal, hogy egyik lelöki alkalomadtán a másikat, hogy maga legyen ura a mentő roncsnak. E két törzs között nyoma sem volt a barátságnak vagy szeretetnek, örökös küzdelemben éltek a jó szomszédok. Az Izrael törzs, mint rendezett állam régen létezett Palesztinában, mielőtt a Juda- törzs tömegesen települt a szomszédjába, Mózes idejében, mintegy 1200 évvel Kiisztus előtt. Ekkor kezdődött a nagy műtét, midőn a polip körülöleli áldozatát és ezt szipolyozva identifikálja magát a körülhálózottal, hogy annak jó tulajdonságaival dicsekedhessék és igy az Izraeltörzs jó tulajdonságai kisérő okmányul szolgált a Judának, aki azokkal (a jó tulajdonságokkal sohasem rendelkezett.“ Rómában aránylag a Judatörzsből kevesen jelentek meg, ahol őket nem bántották I. Gregor (590—604-ig K. u.) buzgólkodott az áttéritésükön, de ezt csak rábeszéléssel igyekezett elérni. De a jó bánásmód, melyet ott élveztek rossz tulajdonságaikat nyilvánvalóvá tette, azért III. Innocenc 1209 ben az avignoni zsinat határozata alapján elrendelte, hogy zsidó nem viselhet államhivatalt, és el van tiltva attól, hogy házánál keresztény cselédet tarthasson. A 4-ik laterani zsinat határozata alapján 1215-ben sárga foltot kellett kalapjukon vagy kabátjukon viselni. De viseletűk a rómaiakkal szemben és életmódjuk ellenszenvessé tette őket, ezért a nép többször fellázadt ellenük. 1247-ben Innocenc védelmébe vette őket, ugyanazt tette VI. Clemen és 1418-ban V. Márton. — Ezen pártfogás sem használt, a nép gyűlölete fokozódott. y. a város külön részén kellett őket eilakoltatni. Ezen ghet- tónak elnevezett városrész éjjel elzáratott. Számuk a 15-ik században felszaporodott, Spanyolországból történt tömeges bevándorlás által, különösen Rómában, Piemontban és Toskánában, ahol erős felügyelettel fegyelmezve éltek egész 1870-ik évig, midőn a bennszülöttekkel egyenjogositattak. A világtörténet azt tanitja, hogy a hol a Judatörzset szabaddá tették, a kormány velük szemben függő helyzetbe jutott pénzügyi szempontból, és ezen helyzetükben mindig több és tübb szabadságot kierőszakoltak maguknak. Mór arra is volt példa, hogy gazdaságukkal trónokat is ingadozásba hoztak. Olyan uralkodó, aki hatalmával a zsidótőkére támaszkodik, csak rövidlátásáról tesz tanúságot, mert megosztja hatalmát zsarolójával, aki az alattvalók kiuzsorázására is törekszik, pedig az is kiderült, hogy ők nem is őszinte barátaik a monarhikus kormányzatnak, mindig a köztársaság felé irányították munkájukat, mert abban a formában több előjogok elérését remélték. Midőn Északamerika az angol járom alul felszabadult 1788-ban, egyenjogositották ott a zsidókat. A francia forradalomban, midőn sok kereszténynek vére folyt és egy királyi pár feje is a kosárba hullt, a „kiváltságos“ nép polgári jogot nyert és azóta mindig a fennálló jogrend megdöntésére törekszik. Grátz tanár a zsidóság történetében irja, hogy a forradalom a judás csillaga. A nemzetközi szocialisták alapitól a zsidó Lasalle és Marx voltak, akik kivitték azt, hogy számtalan ember : saját házának, szülő hazájának lett ellensége. — Az orosz nihilizmus is az ő munkájuk. Bolond dolog az a kertelés, a forró, kása körüli keringés. Bátran, férfiasán ki kell mondani az igazat, mert a bátran kiI ágy-virágom temetése. — Magyar Bálint. — •*! J£ rukámmal árnyékot vettem, f)ús árnyé Rőt egy színes virágra . . . Sn a magvát soha sem vetettem. Az a virág úgy jött a világra, 9Fi int az ófiaj, amit nem akarnak. Ajjaimmal soka sem nevettem, SzemeimRöl nem sütötte napfény, SzemeimRöl nem Rullatta Rarmat. Az a virág úgy jött a világra, DFíint az óRaj) amit nem akarnak. DFCostoRája tettem: Rideg, éRer, jfonnyasztója selyem [eveiének. Szagattam az erős erejével, Dlyugodalma nem veit a szegénynek. Aafiadása szótalan-keserves, f[inyilása jajtalan-siralmas, Szirom-szeme nyár-éjjeli nedves, Szive, mint a fagyos őszi Rarmat. Az a virág úgy jött a világra. Szaggattam az erős erejével, °í(ra voltam, nagy ura, királya; SzemeimRöl nem sütötte napfény, SzemeimRöl nem Rullatta zápor, (ős a virág, a szegény kis árva, — .földig esett gyönge-Rajló szára — Agy remegett Raragom szavától, jaj de virág-élete reményét 9iem adta fel, nem adta RiáRa . , . 9Fost mikor a tüzes folyók árja JSozzád vonja lelkem, ók fjaíalmas, A rukámmal, szent papi ruRámmal DTagy Ralotti fátyolos selyemként Aogy ne várjon RiáRa, RiáRa Sáús árnyékot doRtam a szent tiizRen Aefonnyadt virágra . . . Wilde Oszkár. Nem minden vidéki lapnak volna kedve (és bátorsága) irodalmi ismertetéseket, esztétikai fejtegetéseket hozni a tárcarovatában. A Heti Szemle, úgy látszik, olyannak ismeri a maga olvasó közönségét, hogy az nem riad vissza attól, hogy olykor-olykor ilyen dolgokat is szívesen fogadjon. A világirodalom kultuszát erősen ápoló korunkban mindenkinek megvan a maga véleménye Ibsenről, Wilderől, Tolsztojról. S müveit ember kész meghallgatni vagy elolvasni a más megjegyzéseit is idegen irodalmak e hires alakjairól. Tanfolyamszerű rendszerességről szó se lehet ez alkalmi, apró vázlatokban. Nem kimerítő jellemrajzok ezek, csak egyéni észrevételek arról a költőről, aki éppen sorra kerül. Mondjuk például: Wilde Oszkár. * Stilszeríinek illik lenni. A paradoxonok nagymesteréről szólva, aforizmával kell kezdeni a beszédet: A művészet mindig szubjektív. Az iró elrejtheti arcát, eltitkolhatja nevét, eltépheti kéziratát, de soha meg nem tagadhatja művét. A könyv erősebben rávall írójára, mint a gyermek szülőjére. Fiad csak a tied; de könyved te vagy magad. A könyv a lélek képe, mint a portrait az arc képe. Milyen lélek hát az, mely Wilde Oszkár legjellemzőbb könyvéből mered ránk? Minden jótét lélek dicséri az Urat! Ez bizonnyal amaz ősi Gonosz, mely körüljár, nem.orditva, hanem énekelve, hi- zelegve, fényesen és ragyogóan, körüljár, hogy zsákmányt ejtsen. S a jó és gonosz küzdelmében mindig a győztes fél fizet hadisarcot. Wildenél a férfi romlott, a nő ostoba, a társadalom képmutató. S az ő gyönyörűsége mindent a szertelenig túlozni és mindent Lapunk mai száma 30 oldal. 'f
