Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-06-29 / 26. szám
XX. évfolyam Szatmár, 1911. junius 29 26. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 6 K — f. I Negyedévre — 1 K 50 f. Félévre — 3 „ — „ Egyes szám ára 10 fillér. Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 2 dollár. Felelős szerkesztő : VARJAS ENDRE. Laptulaj dános A SZATMÁR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a PásEmáiiy-sa.jtó czimére (Szatmár, Iskola-köz 3. sz.) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona---------------- Nyilttór sora 40 fillér. ---------------A. l«j> megjelenik minden .«zerdán. &zatinái* óbrtkd. ATasárnap váratlanul erőteljes, méltóságosan komoly tiltakozó-gyűlésben adott kifejezést Szatmár hatalmas számmal összegyűlt katholi- kussága a maga hitéhez való törhetetlen ragaszkodásának. A közömbösnek hitt Északkelet megmozdult. Fölemelte óvó, tiltakozó szavát az antichristianismus fékevesztett támadásai ellen. Sokat jelent e csodálattal szemlélt, ünnepélyes hitvallás. Mert ezzel Szatmár nemcsak a keresztény „Credo“ várának bástyáira állt ki, jelezvén, hogy a folytonos támadást megelégelte, fölveszi a harczot, odaáll a csatasorba, — de egyben, mint Északkelet első városa, példát is adott ez országrésznek. * Es most egymásután lágyulnak majd a fönséges jeladásra az őrtüzek; lengő zászlók bomlanak ki csillogtatva az aranvhimmel varrt o tJ jelszót: „Hitünkért, hazánkért!“'; aczélos erő tüzel a növekvő seregben; megéled a haldokló kereszténység és egy uj renaissanceban összeforr egygyé; megteremti a keresztény erkölcsök uralmát; erőfeszítésekkel is — lia kell — létrehozza sajtóját; diadalra viszi minden vonalon a maga, isteni tekintélyen alapult, örökérvényű, családot, nemzetet, kultúrát, életet nevelő, szent elveit. Eddig a poklok útját járta, most a küzdésnek diadalt Ígérő purgatoriumába lép, hogy megszerezze és kivívja a Divina Commoedia harmadik, dicsőséges országát. Ennek kell történni. — Ez fog történnie! * A gyűlés előkészületei. Szatmár katholikussáqa megelégelte a sokáig tűrt, és mind vakmerőbbé vált támadások szemérmetlenségét, a mely gúnyolt és tagadott minden szentet: Istent, egyházat, hitet, lelket, örökkévalóságot, erkölcsöt, a hazát, a múltat, jelent, jövőt; megelégelte az örült agyak vadul romboló eszméit, a melyek gyilkos párázata sorvasztó halált vitt a szivekbe, családba, nemzetbe és az ajkakról száműzni, a lelkekböl kiirtani akarta a kereszténységet — ezért hihetetlen felbuzdulással. tiltakozó gyűlés tartáséit határozta el. Az egész országban folyó támadásokon kívül Szatmár katholikusságát különösebben föl- háboritotta az a keresztény érzületét mélyen sértő, képviselője részéről ért, többszörös támadás a parlamentben, valamint a helyi sajtó egy részének hitét támadó, vértforraló, féktelen gúnyolódása — ezek ellen a védelmet, a tiltakozást látta szükségesnek egy katholikus gyűléssel. A gondolat a legélénkebb tetszéssel találkozott. Berenczei Rováits Jenő földbirtokos köré agilis rendezőbizottság csoportosult, a mely fáradhatatlan buzgósággal szervezte a tervezett arányokon jóval nagyobbszabásu gyűlést. Szónokokul: Lengyel Alajos dr. ügyvédet, Ratkovszki Pál főigazgatót és Zboray Miklós orszgy. képviselőt kérte föl, a gyűlés napjául pedig jun. 25-ét tűzte ki. Vasárnap már kora cietután nagy elevenség forrongott a lobogókkal földiszitett Czeczil- egyesület előtt. Mig a rendezőség hosszú kocsisorral vonult ki az állomásra a délután 3 órakor érkező képviselők elé. .4 pályaudvaron He- helein Károly praelátus- kanonok üdvözölte a megérkezett Zboray Miklós és Haller István képviselőket, a kiket a fogadtatásra megjelentek a magánfogatok hosszú sorával kisértek a 'püspöki aulába. A gyűlés lefolyása.-4 tiltakozó gyűlés 4 órára volt kitűzve, de már jóval előbb szorongásig megtelt a Cze- czil-egyesület nagyterme, két kis terme, sőt folyosója is. a megjelentek száma az ezret túlhaladta. A városinak tervezett gyűlésen a vidékről is megjelent több tanító, Czier Ferencz, Pillich Ottó plébánosok. Ott láttuk a polgárság sűrű soraiban városunk vezető egyéniségeit, orvosokat, ügyvédeket, tanárokat, kereskedőket, iparosokat, tanítókat, papságot, a gór. katholikusok tiszteletreméltó táborát. Ott voltak az intélligentia köréből Gönczy és Hubán gkath. esperesek, 3zuhany i F. képviselő. Luby Béla, Watton Gy. dr., Góbi Alajos dr., Lettner Emil ügyész, Korányi János az ügyvédi kamara elnöke, berenczei Kováts Jenő, berenczei Kováts S. főszolgabíró, Jékey István, Papolczy L., Horváth Bertalan, Babies J., Rébag Dezső, Péchy íjászló müsz. tanácsos, Lengyel Imre, nemestóthi Szabó A. dr., Aiben Mátyás, Dorcsák János, Watton L., Bacsinszky 0. dr., Groza, Merker, Orosz A., Lehoczky J., Schwegler F., Sándor V., Fásztusz, Bodnár G., Láng, Verein, Benkő tanárok, Bodnár A., Hoffmann, Juhász tanítók, Hehelein Károly, Szabó István praelátusok, Benkő József apátkanonok, Hámon R. p. titkár, P. Alaker házfönök, az Iskolatestvérek, Wolkenberg A. sem. v. rektor, Háraszthy B. dr., Ratkovszki Pál főigazgató, Lengyel A. dr., a városi rkath. és gkath. papság, több mérnök, ügyvédjelölt, stb. 4 órakor küldöttség ment Boromisza Tibor megyés püspökért s a képviselőkért, a kiket a közönség lelkes éljenzéssel fogadott. Ekkor berenczei Kováts Jenő indítványára a gyűlés elnökül Korányi János ügyv. kam. elnököt, társelnökül Horváth Bertalant, jegyzőül Ha- raszthy Béla drt választotta meg. Korányi János „Dicfértessék a Jézus Krisztus“ köszöntéssel megnyitván a gyűlést, fölkérte Lengyel Alajos dr. ügyvédet a népgyülés első szónokául. a hatalmas, tartalmasán szép, lelkes tűzzel előadott beszédet állandó, élénk figyelem kisérte és sokszor szakította meg a tetszés kitörő éljene és tapsa. a mennyire gyorsírói följegy zéseinkből sikerült, a beszédet, valamint a többit is a lehető részletességgel alább közöljük. Lengyel Alajos dr. beszéde. Tisztelt gyülekezet! Régi vágyam volt, hogy mint a nagy kath. egyház egyik kicsiny, de szent hitünk igaz bajnoka, mint szülővárosomnak szerető polgára egyszer tekintélyesebb gyülekezet előtt kifejezést adjak egy óhajnak, egy magasztos gondolatnak, amelynek megvalósításáért lelkem egész erejével tudnék sikra szállni. Az alkalom végre megjött. A rendezőség felkért, hogy a mára hirdetett tiltakozó katholikus gyűlésen résztvegyek, s kifejezést adjak annak a felháborodásnak, melyet a képviselőházban és egyebütt, egyházunk belső hitéletét ért, minden legkisebb jogezimet nélkülöző, méltatlan támadások miatt mi katho- liknsok valamennyien éreztünk, (ügy van I Helyeslés.) Engedtessék meg nekem, hogy a méltatlan megtámadtatást elitélő jogos kritika elébe odahelyezzem önök elé, katholikus társadalmi életünk megteremtése, fejlesztése szükségességének feladatát, amely feladatban egyesülni és közreműködni minden jó katho- ■likusnak kötelessége. (Élénk helyeslés.) Ha a felekezetek viszályai mögött a kat- holiczizmus igazi szellemét- keressük, ez a testvériség, a szeretet szelleme. Ez az eszmény azt a súlyos kötelességét rójja reánk, hogy mindazokkal szemben, akik velünk közös gazdasági rendszer alatt élnek, igyekezzünk a testvériségnek és a keresztény szeretetnek elvét megvalósítani, az egymás iránti közönyt és részvétlenséget megszüntetni. Mennyi lelkiörömet fakaszt jól átgondolt élete annak, aki többet juttat másoknak, mint amennyit maga vár. Aki magához öleli az emberiséget. Aki az erőt az egyetértésben keresi, a szeretet ápolja s a gyülölséget visszafejleszti: az ilyen áldása az emberiségnek, a nemzetnek, a társadalomnak, mert megtermékenyítette a kort, amelyben élt és nemesen töltötte be a hivatását. Ha ebben valamennyien egyetértünk, megszületik legforróbb vágyam: „a keresztény katholikus társadalom.“ (Éljenzés.) A pogány epikureus arra oktatott: be- nequi latuit, bene vixit, aki jól elrejtőzött, Lapunk mai száma 12 oldal.
