Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-29 / 26. szám
4 között nagyon neves és előkelő katholikusok voltak. Bámulva olvastam azt, hogy Magyar- ország kultuszminisztere, akinek Magyarország tanügyi dolgait ismernie kellene, nem vágta oda a felszólalónak, hogy lehetetlenségről beszélnek és hogy az antimodernista esküről szó sem lehet. (Úgy van). Kényszerítésről szintén szó sem lehet. A magyar tanférfiak törekvése hogy a szeretet melegével, példájukkal, rábeszélésükkel a vallásnak és hazának becsületes férfiakat neveljenek, de munkájukból minden téren ki van zárva az eszközök közül a kényszerítés. Fájt a lelkemnek hogy egy olyan férfi, minő Apponyi, aki büszkén valotta be, hogy ő is kongre- ganista volt és még hozzáfűzte, hogy azt akarja, hogy fia is az legyen, végül ő is azt mondja, hogy ha kényszerítik a 18—20 éves ifjakat, hogy fogadalmat tegyenek le, az nem helyes. — Még jobban fájt a lelkemnek az, hogy Andrássy azt az álláspontot foglalja el, hogy ő helyesebbnek tartja, ha egyáltalában nem tesznek fogadalmat, mert azt úgy is meg fogják szegni. Tehát nem szükséges. Megbotránkoztam különösen az utóbbi nyilatkozaton, mert 'egy olyan magas állású férfiú meg látszott feledkezni arról, hogy a katholikus egyház minden intézménye fogadalom tételére van alapítva. Igen sokan vannak önök között, akik voltak már keresztszülők, tudjuk, hogy a keresztség feladásánál a gyermek nevében a keresztszülők fogadalmat tesznek, hogy ellent mondanak a bűnnek, az ördögnek s az ő csábításainak ; itt kezdődik a kath. egyházban a fogadalom étel. Ott folytatódik, mikor a gyermek először járul az Oltáriszentség vételéhez. Oda kell mennie a keresztkuthoz, és megkell ismételni a keresztségi fogadalmat. És igy megy ez tovább a katholikus egyház szervezetében. Mindnyájan ilyen fogagadalmat teszünk, mert az Anyaszentegyház az emberi gyarlóságot igen jól ismeri; tudja, hogy a fogadalom arra való, hogy szemünk elé állítsa : mit kell és mit nem szabad tennünk. Aztán ha ez nem is igy volna, hanem — mondjuk — csak azoktól az ifjaktól venne fogadalmat, kiket a középiskolákból kibocsát, mi kifogásolható volna ebben is*? Ez olyan fogadalom, a melynek megszegése nem von erkölcsi vétséget maga után. Ők ezt fogadják. Mi hányszor fogadjuk a gyónásban, hogy nem vétkezünk, és e fogadást mégis megszegjük. Ha igy áll a dolog, nézzük meg az ellentétet az egyházi s állami törvények közt! Az állami törvények is megkívánják, hogy a műveltség alacsonyabb fokán álló 21 éves parasztlegény esküdjék hűséget a királynak. Hát hibát követünk el mi, ha elfogadjuk egy 19—20 éves intelligens ifjú önkéntes fogadalomtételét ? Ott volt a másik vád, hogy kényszerítve tették le a fogadalmat az érettségi előtt. Hát az igaz, hogy az érettségi előtt állottak. És 41 kath. tanuló közül arra a kérdésemre, hogy hányán akarják ezt a fogadást letenni, a fogadalom letevés napjának déli 12 órájában azt mondta a társai vezetőjeként működő ifjú : Tizenketten, Uram ! — Sokat, sokat látok itt azok közül, a kik tanúi voltak e szertartásnak és hallották az intelmeket, melyeket az ifjaknak adtam, és bizonyára csodálkoztak, hogy 12 őt emlegetek beszédemben s mégis 14-en lépnek az oltárhoz a fogadalom letevésére. Hol van itt a kényszerítés, ha 41-ből 14 tette le a fogadást ? De nem is volt szükségük, hogy megnyerjék a tanárok jóakaratát, hisz 45 ifjú közül 19 kitüntetéssel tette le az éretségi vizsgálatot. Volt tehát olyan is, a ki nem tett fogadalmat és mégis kitüntetéssel vizsgázott. (Élénk helyeslés). „HETI SZEMLE“ Ez volt az éle a támadásnak. Pedig mikor észrevették, hogy ez nem volt anti- raodernista eskü, mert a miniszter válaszomat odatette a képviselőház asztalára és odatette a fogadalom szövegét is, mikor észrevették, hogy hamis utón járnak, akkor "fordítottak a köpenyegen és elővették a Mária-congregatio kérdését. (Helyeslés.) Igaz, hogy az előttem szóló igen szép beszédében fejtegette a Congregatio intézményét is, mivel azonban ennek megvilágítása rám volt bízva, ha nem fárasztom türelmüket (Halljuk ! halljuk!) mondok erről én is valamit. Először is a Mária-congregatio századokat 'számlál. Ez a szatmári congregatio 50 évet is meghaladt már. Én is, mint kis diák, könyörögve könyörögtem, hogy vegyenek föl a tagok sorába, mert nem lehet ám oda kényszerítéssel bejutni, nem, még könyörgésre sem mindig (Helyeslés.) Itt nem segíthet tanár, vagy pártfogó. A tanulók maguk köréből választanak prae- fectust, a ki a tanács közreműködésével intézi az ügyeket. És van olyan ifjú, a ki belekerül a jelöltek lajstromába, de nem kerül be a tagok sorába, mert esetleg olyan erkölcsi fogyatkozása, melyről mi nem tudunk, de tudnak az ő társai, s nem fogadják maguk közé addig, mig hibáiról le nem szokik. Nem elég azt mondani, hogy be akarok lépni a congregatióba, hanem előbb becsületes élettel és a kötelességek pontos teljesítésével ki kell érdemelni, hogy annak tagja lehessen valaki. (Helyeslés.) De hát ha igy van, hogy lehet, hogy a lapok ostromolják a congregatiókat ? Mi az oka, hogy épen most oly ádáz dühve] gyűlölik a congregatiót ? Mintha kiadták volna a parancsot, hogy a congregatiókat el kell törölni. Nem ez a congregatio az oka ennek, hanem a budapesti urak congregatiója. Mikor márczius 25 én végignéztem Budapesten a közös szentáldozást és láttam, hogy abban az erkölcstelen városban ilyen urak igy tesznek eleget kötelességüknek, köny csordult ki szememből. (Éljen Barkóczy!) Azt mondották, hogy éljen. Éljen, mert nagyon nagy hasznára szolgál a kath. egyháznak. (Helyeslés.) Innen van az az ádáz gyűlölet, mert látják, hogy csapatot szervez. Van egy más oka is a támadásnak. Az úgynevezett szabadgondolkozók, a kiknek szabad gondolkozása abban áll : a mi ellenkezik állításukkal, azt tűrni nem szabad, azt tartják, hogy nem intelligens ember, a ki hozzájok nem tartozik. Ennek egy köre működik Budapesten: a Galileikor. (Le vele!) A mely körről egy gyógyszerész ezt irta ta nárának : „Nem ismervén a Galilei kör czél- zatát, beléptem. Mikor megjelentem, körülfogtak, csodálkoztak rajtam azért, mert — azt mondták — köztük ritkán fordul meg katholikus. (Hála Istennek!) Mertczéljuk az, hogy küzdjenek a kath. egyház ellen. Ezt azért irom tanár urnák, hogy figyelmeztesse növendékeit arra, hogy a Galilei-körbe be ne lépjenek.“ Hát mivel a fölvétel alkalmával rámutattam erre és mivel egy Galilei-ifju talán hallotta beszédemet, ez lehetett az ok, a miért följajdultak a congregatiók ellen. Mélyen tisztelt közgyűlés! Nem akarom soká próbára tenni türelmüket, de vissza kell térnem arra, mit beszédem kezdetén mondtam, hogy nem akarok tüzet kiáltani, vészharangot kongatni. Legyen mindenki készen az oltóeszközökkel ! De ne elégedjünk meg egy szép gyűlés nemesitő hangulatával. Igyekezzenek ezt önmagukban s otthon megszilárdítani. Mert hasztalan minden tanítás, ha az ifjú jó példát nem lát, ha apja nem jár templomba s nem teljesiti vallási kötelezettségeit. Ne elégedjünk meg a hittel, hanem tegyük azt élővé. Él a hit akkor, mikor fölemelt homlokkal teszünk eleget kötelességeinknek. Ha ez igy lesz, ne féljünk se a Galilei-ifjaktól, se a szabadgondolkozóktól. Erősek mi leszünk, vissza tudunk verni minden támadást, ha végre akarnák hajtani azt a követelést, hogy a congregatiót ki kell űzni az iskola falai közül. Az iskola keresztény ! A nem keresztény felekezetnek egy előkészítő és egy alreál-iskolája van, nagy vagyonuk daczára csak másfél iskolát tudnak föntartani. (Szégyeljék magokat!) Az iskola a mienk! Ha ott nem lehet Mária-congregatio szerintük, — bezárjuk iskoláinkat minden más vallásfelekezet előtt. (Hosszantartó éljenzés.) Nem harangozok tűzre ! Tartsuk készen szivünket minden jó befogadására, akkor a mi vallásunk uralkodni fog örökké! (Szűnni nem akaró taps és éljenzés.) A feltüzelt hallgatóság tapsa, lelkes éljene alig akart megszűnni, majd mikor az elnök fölkérésére Zboray Miklós képviselő jelent meg a pódiumon, újból fölhangzott a már gondolkozásban, érzésben egygyéforrt, nagy közönség orkánszerü tapsa. Ez a taps szinte egész beszédén át végigkísérte Zboray előadását, a mely eleven volt, fölvillanyozó, szenvedélyeket gyújtó. Zboray Miklós beszéde. Tisztelt gyűlés! Mélyen tisztelt uraim ! (Lelkes éljenzés.) Amikor a parlament tengerébe valahol valahol. . . Szatmárról (élénk derültség) belédobtak egy követ és a kő hullámokat vert fel, akkor összeállottak nagytekintélyű férfiak és tanakodtak. Az egyik azt mondta, hogy simítsuk el a hullámokat a másik, hogy vegyük ki a követ, a harmadik meg, hogy dobjunk bele még egy követ. Ismét volt, aki mondta, hogy ami a parlamentben csak beszéd, a vidéken már furkósbot. (Közbekiáltások : Abczug Hock!) A másik hogy a vita sorából ki kell kapcsolni a felekezeti kérdéseket. Nem szabad engedni, hogy a sötét középkor visszajöjjön, nem helyes, hogy felekezeti kérdésekkel foglalkoznak. Ez klerikalizmus. Megvallom, fel sem szólaltam a képviselőházban, mert furcsának találtam, hogy engem klerikálisnak neveznek. Bánom is én, mit beszélnek. Hát mondják azt. (Lelkes éljenzés.) Hát olyan nagy szerencsétlenség az ? Szeretem a papokat, ha tisztességesek. Szeretem a püspököket, meghajlom és hódolok lelki hatalmuk és tekintélyük előtt. Ha ez a klerikalizmus, hát csak nevezzenek klerikálisnak. Ez nem sérti az én becsületemet és ámbár nem tettem le a párbaj ellen az esküt, ne féljenek, nem hívok ki senkit párbajra. Olyan nagy bűn klerikálisnak lenni? (Derültség.) S aztán azt mondják, ultramon- tán vagyok. Hát mi az? Hegyeken túli. Ezért szidnak? Nem is haragszom érte! Jelszavak ezek, amikbe ha belenézünk, szétfoszlik a beléjük magyarázott rettenetes tartalom. (Úgy van!) Ha valami fáj nekem, akkor az fáj, hogy prémiumot adunk a hajókra. Mostanában egymásután hajókat bocsájtanak a tengerre. Az egyikre az van Írva: Hunyadi, a másikra: Tengerre magyar, Viribus unitis. De csak jelszavak ezek is, hisz igazában az van rájok írva, hogy fizess magyar! (Élénk tetszés.) Mondom ezek csak a jelszavak. — Minden „Talpra magyar!“, minden „Viribus unitis“ daczára fizet a magyar, hát mit csináljon ? Ezek a jelszavak nem fájnak. Ha fáj valami, az fáj, hogy annyit adunk ezekre a hajókra, és fáj még akkor is, ha ez indítvány nem — Szatmárról jön. (Derültség.) Mikor azt mondták, hogy jöjjek le Szatmár, 1911. junius 29. Pártoljuk a hazai ipart! Minden magyar ember szent kötelessége a hazai ipar pártolása. r csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyrainisokat, obeliszkeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket, mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. 17 MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4.
