Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-29 / 26. szám
Szatmár 1911. junius 29. „HETI SZEMLE 3 Utazási különlegességek bőröndök casettákból. Halászati czikkek : valódi angol horgok és selyem spárgák. Teljes tennis felszerelés. Rakettek, azok javítása és teljes hurozása, labdák, prések, szél és középhálók. Tavaszi gyermekjátékok, kert. bútor, hinták, függő ágyak. Yivó felszerelések, stb. stbi Ragályinál, Szatmár, Deák-tér 8, (Gillyén-liáz). Telefon-sz. 296. derültség.) Nem kutatjuk a Galilei kör, Zion egylet, avagy nem tudom én : holmi Juda, vagy Jerikó, vagy Palesztinái egyesületek alapszabályszerü meghagyásait mindaddig, amíg azok az állam egyetemes irányát nem sértik. De ugyanilyen alapon mi is megköveteljük hitéletünknek illetéktelen beavatkozástól való immunitását! (Lelkes taps.) A felekezeti türelem és béke első regulája, hogy vallási tanítások bírálatába ne bo- csájtkozzunk; kiváltképen akkor, ha nem volna szerencsénk e tanítások igazságában hinni. Respektáljuk azt, amit mások hisznek és tisztelnek. (Hosszantartó éljenzés.) S ha magunk megkívánjuk véleményünk szabadságának elismerését, mi is ösmerjük el e sza- szabadságot másoknál, tartózkodjunk olyan előítéletek nyilvánításától, amelyek a mások nyugalmát zavarják. Sohase vegyük el senkitől azt a kincset, amelyért kárpótlásul semmit adni, nyújtani nem tudunk. Ne feledjük, hogy az a tanítás, amely a tiszta erkölcs alapján áll, könnyen fel nem dönthető anélkül, hogy az alapon nyugvó egész épület össze ne ömöljék. (Kitörő lelkes éljenzés. Taps.) És még egyet! Nagy tudatlanságra vall az egyházat, mint a más vallások és felekezetek ellen harczoló egyházat aposztrofálni. Ilyen harczot az egyház sohasem hirdetett és nem is hirdet 1 (Úgy van!) Az terjeszti és védi a keresztény elveket és a más felekezetekkel szemben mindenkor türelmet és sze- retetet tanúsít, (ügy van!) S ha áldásos munkásságában, a hitélet fejlesztésében minden erejét érvényesíti is, ez nem a támadás harcza idegen felekezetekkel szemben, hanem védelmi harcz a bennünket támadók ellen. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) És e védelmi harcz biztos sikerében rendületlenül megbízunk,, bárki részéről is történjék a támadás. (Élénk helyeslés.) Annál kevésbbé félünk azoktól, akik már az ó korban Most már nem vagyunk annyira, hogy . . . És jóizii nevetésben tört ki. Csak úgy rezgett hatalmas alakja. — De voltunk, mondotta mégis a püspök hirtelen elkomorodva. De voltunk, hogy bizony . . . bizony ... no de jó az Isten. — Igenis, excellenciás uram, szólott most már a zálogos — az Isten nagyon jó . . . — Hát mutassa meg nekem a zálogtárgyakat. Hátha vennék valamit . . . — Venni ? Herr Excellencz. Venni ... — Ezer bocsánat Herr Excellencz ... de iszen tréfálni kegyeskedik . . . — Komolyan kérem, mutassa meg nekem a zálog raktárt. És a magas, hatalmas alak lehajol, hogy egy szűk, alacsony folyosón ... a raktárba juthasson . .. A mit itt lát az öreg püspök, azt minden ember fia gondolja el magának. Mindenki, a ki látott már zálogházat belül és jelen volt egy-egy árverésnél. Az öreg püspök sose5 látott zálograktárt. Árverésen se’ volt. Azért sóhajtott most egy mély sóhajtással. És azért mondotta, szinte maga-magának mondotta: — Az élet. A létért való küzdelem szomorú tárgyai. Nyomor és bűn. Könnyelműség és igazi, vergődő szegénység. És szemeiben megrezzent a könny. A zálogos észrevette. És azt gondolta, súgta magában . . . — Milyen lágy szive van . . . Nem jó zálogházas lenne belőle. (Vége következik.) ismeretes, nemzeti összetartás iránti érzékük híjával telepedtek közénk. (Derült helyeslés.) Sem ők, sem más felekezetbeliek ne feledjenek egyet, azt, hogy Magyarország Szent István országa, keresztény ^ország, katholikus állam. (Lelkes éljenzés. Taps.) Ä keresztény kultúra és czivilizáczió áldásainak Szent István első királyunk tette részesévé nemzetünket. Ez mentett meg minket a bizonyos elpusztulás veszélyétől, mert a nemzet meghódított lelkét a keresztény európai népek egyetemébe beillesztvén, belevonta a magyart a kelet barbarizmusa ellen küzdő nyugati érdekközösségbe és képesítette a keresztény katholiciz- musban bennfoglalt szellemi ['elsőbbséggel az egybeforrás, egybeolvadás nagy műveletére. Csak így tudtunk megmaradni a három hegység és négy folyó vidékén, csak a keresztény kath.-nak az egész emberiséget egy nagy egyetemes szellemi közösségbe összefoglaló eszméje által lettünk képesek állami létünk alapjának megerősítésére, nemzeti önállósá-- gunk megalapozására, kiépítésére ezer éves múlttal dicsekvő Magyarországunk megteremtésére. (Lelkes taps.) S mert a kath. egyháznak a magyar nemzethez való ez intenzív viszonya e most kifejtett történelmi bázison pihen, annál inkább megkövetelhető minden más felekezet- belitül a katholikus egyház iránti különösebb reverencia. (ügy van ! Élénk helyeslés.) Ami pedig minket illet, nemzetünk szivébe vissza kell állítanunk az Isten félelmét, amelyet a szabad gondolkozók álnoksága mélyen megrendített. „Amely nemzet féli az Istent, az nem fél semmi egyébtől !“ mondotta Bismarck. Háromszor boldog, aki szivében hittel fogadja a halált, mert félelem nélkül léphet át a titokzatos küszöbön, nem a megsemmisülésbe, hanem a feltámadás elé. És hasztalan az úgynevezett modern felvilágosodás, amely a tudomány nevében iparkodik a hitet elvenni a világtól, mert a világosság, amely ebből árad, nem világosit, hanem kápráztat és vakit. (Taps.) Amig nem teheti meg, hogy ne legyen bűn, betegség, szerencsétlenség és halál, addig a viadal a hit és tudás közt dúlni fog, addig mindig lesznek pénzváltók és galambkufárok, akiket a Megváltó ostorral volt kénytelen kiverni az Ur templomából. (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) De a szenvedő emberiség mindig ragaszkodni fog ahoz, aki érte szenvedett és meghalt. Az isteni szeretet, amely értünk fiát küldötte a földre, a megváltói szeretet, amely értünk a kereszttel a Golgotára ment, az a rettentő szeretet, amely magát a Getszemáni kertben megfeszíteni engedte, nem múlik el tőlünk soha. A világtörténet legnagyobbszerübb, legmeg- hatóbb tragédiája a hitnek az alapja; oly valóság, amelynek varázsát soha tudomány a szivekből okoskodással kipusztitani nem lesz képes. (Hosszantartó éljenzés, taps.) Tisztelt Gyülekezet! kősziklán fogom építeni anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta, mondotta Krisztus Urunk ! És a jövendölés közel 2000 esztendő óta teljesedik. Pogányok, hamis próféták, hitetlenek mindent elkövetnek egyházunk erejének gyengítésére, megrontására, nyers erőszak, tudomány támadja annak létalapját. De azt az egyházat, amely magasztos tanításában a fele- baráti szeretet mértékét az önmagunk iránti szeretet mértékéhez köti, amely példaként állítja elénk az irgalmas szamaritánus könyörü- letességét, nem söpörte el a Czézárok omni- potentiája, nem a börtönök iszonya, a pallosok bárdja, a máglyák pusztító tüze. Túlélte az ariánismust, iszlámot, s a poklok kapui sem tudtak vele szemben diadalmaskodni a középkorban sem. A mártírok kiomló vére helyén uj élet fakad. Századok viharait rendületlenül állta,hatalmas ellenségeivel megbirkózott.Látta keresztjét méltatlan kezekben, látott majd tul- merész, majd túlságosan csüggedő nemzedéket, de a sors viszontagságai között is meg tudott állani isteni rendeltetésének kijelölt helyén. Szilárdul meg fog állani ezentúl is belső és külső ellenségeivel szemben, s azoknak megtörésére lesz mindig elég ereje. Hogy ez igy legyen, adja és engedje a hatalmas Isten ! (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.) A hatalmas, formásán szép beszéd marcidóan mély benyomást telt az óriási hallgatóságra. A szónoknak gyönyörű, hitvalló előadásáért elsőül püspökünk gratulált. Majd a gyűlés elnökének fölkérésére Rat- kovszki Pál főigazgató lépett a szónoki asztalhoz s az alábbi erőteljes, férfias határozottságu beszédet mondotta. Ratkovszki Pál beszéde. Mélyen tisztelt kath. polgárok! Örömmel engedtem a meghívásnak, hogy mint érdekelt fél abba az áldatlan vitába, a mely heteken át foglalkoztatta Magyarország országgyűlését, egy pár fölvilágosító szót mondjak én is. (Halljuk \) Nem szándékom #tüzet kiáltani, sem vészharangot kongatni, mert még nincs tűz, még csak égő csóvák lobognak a levegőben. Gyújtogatok járnak. Okos gazda volna-e az, a ki hallva, hogy a városban hol itt, hol ott gyújtogatnak, ölhetett kézzel várná, mig végre az ő.házára is csóva kerül? Nem az-e a helyes, hogy, mielőtt a csóvát odadobnák, előkészítse az oltóeszközöket, hogy a vész készen találja a gazdát ? (Helyeslés.) Ehhez a megtiszteltetéshez, a melyben ez a gyülekezet részesített, ahol annyi polgárnak dobban meg a szive, ehhez a megtiszteltetéshez úgy jutottam, hogy élén állok annak a gymnasiumnak, amelyben a nagyváradi és kalocsai gymnasiumok Vili. osztályos ifjaival együtt nem kényszerítve derék ifjak önként fogadást tettek, hogy a törvény által is tiltott titkos társulatokba nem lépnek, párbajt vívni, a melyet a törvények ugyancsak szigorúan tiltanak, nem fognak. És ezeknek a derék ifjaknak e cselekedetét odavitték az országgyűlésbe. (Abczug! Le vele 1) Oda vitték hamis hanggal. Nem azt mondják, hogy itt ilyen és ilyen fogadalmat tettek le, hanem azt mondják, hogy a tanulókat az érettségi vizsgálat előtt kényszeri- tették, hogy tegyék le — az antimodernista esküt. (Hazugság!) Igen, nem vonakodom ez erős szótól, hogy hazugság, rágalom ! Nem tudom elképzelni, hogy ne tudnák : mi az az antimodernista eskü, és hogy az csak a papokat kötelezi. Ennek daczára úgy szólott a vád, hogy antimodernista esküt tétettünk le s arra szó- littattam fel, hogy jelentést tegyek, mi igaz abban a vádban. Méltatlanul ért az a kitüntetés, hogy a nevem oda kerül, mert nem gyakoroltam semmi befolyást arra, hogy fogadalmat tegyenek az ifjak. (Éljenzés.) Szégyen pir borítja arczomat, hogy nevem oda vitték, anélkül, hogy abban a szép dologban részem lett volna. Azok között, akik védelmére keltek az ifjúságnak, amely ilyen fogadalmat tett le, azok között a felszólalók K legjobbat és T\ 1 ir fi r ,1 kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczi-utcza 16. legolcsóbban f] AT] If ft NÁ TI fl OF .MOKKA“ keverék czégem különlegessége, beszerezhetünk U villi.V KJillIvll/I i klgr. 4.40 korona. Villany erővel pörkölve.
