Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)

1911-06-29 / 26. szám

o HETI SZEMLE“ Szatmár, 1911. junius 29, Angol és franczia uridivat üülönlegességeit, “Ä® fehérneműk méret szerint is készülnek. Nyakkendők, kendők, selyem és ezé ma harisnyák, keztyük, séta botok és egyéb újdonságok naponként érkeznek — panama-j japán-, rizs és tollkőnnyií nyúlszőr kalapok, selyem zseb­Ragáíyihoz Szatmár, Deáktér 8. A legújabb női kézi táskák és illatszer újdonságok. jól élt. De nekünk tilos elrejtőzködnünk, el­lenkezőleg : kötelességünk a közösség minden törekvésében, munkájában, minden örömében és kínjában részt venni. A közös vérnek, bitnek, a közös vallásnak egy közös egysé­ges társadalomban kell összeforrasztani a ke­resztény kalholikus hívők minden tagját. Ebben a feladatban egyesüljünk az egész hazában és ebben itt e városban egyaránt. Mind szorosabbá és szorosabbá tegyük e közösséget az anyagi és szellemi kultúra minden terén, támogassuk a kath. sajtó működését azon magasztos eszmék és irányok terjesztésének igyekezetében, melyre az múltúnk hagyomá­nyainak megőrzése és jövő fejlődésünk útjai­nak kijelölése körül hivatott. Renditbetetlen összetartásnak kell lennie szellemi életünk minden megnyilvánulásában. Felemelt fejjel, bátorsággal telitett szívvel, munkáratermett izomtól erős karral, hozzánk méltó és tiszte­letre gerjesztő felbuzdulással teremtsük meg ezt. a katholikus társadalmat és tartsuk ébren mai társadalmunk alvó lelkiismeretét. (Nagy tetszés.) És tisztelt gyülekezet! mi történik kö­rülöttünk ? Ember küzd ember ellen, feleke­zet felekezet ellen. Orgyilkos szenvedelemmel tör a nálánál külömb lerántására az alacsony, mivel hogy munkával, becsületességgel hozzá felemelkedni nem képes. Minden bokorból mérgezett nyíl érheti a gyanutalant, aki nem sejt igaz leikével támadást. Egy veszett, kárhozatos pestis támadt fel a poklokról: a pusztítás szelleme, amely ráéliezett arra, amit múltúnkból sikerült megmentenünk. (Taps.) És mivel a rosszat, mert rossz, senki sem teszi s az ördög is jogczimeket idéz: a rombolás apostolai is szentnek, az állam ér­dekében állónak hirdetik a kereszt ellen való keresztes hadjáratokat. Ilynemű támadásokban volt része a közel napokban is a katholikus egyháznak 1 (ügy van 1) Tudjuk, hogy a képviselőházban a be­szédek nem maradtak válasz nélkül. Alapos választ adott azokra nemzeti büszkeségünk, Apponyi Albert gróf (lelkes éljenzés) aki vá­lasztékos beszédében hasonló támadásoktól való óvakodásra kérte fel, a felekezeti béke zavartalansága érdekében, a képviselőház tag­jait. Majd a jogos felháborodás szenvedel­mével mondott beszédben Rakovszky I. kép­viselő ur (Nagy éljenzés) érdemleges elbá­násban részesítette a felekezeti béke renitens bajnokainak mélyen sértő kifulladásait. (Lel kés éljenzés.) Mi mint Szatmár város keresztény vá­lasztó polgárai, mint püspöki székhely köte­lékébe tartozó katholikusok, külön is kifejezzük tiltakozásunkat hitéletünkbe való ez illeték­telen beavatkozásért.(Úgy van. Helyeslés.) Kifejezzük annál is inkább, mert a szónoki debatterek egyike épen a mi megbízó leve­lünkkel jutott arra a helyre, ahol az egész katholikus világot, az egész katholikus társadalmat szánt-szándékkal mélyen sértő beszédet mondott. (Le vele!) S ahol nem átallott szentségtipró kezekkel belemarkolni abba, ami nekünk, keresztény nemzetnek legdrágább kincsünk, legszentebb ereklyénk: hitünk szentségébe. (Úgy van 1 Élénk tetszés. Taps.) De kipróbált egyházunk erősségének nem árt e merény. Xerxes is dühében meg- korbácsoltatta a háborgó tengert, de annak mit sem ártott a lecke, mert a büntetés he­lyén ma is felváltja az apályt a dagály. Rakovszki a képviselőházban azt mondta, hogy a katholiczizmus elleni ilynemű kiro­hanásra csak lámpással lehet embert találni. Én tovább fűzöm s mondom, hogy az ilyen lámpással talált férfiúnak is csak a Diogenes lámpájával kezében lehet támadása célpont­jául egyrészről olyan ártatlan, másrészről olyan jótékony intézményt választania, mint épen a teljes tudatlansággal megbolygatott kon- gregátiók áldásos ügyét. (Hosszantartó élénk tetszés.) S hogy miként juthat valakinek eszébe épen a kongregációk működése miatt panaszt és kifogást emelni, nehéz megérteni. A kis szentjános bogárka ugyan kinek árt ? Az éj sötétében feltűnő fénye poétikussá teszi a hangtalan ijesztő sötétséget. A kongregációk is hitéletünk világában a szentjános bogárkák csillogó fényével árasztanak világosságot a fölvilágosultnak nevezett modern kor vallás- talans igának sötétében. (Lelkes éljenzés.) A Szűz Mária különösebb tiszteletét tanító eme kongregációknak hazánkban van épen külö­nösebb létjogosultságuk a szent királynak, Szent Istvánnak fohásza folytán, melyben halálos ágyán, lelkét a Teremtőnek vissza­adva, országát, népét, az egyházat, a papsá­got, az egek királynéjának pártfogására bízta. Ez az intézmény a szeretet legerősebb köte­lékével egyesíti a keresztényeket, fentartja köztünk az áhitat szellemét, fejleszti a hit­életet. Nem kényszerit az senkit tagjaiul be­lépni, és tagjainak fennen hirdeti, hogy sza­bályai semmiféle bűn alatt nem köteleznek. (Úgy van!) A tanári tekintély súlya sem tett soha kísérletet, hogy az intézménynek híveket szerezzen. Ilyenről tudomásunk nincs. (Taps.) Magam 8 évig voltáig a szatmári kir. kath. főgimnázium tagja, de soha senki a kongre- gáczióba való belépésre fel nem szólított, annál kevésbé kényszeritett erre. Nem is vol­tam s ma sem vagyok annak tagja. (Közbe­kiáltások : Legyen !) A belépés lehetősége külömban is csak a katholikusok részéről áll fenn, nem értjük tehát, hogy állhat műkö­désűk ellen panasszal olyan, ki tőlünk sze­rencsére különböző hitsorsát a kongregácziók kultusza által amúgy sem egyesilheti a mienkkel. (Nagy derültség.) A felekezeti béke érdekében nem ajánlatos az efféle exkurzio. (Úgy van! Élénk tiltakozás.) Mi sem avatkozunk a pászkasütés tit­kaiba. A rituális fürdők vizeinek előirt hő- mérsékével sem törődünk. Nem foglalkozunk a pénteki gyertyakultusz világával. (Állandó TÁRGZA Püspök a zálogházban . , . Irta : BODNÁR GÁSPÁR. Az öreg püspököt az egész városban ös- merték. Apraja-nagyja, öregje-fiatalja. Vallás­különbség nélkül. Miér’, mer azér’, hogy az öreg püspök életeleme volt, hogy a maga székvárosát megismerje. Plébános korában szokta meg. Mikor a plébániájának területén alig akadt ember, gyerek, a kit a nevén ne szólíthatott volna. Hát most is azt gondolta, igy gondolta. Azért alkonyaira — többször télen, sokszor nyáron — ott látták magas, hatalmas alak­ját a nyílt utcák során. A gyermekek körülvették. Fényes, uj krajczárokat szórt eléjük. És úgy örült, ha azok az apró jószágok — összegombolyodtak. Az utczaajtókban álldogáló öregekkel meg épen aranyosan tudott beszélni. Úgy a nyelvükön szólott, úgy meg-megtalálta leg­érzékenyebb oldalukat, hogy az öregek szivé­ben rég elnémult hurok kezdettek rezegni. Hát az asszonynépnek meg éppen értette a nyelvét. Hogy hát milyen aranyos gyer­mekei vannak ? Tszen az ilyen beszédre még a múmiák szive is megmozdul. Nem hogy az anyáé ne mozdulna. Meg, aztán — a ká­véról! A jó tejről! A puha, lágy — magyar házi kenyérről. Csuda, hogy valamelyik házi asszony . . . nyomban ki nem hozott kóstoló­nak egy egész, éppen frissen sült kenyeret. . . .Ilyen sétálás alkalmával egyszer,— nem is olyan nagyon régen ... az öreg püs­pök egy kis leánygyermekkel áll szemben. Csaknem összeütköznek, mert a leány el­bámészkodott. Kis, gyenge hátacskája meg­hajlott. Mert egy nagy csomagot cipelt. Az öreg püspök gyöngéden megfogja a gyermek karját és kérdezi : — Mit viszel gyermekem ? A leányka szinte összerezzen. Tiszta, szép gyermek szemeit lesüti. Arcza egyszerre hajnalpirba borul. Majd elfehéredik, mint a tej----­— Hova viszed kis gyermekem ezt a nehéz csomagot? — Oda ni ! bökte ki apró kezének mu­tató, ujját. Oda ni ! Mindgyárt jön édes anyám is. És eltűnik egy közeli nagy házba. Az öreg püspök még alig szólhat, be­szélhet titkárának, mikor elejükbe kerül — az asszony. A leányka anyja. Szemei vörösek. Látszik, hogy sirt. Nagyon sirhatott. De né­mán csókolja meg az öreg püspök kezét. És pillanat alatt ő is eltűnik. Abba a nagy házba. Oda ni! — Mi van ebben a nagy házban ? kérdi az öreg titkárától, mikor ahhoz a házhoz érnek. — Az van kiírva reá. hogy : „Zálogház.“ Az öreg püspök arcza egyszerre barna árnyékba borul. Szép, nemes tartásu fejét hátraveti, szeme csillogni, fényleni kezd. Szinte látni lehet, hogy szivében az érzelmek tarka összevisszaságban keringnek. * 5jí * Alkonyat van újra. És séta. A nagy ház felé. A nagy ház felé. Egyszer csak az öreg püspök megáll a nagy ház előtt. Mintha mesgyét érne, — Ide bemegyünk . . . — A zálogházba ? — kérdezte titkára — döbbenéssel. — A zálogházba ! —- De méltóságos uram ... az Istenért... — Az Isten nevében! És ott áll pillanat alatt a zálogházban. A tulajdonos, csakhogy meg nem kövük Csak éppen hogy sóbálvánnyá nem változik.'De elnémul. Égy szó, nincs, a minek ura lehetne. — Sok a szegény ember — ugye ? Se­gítette most az öreg püspök zavarában a szörnyülködő zálogost. Aki hol a püspök ma­gas alkatára pislogott. Hol az aranyláncz, keresztre kacsintott. Hol meg a püspöki gyű­rűn felejtette tekintetét. A püspök észre vette. — No, no — tréfálkozik mosolyogva. előnyös a FÓGEL-féle pörkölt kávé használata ? " IJT i nem füstöli lakását; VI AY)T nem vesződik a pörköléssel; I, minden perczben friss pör- lllvl U kölést vehet. Mindamellett 25%-ot megtakarít- w hatnak mindazon vevők, kik pör- I költ kávét vesznek mert annyi bepörkölödik a házi pörkölésnél. Kérem próbavételét, melyből meggyőződhet. * 16

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents