Heti Szemle, 1911. (20. évfolyam, 1-52. szám)
1911-01-18 / 3. szám
Szatmár, 1911. januárius 18. 3 gyei fogyasztási szövetkezetei; menynyivel olcsóbban és jobban látná el mindegyik a maga háztartási szükségleteit; mint tömörithetnó ösz- sze a világi katholikus elemet; hogyan fejlesztené a Heti Szemlé-t napilappá; miként juttatná szóhoz, érvényesüléshez közügyekben, társadalomban a keresztény gondolkozást; hogyan válnék hatalommá a megyében, a vidéken; egyesülve a görög .szertartásunkkal mint válnék a legszámottevőbb factorrá — ez mind bekövetkezik. Előbb azonban a várat kell megépíteni. Csak kiinduló pontot akartunk most adni a komoly megvalósításnak. Alapot, amelyhez hozzá lehet szólni. Indítványokat, a miket meg kell vitatni. A melyek után a részletkérdések következnek. Czikkünket e hozzászólások után, a miket a kérdés tisztázása miatt minél szélesebb körből kérünk, fogjuk folytatni. Akkor térünk ki a görög katholikus testvéreinkkel való egyöntetű szervezkedésre is. Addig az uj indítványok, tervek, módozatok jussanak szóhoz. Az ungvári Gör. Kath. Szemle jan. 15-iki számában a lap élén közli múlt szá műnk vezérczikkét, hangoztatva annak fontosságát és teljesen magáévá téve annak gondolatát: a két szertartásu katholikusság egybeforrasztásának okvetlenül szükséges voltát, a minek végrehajtására a leglelkesebb örömmel és készséggel vállalkozik. — Húsvéti mámoros hajnalpirkadást, a föltámadás nagyszerű reggelét érezzük fölvetett eszménknek ez ünnepélyes elfogadásában, az együttes működés nemes bensöséggel való fölajánlá..HETI 8ZEMCE“ sában. Micsoda fönséges oratórium lesz e kezdő akkordokból ! Nyolezszázezer katholikus együtt — nem volt még ilyen keresztes had ! Egységes vezetés alatt, egy irány felé törve ennyi katholikus! Káprázatos álmok nagyszerűségével veiekszik. Szinte beleillik a „Századok legendájáéba! Ez óriási országdarabon micsoda lendülő katholikus élet sarjad, ha a két szertartás papsága, népe kezet fogva egymással áthidalja, a mi elválasztja s keresi, a mi egybeforrasztja őket. — Most még nagyarányú jelentőségében föl sem fogható: mit jelent ez! Hanem hogy a legnagyszerűbb renaissance-át éri meg ez országrész katholicismusa, ha a kezdő lépések után a többi következik — az kétségtelen. — Mi soha, egy pillanatra sem sülnünk meg szent tűzzel dolgozni a működésben való' unión. Ezt kérjük a görög1 katholi- kusok tekintélyes lapjától is: a Gör. Kath. Szemlé-tői. Akkor majd látni fogjuk a teremtés csodáit 1 A drágaság és helyi viszonyaink. A drágaság kérdése foglalkoztatja ma a kormányt, törvényhozást és az egész ország közvéleményét. A kérdés kétségtelenül aktuális és életbevágó. Mondhatnám, zsebbevágó. Bár nagyon sokját beszéltek és Írtak már e kérdésről, nem lesz érdektelen lapunk hasábjain is foglalkozni vele épen a mi helyi viszonyaink miatt is. Sokan felekezeti és faji szempontokból fogják fel a kérdést és osztályérdekeket visznek bele a tárgyalásba. A merkantilisták az agráriusok ellen fordulnak és őket okolják a drágaságért. Mások egyoldalú politikát akarnak folytatni a falu elten. Mi a kérdés megvilágitásában minden szükkebblíiségtől és egyoldalúságtól menten, megbízható, pontos adalokra támaszkodva tárgyilagosan akarjuk felderíteni a tényállást és levonni következtetésünket, mert óvakodunk a gyülölség elhintésétől és a szenvedélyek felkeltésétől. Tény az, hogy azt,a lavinát, amelyből a mai drágasági mizéria keletkezett, a munkabérek rohamos emelkedése indította meg. Az is tény, hogy az egyes társadalmi osztályok kereseti viszonyai tetemesen javultak. Minden vonalon emelkedtek a fizetések, de a megélhetés — az aránytalanul növekedő drágaság miatt — hova tovább mégis mindig nehezebbé lesz. Ezzel szemben a gazdák helyzete csöppet sem javult; mert mig drágábban fizetik a gazdasági cselédeket, munkásokat, drágábban veszik a gazdasági felszereléseket és az iparcikkeket: addig a búza ára Budapesten 1901—1908-ig csak 18 korona 02 fillér volt mig 1851-től 1860-ig 18 korona 10 fillér, 1871-től 1880-ig 24 korona volt. — Évenként rettentő pusztítást visz véghez a sertésvösz, mely az állománynak 50-60 °/o-át ragadja el. Ha a sertésvész szérumát kitalálnák, ha ugyan van ilyen, a legfontosabb és egyik legnélkülö/hetetlenebb táplálék árának esésével azonnal óriási módon csökkenne a drágaság. — A marhaállomány minőségre javult ugyan, a magyar tehén és a riska marha mellett bőven találunk pinzgaui, borzderes tenyészeteket, de számban, mennyiségben nem nő. A kormánynak kell az állattenyésztés fokozásáról gondoskodnia azáltal, hogy rendezi a legelőkérdést, s nemcsak az ipart és kereskedelmet, hanem a földmívelést is állami szubvenczióban részesíti A mezőgazdák tehát a drágaság okozóinak nem mondhatók. A sertéshús árának emelkedése ugyan abnormis, de a sertésvész ellen — mint elemi csapás ellen — a gazdák védekezni nem tudnak. Ez ma nem drágaságig. hanem állategészségügyi kérdés. Érthető, hogy az iparosok az élelmi czikkek árának emelkedése miatt drágábban kénytelenek dolgozni, feljebb emelik az ipar- czikkek árát. Maradna a harmadik tényező, a kereskedelem. És itt már van hiba. Nemcsak a szállítási viszonyok nehezek, hanem magában a közvetítő kereskedelemben van a hiba. Hogy a drágaság egyik nagy okát csakugyan a közvetítő kereskedejemben kel) keresnünk, erre frappáns feleletet ad nekünk a pécsi kereskedelmi és iparkamarának kimutatása. Ezen kimutatás szerint a kamara területén szent képeinket és elrejtettük az ebédlő asztal fiókjába. Úgy látszott, minden sikerül. Klotild soror leküldött bennünket vacsorához teríteni. Hét óra volt csak még, de már meglehetős sötét, mert az égen sűrű felhők kezdtek gomolyogni. Riza arcza ijedt kifejezést öltött, láttuk. — Ne félj Riza — bátorítottam — nem lesz zivatar, csak besötétit a jó isten ke, hogy ne lássanak meg bennünket. Gyorsan megtérítettük az asztalt, keresztet vetettünk a folyosó falán lógó nagy feszület előtt és kiosontunk a kertbe. Nyitva volt az utczára nyíló ajtó is. Tétovázva álltunk előtte s nyugtalanul tekingettünk egymásra. Riza egyre az égboltozatot vizsgálta, ahonnan tompa morajlás is hallatszott már. Lépteket véltem hallani, sietnünk kellett. Jolán lépett ki elsőnek az utczára, utána ón és végre Riza. Alig haladtunk egy pár lépést. egy alakot láttunk befordulni a kert sarkánál, amerre igyekeztünk ; mintha ismerős lett volna. Egymás karjába kapaszkodtunk és lassan, lehajtott fejjel lépegettünk előre.— No, mit kerestek itt kicsikéim? — Ijedten rezzentünk össze, a plébános bácsi hangját ismertük meg. Riza kihúzta a karját kezemből és szaladt vissza a kertajtó felé. A ... a la-abdánk ki ie-sett — dadogta Jolán. — Azt már aligha találjátok meg, mert sötét van, szóljatok Puskásnénak, hogy majd reggel keresse meg. Most pedig menjetek be szépen. A kertajtóban hallottuk még, amint bekiáltott a kulcsáráénak : — Puskásnó ! miért van még nyitva a kertajtó ? A refectoriumban remegve, némán vizsgáltuk egymás arczát. Ugyanegy gondolatunk lehetett! mi lesz most? ha el talál árulni a plébános bácsi, megtudja Klotild soror, kikapunk. Vacsora után kitört a zivatar. Félelmesen dörgött az ég, az eső csapkodta az ablakokat. Riza reszketve súgta a fülembe: — Milyen jó, hogy nem mentünk el. Nem tudtam határozottan gondolkozni, elmenni lett volna jobb, vagy igy jó, ahogy történt? Csak legalább Klotild soror meg ne tudná, hogy kint voltunk az utczán. A plébános bácsi ugyan nem árult el bennünket, de azt a napot, amelyen megláttuk a zárdában, mindig rettegésben töltöttük el. A remete életről pedig Riza hallani sem akart többet s Jolán is mindig ritkábban emlegette. Azóta imáimhoz fűztem a bocsánatkérést is a jó Istenkéhez, amiért nem mentem el remetének. Ama idő alatt, amit még ezután töltöttem el a zárdában, egy nagyobb szomorúság ért. Egyszer, mikor kisétáltunk a szőlőbe, a pincze előtt levő fűtérségen elveszítettem fut- kosás közben a rózsafüzéremet, azt, amit a Jézuska hozott. Rettenetes volt elgondolni esténként, amikor imádkozni szoktam rajta, hogy most messze tőlem, kint fekszik valahol a nedves fűben. S hogy mennyire haragudhatik rám Jézuska, amiért nem vigyáztam rá eléggé. De arra még rosszabb volt gondolni, hogy talán azért veszítettem el, mert Jézuska vissza akarta venni tőlem. Nem akarta, hogy hazavigyem. Talán Klotild testvér is vissza fogja venni a szentképeket, az imakönyvet, leakasztja a skapulárét is a nyakamról, itt kell hagynom mindent, semmit sem vihetek magammal. Szomorúan gondoltam a hazamenetelre. Még ha megengedné is Klotild soror hogy amit a zárdában kaptam, hazavihessem, Pártoljuk a hazai ipart! KEPES SÁNDOR Minden magyar ember szent kötelessége a liazai ipar pártolása. csakis hazai termékeket dolgoznak fel. A legkifogástalanabb kivitelben készíti a legkülönbözőbb alakú pyramisokat, obeliszeket, kereszteket, emléktáblákat, sirfedeleket. mezei kereszteket, kápolnákat, mauzóleumokat stb. MODERN BERENDEZÉSŰ GÉPTEREM A CSISZOLÁS RÉSZÉRE. Fiók-Üzlet: Szatmár, Attila-u. 4..
