Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-29 / 26. szám

Szatmár, 1911. junius 29.

Szatmárra, szívesen vállalkoztam, mert akartam látni, akartam hallani, hogy milyen az a Szatmár — helyben és hogy hogyan gondolkoznak Szatmáron. Mert a parlamentben láttam ugyan, hogy milyen — Szatmár, de a tordai tahidra is ráírták: Épült helyben, hát meg akartam ismerni ezt a parlamenti Szatmári — helyben is. (Élénk derültség.) Ott a képviselőházban az mondták nekem, hogy aztán csak okosan, csak csendesen, ott nem szabad senkit sem bántani, mert felekezeti békében élnek ; ott igen halkan, félénk, csöndes hangon szabad csak szólani, itt olyan kevesen vannak katholikusok, itt nem lehet •kihívni senkit. De ez csak úgy nekem lett mondva. De most látom, hogy itt, ahol az emberek oly bátran meg merik mondani a véleményüket, ki merik fejezni erős katholi- kus érzésüket oly nyíltan, mint az előttem szólott két szónok, ott nincs mitől tartani, ilyen bátor, szókimondó katholikusokat kívánok Magyarországnak; ha ilyenek a békés katholikusok országszerte, akkor nem fognak tudni bennünket elaltatni, hanem megteremtjük a keresztény Magyarországot. (Lelkes taps.) Itt nekem igazán nincs is mit beszélnem. (Halljuk, halljuk!)

Volt már Szatmárnak egy derék képvi- viselője — nem Szatmárról. (Élénk derültség.) Nagyon tisztességesek lehettek a választó- polgárok közül az elődök és most azoknak látom az utódokat is. Hát Ugrón Gábor egyik parlamenti beszédét igy kezdte: „XIV. Lajos franczia király egyszer kiment Versaillesba. Sétája közben látott ott egy szélmalmot. Ezt a szélmalmot nemsokára lebontották, széthordták és amikor XIV. Lajos újból kimenve már nem látta ott, kísérője magasztalta, hogy' most milyen szép csendkép van itt, mire a király igy szólt: „A szélmalom ugyan nincs itt, de azért a szél mégis fuj.“ A katholikusok nem nyugtalankodnak, de azért mégis támadják őket. Kijelentem, hogy senkit sem bántunk, senkit sem sértünk meg, de jogainkat nem engedjük. (Élénk helyeslés.)

És ha sajnálok valamit, akkor azt sajnálom, hogy magyar testvéreim, a nem keresztény magyarok azt hiszik, hogy a katholikusok privilégiumot akarnak. Mi csak ;azt akarjuk, hogy tartsák meg Magyarország keresztény jellegét és hogy tartsák meg Magyarországot keresztény országnak. Ha fáj valami, hát az fáj, hogy nem látják be más vallásfelekezetii felebarátaink, hogy a támadások nemcsak nekünk szólnak, hanem ck is meglógják érezni, hogy nem látják, hogy rajtunk kezdik és a katholikusok után őrájuk kerül a sor.

Ma ha jön egy pápai rendelet, a mely csak a katholikusoknak szól, rögtön készek tiltakozni. Azt mondják, hogy Rómából intézik a kath. egyház ügyeit, ezen megbotrán- koznak, de azon nem, hogy. a protestáns hazafiak kimennek a német császárhoz kéz- csókra. Azt mondják, hogy ebben nincs semmi. Én is azt mondom: nincs is ebben semmi. Sajnálatos, barátaim, ha nézzük, hogy ez az ország olyan keresztény katholikus ország volt és most mindinkább kezd eltűnni keresztény katholikus jellege; ha látjuk, hogy a katholikus egyetemről eltűnt a kereszt és ha látjuk, hogy hazánk czimerében a szent koronát angyalok helyett tölgylevélkoszoru övezi, sőt újabb törvényeinkben a korona mellől következetosen elhagyják a „szent“ jelzőt, ha látjuk, hogy napról-napra, lépésről- lépésre igy vészit ez az ország katholikus jellegéből, akkor valamit tenni kell. (Élénk helyeslés.) Nem vagyok ellensége a zsidóknak, mert van közöttük sok becsületes, szorgalmuk pedig egyenesen követendő. Sok becsületes zsidót ismerek és azt mondom, hogy ezt a zsidóságot képes lesz az ország idővel magába szívni, de ha engedjük, hogy a határokon ezerszámra özönöljenek olyan romlott erkölcsökkel zsidók, akkor lehetetlen lesz őket asszimilálni. Négy Ízben mentem el magam is a Cionisták gyűlésére, mert tudni akartam, hogy mit beszélnek ott. Hát beszélnek legtöbbnyire — németül. De ha ezt mi tennők, micsoda lármát csapnának! Az egyik szónok azt beszélte, hogy a zsidók számára a legjobb hely Európában Magyarország. De ez mégis csak — otthon és nem haza. Palesztina az, ahova még a magyar

„HETI SZEMLE“

zsidó is legalább halva el akar jutni. (Közbekiáltások : Bár mennének!) s ha itthon temetik is el, arczezal Palesztina felé fordítják. Ennek az egyesületnek gyűlésén hangzott el: „A katholikusok azt tanítják, a ki megdob téged kővel, dobd vissza kenyérrel; de mi azt tanítjuk: aki megdob kenyérrel, dobd vissza kővel.“ És ezt az egyesületet nem oszlatják föl. Azt mondják, hogy nem alkalmas az időpont. Hát ezt az egyesületet nem emlegetik, de a congregatiót igen. És milyen képmutatással félnek attól, hogy az az ifjú majd nem tartja meg párbajellenes fogadalmát. De ez nem őszinte beszéd. Azt mondják, visszahozzuk a keresztény sötét középkort. Dehogy hozzuk, örülünk, hogy kijutottunk belőle. De jegyezzék meg: nem akarjuk az uj középkort sem, amelyben ők akarnak uralkodni. (Élénk helyeslés, hosszantartó taps.)

Nem régen mentem az Andrássy-uton és megálltam az Abbázia előtt. Néztem egy menetet. Egyszer jön egy fiatal suhanez és odakiáltotta nekem: „Éljen a modern Magyarország!“ Ránéztem s nagyon nevettem : Hát ez a lőcs- lábu kajla orrú zsidógyerek a modern Magyar- ország? Feljajdultak a zsidók, mikor a katholikus Szegeden megválasztották Gerliczyt, aki szintén katholikus. Azt mondták : nem szabad a felekezetiség álláspontjára helyezkedni. Hát csak mi legyünk mindig a bolondok és hangoztassuk örökké : béke, béke ? Mi nem akarunk támadni, hanem arányszámot kívánunk. Po- lonyi a képviselőházban felhozta, hogy Budapesten a bizottságokban nemcsak arányra, de számra is többségben vannak a zsidók. Milyen nagy volt a gaudium, hogy három bizottságra nem találtak adatai, de arról nem volt szó, hogy tizennyolczra találtak. Ez a lényeg. A zsidóság előtérbe állt minden vonalon. Legutóbb is Székesfehérvárra gyűlést hirdettek a szoczialisták. Elmentem kíváncsiságból. Egyik fölállt és,azt mondta: Én leszek az elnök, a másik : Én az alelnök, a harmadik : Én leszek a jegyző. Erre felzudult a sok katholikus nép- szövetségi tag: Éljen Vass József! Nem kell zsidó elnök ! Erre a leintett zsidó elkiáltja magát : Rendőr, rendőr ! Hát ez már nekik sérelem. Egy zsidóért hallgasson ezer keresztény. (Élénk éljenzés.) Egyszer a nagy Bartha Miklóst lekisértem a kerületébe, Zentára. Láttam egy embert, aki mindig ott sürgött-forgott kö- rüiöttünk. Végre odafordultam Barthához és megkérdeztem, ki ez ? Mire B. azt mondta : Ez az egyetlen zsidó hivem, de — ennek sincs szavazati joga. (Derültség.) S ezért az egy becsületes zsidóért Bartha sohse mert szólni a többiek ellen. Sohasem szabad egy akcziót megítélni arról, hogy hirtelen eredményeket ért-e el? Én sohasem törődöm azzal, hogy sikert ért e el az az aetio, amely minden katholi- kust összetömöriteni kíván, elég ha felébreszti a szervezkedés és tömörülés szükségességének gondolatát. Összetartásban van az erő. Mi mint a hulló falevelek lehullhatunk, a sors eltemethet bennünket, de azok az eredmények, amelyeket elértünk, fennmaradnak, az egészet elpusztítani nem lehet és a magyar katholikus egyház igy nem fog elpusztulni, ,de virágozni fog. Isten segedelme Önökkel. (Élénk, hosz- szantartó lelkes taps és éljenzés.)

E tüzes beszédre a másfél órán át lekötött hallgatóság szinte felvillanyozódott és elemi erővel tört ki belőle a kívánság: hallani Haller István képviselőt. Haller engedett a parancsoló óhajnak és gyönyörű, súggeráló hatású igazságokkal telitett beszédet mondott.

Haller István beszéde.

Tisztelt Uraim! Meg vagyok győződve, hogy azt a lelkesedést, amelyet az előttem szólók keltettek, én fokozni nem tudnám. Mivel már az önök lelkében az az elhatározás, hogy igaz, bátor keresztények akarnak lenni, úgyis erősen él, engedjék meg, hogy csak röviden néhány szót szóljak. (Halljuk ! Halljuk !)

Mélyen tisztelt Uraim ! Megtartjuk a tiltakozó gyűlést mi katholikusok, akik ebben az országban 12 millió lelket számlálunk. Ez olyan óriási többség, hogy majdnem — hogy úgy mondjam — az egész. És nekünk katholikusoknak" ebben az országhan mégis tiltakoznunk kell. A múltban mennyi bűnnek kellett megelőznie ezt az állapotot ? Milyen hideg katholicizmusnak kel5

I lett annak lennie, amely 'ezt az országot ide juttatta.

Mert ma nyíltan azt merik szemünkbe vágni, hogy minden művészet és minden tudomány, amelyet a kath. egyház megteremtett ebben az országban, az mind rossz, azt mind félre kell dobni. Egy uj, jobb erkölcsöt kell megteremteni, és ezt ők fogják létrehozni. Ezt látva, bizony az ily gyűléseken nem lelkesedni kellene, hanem sírni és megbánni a mulasztást! Ha mi nem lettünk volna olyan kezes bárányok, jámbor birkák, akkor nem jöttek volna létre ezek az állapotok.

Azt mondta Bismarck, hogy,, a katholikusokat még nem győzte le senki. Okét csak önnön maguk győzhetik le. Külföldön legyőzték már a katholikusokat, és le fogják győzni itt is, ha úgy folytatjuk életünket, mint eddig. Nincsen mód. amely megmentsen, csak az az egy, hogy megbánva a múltat, fogadást teszünk arra, hog}^ ezentúl nem leszünk a lenyűgözött óriás, akinek kezei és lábai meg vannak kötözve, hanem szétvágjuk kötelékeinket. És mi nem fogunk sírni, hanem törekszünk ezektől a nyűgöktől szabadulni és nem engedjük, hogy bármiféle köteléket ránk rakjanak. (Éljen és taps.)

Ez a kötelék nagyon sokféle : anyagi és szellemi. Az anyagi nagyon veszedelmes, de a szellemi talán még veszedelmesebb. Olyan korban élünk, amelynek nincs más czélja, mint a régi ideálokat lerombolni. Hát — Uraim — ne engedjük szemeinket bekötni 1 Elámítottak hazug jelszavakkal, megrontottak ámitásokkal és mi — hisszük ezeket mind. Nyissuk föl szemünket; nézzük, kik beszélnek hozzánk !

Amikor sszentségeinket meggyalázzák, vallásunkat kigunyolják; ne forduljunk ellenségeink újságjához, hogy magyarázza meg nekünk, amit mi másképen tudunk és amiről másképen vagyunk megg3mződve, ne az ellenségtől akarjunk tanulni, hanem azoktól, a kik atyáink, vezetőink és tanáraink voltak, s akikről tudjuk, hogy az igazat megmondják. (Helyeslés). Hiszen ez uj áramlatok csak egy refraint ismernek, mint Cato, a ki minden felszólalását a senátusban azzal végezte: „Ceterum censeo: Carthaginem delendam esse.“ így van ezeknél Is. Bármilyen beszéd a „nép- boldogitók“ (Közbekiáltás: népbolonditók) ajkáról oda lyukad ki, hogy a katholicizmust el kell törülni, minden cikknek az a vége, hogy a vallást ki kell irtani.

És erre milyen érdekes systemákat állítanak fel. Azt mondják : a katholicizmus felekezet, felekezetiség azt jelenti: valamelyes körre szorított, akadályozza az erők kifejtését, tehát szabadságellenes, ezeket a kerítéseket elkeli bontani a szabadság érdekében.

Lássuk, milyen könnyű az ilyen szépen hangzó tévtanitások ellen védekezni. A család is kötelék ! A család rossz ? A haza is szükebb, korlátolt terület. Vájjon rossz hát a haza, a nemzet? Ha a családi, nemzeti kötelék jó, akkor a vallási is jó. Az ilyen korlátok nem akadályozzák az erőket, hanem segítik 1 Minden erő csak korlátok közt képes dolgozni.

A ló csak akkor húz, amikor be van fogva. A villamos áram is csak bizonyos korlátok közt működik, a folyó csak a maga medrében áldás, a nélkül pusztító átok. De ha bármit is veszünk tekintetbe, minden erő és energia csak akkor tud működni, ha korlátok között van. Akik nem akarják ezeket elismerni, úgy mondták ezelőtt : bolondok, a Lipótmezőre valók. Ma is azok 1 (Lelkes éljenzés.) Ezeknek képtelen felhívását nem lehet követni 1 Akik minden ellen vannak : a nemzet ellen épugy, mint a vallás ellen, azokat el kell ítélni egyformán, mert valamennyien hisz- szük és akarjuk, hogy a keresztény igazság alapján nyugvó édes hazánk ezredéves évfordulóját ismét megünnepelhessük. (Taps, hosszantartó éljenzés.)

Tisztelt Uraim ! A képviselőházban azt mondották, hogy ezek a radikális törekvések csak enyhe dolgok és épen nem veszedelmesek. Hisz ez az élet. így váltódnak ki a helyes elvek. — Hát ezt nem vallom. Nem olyan ártatlan dolgok e pusztító irányzat hangos és hazug elvei.

Lássunk egy példát! Franciaország eleinte alkotmányos királyság volt. Az encyklopédisták azután demokraticussá tették, azután lett antiklerikal, antidinasztikus, majd anarchista és végül ma kommunista, vagyis ez a szomorúan következetes, irtózatos fejlődés.

Előbb csak a kormányforma megváltoztatása állott be, később megtámadták a vagyonos osztályt, ezt pedig erkölcsi züllés követte.